Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-30 / 234. szám

AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 234. szám Ára: T.80 Ft 1988. szeptember 30., péntek Straub F. Brúnó kötxöntójn Ünnepélyes megemlékezés a fegyveres erők napjáról Zászlófelvonás GROSZ KAROLY FOGADTA HEINZ FISCHERT Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, a Minisztertanács elnöke csütörtökön délután a Központi Bizottság székhá­zában fogadta Heinz Fi­sokért, az Osztrák Szocialis­ta Párt (SPÖ) ■ alelnökét, a párt parlamenti csoportjá­nak vezetőjét, aki Szűrös Mátyásnak, az MSZMP KB titkárának, az Országgyűlés Külügyi Bizottsága elnöké­nek meghívására szeptember 29-én és 30-án tartózkodik Budapesten. ' A szívélyes, baráti légkö­rű megbeszélésen tájékoz­tatták egymást az MSZMP, illetve az SPÖ előtt álló leg­fontosabb feladatokról. Át­tekintették a nemzetközi élet és a magyar—osztrák kapcsolatok napirenden lé­vő kérdéseit. Megvizsgálták a két párt közötti vélemény- csere elmélyítésének lehető­ségeit és megállapították, hogy a tapasztalatok kölcsö­nös megismerése az MSZMP és az SPÖ közötti informá­ciócsere hasznosan szolgál­ja a két ország együttműkö­dését, a magyar és az oszt­rák nép barátságát. A meg­beszélésen részt vett Gecse Attila, a KB Külügyi Osztá­lyának helyettes vezetője. Az osztrák vendéggel a nap folyamán találkozott és tárgyalt Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a KB titkára és Szűrös Mátyás. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács el­nöke fogadta Heinz FisChert, az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) alelnökét, a párt parlamenti csoportjának vezetőjét A fegyveres erők napja alkalmából csütörtök reggel ünnepélyes külsőségek kö­zött, katonai tiszteletadással felvonták a magyar <n«mzeti lobogót és a munkásmozga­lom vörös zászlaját a gel­lérthegyi Fehzabadulási Emlékműnél. Á téeszek stabilizációs programja TANÁCSKOZOTT A TBSZÖV ELNÖKSÉGE A nyíltság jegyéber), sok somogyi termelőszövetke­zet vezetőjének jelenlétében, a stabilizációs programhoz kapcsolódó megyei feladat­tervről tanácskozott tegnap Tabon a Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezetek Somogy Megyei Szövetségének elnök­sége. A kormányprogram egy sor teendőt ad Somogy ter­melőszövetkezeteinek és a szövetségnek. A téeszek kül­döttei egyszer már tanács­koztak- erről a témáról, ám akkor úgy döntöttek, hogy a megyei tervet át kell dolgoz­ni. Ez megtörtént, az elnök­ség elé most a megújulási teendőkről szóló megújított anyag került. Ez igyekszik meghatározni a somogyi téeszek feladatait és a szö­vetkezeti szövetség tenniva­lóit. A gazdaságok között me­gyénkben sok a hátrányos helyzetű, veszteséges szövet­kezet. Feladataik ebből a tényből adódnak: a tartalé­kok, a veszteségforrások fel­tárásával a gazdálkodás megjobbításával, új utak ke­resésével kell kilábalniuk a bajból. A külső segítség — bár van — mind kevesebb, nagyon sok múlik a belső megújulási készségen. A somogyi téeszszövetség és annak apparátusa is a reform útját kívánja járni. Erősíteni kell az érdekkép­viseletet, bővíteni a szövet­kezeteknek nyújtott szolgál­tatások körét; azaz újra meg kell indítani jó néhány ko­rábban megszüntetett szol­gáltatást. Erőteljesebben kell képviselni a megye gazda­ságainak érdekeit az orszá­gos fórumokon, valamint a monopolhelyzetben levő ke­reskedelmi és ipari cégek­kel szemben, amelyek a téeszek terményeit, állatait vásárolják föl. A munkaprogram vitájá­ban sokan fejtették ki véle­ményüket. Többen alapos­nak és csupán kisebb dol­gokkal kiegészítendőnek ítél­ték a szövetkezeti stabilizá­ciós programot, de legalább ugyanannyian fogalmaztak úgy, hogy ez a megújított tervezet sem jó, alig hoz igazi újdonságot és egy el­avult, tíz-húsz éves politikai stílus jellemző rá. Az alapkérdést az egyik meghívott téeszelnök fogal­mazta meg. Képesnek érzi-e magát rá a megyei szövet­ség és a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsa, hogy a magyar, s így a somogyi parasztság érdekeit hatható­san képviselje? Mert, ha nem, akkor valami gyökeres változás szükséges. A programot az elnökség végül az elhangzott kiegé­szítő javaslatokkal együtt fogadta el. Ez egyben válasz is volt rá: képesnek érzi ma­gát a szövetség, annak el­nöksége és apparátusa, hogy a parasztság jó erejű képvi­selője legyen. Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke a kitüntetettek egy csoportjával A fegyveres erők napja alkalmából csütörtökön ka­tonai tiszteletadással ko- szorúzási ünnepséget tar­tottak Budapesten, a Hősök terén. A Magyar Hősök Em­lékművénél a fegyveres erők nevében a megemlékezés vi­rágait helyezte el Kárpáti Ferenc vezérezredes, hon­védelmi miniszter, Horváth István belügyminiszter, Bor­bély Sándor, a Munkásőr­ség országos parancsnoka. Déli 12 órakor a Parla­ment kupolacsarnokában kitüntetési ünnepségre sora­koztak fel a fegyveres erők és testületek meghívott ve­zetői, tagjai. Az ünnepségen részt vett Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke. Grósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke, a Magyar' Szocialista Munkáspárt fő­titkára, ' Horváth István, Kárpáti Ferenc, Fejti György, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára. Katona Imre, az Elnöki Ta­nács titkára és Borbély Sán­dor. Hazánk politikai, állami és társadalmi vezetésének nevében Straub F. Brúnó köszöntötte a megjelenteket. Mindenekelőtt azokat, akik magasfokú szakmai és poli­tikai képzettségükkel, tehet­ségükkel és hivatástudatuk­kal, hozzáértő tevékenysé­gükkel kiérdemelték mosta­ni előléptetésüket, kitünte­tésüket. — Tudom, nehéz szolgálat az önöké — hangsúlyozta. Magyarország a szocialista világrendszer nyugati hatá­rán terül el. Tehát geopoli­tikai és katonaföldrajzi helyzete egészen sajátos. Szövetségi kötelezettségeink bői fakadóan is erős köve­telmény önökkel szemben, hogy védjék határainkat, ér­tékeinket és érdekeinket: őrizzék belső rendünket, biz­tosítva ezzel társadalmi fej­lődésünk zavartalanságának feltételeit. Párt- és állam­vezetésünk, a kormányzat igen nagyra értékeli honvé deink, határőreink, rendőr­ségünk és munkásőrségünk áldozatos tevékenységét. — Az önök munkája — a készenlét és a megújító fel­készülés — szorosan össze­függ a magyar társadalom mai problémáival. Társa­dalmunkban a fegyelmezett, értékteremtő munka, a hoz­záértés, a szaktudás, a fele­lősségvállalás az előfeltéte­le annak, hogy ez a nép ál­lamát nemcsak megőrizni, hanem gazdaságát, és ezzel erejét is növelni tudja. Eze­ket az előfeltételeket újra és újra meg kell teremteni az ifjúság nevelésével. Eb­ben közismerten fontos sze­(Folytatás a 2. oldalon) A kilencedik arany a kardválogatotté! Vívás A vívóversenyek tizedik napján végre magyar döntőst lehet ünnepelni. Ezzel a si­kerrel a kardcsapat büsz­kélkedhet, amely az esti „aranycsata” előtt kétszer is keményen megküzdött, hogy mérkőzhessen régi nagy el­lenfelével, a Szovjetunióval. A legjobb hat között erő­nyerőként startoltak az ola­szok, s a tábla másik „vé­gén” a szovjet kardozók, a négy közé jutásért így csak két mérkőzést rendeztek. Az egyik ágon a franciák 9:5- re verték a nyugatnémete­ket, míg a másikon a ma­gyarokat a jobb találatarány (60:57 adott) segítette át a szívósan küzdő lengyel vá­logatott elleni mérkőzésen. A döntőbe jutás volt a tét a magyar—olaszon. A 9:5-ös végeredményt Szabó állítot­ta be Marinnal szemben (5:1). A másik elődöntőben 6:6- ig állta a harcot a francia válogatott, de aztán a szov­jetek rákapcsoltak, s a pa­pírformát 9:7-es győzelem­mel igazolták. Végre magyar döntősért — döntősökért — lehetett szorítani. Ez kezdetben azért nem sikerült, jyiert a szov­jet kardozók szoros, de meg­érdemelt győzelmekkel előbb 4:2-re, aztán 7:3-ra, és 8:5- re is vezettek, de a hajrá minden várakozást fölülmú- lóan sikerült, olyan nagy­szerűen, hogy a döntőt a „sírból” sikerült visszahoz­ni, megvalósítva a szép ál­mot. Magyarország— Szovjetunió 8:8 (67:64) A döntőre olasz (Giulío Montano) és francia (Franck Berthier) zsűrit jelöltek ki, mellettük lengyel, angol és nyugatnémet szakemberek segédkeztek. Erre az össze­tételre nem lehetett panasz, annál inkább a kezdésre. Ami már ekkor föltűnt: a magyar kardozók szinte egy­szer sem tudták kihasználni a kedvezményezett pozíció­kat, a döntő pillanatban megremegett a kezük, nem tudtak semmi meglepőt ki­találni. A szovjet válogatott már 4:l-re vezetett, amikor Nébald megnyerte második asszóját. Üjra a szovjet vá­logatott percei következtek, Gedővári kikapott, de a nyolcadik asszóban ismét si­került szépíteni, Szabó Ben­ce révén. A kilencedik csörtében sajnos Nébald az összecsa­pás végén előbb a fejéhez kapott — egy erős vágás nyomán az ellenfél kardja a sisakon keresztül is felsér­tette fejbőrét, aztán a comb­jához, s nem is tudta tovább folytatni. Dr. Kamuti Jenő és dr. Gótzy Gyula próbál­ták talpraállítani, de hiába, Kovács Tamásnak cserélnie kellett, Csongrádit a pástra küldeni. A magyar vívók ez­után sem estek kétségbe. sqÇ csak most paprikázód- tak föl. A Nébaldot felváltó Csongrádi a 13., számára tá­volról sem balszerencsés csörtében 5:3-ra fektette két- vállra Mindirgaszovot, a fellelkesedett Szabó, a csapat legjobbja pedig 5:2-re Bur- cevet. Most már csak az volt a kérdés, hogy a vétéran Gedővári bírja-e idegekkel, lábbal, erővel Andrej Alsan ellen. 4:4 után mindkét vívó kedvezményezett helyzetbe került, s mindkettő élt is a lehetőséggel. Sorsolás követ­kezett, amely Alsannak ked­vezett, de Gedővári a pást­ra már csaknem felfutó tár­sainak biztatása mellett be­vitte a győzelmét, a csapat­aranyat jelentő találatot! Mintha puskából lőtték vol­na ki a magyar vívókat, ed­zőiket és szurkolóikat, egy szemvillanás alatt mindenki a páston volt, előbb Gedő- várit, aztán a mérkőzés hő­sét, Szabó Bencét dobták föl ' a magasba, mindenki gratu­lált a magyaroknak, köztük sportszerűen a legyőzött szovjet kardozók is. Magyar­Az olimpiai bajnok kardcsapat a dobogón: Bujdosó, Csong­rádi, Gedővári, Nébald és Szabó ország 28 év után lett újból kardesapatgyőztes és ebben a számban 10. olimpiai aranyérmét nyerte. Kard, csapat olimpiai baj­nok: Magyarország (Nébald György, Szabó Bence, Bujdo­só Imre, Gedővári Imre, Csongrádi László), 2. Szov­jetunió (Sz. Mindirgaszov, M. Burcev, G. Pogoszov, A. Alsan, Sz. Korjaskin), 3. Olaszország (M. Cavaliere, G. Dalla Barba, M. Marin, F. Meglio, G. Scalzo). Párbajtőrben befejeződtek a csoportmérkőzések. A cso­portokban kialakult sorrend a következő: 1. csoport: 1. NSZK 2 gy, 2. Egyesült Államok 1, 3. Brazília 0. , 2. csoport: 1. Szovjetunió 9 gy, 2. Kanada 1, 3. Hol­landia 0. 3. csoport: 1. Franciaor­szág 2 gy, 2. Lengyelország 1, 3. Kuva-it 0. 4. csoport: 1. Olaszország 2 gy, 2. Koreai Köztársaság 1, 3. Spanyol ország 0. 5. csoport: 1. Svájc 2 gy, 2. Kolumbia 1, 3. Hangikong 0. 6. csoport: 1. Magyarország 2 gy. 2. Svédország 1, 3. Bahrein 0.

Next

/
Thumbnails
Contents