Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-03 / 211. szám
2 Somogyi Néplap 1988. szeptember 3., szombat Befejeződött Nádudvaron a tanácskozás (Folytatás az 1. oldalról) kell rendelni a hatékonysági szempontoknak, a struktúra- átalakítást segítheti a lakosságnál felhalmozott pénzeszközök mozgósítása, termelésbe való visszaforgatása is. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a szorító körülmények (között is képesek leszünk-e gazdasági feladataink megoldására, a Központi Bizottság titkára megállapította: bár a helyzet akut problémákkal terhes, válságról mégsem beszélhetünk, mert a párt, az állami és a kormányzati vezetés nem veszítette el cselekvési készségét. A problémát az okozza, hogy cselekedeteink csak részben hozzák meg a várt eredményeket, s ez elsősorban a magyar gazdaság nagyfokú alkalmazkodási problémáival függ össze.-Napjaink egyik legfontosabb feladata, hangoztatta ezután Németh Miklós, az adósságállomány növekedési mértékének fokozatos csökkentése, s az, hogy az 1990—91-es évek fordulójára megállítsuk a növekedést, mert máskülönben nem alakíthatunk ki racionális gazdaságpolitikai vonalvezetést. Az eddigi szerény,, de mindenképpen becsülendő eredményeinkről szólva rámutatott, -hogy a stabilizációs program elfogadása óta az irányítás számos olyan új elemét honosítottuk meg, amelyek korábban egy évtized produktumának is megfeleltek volna. Ezek elkerülhetetlenek voltak, még akkor is, ha esetenként a kapkodás látszatát keltették, és még akkor is, ha eleve bennünk volt a későbbi kiigazítás feladatainak vállalása. A Központi Bizottság titkára kiemelte: — Nagy fordulatnak tekinthető, hogy konvertibilis elszámolású áruforgalmi mérlegünk egyenlege július végéig a múlt év azonos időszakához képest 400 millió dollárral javult, s mintegy 40 millió dollár aktívum jelentkezett. Ma reálisnak látszik, hogy ez az aktívum az év végére eléri a 250 millió dollárt. Gondjaink között szólt Németh Miklós arról is, hogy alábecsültük a világútlevél valutáris hatásait, emiatt ,az idén — a tavalyihoz képest — várhatóan mintegy 150 millió dollárral rosszabb lesz az idegenforgalmi mérlegünk. Emelkedtek a tőkés valuták kamatlábai s ez szintén kedvezőtlen a számunkra. A korábbiakhoz képest kedvezőbben alakult a rubel elszámolású kereskedelmi forgalmunk, aktívumunk feltételezhetően nem lesz nagyobb 200 millió rubelnél. Az állami költségvetés hiányának kérdését érintve Németh Miklós megállapította, hogy az az idei esztendőre előirányzott 10,4 milliárd forintnál, a szigorító intézkedések ellenére is •nagyobb lesz, mintegy 15— 18 milliárd forint között alakul majd a költségvetés deficitje. Ez elfogadhatónak minősíthető — mondta. Hozzátette: a költségvetés reformjának munkálatai megkezdődtek, összhangban , a szociálpolitika egyes területein végrehajtandó intézkedésekkel. Gyakran felmerül a kérdés, hogy vajon kilátástalan helyzetbe kerültünk-e? Erről szó sincs! — jelentette ki Németh Miklós. Tapintha- tóan, érzékelhetően megkezdődött azoknak a. társadalmi, gazdasági és politikai feltételeknek a megteremtése, amelyek jelenlegi nehéz helyzetünkből a kivezető utat biztosítják. Sokan úgy vélik és szóvá is teszik, hogy még nem érzékelhető a fordulat. Ezzel összefüggésben Németh Miklós emlékeztetett arra, hogy a felhalmozódott nehézségek ismeretében, s a felelőssége tudatában a vezetés nem ígért, s nem is ígérhetett látványos fordulatot. A gazdaságpolitikában már a jövő évben lényeges változásokat kell végrehajtani, mert a szigorítás elemeit egyoldalúan érvényesítő gazdaságpolitika tartalékai kimerültek — mondta ezután, majd — a tulajdonviszonyok kérdését is érintve — arról szólt, hogy meg kell teremtenünk a vegyes gazdaság for- marendszerét. Meggyőződésünk szerint ugyanis így tudjuk majd a rendelkezésünkre álló tőket a lehető legnagyobb hatásfokkal működtetni. Ehhez a kérdéshez, mint hangsúlyozta, nem szabad csak ideológiai oldalról közelíteni, hanem nagyon is gyakorlatiasan, praktikusan kell megközelíteni. Végezetül megállapította, hogy gazdaságpolitikánkat nem övezi általános egyetértés. Hiba is volna teljes támogatást igényelni, mert az vagy végeláthatatlan egyezkedéshez vezetne, vagy csak formális lenne az egyetértés. Most az a feladat, hogy megszerezzük a társadalom cselekvésre képes többségének támogatását. Németh Miklós beszédét követően a tanácskozás szekciókban folytatódott. A tanácskozás Andics Jenő zárszavával ért véget. KÜLÜGYI SZÓVIVŐI TÁJÉKOZTATÓ Tiszteletbeli konzuli intézmény bevezetése Az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek közelgő nicosiai értekezletéről és a tiszteletbeli konzuli intézmény bevezetéséről nyilatkozott a hazai és a külföldi sajtó képviselőinek a Külügyminisztérium szóvivője pénteken a minisztérium Duna-parti épületében. Komoróczki István elmondta, hogy az el nem kötelezett országok mozgalma külügyminisztereinek értekezletét szeptember 5—10. között Nicosiában rendezik. A szóvivő a imagyar Külügyminisztériumnak a tanácskozás résztvevőihez intézett üdvözletét tolmácsolva rámutatott arra, hogy a 101 tagállamot tömörítő mozgalom a nemzetközi kapcsolatok fontos tényezője. Több mint negyedszázados tevékenysége során biztosította alapelvei érvényesülésének folyamatosságát, megőrizte cselekvőképes egységét. A Külügyminisztérium nagyra értékeli, hogy a mozgalom következetesen fellép a béke megőrzéséért, a leszerelésért, a gyarmatosítás maradványai és a faj üldözés felszámolásáért, a nemzetközigazdasági kapcsolatok igazságos átalakításáért, a regionális konfliktusok politikai eszközökkel való megoldásáért. Hazánk kétoldalú kapcsolatai az el nem kötelezett országokkal rendezettek, mentesek a politikai problémáktól — mutatott rá a szóvivő. Magyarország az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján az együttműködés továbbfejlesztésére, a kapcsolatok sokszínűbbé tételére törekszik. A nemzetközi élet legfontosabb kérdéseiben vallott nézeteink és érdekeink egybeesése alapot teremt arra is, hogy a világ országainak együttműködését segítő politikai, gazdasági feltételek kialakítása érdekében közös akciókban vegyünk részt. A szóvivő ezután a tiszteletbeli konzuli intézmény bevezetéséről szólt. Mint mondta, a Magyar Népköztársaság 1988. augusztus 15-i hatály- lyal döntött a tiszteletbeli konzuli tisztviselők intézményének újbóli bevezetéséről. Ennek jogi alapját a konzuli kapcsolatokról szóló 1963. évi Bécsi Szerződéshez való csatlakozásunk teremtette meg, egyes részleteit pedig külügyminiszteri rendelet szabályozza. Eszerint a Külügyminisztérium tiszteletbeli konzulnak elsősorban olyan személyeket kíván kinevezni, akiknek társadalmi állása, vagyoni helyzete, feddhetetlensége és képzettsége megfelelő hátteret jelent érdekeink védelmére. E tisztviselőktől azt várják, hogy tevékenységükkel segítsék elő külgazdasági of- fenzívánk sikerét, aktívan vegyenek részt a reális Ma- gyarország-kép formálásában és — szükség esetén — nyújtsanak segítséget a magyar állampolgárok és jogi személyek számára. A Külügyminisztérium a tiszteletbeli konzulokat elsősorban azokban az államokban kívánja kinevezni, ahol nem működik magyar képviselet, illetve ahol az ország területének nagysága azt szükségessé teszi. Mindenekelőtt a kiemelt ipari, kereskedelmi, tudományos, kulturális és idegenforgalmi központokban, a kikötőkben indokolt és célszerű a magyar érdekek közvetlen képviselete* Tiszteletbeli konzuli funkciót állandó jelleggel külföldön élő magyar, ' illetve külföldi állampolgár is betölt- het. , A tájékoztatón jelen levő újságírók egyike arról érdeklődött, hogy hazánk milyen közös akciókban vett, illetve venne részt az el nem kötelezett országokkal. Komoróczki István ilyenekről még nem tudott számot adni. Kiemelte azonban, hogy minden olyan akcióban részt veszünk, amely a regionális válsággócok felszámolására, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítására irányul. Az ilyen fellépésekből eddig is részt vállaltunk. Példaként említette azt a 15 magyar tisztből álló csoportot, amely részt vesz az irak—iráni tűzszünet megfigyelésében. A jelenlevők többsége a tiszteletbeli konzuli intézmény bevezetésének részleteiről tudakozódott. A szóvivő elmondta, hogy a tiszteletbeli konzulok mellé nem rendelnek függetlenített magyar személyzetet. A konzulok kinevezése az adott ország elképzelésétől, aktivitásától függ. Ha Magyarországon működő külföldi képviselet talál olyan személyt, akit alkalmasnak ítél érdekeinek képviseletére, az engedélyt a Külügyminisztériumtól kell kérnie. A szóvivő megítélése szerint a következő években a tiszteletbeli konzulok száma jóval meghaladhatja az 1936. évit. A tiszteletbeli konzulok igazolványt kapnak, de nem élveznek olyanfajta diplomáciai mentességet, mint a nagykövetségek személyzete; jogaikat a rendelet pontosan meghatározza. Munkájukat díjtalanul végzik, feladatuk inkább társadalmi tevékenység. A szóvivő nem tartotta kizártnak, hogy a szocialista országok közötti kapcsolatokban is bevezethető a tiszteletbeli konzuli intézmény, a rendelet ennek lehetőségét nem zárja ki. HETI ESEMÊNYKRÔNIKA SZOMBAT: Varsóban összeült a LEMP Központi Bizottsága. - Pérez de Cuellar ElJSZ-főtitkár Genfben külön-külön találkozott Marokkó és a Polisario Front képviselőivel. - Újabb tüntetések Burmában. VASARNAP: Aradra látogatott Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, miniszterelnök. Munkamegbeszélése Nicolae Ceausescuval, az RKP főtitkárával, az RSZK Államtanácsa elnökével 11 év óta az első ilyen szintű találkozó. - Bonnba érkezett Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter. - A lengyel kormány rendkívüli ülést tart. HÉTFŐ: Újrakezdték a munkát az európai biztonságról és együttműködésről folyó bécsi utótalálkozón. - A csehszlovák külügyminisztert Bonnban fogadta Helmut Kohl nyugatnémet kancellár. - Mihail Gorbacsov üzenetet intézett a Pugwash-konferencia résztvevőihez, akik Szocsi közelében tartották soros tanácskozásukat. KEDD: Major László, az MSZMP szóvivője a televizió híradójában nyilatkozott az aradi magyar-román felső szintű találkozón végzett munkáról. — Nemzetközi kerek- asztal-konferencia kezdődött Budapesten a hagyományos leszerelésről. - Münsterben megnyílt a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) kongresszusa. SZERDA: Czeslaw Kiszczak lengyel belügyminiszter és Lech Walesa, a betiltott Szolidaritás egykori vezetője Varsóban a Lengyelországot feszítő problémákról tanácskozott. - Chilében megszaporodtak a tiltakozó megmozdulások azután, hogy a junta kizárólag Augusto Pinochet eddigi diktátort jelölte az államfői tisztségre. CSÜTÖRTÖK: A kínai külügyminisztérium szóvivőjének értékelése szerint hasznos volt a kambodzsai kérdés politikai rendezése és a kínai-szovjet kapcsolatok alakulása szempontjából a Pekingben e héten megtartott szovjet-kínai munkatalálkozó. - A szovjet-amerikai rakétaegyezmény szellemében megkezdődött a Per- shing-2 rakéták eltávolítása az NSZK-ból. - Ismét százezres tüntetéseken követelték a burmaiak a kormány lemondását és az egypártrendszer megszüntetését. PENTEK: Szovjet-amerikai konzultáció volt Moszkvában a regionális konfliktusok felszámolásáról. - A chilei szám- üzöttek hazatérését lehetővé tevő rendelet közzététele után röviddel 15 évi száműzetés után visszatért Chilébe a meggyilkolt Salvador Allende lánya. A hét két kérdése Startol a Szojuz TM—6 Mi volt a jelentősége a héten lezajlott szovjet—kínai konzultációknak? hogy erre a munkatalálkozóra sor került, nagy nemzetközi figyelmet keltett, több okból is. Egyrészt azért, mert azon az egyik központi téma a kambodzsai kérdés politikai rendezése volt. A Szovjetunió és Kína, ha mindketten akarják, hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a világot feszítő válsággócok egyike végre megszűnjön. A tárgyaláson a szovjet felet képviselő Igor Rogacsov külügyminiszter-helyettes a megbeszélések végeztével elégedetten szólt a végzett munkáról. Reményét fejezte ki, hogy a jövő évben sor kerülhet a vietnami csapatok teljes kivonására Kambodzsából. Hasonlóképpen derűlátóan nyilatkozott a kínai külügyminisztérium szóvivője is. A munkatalálkozón terméVárható-e a lengyelországi feszült helyzet enyhülése? Sokan teszik fel ezt a kérdést most, az elmúlt napok fejleményeire alapozva. A Lengyelországban e héten történtek némi derűlátásra adnak okot. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának és a varsói kormánynak kritikus és önkritikus hangvételű ülése után röviddel Czeslaw Kiszczak belügyminiszter és Lech Walesa, a betiltott „Szolidaritás” egykori vezetője tanácskozott egymással. Hét év után ez volt az első ilyen találkozó. A felek megegyeztek abban, hogy a közeljövőben megbeszéléseket kezdenek a szakszervezeti pluralizmusról. Walesa ezt követően Gdanskba ment, ahol a munka felvételére szólította fel a három hete sztrájkoló munkásokat. Felhívása nyomán beszüntették a sztrájkot a helyzet alakulása szempontjából legkritikusabb helyen, a gdanski Lenin hajógyárban, majd ezt a példát követve több más helyen az országban. A sztrájk- hullám tehát elcsitult Lengyelországban, ennyiben valóban indokolt a derűlátás. Am a sztrájkokat kiváltó okok változatlanul fennállnak. A közeljövő fejlemény ei mutatják majd meg, hogy ízovjet és amerikai békeaktivisták vesznek részt az Ogyessza—Kijev közötti békemenetben, akik a két ország vezetőihez intézett levélben a további enyhülésért szálltak síkra A felrobbantás előtti percekben a három SS—20-as jelzésű szovjet közepes hatótávolságú nukleáris rakéta, amelyet a szovjet—amerikai rakétaszerződés értelmében semmisítettek meg Volgográdtól 100 kilométerre fekvő kísérleti telepen mennyire lesz képes a lengyel vezetés megnyugtatni az elégedetlenkedőket. Az nyilvánvaló, hogy a reformfolyamat továbbvitele létkérdés Lengyelország számára. Az is nyilvánvaló, hogy a lengyelek ennek érdekében már alig-alig hajlanak az áldozatvállalásra. Vagyis a héten történtek csak reményeket építettek Lengyelországgal kapcsolatban, a megnyugtató megoldások még váratnak magukra. Már önmagában az a tény, szetesen szó volt a szovjet— kínai viszonyról is. Ez volt a másik ok, ami a kiemelt nemzetköz^- figyelmet indokolta. Emlékezetes, hogy az esztendő elején Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára egy kínai hetilapnak nyilatkozva egyértelműen jelezte, hogy szükség van a szovjet— kínai csúcstalálkozó tető alá hozására. A közelmúltban hasonló szellemben nyilatkozott Kína nagy befolyású politikusa, Teng Hsziao-ping is. Ám az is tudott, hogy a szovjet—kínai kapcsolatok rendezésének, az említett csúcstalálkozó megtartásának egyik fő akadályát éppen a kambodzsai kérdés rendezetlensége jelenti. Amennyiben e téren sikerül előrelépni, megnő a kapcsolatrendezés, a csúcstalálkozó esélye is. Ebből a szempontból bizonyulhat fontos állomásnak a mostani pekingi munkamegbeszélés. Igaz, a felek azt is közölték, hogy most nem volt szó a csúcstalálkozóról. Mégis mindkettőjük által kedvezőnek megítélt tárgyalás felfogható egy biztató jelnek is ebbe az irányba. Kocsi Margit
