Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-23 / 228. szám

1988. szeptember 23., péntek Somogyi Néplap 5 Széljegyzet a köztéri szobrászatról Varga Imre szobra Károlyi Mihályról Az ókori Athén számunk­ra minden bajával együtt a demokrácia örök bölcsője. De nem volt mindig a nép hatalma alatt e jelképpé nőtt görög város: valaha zsarnok, türannosz uralko­dott. Athén egyik ilyen zsar­nokát két ifjú ölte meg csa­ládjuk becsületének védel­mében. A nép szobrot állít­tatott nekik, s mikor a per­zsák elfoglalták Athént, majd távozván magukkal vitték a szobrot, a Zsarnokölök ket­tős alakját újra elkészíttet­ték.- Római kori márvány másolata ma is őrzi a két daliás ifjú alakját, akik meg­szabadították a várost. Valahol itt, a klasszikus Athénban kezdődik az, amit ma köztéri plasztikának ne­vezünk. A korábbi szobro­kat istenként tisztelték, ál­doztak előttük, ünnepségek tárgyai voltak — ám a ha­landók, izmos ifjak és szép lányok képmásait már nem vallási célból állították, ha­nem azért is, hogy a leendő anyák rájuk pillantva szép és jó ifjakat szüljenek. A régi görögöknél vagy a reneszánsz Itáliában a váro­sok minden lakója magáé­nak érzi, szeretettel simogat­ja a szobrokat, még talán a szegények, a rabszolgák is. Ez a hagyomány egészen a múlt század végéig élt. Nem volt szinte olyan komolyabb francia város, amely ne örö- kíttette volna meg Jeanne d'Arc emlékét, s ugyanezt mondhatjuk el a magyar vá­rosokról meg Kossuth Lajos­ról. Hozzátartozott ez a vá­ros fogalmához, mint ahogy fél századdal később — az Az új tanévben már mint­egy 100 amerikai hallgató folytat tanulmányokat a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemen. A diákcsoportok az USA há­rom egyeteméről érkeztek — a New Hampshire Darmouth College-ból, a chicagói De Paul Universityből és az University of California Sys- temből — és három, illetve tíz hónapra kapcsolódnak be az egyetemi képzésbe. Miként Rora Gyula, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem rektor­helyettese elmondta, az ame­rikai egyetemisták ilyenfajta térítéses, szervezett oktatása 1984-ben indult 18 hallgató­val, azóta — nem utolsó sorban a magyar közgazda­ságtan eredményeinek és az itteni oktatás színvonalának köszönhetően — évről évre több diákot fogadnak. A legújabb szerződés szerint jövőre a washingtoni Geor­getown University is fog diákcsoportot küldeni. A hallgatócsoportok egy-egy oktatóval érkeznek, s előre meghatározott tárgyakból hallgatnak angol nyelvű kur­európai művészethez való csatlakozás „fáziskésése” miatt — a török városokat lepték el az országot meg­mentő és felvirágoztató Ke- mal Atatürk lovas vagy álló szobrai. Mindezek a művek többnyire reneszánszos-ba- rokkos, ám főként akadémi­kus stílusban készültek, il­lően a kor közízléséhez, me­lyet tekintélyes polgárokból álló zsűrik képviseltek, s e zsűrikben a legkisebb közös nevezőt a legkonzervatívabb zusokat. Az alapprogramban egyebek között megismer­kedhetnek a magyar közgaz­dasággal, a magyar és közép­európai történelemmel és nemzetközi kapcsolatokkal, valamint a magyar nyelvvel, de egyedi kérés alapján a közgazdaságtantól távolabb eső területekkel is foglalkoz­nak 18 különböző kurzuson: a magyar filmtörténettől a szociográfiáig. A magyar képzés elismerését is jelzi, hogy az itt kapott érdemje­gyeket és a tanult tárgyakat beszámítják az ottani oktatá­si keretbe. Az amerikai egyetemekkel kötött ilyen jellegű szerződé­sek legfőbb haszna, hogy ez­által is bővülnek az oktatási­kutatási és hallgatói kapcso­latok: a kísérő amerikai pro­fesszorok például bekapcso­lódnak az itteni egyetemi képzésbe, s évente egy-egy magyar oktató több hónapos kutatómunkára utazhat a kinti intézményekbe. Bár az amerikai diákok képzéséből származó bevétel mintegy évi 80—100 ezer dollárra te­hető, a jelenlegi szabályozó- rendszer alapján ebből az tag képviselte. Ez különben máig így van. Nincs is semmi baj az ókorból, reneszánszból, múlt századból vagy épp ötven­hatvan évvel ezelőttről ránk maradt szobrokkal. Hozzá­nőttek a városokhoz, tájéko­zódási pontok, jelképek. Né­ha mai alkotások is betöltik ezt a funkciót, például Ma- rosits István esztergomi Liszt-szobra csakhamar meg­jelent képeslapokon a város legjellegzetesebb részei kö­egyetemnek csak minimális anyagi előnye származik. A további tanulmányutakhoz, a nemzetközi konferenciá­kon való részvételhez, tehát a nemzetközi kapcsolatok rugalmas fejlesztéséhez nél­külözhetetlen devizaháttérrel továbbra sem rendelkezik az egyetem. A Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem nem­zetközi kapcsolatai egyéb­ként az utóbbi öt esztendő­ben különösen dinamikusan fejlődnek. Az’államközi szer­ződések alapján a szocialista országbeli társegyetemekkel létesített együttműködések mellett egyre nagyobb szám­ban veszik fel a közvetlen oktatói-kutatói kapcsolatot a nyugat-európai egyetemek­kel is. Egyebek között a bé­csi, a londoni, a bambergi, a mannheimi, a passaui, a hamburgi, a rotterdami és a madridi társintézetekkel ala­kítottak ki oktatói cserekap­csolatot. E tanulmányutakat, csakúgy mint a Soros alapít­vány ösztöndíjait elsősorban az egyetemi képzés korsze­rűsítésében hasznosítják. zott, jelezve a befogadást. Ám az az igazság, hogy az ilyesmi inkább kivétel, mint szabály. Nem a szobrász te­het róla — a műfaj élte túl önmagát. Nem alkalmas ar­ra a mozgósításra, lelkesítés­re, mint valaha, sokkal ha­tásosabb tömegkommuniká­ciós eszközök fejlődtek ki századunkban. Hanem az utóbbi évtize­dekben még élt a hit, hogy a köztéri szobrászat a meg­győzés hatásos eszköze, és kialakult egy jó néhány év­járatból álló művésznemze­dék, amelyet ebben a szel­lemben neveltek, s egyben abban az illúzióban, hogy az állam rendelései előbb vagy utóbb hozzá is eljutnak. Az állam azonban most másra tartogatja a pénzt, s egyéb közületek sem tartják lénye­gesnek, hogy növeljék a fel- szabadulási emlékművek vagy a Leninek számát. Az ifjabb, „stúdiós” szob­rásznemzedék meg mintha nem is nagyon törné magát, hogy része legyen a nagy megbízások dicsőségéből. Amit kiállítanak, az legfel­jebb gúnyos fintor az emlék­műszobrászatra — kitömött varjút, óriási villanykapcso­lót és hasonlókat ugyan mely közület rendelne meg? Leg­feljebb múzeum, a modern gyűjteménybe, de a múzeu­mi lét korántsem azonos a köztér eleven forgatagával. A verkli, ha lassan is, de forog tovább. Hiszen van még nagy ember és nagy esemény, amely nem kapott emléket. De az utóbbi évek alkotásai mintha szégyenlő­sen foglalnák el helyüket. Talán Károlyi Mihály szob­ra — Varga Imre alkotása — volt az utolsó nagyplasz­tika Budapesten, amelynek igazán jól választották meg helyét. Wallenberg emlékmű­ve miért nem kerülhetett eredeti helyére? József Atti­la Duna-parti szobra hogy tétethetett ilyen szerencsét­lenül kieső pontjára a tér­nek? És hosszan sorolhatók még az olyan emlékművek, amelyek mintegy elbújnak a fák közé — Münniché, Baj- csy-Zsilinszkyé... A fele­másság jelzi e művek hely­zetét; létüket a mecenatúra intézményének továbbélése, a városatyai megszokás ma­gyarázza, s nem a közösség élő igénye. Két szakember a fiatal gárdából, a történész Fotó János és a művészettörténész Wehner Tibor sokat foglal­kozott az utóbbi években köztéri plasztikánk múltjá­val és jelenével. Ez is jelzi a műfaj aggkorát. Hogy eztán lehet-e jobbat kitalálni he­lyette? Nem tudom. Karin­thy sem tudta végül helyet­tesíteni a házasság tökélet­len intézményét. Székely András HÉTVÉGI /tájoló Rangos képzőművészeti eseménynek ad otthont Ka­posváron a Somogyi Képtár: ma nyílik a somogyi képző­művészek hagyományos őszi tárlata. A kaposvári városi műve­lődési központban Oláh Ta­más és Nyerges Éva gobelin- tervezők alkotásaiból rendez­tek kiállítást. Ugyanitt va­sárnap este hét órától disz­kó várja a fiatalokat. A Balatoni Ősz rendez­vénysorozat eseményeként a siófoki Dél-balatoni Kultu­rális Központban holnap há­rom órától nemzetiségi folk­lórtalálkozó llesz a hazánk­ban élő nemzetiségi együtte­sek részvételével. Itt tekint­hető meg az a népművésze­ti és népi iparművészeti ‘ki­állítás, amelyet a magyar és a Magyarországon élő nem­zetiségek alkotásaiból válo­gattak. A siófoki kulturális központban operett gálaest kezdődik ma este nyolc óra­kor, vasárnap nyolc órától pedig a Pécsi Balett vendég­játéka várja a közönséget. A nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központban hol­nap négy órakor kezdődik a már hagyományos diáktanya programja: a videovetítést diszkó követi, közben pedig számítógépes játékok szóra­koztatják - a gyerekeket. Szombaton műsoros szüreti mulatság lesz Nagyatádon, közreműködik a HEMOglo- bin együttes. A barcsi Móricz Zsigmond Művelődési Központ vasár­nap este ifjúsági táncestet szervez, a .talpalávialót a Spi­rál együttes húzza. A Dráva Múzeum földszinti termében Kunffy Lajos képeiből ren­deztek tárlatot, lalz emeleten pedig a Vörös Csillag Mgtsz 40 éves történetét mutatja be a kiállítás. Holnap szüreti vigadalom lessz Szennán, amely délelőtt tíz órakor szüreti felvonulás- sial kezdődik, délután négy órakor pedig aprók tánchá­zával folytatódik. A progra­mot táncházkedvelők bálja zárja, amelyen közreműködik a Kodály Kamara Tánc- együttes. Számos képzőművészeti kiállítás látogatható a Bala­ton-parton: a baliatonszemesi művelődési házban Reich Károly Kossuth- és Munká- csy-díjas grafikusművész ki­állítása, Bogláron a Kék és a Vörös kápolnában a Magyar- országi pravoszláv ikonok cí­mű, Lellén, a Tóparti Galé­riában pedig Dargay Lajos szobrászművész tárlata lát­ható. Kaposváron a Somogy Me­gyei Múzeumban több kiállí­tás is várja az érdeklődőket; így a Régészeti kutatások So­mogybán, A jég világa, A paraszti pihenés pillanatai című. lUgyancsak itt látogat­ható a Martyn Ferenc, Ber- náth Aurél, illetve Galim- berti Sándor festményeiből rendezett tárlat, valamint a Kopits János kaposvári vá­rosképeiből összeállított ki­állítás. A múzeum kamara­termében Polgár Ildikó ke­ramikusművész, a Kaposvári Galériában pedig Dariusz Król Jengyei festőművész tár­lata látható. A Latinca Sándor Emlék­múzeumban ,a Reismann Já­nos V. Reismann Mariann fotóművész életművét bemu­tató kiállítást láthatjuk, a Mozimúzeum Az árnyjátéktól a filmszínházig című kiállí­tásnak ad otthont. Állandó kiállítás várja az érdeklődőket a Rippl-Rónai- viLlában, ahol ia művész fest­ményeit és otthonának ere­deti berendezését mutatják be. Bors István Munkácsy-dí- jas kaposvári szobrászmű­vész alkotásaiból rendeztek szabadtéri kiállítást a kapos­vári Csokonai-közben (ké­pünkön a művész egyik al­kotása látható). Nemcsak férfiaknak A Puskin-múzeum tervei Picasso, Gauguin Moszkvában Parádés kiállításokat ígér a képzőművészet barátainak a moszkvai Puskin-múzeum. Hamarosan látható lesz a londoni nemzeti galéria klasszikus festményeiből ké­szített válogatás. Őszre vár­ják Barcelona és Madrid múzeumainak Picasso-gyűj- teményét. Már készülnek Gauguin remekműveinek fo­gadására, amelyek jelenleg az Egyesült Államokban lát­hatók. Hamarosan találkoz­hatnak a moszkvaiak a Tou­louse-Lautrec egész életmű­vét bemutató * kiállítással, emellett a múzeum falaira kerülnek egy időre a pári­zsi Pompidou-köZpont gyűj­teményéből a XX. századi francia festészetetet bemu-. tató képek. ' Az állandó kiállítások melletti bőséges program ékesen bizonyítja, milyen aktívan kapcsolódott be a múzeum a nemzetközi kul­turális cserébe. Korábban az ilyen kiállítások megszerve­zése roppant nehéz volt. 1981-ben például a Moszkva —Párizs kiállítás idején lát­hatók voltak olyan híressé­gek képei, mint Tatlin, Ma- levies, Goncsarova vagy March Chagall és mások. Akkortájt azonban sokszor volt hallható: minek a fran­cia szürrealizmus,' minek az absztrakt művészet — a szovjet embernek az ilyen nem kell. Persze mindez nem jelen­ti, hogy már egycsapásra megváltozott volna a moszk­vaiak ízlésvilága, művészeti igényessége. A Puskin-mú­zeum igazgatónője, Irina Alekszandrovna Antonovna sajnálkozva beszélt’ arról, hogy sokak az igazi művé­szetet -a belvárosi Arbat vagy az Izmajlovo park sok­szor fillérekért megvásárol­ható képeiben vélik felfe­dezni. Antonovna és az ál­tala vezetett múzeum azon­ban többet tesz a puszta si­ránkozásnál: a Puskin-mú­zeum környékén sikerült megvásárolni egy-két épüle­tet, s ezek egyikében nyit a múzeum gyerekek, fiatalok számára egy esztétikai ne­velőközpontot. Itt nem zse­nikutatás folyik, nem a jö­vő nagy tehetségeit kere­sik, „mindössze” a szépség világába segítik behatolni a gyerekeket. A múzeum vezetése arra törekszik, hogy a hazai klasszikus és modern alko­tások mellett lehetővé tegye annak felmérését, hol he­lyezkedik el az orosz-szovjet képzőművészet a világban; folyamatosan törekszenek jelentős külföldi alkotások megszerzésére. '■fóHötóir Gyanúsan bestsellerízű könyvet lapozgatok. Az első oldalak elolvasása után — nem kétséges — szeretnék gyorsan a kötet végére jut­ni: hány feje nő ki a sár­kánynak, amelynek folya­matát dr. Bartha András „tudományos” fejtegetéssel igyekszik bemutatni a fér­fiaknak szánt kézikönyvé­ben. A nőről — jelen esetben kizárólag feleségekről van szó — sokféleképpen vallot­tak már írók, költők: a sze­relmi líra gyöngyszemeit tarsolyunkban őrizzük, hogy az életben egyszer (?) vala­kinek szép szavakkal bókol- hassunk, például Csokonai. Berzsenyi, Ady vagy József Attila gondolatait kölcsönöz­ve. Egészen más jellegű dr. Bartha András kötete a nők elsárkányosodásáról. Minden nőben, megvan rá a hajlam, s a nők többnyire el is sár- kányosodnak — vallja a szerző — kivétel természe­tesen az ő felesége, bár azt ajánlja, hogy minden férj hasonlóan vélekedjen. Egy­szer a lóhoz hasonlítja a nőt (esztétikuma alapján), majd a kutyához (ha egy­szer engedünk neki, akkor mind többet akar)j az előb­bit dicséretnek szánja, a má­sikkal óvatosságra inti a fér­fiakat. A könyv a nők dicséreté­re született — hallottam a minap a rádióban nyilátko- zó szerzőtől. Talán egyetlen mondata a könyvben utal is erre: „A nő csoda”. A könyv a nős és a nősülés előtt álló férfiaknak szól — tárja elénk szándékát a szerző kézikönyvének alcímében. A házisárkány kifejezés KÖNYVESPOLC nem új keletű, használjuk is (női) nyakra-fő-re; dr. Bar­tha azonban azt mondja, ne legyintsünk rá, ha ilyennel találkozunk — hol máshol, mint otthon — hanem ké­szüljünk föl arra, hogy ész­revegyük az első sárkányfej kinövését... Nem tudom, ki hogyan olvassa, értelmezi dr. Bartha András kötetét: annyi bizo­nyos, hogy jól ismert női tulajdonságokról szól, újsze­rűsége inkább az, hogy ügyesen öltöztette föl mon­dandóját. (Lehet, hogy ez a fajta írói tett a férfi elsár- kányosodására példa?) Nem ostorozza a nőket, hanem néhány típushibán keresztül a házasság válság­ba jutásának számos okát mutatja be, ezért érdemes a kezünkbe venni írását, s nemcsak férfiaknak, mint ő javallja, hanem nőknek is, akik szerintem az. elsárká- nyosodást csakis férjeikre értik. Hát ilyen ez a könyv. Horányi Barna Amerikai hallgatók a Közgazdaságtudományi Egyetemen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents