Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-29 / 233. szám

1988. szeptember 29., csütörtök Somogyi Néplap 5 Munkalátogatáson Nagyatádon KÉPZÉS, VÁLLALKOZÁS, GYARAPODÁS Az oktatás helyzetéről tá­jékozódott kedden Nagyatá­don Tóth János, a megyei pártbizottság titkára. Mun­kalátogatására elkísérte Le­ber Gyuláné lábodi tanács­elnök és Leitner Sándor, a Kaposvári Tanítóképző Fő­iskola főigazgatója; a me­gyei pártbizottság tagjai. A városi pártbizottságon Dorcsi Sándor titkár a be­számolójában az l!)83-as me­gyei oktatáspolitikai határo­zatból adódó városi felada­tok teljesítését értékelte. Az összkép — az oktatási in­tézmények fejlesztését ille­tően — kielégítőnek mond­ható: az utóbbi években ja­vultak az oktatás feltételei Nagyatádon és a városkör­nyéken, de vannak gondok itt is. És vannak ötletek, el­képzelések, hogyan javítható tovább az iskolai képzés a városban. Dorcsi Sándor aláhúzta azt az igényt, hogy az ok­tatás hosszú távú fejleszté­séről nem mondhatunk le. A tanulók iskolai sikerét alapozhatja meg az óvoda. Nagyatádon és a városkör­nyéken csaknem minden öt­éves gyerek jár óvodába. A csoportok kisebb létszáma lehetővé teszi a tárgyi felté­telek jobb kihasználását, ám a tartalmi munka javulása elsősorban annak köszönhe­tő, hogy a szakképzett óvó­nők száma emelkedik. Nemrég adták át a város új általános iskoláját — 428 diák jár ide a város és vá­roskörnyék 3773 tanulója közül. Csak az 1. Számú Ál­talános Iskola kerülte el a kétműszakos tanítást. A tan­teremhiánynak az oktatás színvonalára kedvezőtlenül hat; ezt aligha szükséges részletezni. Egyelőre nincs a fejlesztésre lehetőség; a tan­termek zsúfoltságát csupán az enyhíti, hogy csökken e korosztály száma. Pedagógushiány van eb­ben a városban is; szeptem­berben hét állás maradt be­töltetlenül és negyven képe­sítés nélkülit foglalkoztat­nak. Ám hallottunk olyan példát is a személyi feltéte­lek javításában, amit alig lehet elhinni : Görgetegen, ahol tavaly még a tantestü­let negyven százaléka taní­tott képesítés nélkül, az idei tanévben csupán egy szak­képzetlent alkalmaznak. A sikeres letelepítés példa le­het a megyében. Nagyatád­nak •— ahol egyelőre nem tudnak lakást adni a peda­gógusoknak — különösen szüksége lenne nyelvszakos tanárra. Kedvezőbb feltéte­lek nélkül aligha találnak ilyet — mondta Dorcsi Sán­dor. A középfokú oktatásban akár csak másutt a megyé­ben, a demográfiai hullám már' kezdi éreztetni hatását. Meglepő: Nagyatádon alig volt két első osztályra való gimnáziumi tanuló. (A me­gyei elképzelés szerint jö­vőre már három párhuza­mos gimnáziumi osztálynak kellene indulnia Nagyatá­don.) A szákoktatás fejlesz­tésében látják a tanulók ha­tékony beiskolázásának a lehetőségét a városban. A kereskedelmi szakmunkás- képzés mellett szeretnék be­indítani a szakközépiskolai oktatást is. A minisztérium elfogadta ezt a tervet. Tervezik a szakmunkás- képzést a cérnagyárban is, ahol a felnőttek számára fo­lyik ilyen oktatás, ám kiszé­lesítését fontosnak tartják. Az alapos tájékoztatást élénk eszmecsere követte. Leitner Sándor a tehetség- gondozás országosan elis­mert nagyatádi példájára hívta föl a figyelmet. Az pe­dig magától értetődött, hogy kíváncsi volt, hogyan «állják meg a helyüket a tanítókép­zőben végzettek a nagyatá­di általános iskolákban. A válasz ugyan elismerést fe­jezett ki, de a munkalátoga­tás későbbi állomásán kap­tunk ennél alaposabb képet is a pályakezdők munkájá­ról. Léber Gyulánét az is­kolai önálló gazdálkodás ha­tékonysága foglalkoztatta. Tóth János a szaktanács- adók munkájáról érdeklő­dött, a tantestületekben ta­pasztalható eszmei-politikai egységről kívánt tájékozódni és az igazgatóválasztás ta­pasztalatairól is szó esett a tartalmas eszmecserén. Nagyatád új, Babay Jó­zsefről elnevezett általános iskoláját Tamás Lajos isko­laigazgató és Dezső Lászió­né, a városi művelődési osz­tály vezetője mutatta be, s szóltak a három éve ered­ményeket fölmutató oktató­munkáról is. Aligha van a megyében még olyan okta­tási intézmény, ahol az igaz­gató tíz egykori tanítványát mondhatja munkatársának. A tárgyi feltételekkel nem elégedetlenek, ám elképze­léseik jócskán vannak a Babay József Általános Is­kola nevelőinek:*jövőre te­niszpályát építenek, kondi­cionálótermet, csillagvizs­gálót — mint eddig — ja­varészt társadalmi összefo­gással. És egy kicsit a gaz­dálkodó iskola szellemében is, hiszen például a tenisz­pályák nem kevés bevételt ígérnek. Bátran kezdeményeznek ebben az iskolában, elindí­tottak a városban egy moz­galmat az iskolák környé­kének csinosításáért. Előbb meglepődés volt a válasz — mondták — most már iga­zi verseny folyik a környe­zet tisztaságának megőrzé­séért. Az ipari és kereskedelmi szakmunkásképzőben tag­gyűlést tartottak a kommu­nisták. A vendégek ide is ellátogattak kedden délután. Mohári Jenő igazgató vita­indítójában a vállalkozó is­koláról beszélt. A taggyű­lésen új arcokkal is talál­kozhattak a szakmunkás- képző oktatói, a szomszédos kollégium nevelői szeptem­bertől ehhez az alapszerve­zethez tartoznak. A két in­tézményt az új tanévben ugyanis egy igazgatás alá vonták. Képzés, vállalkozás, gya­rapodás — e három foga­lomról esett itt a legtöbb szó, külön-külön és össze­függésében is. A szakmunkásképzés az oktatással összhangban ön­fenntartó képességének ja­vítására törekszik — mond­ta Mohai Jenő igazgató. Eh­hez alkalom a vállalkozás: tizenötmillió forint bevétel­re számítanak a különféle munkákból, amit a tanulók és az oktatók közösen vé­geznek. Saját autóbuszuk van már, teherautójuk, öreg masinákat újítottak föl, tet­tek használhatóvá. Három­szobás, összkomfortos pe­dagóguslakást építettek. A tantestület dönt majd arról, hogy kié lesz. — Vállaljuk a versenyt is a többi szakmunkásképző­vel, hiszen a megrendelők, a vállalatok munkánk alap­ján bíznak meg bennünk — mondta az iskola igazgatója. A tanárok és a diákok maguk készítették el a vi- deoláncot az intézményben, ám most még többre vállal­kozik a vállalkozó iskola: négy tantermet építenek a szakközépiskolai oktatás tárgyi feltételeinek biztosí­tására, s tárgyalnak az áfészekkel a speciális ke­reskedelmi szakképzésről, ámít közös erővel indítaná­nak be hamarosan Nagyatá­don, nemcsak nagyatádi ér­dekből. Horányi Barna \ Két nyelven tanítanak Balatonalmádi új gimnáziumában két nyelven, ma­gyarul 'és angolul tanítják a tantárgyakat. Képeinken: Az oktatási intézményhez pcdagóguslakások is épül­tek (jobbról). A ihúsz munkahelyes nyelvi labor (balról). (MTl-jotó: Arany Gábor felv.) OKTÓBER 2-TŐL Múzeumi és műemléki hdnup ¥ Uj igazgatója van a Somogy Megyei Lapkiadó Vállalatnak Gazdag az idei múzeumi hónap kaposvári program- ajánlata. Már ezen a héten is jó néhány kiállítás láto­gatható, így — az október 2-ig tartó képzőművészeti hét részeként- — a Somogyi Őszi Tárlat a Somogyi Kép­tárban, a Kaposvári Galé­riában és a múzeum kama­ratermében pedig Dariusz Król lengyel festőművész tárlata. A fotók kedvelői Gyertyás László fotóművész képeit tekinthetik meg, szin­tén a múzeumban. Számos előadás is elhangzik. Rippl- Rónai Józsefről Horváth Já­nos, Vaszary János és Ga- limberti Sándor művészeté­ről pedig Géger Melinda tart foglalkozást. Ezeket az ösz- szejöveteleket igény szerint többször is megtartják a szervezők, iskolai csoportok­nak, osztályoknak. Az októ­ber harmadikától kezdődő néprajzi hét eseményei kö­zül kiemelkedik a szennai búcsú, ahol népművészeti vá­sár is lesz, valamint ugyan­csak akkor, október tizedi­kén a 10 éves szabadtéri mú­zeumra emlékeznek a falu­múzeumban. A természettu­dományi hét eseményei kö­zött feltétlenül említést ér­demel a Magyar Madártani Egyesület megyei szerveze­tének éves közgyűlése, ame­lyet e rendezvénysorozat ke­retében tartanak meg. .Há­rom előadás várja a látoga­tókat, Abrahám Levente a Baláta-tó és környékének rovarvilágát elemzi, Tömös- váry Tibor Somogy madár­tani értékeiről szól, vala­mint a gerincesek prepará­lásáról és a kiállítások elké­szítéséről Nagy Lóránt tart foglalkozást. Érdekesség, hogy a természettudományi hét ideje alatt e térria leg­érdekesebb könyveiből vá­sár is lesz. A régészeti hét fontos ese­ménye az a tudományos kon­ferencia, amelyet a Kis-Ba- laton térségének régészeti kutatásairól tartanak majd. A témáról kiállítás is nyílik, a feltáró régészek külön elő­adásban számolnak be mun­kájukról. A történeti héten a me­gyei múzeumban kiállítás nyílik Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnökének kitüntetéseiből. A Latinca Sándor Emlék­múzeumban szintén kiállítást nyitnak meg, az őszirózsás forradalom 70. évfordulója alkalmából. Bensőséges házi ünnepsé­gen búcsúztatták a megyei lapkiadó vállalat nyugalom­ba vonuló igazgatóját teg­nap a Somogyi Néplap szer­kesztőségében. Wágner Fe­renc, a Hírlapkiadó Vállalat vezérigazgatója méltatta Ba- lajcza János munkásságát, majd átnyújtotta részére a Kiváló Munkáért kitüntetést és a Hírlapkiadó Vállalat ajándékát. — Megtaláltuk az elve­szett nemzedéket. Itt él kö­zöttünk, és fogalma sincs arról, hol is él. Egzotikus utazásokra készül, miközben elképzelése sincs, hol keres­se a térképen e helyeket — fakadt ki Gilbert M. Gros- venor, az amerikai földrajzi társaság (National Geogra­phie Society) elnöke egy kö­zelmúltban készített felmé­rés eredményei láttán. A tanulmány fiatal amerikai felnőttek íöldrajzTrismereteit hasonlította össze néhány nyugati állam hasonló korú polgárainak tudásával. A kép megdöbbentő: a meg­Ezt követően bemutatta az új igazgatót, Pordány Hor­váth Lászlót, aki a megyei párt-vb javaslatára október 1-jével nevezett ki. A megyei pártbizottság nevében dr. Tröszt Tibor osztályvezető köszöntötte a távozó és a munkába lépő igazgatót, s adta át Balaj- cza Jánosnak a megyei párt- bizottság ajándékát. kérdezettek 14 százaléka nem találta meg a világtér­képen az Egyesült Államo­kat, öt százalékuk nem tud­ta, hogy az ország fővárosa Washington. < Földrajzzal kapcsolatos politikai, történelmi kérdé­sekre válaszolva a fiatal amerikaiaknak fele nem tu­dott arról, hogy a sandinis­ták és a kontrák Nicaraguá­ban harcolnak, egyharmaduk nem tudott megnevezni egyetlen NATO-tagállamot sem, 16 százalékuk pedig úgy vélte: a Szovjetunió tag­ja e katonai szövetségnek. Földrajzi analfabetizmus — Amerikában ■ a Üröm a sörben • Amikor beléptem a helyes kis nyaraló ka­puján, nem akartam hinni a szememnek: bará­tom a kert kellős közepén térdig feltűrt nadrágszárak­kal egy műanyag lavórban állt, és eszelősen kiáltozott: — Hahó, tengerész lettem! Megdörzsöltem a szemei­met, azt hittem, hogy garáz­da ördögfiókák, huncut ked­vű dzsinnek űznek gonosz tréfát velem. Aztán meg­nyugodva konstatáltam, hogy a hőség elleni védekezés sa­játos, egyéni módjáról van csupán szó, barátom leg­alább olyan ötletgazdagság­gal kerüli a szokványos el­járásokat, mint jómagam. — Botor férfiú — léptem hozzá, suttogóra fogván a szót —, most nem lát senki bennünket, nyugodtan véde­kezhetünk a kánikula ellen a hagyományos, sőt konven­cionális módszerekkel is. Mindössze száz méternyire van ide a Béke nevű köp­ködő, a község egyetlen eny­hét adó talponállója. Már a vasútról jövet kiszagoltam, hogy frissen csapolt sört mérnek benne, ha sietünk, még nekünk is jut. — Nem túl eredeti ötlet, de használható — szólt ba­rátom engedékenyen, és ki­lépett a lavórból. Néhány perc múlva már a söntésben tülekedtünk. Bü­dös yolt és fullasztó meleg; izzadt emberek bukdácsol­tak át egymáson, s aki vég­re — blokkját diadalmasan lobogtatva — elvergődött a pultig, szinte fejest ugrott a csorba korsók hívogatóan habzó sörébe. Ahogy terebélyesedett a gyülekezet jó hangulata, úgy zsugorodott a miénk. Egész egyszerűen azért, mert a kocsma homlokzatán most szúrt szemet először igazán a cégér: Béke falatozó. Pax, peace, pace, paix, Frieden — mormoltam önkéntelenül magamban, és transzparen­sek jelentek meg lelki sze­meim előtt, dacos arcú és akaratú 'tömegek, elszánt emberek, akik életüket is készek feláldozni ennek a fogalomnak a tartalmáért. Motyogva, félhangosan mondtuk ki — szinte egy­szerre — a kérdést: hogyan kerül az asztal a csizma alá ? Ilyen mondatok cikáztak át az agyunkon: elmegyek a Békébe berúgni. Becsem­pésztem a csajt a Szabadság Szállóba. Jót csörögtünk a Vörös Csillag bárban. Megértem, hogy a felsza­badulás utáni örömmámor­ban mindent a legtisztább — és addig ugyancsak nél­külözött fogalmakkal igye­keztünk megjelölni. És szin­te kiáltoztuk azokat a sza­vakat, amelyeknek a puszta kiejtéséért is börtön vagy halál járt kevéssel előbb. Az ifjú népi állam is han­gosan kiabálta akkor: Béke! Szabadság! Sose hull le a vörös csillag! Örömében még éttermekre, szállodákra és szórakozóhelyekre is „rákia- bálta” ezeket a szent sza­vakat. Ez teljesen érthető volt akkor. És volt is vala­mi szép szimbolikája az egésznek: a harciasán hor­dott transzparensek feliratai az önfeledt életöröm objek­tumainak a homlokzatára kerültek át... Aztán rohamosan deval­válni kezdtük legszentebb fogalmainkat azzal, hogy méltatlan helyeken használ­tuk őket. És ennek még ma is elég sók nyomát látni. Például rossz falusi csap­székek vagy külteleki kocs­mák cégtábláján. ... Jó volt a sör, valóban frissen csapolták. A jóked­vű, félig ittas vagy éppen már tökrészeg emberek du- ruzsolása, kurjongatása és böfögése betöltötte a söntést. Barátommal szomorúra jó- zanodva hagytuk él a — különben mindkettőnk által igen kedvelt — vendéglátó­ipari üzemegységet. Kint lángolt az augusztus. — Melegszik, még mindig melegszik az idő — szóltam, hogy szóljak valamit. — És kihűlnek a fogalmak — tette hozzá csüggedten a cimborám. Mert vannak fogalmak, amelyek csak a régi hőfo­kukkal együtt nyerhetnek új jelentést. A béke és a sza­badság kifejezés hagyomá­nyos tartalma megváltozhat — meg is kell, hogy változ­zon! —, de a hőfoka soha. Baranyi Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents