Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-23 / 228. szám
1988. szeptember 23., péntek Somogyi Néplap 3 PÁRTAKTÍVA KAPOSVÁRON Valódi lehetőségekre alapozó szocializmust! * Zsúfolásig megtelt tegnap a kaposvári Latinca művelődési ház nagyterme: a városi pártbizottság most először szervezett aktívaértekezletet. Tolnai Sándor első titkár köszöntötte a résztvevőket. Az előadó, Andics Jenő, az MSZMP agitációs és propaganda osztályának vezetője bevezetőjében belpolitikai helyzetünk mai jellemzőiről szólt. Arról a sajátos ellentmondásról, hogy miközben politikai téren a májusi pártértekezlet minőségileg űj, s az egész nemzetközi munkásmozgalomban is példa nélkülien korszerű szellemiségű programot adott, ez az életfeltételek romlásával is járó gazdasági gondok miatt a közvéleményben nem tudatosult. Az állásfoglalás alapján megindult munka ugyanis nem oldott és nem is oldhatott meg ez alatt a néhány hónap alatt egyetlen társadalmi feszültséget sem. Ma mégis sokan érzik úgy, hogy „nem történt semmi” az állásfoglalásból adódó feladatok végrehajtásában. Az előadó utalt arra, hogy a pártértekezlet hatása nem minősíthető aszerint, hogy történt-e — például a gazdaságban — máról holnapra javulás, csupán abban, hogy létrejövőben vannak-e az elmozdulás feltételei, hogy megkezdődött-e az átrendeződési folyamat. Máig ható illúziók Mint mondta, a társadalom ma még nincs tisztában a gazdasági helyzetünkből adódó választási lehetőségekkel. Főként azért, mert az ezzel kapcsolatos döntések sokáig nem a nyilvánosság előtt zajlottak. A korábbi politikai gyakorlat utóhatásait csak hosszabb idő alatt ellensúlyozhatja a tájékoztatás erősödő nyíltsága. Ezért tapasztalhatóak máig is illúziók a fellendülésről, az életszínvonal javulásáról. Aki az elmozdulást sürgeti — mondta Andics Jenő — valójában azt hiszi, hogy a javulás akár már jövőre is érzékelhető lehet. Tények sorával bizonyította, hogy a gazdasági fellendülés nem politikai akarat vagy egy „késlekedő” kormányzati döntés kérdése. Gyakran hallható kérdés például : Miért nem vet véget a kormány az inflációnak. A felelet: mert ezt ‘ bonyolult gazdasági törvényszerűségek sora teszi lehetetlenné. Az emberek, akik most ezt kérdezik, olyan korban nőttek fel, amikor azt hittük, hogy egy határozattal minden megoldható. Mint mondta, a törekvéseink szerinti gazdasági fordulat először a társadalom érdekeit sértő, s a helyzet átmeneti romlását is okozó lépéseket igényel. Ilyen például a dotációk leépítése, az életfeltételek ezzel is összefüggő romlása. Várhatóan a későbbi javulást sem érzékeli majd mindenki egyszerre és egyenlően. Idézte azt a gyakori véleményt is, amely a „gyors megoldást” abban véli megtalálni, hogy a kormány csökkentse a kiadásait. Konkrét példák sorával mutatta meg, hogy a hasonló hangzatos ötletek nem hoznának eredményt. Amiként az sem hozott eredményt, hogy korábban a rossz közhangulattól tartva elhalasztották a szükséges, de népszerűtlen politikai és gazdasági döntéseket. Vitában születő egység A társadalmunkban ma zavart keltő tényezők között megemlítette, hogy korábban a közvélemény azt igényelte, hogy politikusainknak „legyen arca”: most, amikor egyre inkább így van, sokan úgy érzik, a vezetők egymásnak ellentmondóan beszélnek, nyilatkoznak. Rámutatott: csak az arctalan politika mondja ugyanazt. „Hozzá kell szoknunk — folytatta —, hogy a nyitott kérdésekben nem egyformák a vélemények, amiként ahhoz is, hogy lehetnek kérdések, melyeket a kormány és a párt másként ítél meg. A kormány például köteles viszonyt kialakítani, sőt együttműködni a törvényes alternatív szervezetekkel. A párt nem. A megújulási folyamat kapcsán az előadó a párttagságot élénken foglalkoztató aggodalmakról is beszélt. Arról is, hogy sokan a szocializmust féltik a napirenden levő társasági törvénytől. Felteszik a kérdést: miben fogunk különbözni a tőkés gazdaságtól? Mint mondta, a legtöbben elfogadják már, hogy túlléptünk a szocializmus korábbi — s az élet által nem igazolt — kőbe vésett tanain. Most azonban új, csalhatatlan, és a jövőt .is megmutató tanokat várnak. Csakhogy amikor a szocializmus hosszú történelmi korszakáról gondolkodunk, kerülnünk kell a leegyszerűsítő sémákat. Hangsúlyozta, hogy fogalmak sorát kell újraértelmeznünk, amiként még az is elemzésre szorul, hogy az egyes gazdasági működési formák hogyan kapcsolódnak a társadalmi érdekhez. Jelszavak és a valóság Előadásának sarkalatos gondolata volt, hogy szó sincs arról, hogy ma „kapitalizálódunk”. Ehelyett visz- szatérünk a szocializmusnak azokhoz az objektív lehetőségeihez, amelyekkel egy voluntarista politika jegyében évekig nem számoltunk. Nem mertük például kimondani azt sem, hogy a szocializmusban nemcsak a munka, hanem a tulajdon szerinti elosztás is érvényesül. (Gondoljunk csak az eltérő adottságú „gazdag” és „szegény” tsz-ekre.) S ez akkor is így van, ha jelszavak ködében nem veszünk erről tudomást. Andics Jenő a továbbiakban a politikai intézmény- rendszer átalakításának több vonatkozásban máig nyitott kérdéseiről mondott véleményt. Előadását követően egyebek közt a dunai vízlépcső beruházásával, valamint a kormány és a szak- szervezetek vitáival kapcsolatban föltett kérdésekre válaszolt. Mozgalmas mozgalmi A röpke eszmecsere is eredményes lehet munka A pártéletben az alapszervezetek munkájára tevődött át a hangsúly. A politikai megújulás nagyrészt attól is függ, hogy az alapszervezetek tagjai mennyire éreznek rá új tennivalóikra vagy mit ismernek fel belőlük, milyen mértékben válik sajátjukká a politizáló és tájékozódókedv, a vitakészség és a közös elhatározásokat követő cselekvés. Az ftnberek fantáziáját és tettvágyát a legjobban a kis közösségekben lehet megmozgatni. A párton belül is igazolódik ez a pártcsoportok tevékenységében. Mennyire használják ki a kiscsoportos lehetőségeket a MÁV-nál? — erről érdeklődtünk a kaposvári üzemegységnél. Németh József vonatvezető tizenhárom tagú pártcsoportjában jegyvizsgálók és vonatvezetők vannak-. Ebből adódik, hogy ritkán látják egymást. — Valóban ritkán tudunk találkozni, így olyan sajátos munkastílust kellett kialakítanunk, hogy a vonat melett munka közben, röpke találkozásokkor vagy pihenőidőben cserélünk információt és véleményt. A tájékozódás és tájékoztatás állandó feladata a pártcsoportbizalminak. A bizalmaikat minden hónapban összehívják és tájékoztatják az időszerű kérdésekről, tennivalókról. Ez is szükséges ahhoz, hogy összefogott legyen a munka; emellett legalább ilyenkor találkozhatnak az alapszervezet tisztségviselői. — Alapszervezetünk hetvennyolc tagja hét pártcsoportban dolgozik — mondta Patak József, a forgalmi 1. számú alapszervezet párttitkára. — Közülük huszonhármán nyugdíjasok. Az alapszervezet egyenletesen jó színvonalú mozgalmi munkára törekszik. Ennek ellenére a csoportok között mutatkoznak különbségek. Van, ahol nem fordítanak kellő gondot a tájékozódásra, nem adják teljes körűen tovább a bizalmiértekezleten elhangzottakat. Ez a hiányosság persze kiderül a különböző kérdésekből, témaajánlásokból. javaslatokból. — Abban viszont azonosságot látok a csoportban, hogy a párttagok felelősséggel szólnak a különböző kérdésekről. Nem azt akarják, hogy rosszabb legyen, hanem azt, hogy jobb; felelőtlen döntéseket nem sürgetnek, az előrevivő megoldásokat szorgalmazzák — mondta a párttitkár. Anspach László mozdony- vezető csoportjában csupa vonatvezető van. A 2. számú vontatási alapszer-vezet- hez tartoznak. — Mindössze nyolcán vagyunk, de még ezt a kis csoportot is nehéz összehívni. Van olyan kollégám, akit. havonta csak egyszer látok. Kihasználjuk viszont a havonta egyszeri műszaki forgalmi oktatást; ekkor általában csoportértkezletet is tartunk. A mozdonyvezetők a felelősséggel gondolkodó emberek, ez érződik a mozgalmi munkában is: Igaz. nem ideálisak a körülményeink, ettől függetlenül' azonban szocialista brigádként is kivesszük részünkéi a közös' feladatok megoldásából. Kettős kapocs fűz össze minket. Enner Jánosné, az épület- és hídfenntartó központ személyzeti és munkaügyi vezetőjeként jól ismeri az embereket. — Az utóbbi években bátrabbak a vélemények. Ebben része van a „fönti” változásoknak, a nagyobb nyíltságnak is. Nyolctagú párt- csoportomban eddig sem volt témahiány, hiszen vezetők tartoznak ide. Mi nem csinálunk abból gondot, ha a taggyűlésen kevesen szólnak hozzá, hiszen olyan gyakorlatot alakítottunk ki, hogy a csopor|gyűlésen elhangzottakat „csokorba kötve” egy ember adja tovább. Igaza van abban Németh József bizalminak, hogy az utazóközönséggel kapcsolatban álló MÁV-dolgozók a magatartásukkal is politizálnak. Ennek tudatában vannak a párttagok. Ugyanakkor utazás közben sok információt is összegyűjthet- nek. Van miről beszélniük hát, amikor a nagy munka és sok túlórázás közepette néha találkoznak. K. Gy. Hem a hatalmi sió jogán KÖZÖS ËRDEKEKËRT A KISZÖV Nem érdektelen idézni a számokat; hét évvel ezelőtt Somogybán huszonnégy ipari szövetkezet és egy szövetkezeti közös vállalat működött. 1982. január elseje után megváltozott a kép, mert kedvező lehetőség nyílt rá, egyre másra alakultak meg a kisszövetkezetek, amelyek a legújabb tevékenységeket vállalták föl. 1987 újabb mérföldkő a szövetkezeti mozgalomban. A szabályozórendszer több hagyományos szövetkezetei arra késztetett, hogy egy vagy több kisszövetkezetté alakuljon át. Somogybán tizenhatan vállalták ezt a formát. Néha talán nem any- nyira a nagyobb vállalkozási lehetőség kedvéért, hanem azért, mert ebben a*jïizerve- zeti formában nincs keresetszabályozás és kevesebb az adó is. Mindössze heten maradtak a régi formában, illetve a szövetkezeti közös vállalat sem változtatott szervezetén. Ma így Somogybán hatvanhat ipari szövetkezet érdekképviseletét kell ellátnia a Kiszövnek. A megnövekedett feladatoknak miként tud eleget tenni a szerdvezet? — kérdeztük dr. Kovács Lászlót, a Kiszöv titkárát. — A Kiszövnek merőben másféle munkát kell végeznie, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt. Mondjuk ki, akkor hatalmi szervezet volt. ma pedig valóban érdekképviselőnek kell lennie. Másképpen megkérdőjelezné saját létjogosultságát. A kisszövetkezeteket ma leginkább az érdekli, hogy miként tudják megteremteni gazdasági stabilitásukat. Keveset vagy egyáltalán nem foglalkoznak a szövetkezet- politkai kérdésekkel. Ez így van minden megyében. Ebből következik, hogy tőlünk a piaci munkájukhoz várnak segítséget, ahol azonos profilú szövetkezetek vezetői találnának fórumot gondjaik megbeszélésére. Segítséget nyújtunk a kereskedelmi tevékenységükhöz' is. Van egy számítógépünk, amellyel meggyorsítható az információáramlás, segíthető a tervezés, adatfeldolgozás ... — A kisszövetkezeteket és a hagyományos szövetkezeteidet is az érdekli elsősorban, hogy a Kiszövnek mekkora a pénztárcája, mikor és. mennyit tud adni az induláshoz, vagy éppenséggel a fejlesztéshez. — Erre ma már kevés a lehetőség. Egyszerűen azért, mert nem képződik új, közös fejlesztési alap, tehát nincs miből adni. Tudjuk, szükségük lenne az anyagi támogatásra is, főleg a telephelyek létesítéséhez, de nem tudjuk támogatni ezeket a beruházásokat. Kedvező jel, hogy eddig még egyetlen kisszövetkezetünk sem szűnt meg. Ennek nagyon egyszerű oka van: olyan tevékenységeket választottak. amelyekkel a gazdaság szerkezetében űrt töltöttek be. Jól ismerték föl, hogy mire van szükség. Egyszerűsíthették adminisztrációs munkájukat, sok felesleges, bürokratikus formulától megszabadulva nyi- tottabban dolgoznak. Ami ma mindenkitől elvárás lenne: a piachoz alkalmazkodnak. Hogy jól gondolkodnak, arra példa is akad. A nagy- atári Komfort szövetkezetnél megindult a felszámolási eljárás. A nagyhírű szövetkezet csődbe jútott, mert csak gazdaságtalan tevékenységet folytatott. Igaz, hogy városi érdekek miatt épített lakásokat; de csupán abból ma nem lehet megélni. Ennek' számtalan oka van. De most nem is ez a fontos. Nézzünk körül az építőiparral foglalkozó szövetkezetek között. Egy sem épít lakótelepi lakásokat. Felújításokkal, kisebb és gyorsabban megtérülő miinkákkal foglalkoznak. Eddig ezeket nem csinálta senki, kereslet van irántuk. De más példákat is sorolhatnék. A lényeg, hogy nyereségesen tudnak gazdálkodni. A tapasztalataink szerint még az egészen újonnan alakuló kisszövetkezet is képes három év alatt annyira megerősödni — ha piacérzékenyen gazdálkodik —, hogy biztonságosan dolgozhat tovább. Ezért mondottam, hogy a Kiszövnek ma elsősorban az a feladata, hogy a gazdasági törekvéseket támogassa. Az más kérdés, hogy előttünk is sok még a kérdőjel, hiszen több fontos törvény van előkészületben. A hogyan továbbra csak ezek ismeretében lehet vár laszt adni. Nagy Jenő Kukorica betakarítás a toponári tsz-ben Megkezdték a kukorica betakarítását a toponári Kapostáj tsz-ben. A több mint 1100 hektárnyi kukoricatermés jóval gyengébb lesz a vártnál. Befejezéséhez közeledik viszont a vegyes vetésű cirok-kukorica silózása. Ez elegendő és jó minőségű takarmány lesz.
