Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-23 / 228. szám
AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 228. szám Ara: 1,80 Ft 1988. szeptember 23., péntek A nagy kirakat Ha szeptember, akkor őszi BNV. Ha BNV, akkor za- varbaejtő árubőség, 75 ezer négyzetméteres cáfolata a hiánynak, amely hol hűtőszekrény, hol építőanyag, videomagnó, esetleg az áhított személyautó képében rontja meg tartósan a közérzetünket. A fogyasztási cikkek nemzetközi szakvására az idén kevesebb külföldi kiállítót vonzott a tavalyinál. A nem szocialista országból érkezett kiállítók száma ugyan a felére csökkent az egy évvel ezelőtti jelenlétüknek, ez azonban, szerencsére nem járt együtt' kiállítási területük hasonló arányú zsugorodásával. Ami pedig a szocialista országok érdeklődését jelenti, itt is hasonló tendencia figyelhető meg, bár a mérték lényegesen kisebb amannál. Figyelemre méltó tény, hogy a mostani őszi BNV-n fontosnak tartotta jelenlétét, először hozza el portékáit Albánia, az Egyesült Államok, Svédország és Izrael. A külföldiek közül a Szovjetunió, Jugoszlávia, Japán és Csehszlovákia kínálja látnivalóit a legnagyobb területen. Ami a magyar kiállítókat illeti, nos a tavalyinál ié- nyégesen nagyobb területen állítják ki termékeiket, bár a számuk jelentősen . nem emelkedett. Az idén ismét nőtt az újonnan alakult polgárjogi társaságok, gmk-k, kisszövetkezetek ^észvétele a vásáron. Azok az áruk tehát, amelyek péntektől a látogatók elé tárulnak a kőbányai vásárvárosban, a hazai kiállítók és a nemzetközi konkurencia összevetésére is alkalmat kínálnak. A tárgyak többsége ugyanis itt és most kiállítási darabok. Elegendő, ha arra utalunk, hogy a korábban kiállított termékek a vásár lebontása után nyomtalanul eltűntek. Sohasem lett belőlük áru. És nem valamiféle fantáziaszüleményekről van szó, hanem az élet szükségesnek vélt kellékeiről. A vásárlátogató nyilván örül, amikor felfedezheti a nyugati katalógusban már látott cikk magyar versenytársát — s talán nem is meditál azon, hogy ez így bc- kerülhetne-e ugyanabba a katalógusba —, hanem szeretne arra gondolni, hogy a korábbi gyakorlat változóban van. Hogy nem egyedi darabról, „mi ilyet is tudunk” mutatványról győződhet meg ezúttal, hanem igazi áruról. Arról a köz- gazdasági kategóriáról, melyet az ár, a gyárthatóság, az eladhatóság és a megvá- sárolhatóság jellemez. A mától látnivalóul kínált nagy kirakat a célszerűség, a használhatóság és a megvásárolhatóság kétségtelenül különbözőképpen megfogalmazott jegyei mellett abba a folyamatba is betekintést nyújt, amellyel különféle nyilatkozatokban, előterjesztésekben unos-un- talan találkozhatunk, a szerkezetváltás megújulási folyamatába. Az idei BNV, lévén a közszükségleti cikkek gyártóinak legnagyobb bemutatkozása Magyarországon, olyan időszakban nyitja meg kapuit, amikor a látogatót a bőség zavarát kínáló kirakat meg kellene, hogy nyugtassa afelől is: iparunk nemcsak a nemzetközi mezőnyre figyel, hanem őt, a leendő vásárlót is szem előtt tartja az átmenetinek mondott fogyasztáskorlátozás korában. K. E. Ülést tartott a Minisztertanács Kormányszóvivői tájékoztató A Minisztertanács csütörtöki ülésén előterjesztéseket hallgatott meg a birósági cégnyilvántartásról szóló törvényerejű rendelet módosításáról és az 1990. évi népszámlálásról szóló törvényerejű rendelet tervezetéről. A kormány úgy határozott, hogy a javaslatokat az Elnöki Tanács elé terjeszti. A Minisztertanács határozatot hozott a gazdasági érdek- egyeztetés intézményesítéséről, az Országos Érdekegyeztető Tanács létrehozásáról. A kormány elfogadta a magyar-román államközi kapcsolatok fejlesztésének és kiszélesítésének munkaprogramját, továbbá az állami ifjúságpolitikai feladattervet. Tanácskoiott a SZOT elnöksége Tovább kell folytatni a párbeszédet ' A Minisztertanács ülését követő kormányszóvivői tájékoztatón — mint az egyik napirendi pont előterjesztője — részt vett Várkonyi Péter külügyminiszter. Marosán György kormány- szóvivő elöljáróban az ülésen elhangzottakat foglalta össze. Mint elmondotta: a kormánynak az a szándéka, hogy a gazdaságirányítás korszerűsítésével, a döntések decentralizálásával összhangban kiépüljön a gazdasági érdekegyeztetés intézményes rendszere. Azt szeretnék, ha a különböző érdekeket, különböző nézeteket képviselő szervezetek és intézmények közös tárgyalásaikon nyíltan feltárnák érdekeiket, egyeztetnék álláspontjukat, s ezt követően nyilvánosságra hoznák véleményüket. Ezért a Minisztertanács mostani ülésén kezdeményezte az Országos Érdekegyeztető Tanács létrehozását. E testület tevékenységének középpontjában az első időszakban a bér- mechanizmussal kapcsolatos kérdések és a bérekre vonatkozó konkrét megállapodások állnak. Az Érdekegyeztető Tanács nem jogszabályalkotó intézmény. Feladata a különböző javaslatok megvitatása, az ezekkel kapcsolatos döntések meghozatala, továbbá az érdekegyeztetés után a megállapodások rögzítése. A kormány felkérte az érdekelteket — a szakszervezeteket, a Gazdasági Kamarát, az OKISZ-t, a SZÖVOSZ-t és a TOT-ot —, hogy jelöljék ki a tanács munkájában részt vevő saját képviselőjüket. Dolgozzák ki a javasolt ügyrendet, ezt egyeztessék, majd tárják a Minisztertanács elé. A kormány részéről a munkát Medgyes- sy Péter koordinálja. Az egyéves működés tapasztalatait a Minisztertanács 1990 elején áttekinti. Az 1990-ben esedékes nép- számlálással kapcsolatban Marosán György kiemelte: teljeskörűen az alapvétő fontosságú adatokat írják össze, a részletesebb információkat pedig a népesség 20 százalékára kiterjedő reprezentatív adatfelvétel segítségével szerzik meg. A bírósági cégnyilvántartásról szóló törvényerejű rendelet módosításának szükségességéről szólva Marosán György kifejtette: a cégnyilvántartás célja a törvényesség teljesebb megvalósulása a gazdasági életben, a vagyoni viszonyok terén pedig a tőkeáramlás biztonságának megteremtése. A bejegyzett gazdálkodó szervezetek adatai — ha a jogszabály kivételt nem tesz- — nyilvánosak, a cégre vonatkozó ügyiratot és a cégbejegyzést bárki megtekintheti. A . módosítások közül a leglényegesebb, hogy a gazdasági társaságok bejegyzése kötelező lesz. Ez elősegíti a gazdasági információk gyorsabb áramlását is, így a közvélemény teljesebb áttekintést kaphat a gazdálkodó szervezetek működéséről. A társasági törvény tervezete értelmében a .gazdasági társaságok törvényességi felügyeletét a cégbíróság látja el. Várkonyi Péter külügyminiszter a magyar—román államközi kapcsolatok fejlesztésének és -kiszélesítésének munkaprogramjában foglaltakról adott áttekintést az ülésen. Elöljáróban hangsúlyozta, hagy a kormány a kapcsolatok széles körét vizsgálta meg, és a legfontosabb területekre vonatkozóan rögzítette az állami feladatokat. Rámutatott: a Minisztertanács döntésén tükröződött az a szándék ás akarat, hogy kétoldalú kapcsolatainkat az élet minden területén fejleszteni kívánjuk a szomszédos Romániával, és e cél megvalósítása érdekében továbbra is aktívan, kezdeményezően lépjünk partnerünk felé. Természetesen a célok megvalósítása mindkét félen múlik, mi, a magunk részéről minden, a kapcsolatokat bővítő elképzelést támogatni kívánunk. A kormány abból indul ki, hogy a kapcsolatokat feszültségek terhelik ; közvéleményünk aggodalommal figyeli a Romániában élő magyarság helyzetét, és nemzétkö(Folytatás a 2. oldalon) Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke csütörtökön a Parlamentben fogadta a hivatalos látogatáson Magyarországon tartózkodó Axel Norbert Csütörtökön ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége. A testületet a napirendi pontok megvitatása előtt Nagy Sándor, a SZOT főtitkára tájékoztatta a kormány és a SZOT képviselőinek szerdai megbeszéléséről, az ott született megállapodásokról, illetve a továbbra is nyitva maradt kérdésekről. Megállapította, hogy ez a találkozó az eltérő nézetek közelítésében több sikerrel járt, mint ahogy az előzetes jelek szerint várható volt, s eredményesebbnek bizonyult minden korábbi hasonló megbeszélésnél. Ugyanakkor bizonyos alapvető kérdésekben változatlanul nem sikerült közelíteni a kormány és a szakszervezetek álláspontját. Az elnökség több tagja hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy ezzel a találkozóval elindult a párbeszéd a kormány és a szakszervezetek között, amit tovább kell folytatni. A tájékoztatót követően az elnökség megtárgyalta a gazdasági társaságokról szóló törvényjavaslatot, s azzal összefüggésben a Munka Törvénykönyve módosítására tett javaslatot. A testület — az iparági-ágazati viták tapasztalatait is figyelembe véve — úgy foglalt Zargest, az Európa Parlament képviselőjét, aki az elmúlt napokban Magyarország és az EGK közötti kapcsolatok fejlesztéséről tárgyalt hazánkban. állást, hogy a szakszerveze- .. ti mozgalom támogatja a társasági törvény megalkotását, azt a mozgalom érdekvédelmi, érdekképviseleti szempontjából fontosnak tartja. A szakszervezetek működésére — mindaddig, amíg el nem készül a szakszervezeti törvény — az új vállalkozási formákban is a Munka Törvénykönyvének szabályai legyenek az irányadók, erre a társasági törvényben nem indokolt külön kitérni. A Munka Törvénykönyvében foglaltakat a társasági törvény hatályba lépésével egyidejűleg természetesen az új helyzethez kell igazítani mind a szak- szervezetek és a munkavállalók, mind a munkáltatók kötelezettségeit és jogait illetően. A testület tájékoztatót hallgatott meg az egységes vállalkozói adótörvény előkészítésének helyzetéről. Ezzel kapcsolatban többen is rámutattak, hogy a tervezett vállalkozási adórendszer hosszabb távon gazdasági céljaink megvalósítását szolgálhatja. Ezután a testület arról döntött, hogy javítják a szakszervezeti folyóiratok gazdaságosságát, korszerűsítik tevékenységüket. A jövő év elejével megszüntetik a Munka című folyóiratukat, s a tagság igénye alapján megvizsgálják egy szakszervezeti hetilap indításának lehetőségét. Az elnökség megerősítette azt a korábbi álláspontját, hogy szükségesnek tartja a heti 40 órás munkahét általánossá tételét még ebben az ötéves tervidőszakban. Az elnökség végezetül közleményt fogadott el a kormány és a SZOT képviselőinek szerdai tanácskozásáról. Grósz Károly fogadta Axol Norbert Zargest Aranyos napunk Szöulban Csodálatos kettős magyar győzelem öttusában Martinék János az öttusa egyéni olimpiai bajnoka A futást a vívó- és torna- csarnok, valamint az olimpiai uszoda határolta füves területen bonyolították le, hullámos, de nem túlságosan nehéz pályán. A terepet sokezren vették körül, köztük több száz magyar, az éppen szabadnapos sportolók, velük együtt a sportvezetők, orvosok, gyúrók, s az ifjúsági tábor tagjai. A befejező számot az úgynevezett hendikep rendszerben bonyolították le, így hát a lövészet utáni éllovas szovjet Vahtang Ja- gorasvili indult először a 4000 méternek, közvetlenül utána Martinék János, majd a többiek, az olasz Massullo, az 1979-es budapesti VB-n győztes amerikai Nieman, nyolcadikként Fábián, tizennegyedikként pedig Mizsér. A magyar hírlánc az egész futóverseny közben kiválóan működött, a célvonalnál tartózkodók is tudták, hogy Jagorasvili 1000 méternél még fokozni tudta előnyét Martinékkel szemben, 2000- nél viszont már nem tudott lépést tartani a fiatal magyarral. Ettől kezdve már csak az volt a kérdés, hogy futja-e Martinék erejéből a hajrára, nem éri-e meglepetés az olasz favorit Massullo részéről. A 23 éves magyar kitűnően bírta erővel, az utolsó 1000 méteren, ahol már csaknem végig lefele kellett haladni, még bele is erősített, úgyhogy a célvonalhoz közelítve már csaknem 100 méterrel, behozhá- tatlan előnnyel vezetett Jagorasvili előtt. Nem sokkal a bronzérmes Jagorasvili után zuhant a célba Mizsér Attila, akiről csak később derült ki, hogy megnyerte a 4000 métert, s fantasztikus 12:37.88 perces futásával, 1294 pontjával a 14. helyről a 4.-re „vágtatott” előre! Ez a fantasztikus teljesítmény mindenképpen kellett ahhoz, hogy Martinék egyéni győzelme után a csapatarany is biztossá váljon. Már csak Fábiánra kellett várni, aki a 18. legjobb időt futotta, s végeredményben az összetettben a 7. helyen végzett. Martinék repült a magasba, őt dobták fel a versenyzők, az edzők és az újságírók, úgy, mint 16 évvel ezelőtt Balczó Andrást a müncheni olimpiai stadionban. Török Ferenc csak zokogott, s egyre csak ezt ismételgette : — 1977 óta csak erről álmodok, ez volt életem nagy célja! Martinék Jánost több mint száz újságíró, tévés, rádiós, filmes és fotóriporter vette körül, s amit megtudtak tőle, abból a legfontosabb: — Számomra a legneheI ^ 1| zebb próbatételt a vívás jelentette, ahol 990 pontot gyűjtöttem, célomat túlteljesítve. A lövészettől tartottam, hiszen ez a legbizonytalanabb számom, de úgy érzem, a 868 ponttal itt is megfeleltem. A futás az én jóslatomat igazolta, hiszen megmondtam előre, hogy jobb vagyok Jagorasvilinél, kivárom a kellő pillanatot, s az első lejtőnél megelőzöm. Idén nem ment igazán jól a versenyzés, de szerintem főleg azért, mert minden idegszálammal az olimpiára összpontosítottam, itt akartam csúcsformában versenyezni. Ez pedig sikerült, s most hálával tartozom Török Ferencnek, hogy megingásaim miatt nem hagyott ki a csapatból — mondta a 23 éves Honvéd öttusázó, aki öt esztendeje hódol ennek a sportágnak, s tavaly — újoncként — már vb-aranyérmes csapat tagja lehetett. Martinék után Török Ferenc nyilatkozott, most már megnyugodva, higgadtan elemezve a történteket: — Számomra az 1964-es tokiói olimpiai győzelem olyan volt, mint egy kisgyermek születése. Hasonló példával élve, a mostani két arany pedig olyan, mintha egyszerre két remek kis unokával lettem volna gazdagabb. Mizsér Attila és Fábián egy-egy mondatos véleménye: — Mindent megtettem, hogy az egyéniben is érmet nyerjek, sajnos ennél jobban már nem futhattam — hangsúlyozta az így is boldog Mizsér. — Bánt a rossz lövészszereplés, de ki gondol most erre, amikor olimpiai bajnokok vagyunk — csatlakozott Fábián, aki néhány (Folytatás a 4. oldalon.)
