Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-22 / 227. szám

1988. szeptember 22., csütörtök Somogyi Néplap 5 Stúdiószínházi bemutató Shakespeare és még sokan mások Üj bemutató lesz pénte­ken este a kaposvári Csiky Gergely Színház stúdiószín­padán. Mohácsi János Sha­kespeare művét, a Tévedé­sek vígjátékét állította szín­padra. Bár a pontosság ked­véért gyorsan hozzá kell tennünk azt, hogy nemcsak ezt a klasszikus darabot lát­hatja a közönség, hanem nagyon sok — számára ta­lán először furcsa — más dolgot is. Mohácsi János ugyanis még igénybe vette a halhatatlan angol más műveit is, bőségesen merí­tett Plautustól, s egyéb szer­zőktől. így némiképpen a cím is módosult, s a színlap így szól: William Shakes­peare után Plautus és Sha­kespeare más műveinek Szász Imre, Rákosi Jenő. Arany László fordításainak felhasználásával Tévedések végjátéka, avagy tévedések víg játéka. ^v. Mindezekhez a rendező még hozzáteszi, hogy nagyon sok mondat, szó a próbák alatti improvizáció terméke. Egy biztos tehát: nem szok­ványos előadásra számíthat a közönség. Akik látták néhány éve Mohácsi János első rendezését, a Bánk bánt, azokat bizonyára nem éri meglepetés a mostani darab láttán. Nem szetereotip vígjátéki megoldásokkal akarunk ma­nipulálni — mondja a ren­dező, s arra hívja föl figyel­münket, hogy kínálkozik le­hetőség arra is, hogy igaz­nak, hitelesnek mutassák be a csodákat és a tévedéseket. Az előadás — ugyancsak a színlap tanúsága szerint — csapatmunkára épül, s ezt hangsúlyozandó a szereplő­ket névsor szerint tünteti föl. A társulat vezető színé­szei között Csákányi Esztert, Lázár Katit és Kulka Jánost láthatjuk a Tévedések víg játékában. V. I. FOLYTATÓDIK A NÉPMŰVELŐK TANFOLYAMA Hasznosítható ismeretek — gyakorlati tudás Megyénkben évek óta nagy gond — főként a kis tele­püléseken — a közművelő­dési intézményekben dolgo­zó képesített népművelők hiánya. Ezt hivatott enyhí­teni az a — könyvtárosok kétszázórás középfokú tan­folyamához hasonló — két­éves tanfolyam, amelyet a Somogy Megyei Művelődési Központ szervezett a Műve­lődési Minisztérium engedé­lyével. A tavaly ősszel in­duló tanfolyam középfokú népművelői képesítést ad. Ezen a héten kezdődött meg a továbbképzés máso­dik éve. Tavaly több mint harminc népművelőnek ké­szülő fiatal kezdte meg a tanulmányait, s most szinte valamennyien folytatják. Számukra az általános köz- művelődési ismereteken kí­vül politikai és gyakorlati foglalkozásokat is tartanak. Olyan ismeretekre tesznek szert, amelyeket a minden­napi munkájuk során hasz­nosíthatnak. Az első kétéves kurzus után mintegy har­minc művelődési intézmény személyi gondja oldódik meg, négy év után pedig várhatóan a művelődési ott­honhálózat valamennyi in­tézményét legalább közép­fokú képesítéssel rendelkező népművelő vezeti. A tanfo­lyam kellő alappt nyújt a további tanulmányokhoz, se­gíti és ösztönzi a felkészü­lést a felsőoktatási intézmé­nyekbe való felvételihez. A művelődéselmélettől a mű­velődéspolitikáig, a gyakor­lati ismeretektől a gazdái kodással kapcsolatos jogsza bályokig számos előadás biz­tosítja a hallgatók tájékoz­tatását, ismereteik bővülé­sét. Rendszeresen látogatják a megye kulturális intézmé­nyeit, főként azokat, ame­lyek új kezdeményezésekkel javítják működésük színvo­nalát. A tanfolyam első évének általános elméleti alapozá­sát a második évben olyan előadások, foglalkozások követik, amelyek zömében az intézmény irányítását, il­letve annak módszereit mu­tatják be. A résztvevők hetente egy­szer találkoznak, a szakdol­gozatuk megírása után a kétéves tanfolyamot egyhe­tes bentlakásos kurzus, il­letve vizsga zárja. A Somogy Megyei Műve­lődési Központnak a kétéves szaktanfolyam lebonyolítá­sában nagy segítséget nyújt az oktatási igazgatóság és a Kaposvári Tanítóképző Fő­iskola. HAVASI KÜRT Itt fenn: fehér sajttal kínált a pásztor És békességes szót ejtett a szája, És békességgel várt az esztenája ... (Aprily: Tetők) — Hahó ... Hahóóó ... Hosszú, elnyújtott kiáltás hallatszott a hegyek felől. A patak mellett, az itatónál birkanyáj delelt. A pásztor­fiú a hang felé nézett, az­tán szájához emelte a kür­töt. Hallali... hallaliii... — válaszolt a hívó szóra és hangját visszakiáltották a sziklák. A szoros felől halk kolompszó hallatszott. Elő­tűnt a vezérürü, utána a nyáj, aztán tarka ruhában a pásztorlányka. A fiú szeme felcsillant az örömtől. Ledobta gubáját, in­tegetett a lánynak. A lány is meglobogtatta kendőjét, fe­kete haját kibontotta a szél. Közeledtek egymáshoz. Bol­dogan futottak a sziklához, kiáltottak a zúgó szélben, de előttük állt a szakadék. A fiú egy sajtocskát dobott át a lánynak, a lány egy virág­ból font koszorút. Harmadnaponként talál­koztak így, ide s oda hajtot­ták a nyájat. Most a lány ment a fiú esztenájához. Ilyenkor boldogan ölelkeztek, becéző szavakkal kedves­kedtek egymásnak, játszot­tak, nevetgéltek. Aztán mál­nát szedegettek, meg gombát. A forrásnál, ahol a hegyi pa­tak vize megcsendesedett, a kövek között forgott a víz. A lány lehajolt, hogy vizet me­rítsen, a fiú az inge alá lá­tott. Különös borzongást ér­zett. Szép volt a lány. Nya­kának íve, mellének dombo­rulata átlátszott a vékony ruhácskán. Szelíden átölel­te a lányt, az belésimult. Nemsokára együtt fürödtek a hideg patakban .. Este aztán egymás kezét fogva nézték a holdat, a csil­lagokat. Messziről, ahol a hegyi patak vize a faluhoz ért, furulyaszó hallatszott... A maga esztenája előtt pi­hent a lány, túl a nagy szik­lán, a szakadékon. Milyen furcsa... Csak egy vékony kis szakadék válassza el őket egymástól, csak egy kecske­ugrás, mégis, napokig kell járni ahhoz, hogy találkoz­hassanak ... Megrezzent. Egy kő gurult le az úton, lépéseket hallott... A bacsó jött fel a csapintós ösvényen számadást venni — mostaná­ban egyre gyakrabban, öre­ges volt, beteges is, mégsem sajnálta az utat. Hol ezt ho­zott, hol azt, üres kézzel nem jött sohasem. Ügy tett, mint­ha véletlenül lett volna mindez, de ezzel igyekezett a lány kedvébe járni. Hízelke­dett, kedveskedett, becéző szavakat mondott, olyanokat, amilyeneket még sohasem hallott a pásztorlányka. Für­készte a lányt, kereste a gyengéjét, lekötötte a gondo­latát ... Most egy piros szalagot ho­zott. A lányka először nem hagyta, hogy bekösse a ha­jába, de aztán mégis megen­gedte. Szépen tudott könyö­rögni a bacsó, megsimogatta az arcát, a haját, belepirult, megremegett... Aztán vadul belemarkolt... Szaladt volna a lány, de a bacsó szorosan fogta. Tudta, hogy ha most elengedi, sohasem kapja meg. Kérte rábeszéléssel, mézes­mázos szavakkal. Bevonta az esztenába, leszorította... A lány elgyengült... Hangokat hozott a szél messziről. Hívó hangon szólí­tott a kürt; gyere hozzám, várlak!... Minden reggel így volt ez, amikor feljött a nap. így köszöntötték egymást. A lány most alig hallotta. Ijedten ébredt, alig hitte el, ami történt... Körülnézett. A bacsó már nem volt ott, de nem volt meg a nyáj sem. Futott jobb­ra, futott balra, sehol sem ta­lálta. Kétségbeesett, elvesz­tette a fejét... Elveszejti magát, a szakadéknak megy, nem állhatja ezt a szégyent... Ismét megszólalt a kürt. Édesbúsan, szomorúan, még szívhezszólóbban, mint ed­dig. Hívta a lányt... A lány elindult. Eszeveszetten sza­ladt a hang felé, megbotlott, elesett, de futott, futott... Megdobbant a szíve, ami­kor a szakadékhoz ért... Eminnen, a nagy szikla mel­lett ott pihent mindkét nyáj. Mellettük állt a pásztorfiú. Kendőzetlen, meztelen mel­lel állt a napfényben és sze­líden nézett a lányra. A lány felsikoltott. Kibontotta hosz- szú fekete haját és kidobta belőle a szalagot. Fejét a fiú mellére szorí­totta és sírt... — Szeretlek, suttogta hal­kan ... Messziről, ahol a kis patak vize a faluhoz ért, furulyaszó hallatszott... Lévai József Kulka János apaszerepei Dr. Magenheim, a gyerekek kedvence Tizennégy galvanizáló szakmunkástanulója van a Budapesti Finommechani­kai Vállalat kaposvári gyá­rának az új tanévben. A gyár tíz év óta a korszerű felületvédelmi eljárás kép­zésének bázisa a megyében. A gyakorlati oktatást Hor­váth Ferenc szakoktató, a szakmai tárgyak elméleti is­mereteit pedig Agg János mérnök tanítja. Hanglemezhetek „ — Hogy van dr. Magen- heim? Azt hallom, hogy az elmúlt tanévben — szava­zatok alapján — elnyerte a legnépszerűbb színésznek ki­járó elismerést a gyerekek­től. Kulka János, a Csiky Ger­gely Színház művésze — ő dr. Magenheim a Szomszé­dok című teleregényben — a próba szünetében török­ülésben helyezkedett el a színház előtt a fehér pádon. — Köszönöm jól — felel­te, aztán, de mintha elen­gedte volna a füle mellett a kérdésben rejlő kíváncsi­ságot, hogy a Szomszédok következő jelenetében mi történik majd dr. Magen- heimmel ? — Nem utazom, itthon maradok — mosolyodott el. — Várjuk az új gyereket. Kulka János nem szívesen beszél^ dr. Magenheimről, de elmondta még : a történet fogyatékossága, hogy a sze­replők sorsa nem tart se­hová. — Mit gondol, miért ked­velték meg a gyerekek? — Nem tu^om, talán apa­pótlékot jelentek nekik. A filmbeli viszonyom alapján ideális kapcsolatot láthatnak apa és lánya között. Talán ezért ragaszkodnak hozzám a tévénézők, a gyerekek. Én azt szeretném, hogy Kulka Jánost, a színészt és nem­csak dr. Magenheimet őriz­zék meg jó emlékezetükben a nézők, a gyerekek. — Nehéz színészi feladat dr. Magenheimet játszani? •— A látszólagos egyszerű­ség mögött, ami az alakítást — az alakításokat — jel­lemzi, elég nehéz munka van. Nehéz hitelessé tenni ezeket a figurákat'. Nagyon szerencsés a szereposztás. Szeretek együtt dolgozni Edittel, az ő karaktere a legösszetettebb, kiváló part­nerem Komlós Juci: a leg­jobb az egészben. — Kap leveleket a Szom- szédok-sorozat vetítése óta? — Legutóbb egy orvosnő házassági ajánlatot tett. Az egyórás próbaszünet­ben Kulka Jánossal arról is beszélgettem, milyen sze­repre készül a színházban. — Shakespeare Tévedések víg játékának a bemutató­jára készülünk. A stúdióban pénteken lesz a bemutató, Mohácsi János rendezésé­ben. Életem első színházi apaszerepét alakítom. Két felnőtt fiam után kutatok... —• Mit ígér még az évad? — Ezután a 3:1 a szere­lem javára című zenés já­tékot kezdjük el próbálni. Ebben Blazsek /ÍI-t alakí­tom ... — Apa? ... — Nem. Vízipólós és tán­coskomikus ... Horányi Barna gyár hanglemezipar első tel­jes operafelvétele a nehéz történelmi korszakban is ké­pes volt felmutatni opera­művészetünk sok évtizedes eredményeinek magas szín­vonalát. Hallgatása közben egy több mint harminc év után is nagyszerű előadás tanúi lehetünk. A Szent István alakját felidéző Hungária Sacra cí­mű hanglemez a zenével fel szeretne idézni a zenén kí- vül irodalmat és ritmust, vallást és pedagógiát, humá­numot és közéleti felelőssé­get is, közvetve tehát az egész művet — írja a Scho- la Hungarica egyik vezető­je, Dobszay László profesz- szor. A lemez egyik szenzá­ciója az a székesfehérvári eredetű dallam, amely rö­viddel István szentté avatá­sa után keletkezett, s egy fél évezred tartotta legjele­sebb István-énekünknek. Kaposváron a főutcai Elektrika lemezrészlegén Bach zenekari szvitjének és a Tündérkert című hangle­meznek a kivételével — amelyek a napokban érkez­nek majd — a hanglemez­hetek valamennyi újdonsá­ga megvásárolható lemezen­ként 30 forintos kedvez­ménnyel. A rendezvény idejére min­den évben új lemezekből összeállított kirakatversenyt is hirdetnek. Az idei ver­senykirakatot (képünkön) Neichl Lajos, a Somogyker dekorációs csoportjának a vezetője készítette. A pénteken megkezdődött 11. Hungaroton hanglemez­hetek választéka az idén a hagyományosnál valamivel szerényebb ugyan, de igen rangos lemezek várják a ze­nebarátokat. Erre az alkalomra a Hun­garoton tizenkét új nagyle­mezt jelentetett meg: Bach zenekari szvitjeit, Mozart Jupiter-szimf óniáját, Csaj­kovszkij balett-szivjeit, az 1956-os Bánk bán felvétel új kiadását, a Kékszakállú új felvételét, a Schola Hun­garica Szent Istvánra emlé­kező lemezét, Monteverdi Tancredi és Clorindáját, Sztravinszkij Mennyegzőjé- nek két változatát. A ko­moly zene számát tekintve kevesebb, de színvonalban azzal egyenértékű népzenei és irodalmi választék egé­szíti ki: a Tündérkert című lemez Erdélyből hozza a múlt és a jelen üzenetét, a Vujicsics együttes a szerb és horvát népzene kedvelői­nek, a Babszem Jankó pe­dig a gyermekeknek szerez kellemes perceket. A vers­rajongóknak Kányádi Sán- don lemezét ajánljuk a fi­gyelmébe. A hanglemezhetek egyik slágerkiadványának, a Kék­szakállúnak az érdekessége az, hogy Marton Éva mellett a szintén világszerte siker­rel fogadott egyesült álla­mokbeli basszista, Samuel Ramey énekli magyarul a címszerepet. Az 1956 nyarán készült Bánk bán felvétel, a ma-

Next

/
Thumbnails
Contents