Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-27 / 231. szám

2 Somogyi Néplap 1988. szeptember 27., keda EGK—magyar megállapodás Megkezdődött az általános politikai vita az ENSZ-ben Reagan elnök hetedik alkalommal szólalt fel Az ENSZ közgyűlésének ülésszakán Ronald Reagan, ameri­kai elnök beszédet mondott, amelyben többek között elnök­sége nyolc évének külpolitikai összegzését adta Lady de Gaulle — offenzíva vagy utóvédharc? (Folytatás az 1. oldalról) fa és Kereskedelmi Egyez­mény (GATT) alapján élve­zett jogainkat, azaz elbírja az Európai Gazdasági Kö­zösség tagállamaiban ma még érvényesülő, hátrányo­san megkülönböztető meny- nyiségi korlátozások határ­időre történő megszünteté­sét. Ezen túlmenően a meg­állapodás kiterjed a gazda­sági együttműködés terüle­teire is. Az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény szabályain alapuló kétolda­lú megállapodás előirányoz­za a GATT-tal össze nem egyeztethető, vagyis diszkri­minatív mennyiségi korláto­zások fokozatos, de határ­időhöz kötött felszámolását Ennek értelmében a kor­látozások egy részét a meg­állapodás hatályba lépésétől számított egy éven belül, nagy többségét pedig 1922. december 31-ig fel kell szá­molni. 1992 folyamán a ve­gyes bizottság megvizsgálja, hogy az akkor még érvény­ben lévő korlátozások milyen intézkedésekkel szüntethe­tők meg. 1995. december 31- ig azonban minden diszkri­minatív mennyiségi korláto­zást véglegesen el kell tö­rölni. A megállapodás hatékony lehetőségeket biztosít a fe­leknek óvintézkedésekre az esetleges „piaczavarások” mégszüntetése érdekében. (Folytatás az 1- oldalról.) kentheti, valamint a SZOT kérésére az ezer forintos kedvezményt ki kívánják terjeszteni a két gyermeket egyedül nevelő szülőkre is. Változtatni kívánják az adó­előleg-fizetés szabályait, hogy megszüntethető legyen az esetenkénti túlfizetés. Székács Anna ugyanakkor arra is félhívta a figyelmet, hogy sok esetben — elsősor­ban azok, akiknek jövedel­me több forrásból szárma­zik — kevesebb előleget fi­zetnek, mint amennyi a tényleges adófizetési kötele­zettségük. A különbözetet az év végén végül is be kell fizetniük, ezért mindenkép­pen indokolt, hogy erre a célra már most tartalékot képezzenek, sőt arra is le­hetőség van, hogy ezt adó­ként be is fizessék. A sze­mélyi jövedelemadó mérték- rendszerére vonatkozó javas­latát a kormány december­ben terjeszti a Parlament elé. Elsősorban a jelentős mértékű fogyasztói áremel­kedés miatt szükség van az adótábla módosítására. Emellett a száz-, kétszázezer forint évi jövedelmet elérők adóterhét is túl magasnak ítélik meg, e téren is vár­ható módosítás. Kupa Mihály, a Pénzügy­minisztérium reformbizott­ságának vezetője a készülő költségvetési reformról tá­jékoztatott. Elmondotta, hogy a költségvetés jelenle­gi szerkezete alapvetően még a régi, központi gazda­ságirányításban alakult ki. A költségvetés a társadal­mi tiszta jövedelem jelentős részét koncentrálja, ami már nem tartható fenn. Ez a rendszer fékezi a vállal­kozásokat, károsan hat a strukturális átalakulásokra. Ugyanakkor az elmúlt idő­szakban az állam túlzott kö­telezettségeket vállalt, ame­lyeknek ma már nem tud eleget tenni. Egyre több ki­fizetetlen számla halmozó­dik fel, ezért felül kell vizs­gálni a költségvetés teljes kiadási szerkezetét. Ez érin­ti a mai lakásfinanszírozási rendszert, s természetesen a termelési támogatásokat is, mind a mezőgazdaságban, „Első ízben mutatkozik enyhülés a Kelet és Nyugat közötti nézeteltérésekben” — jelentette ki Reagan ame­rikai elnök az Egyesült Nemzetek Szervezete köz­gyűlésének ülésszakán hét­főn elmondott beszédében. Az amerikai elnök hetedik alkalommal szólalt fel a vi­lágszervezet közgyűlésén, s ezúttal — eltérően az elnök­sége kezdetén elfoglalt ál­lásponttól — hosszan mél­mind az iparban. A társa­dalombiztosítás az elképze­lések szerint már jövőre ki­válik a költségvetésből, és két-három év alatt megte­remtődik a biztosítási alapú társadalombiztosítási gaz­dálkodás feltétele. A költ­ségvetési reform keretében el kell készíteni egy állam- háztartási kerettörvényt, amely jövőre kerül a Par­lament elé. Ennek a tör­vénynek tartalmaznia kell az állami költségvetésnek, a tanácsok költségvetésének a szabályozását, valamint az elkülönített állami pénzala­pok kezelésének rendjét. A végső határidő 1992., ekkor­ra kell befejeződnie a költ­ségvetési reformnak és ki­alakulnia egy olyan állami pénzgazdálkodásnak, amely a demokratikus piacgazda­ság működésén alapul. A sajtótájékoztatón töb­bek között arra voltak kí­váncsiak az újságírók: va­jon felkészült-e a pénzügyi kormányzat arra, hogy a képviselők az adótörvények módosításának tárgyalását az októberi parlamenti ülés­szakon esetleg nem tartják majd indokoltnak. A Pénz­ügyminisztérium szakembe­rei elmondották, hogy szá­molnak ezzel a lehetőséggel. Arra is felhívták ugyanak­kor a figyelmet, hogy a ter­vezett módosítások vissza­menőleges hatályúak. Amennyiben azonban de­cemberben dönt a Parlament érvényesítésükről, már csak jövőre léphetnek hatályba. Számos olyan módosításról van szó, ami anyagilag ked­vezően érinti a lakosságot, a választókat. Emellett az is problémát okoz, hogy a két adótörvény módosításai­ról halasztás esetén csak későn értesülhetnének a kisvállalkozók, vállalatok, ami zavart okozna a gazdál­kodásban. Egyébként a Par­lament adóügyi ad hoc bi­zottsága eddig háromszor tárgyalta a témát, kétszer olyan nyílt ülésen, ahol bár­mely képviselő részt vehe­tett. A képviselők egy hó­nappal az októbeli ülés előtt kapták meg a javaslatot, amihez a Pénzügyminiszté­rium a tanácsadó szakértők névsorát is mellékelte. tatta azt a szerepet, amelyet az ENSZ a vitás nemzetközi kérdések rendezésében tölt be. Reagan elnöksége nyolc évének külpolitikai összeg­zését adta meg, alapvetően az amerikai kormányzat po­litikájának tulajdonítva a nemzetközi életben bekö­vetkezett kedvező változáso­kat. „A Kelet és a Nyugat kö­Nem szolgált újdonságok­kal, így aligha befolyásolja döntően az amerikai elnök- választási kampányt a két jelölt vasárnap esti televí­ziós vitája. George Bush alelnök, a republikánus pá­lyázó, és Michaele Dukakis massachusetsi kormányzó, a demokrata jelölt másfél órás vitáját valamennyi nagy tv­hálózat közvetítette és a becslések százmillióan kí­sérhették azt figyelemmel. Egy észak-karolinai egye­tem volt a színhelye a vitá­nak, amelyben ismert újság­írók összesen mintegy húsz, kétharmad részben belpoli­tikai, és csak kisebbik rész­ben külpolitikai kérdést tet­tek fel. Mindkét jelöltnek valamennyi kérdésre vála­szolnia kellett, így inkább párhuzamos sajtóértekezlet­ről volt szó, amelyben a két vetélytárs semmi újdonság­gal nem szolgált, csak a vá­lasztási kampányból már jól ismert nézeteiket fogalmaz­ták meg — lehetőleg minél hatásosabban, tömörebben, amint azt a televíziós tö- megbefolyásölás igényli. A külpolitika vonatkozá­sában Bush azt hangsúlyoz­ta, hogy a hét reagani év „békét az erő útján” politi­kája sikeres volt, s azt foly­tatni kívánják, építve a Szovjetunióval folytatott tárgyalások tapasztalataira. Egy Bush-kormány — mi­közben tovább korszerűsíti a hadászati erőket, megvaló­sítva az „űrvédelmi kezde­ményezést” is —, folytatná a tárgyalásokat a hadászati fegyverzetkorlátozási egyez­mény megkötéséről, a vegyi és a biológiai fegyverekről és az egyensúly megteremtésé­ről a hagyományos fegyve­res erőknél. Bush szerint óriási változások mennek végbe a Szovjetunióban, amelyeket Amerikának ösz­tönöznie kell, bár a válto­zások jövője még nem dőlt el. Ugyanakkor „óriási lehe­tőségek” mutatkoznak a ke­reskedelem fejlesztésére Kelet-Európával, annak „rendkívül érdekes” helyze­tében. Mindez azonban nem feledtetheti, hogy Ameriká­nak, miközben támogatja a közeledést, mint annak ide­jén Kínával kapcsolatosan, ébernek és erősnek kell ma­zötti nézetkülönbségek alap- vetőek, fontos erkölcsi kér­désekre vonatkoznak, az egyének értékére, arra, hogy vajon a kormányok ellen­őrizzék a népet, vagy a nép ellenőrizze a kormányokat. Most azonban a nézeteltéré­sek enyhülnek — egészen odáig menően, hogy nem­csak megkezdődött a csapat- kivonás Afganisztánból, ha­nem Keleten nyíltan beszél­nek a reformokról, a sajtó, a gyülekezés, a vallásgya­korlás nagyobb szabadságá­ról. Az alapvető nézetkü­lönbségek továbbra is meg­maradnak. De ha nemcsak beszélnek a reformról, ha­nem azok valósággá vál­nak, akkor nemcsak a szov­jet—amerikai kapcsolatok terén nyílik meg az új kor­szak lehetősége, hanem ál­talában a világbéke új kor­szaka előtt is.” — mondotta egyebek között beszédében az amerikai elnök. . Az amerikai elnök hosz- szan méltatta a szovjet— amerikai kapcsolatokban be­következett kedvező fejle­ményeket, a közepes hatótá­volságú nukleáris eszközök felszámolásáról megkötött szerződést. radnia— hangoztatta Bush. Dukakis cáfolta ellenfele azon vádjai't, hogy az egy­oldalú leszerelést hirdetné. Közölte: ő is az amerikai katonai erő híve és támogat egy sor hadászati fegyverke­zési programot. Hangsúlyoz­ta, a feleslegeseket nem: azok helyett inkább a ha­gyományos erőket kellene korszerűsíteni. A demokrata jelölt arról beszélt, hogy az „űrvédelem” megvalósítása képtelenség, ugyanakkor an­nak alapkutatásait — a je­lenlegi, évi egymilliárd dol­láros költséggel — ő is foly­tatná. Az ország égető belső gondjai közül a költségveté­si mérleg csillagászati hiá­nya, a szegényebb tömegek megnövekedett egészségügyi ellátási s lakásgondjai, a kö­zéposztály számára is mind nehezebben elérhető, drága oktatás, a kábítószerezés és az AIDS kerültek szóba. Bush ígéretet tett, hogy ked­vezményekkel tovább ösz­tönzik majd a beruházáso­kat, míg Dukakis azzal vá­dolta a republikánusokat, hogy a szociális kiadások többségének lefaragásával sok tízmillió dolgozó ember életkörülményeit teszik igen nehézzé. A vita újra megerősítet­te,' hogy külpolitikai kérdé­sekben nincs lényeges kü­lönbség a két jelölt prog­ramja között. A belpolitiká­ban, amelynek témái min­den jel szerint ezúttal is meghatározóak lesznek a választás kimenetelében, konzervatív-középutas re­publikánus áll szemben kö­zéputas demokratával: Du­kakis főként a szociálpoliti­kában hozna új kezdemé­nyezéseket. A nézetek mesz- szemenő egybeesése miatt a választások kimenetelében a vetélytársak személyi is dön­tő szerepet játszhat: a mér­téktartó, hosszú vitában Du­kakis volt a nyugodtabb, de a „döntetlennek” ítélt mér­kőzésen Bush is jól szere­pelt. A felülmérések változat­lanul Bush kisebb arányú vezetését mutatják, így fo­kozott jelentősége lehet az októberre tervezett újabb — és utolsó — tv-vitának. Előt­te, október 5-én a két alel­nök vív hasonló tv-párbajt. A politikai világszínpad vitathatatlan primadonnája, akit minden nyelven vaslady- nek neveznek, a múlt héten új nevet kapott : Lady de Gaulle. Margaret Thatcher cseppet sem vette rosszné­ven a hasonlatot, bár a né­hai francia elnök hosszú árnyékot vető hórihorgas alakjára utalva megjegyezte, hogy vannak „szembeötlő különbségek” is. A brit miniszterelnökasz- szony, persze, pontosan tud­ta, hogy az egybevetés nem kettejük „külalakjára” vo­natkozott. Hanem arra a deklarációjára, amelyben — a „hazák Európájának” gaullista gondolatát vissz­hangozva — a „független szuverén államok Európá­jának” modelljét állította szembe a „központosított euro-szuperállam lázálmá­val”. Az „Európai Közösség jö­vője” címmel meghirdetett előadásában Thatcher asz- szony pontosan megcélzott közösséghez szólt. Az általa oly gÿakran ostorozott „euro-bürokraták” töltötték meg szeptember 20-án a bel­giumi Brugesben az Európa Kollégium nagytermét. Hall­gatóságán kívül 12 közös­piaci ország fővárosában les­ték feszült figyelemmel min­den szavát. Nem annyira sokat sejte­tő előadáscím csigázta fel az érdeklődést, hanem az az egyre dühödtebbé váló szó­párbaj, amelyet a brit kor­mányfő a megelőző hetek­ben vívott a brüsszeli Euró- pa-bizottság elnökével, Ja­cques Delors-ra.1. Méghozzá éppen az „egységes európai közösség” két egymással szö­gesen ütköző jövőképéről. Az egyre szenvedélyeseb­bé váló vitában, természete­sen, senki sem teljesen el­fogulatlan. Sem a Thatcher- táborban, sem pedig a De- lors-táborban. A „semlege­sek” szeri'nt semmi ok a há­borgásra, hiszen a brit kor­mányfő által felvázolt öt irányelv között egyetlen új sincs. És egyáltafán, ki vi­tatná a közösségben azokat? Nevezetesen azt, hogy 1. Az EK független, szuverén ál­lamok együttműködésén alapszik; 2. Kívánatos az időszerű problémák gyakor­latias megoldása; 3. Felvi­rágzásának kulcsa a vállal­kozás; 4. Legyen nyitott a külvilágra; 5. „Közös védel­met” a NATO keretében biztosítsa. Olyan alapelvek ezek, amelyekben az EK tagálla­mai egyetértenek. Élesen elhatárolódnak azonban a táborok abban, hogy meny­nyire legyen „határmentes” az egységes belpiac. A 12 tagállam parlament­je egytől-egyig ratifikálta —- a Westminster is — azt a szerződésmódosítást, amely szerint az 1922. december 21­ig bezárólag létrehozandó egységes belső piac olyan „belső határok nélküli terü­let, ahol biztosítva van az áruk, személyek, szolgálta­tások és tőkék szabad áram­lása”. A szerződés betűje és ér­telmezése közti szembeötlő különbség az, aminek alap­ján most egyenesen szerző­dés- és törvényszegéssel vádolja Thatcher asszonyt. Feltéve, persze, hogy ha va­lóban megkísérelné megaka­dályozni a közösségen belüli államhatárok lebontását. Brit megfigyelők hajlanak arra a nézetre, hogy a vas- lady csupán „határvédelmi” utóvédharcokat folytat, ami­kor — a sorsdöntő dátum közeledtével — megnyugtat­ni kívánja a „teljes beolva­dástól” még mindig viszoly- gó honfitársait. Szerintük a jogilag igazolhatatlan alapon vívott utóvédharcát kapcsol­ta össze a hírnevéhez és vérmérsékletéhez inkább il­lő általános offenzívával, amelynek célpontjául az európai bizottság elnöke ál­tal felvázolt „szocialista Európa” koncepcióját vá­lasztotta. Jacques Delors ugyanis nemrégiben eléggé óvatlanul kijelentette, hogy tíz éven belül Brüsszelből fog ered­ni a közösségi országok gaz­dasági és szociális törvény- hozásának 80 százaléka. Eretnek nézeteit ráadásul „megbocsáthatatlan bűn­nel” tetézte: szeptember elején személyesen megje­lent a brit szakszervezetek országos kongresszusán, hogy a küldöttek elé Vará­zsolja az 1992-re újjászülető közösség „szociális dimen­zióját”. Olyan csábító képet festett az érdekképviseleti és munkásbeleszólási jogok te­kintetében cseppet sem el­kényeztetett brit szakszerve­zetek elé, hogy a küldöttek — feledve a Közös Piaccal szemben táplált hagyomá­nyos ellenszenvüket — csak­nem megváltójukként ünne­pelték Delors-t. A brit szakszervezetek ílyentén „lázítása” — még­hozzá angol felségterületen — bennfentesek szerint ék­telen haragra gyújtotta Thatcher asszonyt. Brugesi beszédének a külügyminisz­tériumban készült tervezete repült a papírkosárba és — a vaslady személyes megfo­galmazásában — megszüle­tett a brugesi hadüzenet. Közvetlenül az „Európai Egyesült Államok” gondola­ta és a „központosított Európa-kormány lázálma” ellen. Közvetve pedig De­lors és mindazok ellen, akik nem átalják az áruk és tő­kék határmentes áramlását egy nevezőre hozni az em­berek és emberi jogok sza­bad áramlásával. Köves Tibor Akció A SOMOGY MEGYEI ZÖLDÉRT VÁLLALAT KAPOSVÁRI, FONYÖDI, SIÖFOKI kirendeltségein lévő nagybani elárusító helyein !988. szeptember 27-401 az alábbi áruféleségekből akciós vásárt rendez, amíg a készlet tart: — burgonya 8 Ft/kg — vöröshagyma 8 Ft/kg — fejes káposzta 5 Ft/kg Szeretettel várjuk kedves vásárlóinkat! (103472) Az Országgyűlés elé kerülő pénzügyi napirendek Buih és Dukakis tv-vitáj» Semmi újdonság

Next

/
Thumbnails
Contents