Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-20 / 225. szám

1988. szeptember 20., kedd Somogyi Néplap 5 Csökkent a hiány gyógyszerekből A vizsgálat mindenekelőtt a gyógyszerhiány valós mér­tékének megállapítására tö­rekedett. Kimutatta, hogy az 1984. évi gyógyszerellá­tási mélyponthoz képest a különböző intézkedések ha­tására jelentős a javulás. Négy esztendővel ezelőtt 150 hazai és külföldi készít­ményt nem lehetett hóna­pokig kapni. Tavaly az ilyen tartósan hiányzó gyógysze­rek száma 51 volt, időlege­sen ennél valamivel több hiányzott. Lényeges, hogy életmentő gyógyszerek nem szerepelnek a hiánylistán, a hiányzó készítmények pe­dig más, hasonló hatású gyógyszerekkel helyettesíthe­tők. Az ellátás lehetne telje­sebb, zavarmentesebb, ám a hiány és annak érzete el­túlzott, nagyobb mérvű, mint amit a valós helyzet indokolna. Ebben többféle körülmény játszik szerepet, döntő azonban a beidegző- dött gyógyszerszedési és fel­írási szokás. Az elmúlt há­rom évben például 110 kor­rosban és hét megyében az ellátás valamennyi láncsze­mére kiterjedt: az irányí­tásra (a Szociális és Egész­ségügyi Minisztériumra, az Országos Gyógyszerészeti Intézetre, a tanácsok egész­ségügyi szakigazgatására), öt gyógyszergyárra, a forgal­mazásra, a körzeti orvosi rendelőkre, a klinikákra, a kórházakra. szerűtlen és kis mennyiség­ben készített gyógyszer elő­állítását szüntették meg, s 36 új termék gyártását kezd­ték el, ám a lakosság egy része a régit keresi. Gond az is, hogy az or­vosok nem mindig figyel­nek az ellátási tájékoztatók­ra, s gyakran rutinszerűen felírják a tartósan hiányzó, vagy nehezen beszerezhető gyógyszereket is. A tartós és időszakos gyógy szerhiány fő előidézői a termelés és az import za­varai. Tavaly 35 magyar ké­szítmény és tizenhat féle. szocialista importból szár­mazó gyógyszer szerepelt tartósan a hiánylistán. A teljes forgalomnak csaknem háromnegyed része hazai gyártásból származik. Az öt gyárban folytatott vizsgálat szerint az egyenet­len gyártás és szállítás a konvertibilis importanyagok hiányára, gyártási hibákra és a háttéripar gondjaira — például ampulla- és csoma­golóanyag-hiányra — vezet­hető vissza. Kétszáztízféle gyógyszert készítenek évente Kaposváron a Somogy Megyei Gyógyszertári Központban. Többségében olyanokat, amelyeket a gyárak képtelenek nagyobb mennyi­ségben szállítani, vagy az őszi és téli hónapokban kevésnek bizonyulnak. tünetmentességig használják a gyógyszereket. Sokan vi­szont rendelés nélkül, töme­gesen szedik a nyugtátokat, a fájdalomcsillapítókat, ter­jed az öngyógyítás. Többfé­le készítmény a „házi pati­kákban” halmozódik fel. A lakosság gyakran nem is­meri a birtokában lévő gyógyszerek tárolási, fel­használási tudnivalóit. Terjed az öngyógyítás A KNEB javaslatai A KNEB-vizsgálat a fo­gyasztás, az igények alaku­Nemzetközi írótalálkozó Szlovéniában A Szlovén íróegyesület Ljubljanában és Lipicán nemzetközi írótalálkozót rendezett, amelyen Jugosz­láviából és 12 külföldi or­szágból — Ausztriából, Csehszlovákiából, az Egyesült Államokból, Franciaország­ból, Lengyelországból, Ma­gyarországról, Nagy-Bri- tanniából, az NDK-ból, az NSZK-ból, Olaszországból. Svájcból és a Szovjetunió­ból — 114 író, költő és mű­fordító vett részt. Hazánkat a találkozón Ba­lassa Péter, Csordás Gábor, Domonkos Mátyás, Esterhá­zy Péter, Gaallos Orsolya. Körtvélyesi Klári, Lator László és Marjeta Vujicsics képviselték. A Szlovén írószövetség 1986-ban Vilenica-díjat ala­pított, amelyet irodalmi elis­merésként minden évben olyan közép-európai alkotó­nak ítélnek oda, aki a köl­tészetben, szépprózában, drá­mában vagy esszében „rend­kívüli eredményeket muta­tott fel és meggyőzően fe­jezte ki a Balti-tengertől az Adriáig, s Berntől Belgrádig élő népek emberi és kulturá­lis élményeit, tapasztalatait”. A szlovéniai nemzetközi írótalálkozót . ezúttal har­madszor rendezték meg. A nemzetközi bírálóbizott­ság az idei Vilenica-díjat Esterházy Péter írónak, a Kristályt pedig Ewa Lipska lengyel írónőnek ítélte oda. Ljubljanában jövőre kiadják a neves magyar író „A szív segédigéi” című regényét, amelyet Jozse Hradi.l ültetett át szlovén nyelvre. A szlovéniai találkozó résztvevői a magyar írók kezdeményezésére nyilatko­zatban tiltakoztak a romá­niai falurombolás ellen. A nyilatkozatot a nemzetközi találkozónak mind a 114 résztvevője aláírta. lására is kiterjed. Évente 14—15 százalékkal nő átla­gosan a gyógyszereladás, önmagában ezt minősíteni akkor * is nehéz, ha tudjuk, hogy egylharmada volumen- növekedésből, csaknem fele összetételváltozásból, a fenn­maradó hányad pedig az árak emelkedéséből szárma­zik. A vizsgálat, illetve a la­kosság és a szakemberek körében rendezett ankétok tapasztalatai szerint a gyógy­szereknek — különösen az olcsóbbnak — nincs értéke. A készítmények rendelésé­nél, felírásánál mennyiségi Szemlélet érvényesül. Az akut betegek — az orvosok szerint — gyakran csak a A Magyar Urbanisztikai Társaságon belül 1974 óta működik a városok tagoza­ta. Ennek tagja minden ma­gyar város. A tanácseknak intézményes 'formában je­lenleg nincs érdekképvisele­tük, az urbanisztikai tagság ezért jvasolja, hogy alakul­jon meg a magyar városok szövetsége. Nem teljesen új kezdeményezésről van szó, hiszen 1935-ben már elké­szítették a Magyar Városok Országos Szövetségének alapszabályát — a városok fejlődését, közigazgatási színvonalának emelését tűz­ve ki legfőbb célul. Barna Jenőt, az urbanisztikai tár­saság főtitkárát kérdeztük arról, hogy miért pont most, a társasági törvény vitája idején vállalkoznak egy sző-, vétség életre hívására. — Mindeddig a városok tagozata nem jelenhetett meg mint érdekképviseleti szerv; nem volt intézmény; amely ennek helyet' adott volna. Mi már évekkel ko­rábban szerettük volna meg­alakítani a szövetséget. — A városok és községek tagozata tavaly alakult újjá, és ott megint megfogalma­A gyógyszerforgalom nö­vekedésében fellelhetők egészségileg káros jelensé­gek, rossz gyógyszerszedési szokások, a pazarlás tünetei. (Például a kedvezményes árú humán gyógyszereket állatgyógyászati célra hasz­nálják fel.) A gyógyszerek és gyógyászati eszközök mintegy 80 százalékos támo­gatása önmagában mégsem kárhoztatható. Az alacsony térítési díjak ellenére egyes rétegek — nyugdíjasok, kró­nikus betegségben szenve­dők — jövedelmük 10—30 százalékát költik gyógyszer­re. Vitathatók viszont az 1983. év közepétől érvényes, zömében 3—10 forintos térí­tési díjaik miatt, hogy telje­sen elszakadtak a termelői, illetve az importáraktól, mi­zódott, hogy mielőbb ala­kítsuk meg a városok szö­vetségét mint egy társadal­mi érdekképviseleti szervet. Tehát nem valamilyen tár-' saságot kívánunk létrehoz­ni, hanem például a TOT- hoz hasonló szervezetet. Semmi szükség, hogy meg­várjuk, milyen engedmé­nyeket hoz az Országgyűlés elé kerülő tervezet. Hat- millió ember képviseletét alakítanánk meg, nem va­laki ellen, hanem valamiért. — A hatmillió városi pol­gár, akiket a szövetség kép­viselni akar, eddig is több tucat szervezethez tartozott. — A szövetség először is a központi szervek előtt képviselné a tanácsot, ez azt is jelentené, hogy a jogalko­tásban is részt kívánunk venni. (A törvényalkotás vi­tájában is.) Másrészt a jog­alkotással felruházott orszá­gos hatáskörű szervezetek­től egyeztetési kötelezettsé­get kérünk. Szeretnénk, ha a városok szövetsége lehetőséget kap­na arra, hogy részt vehes­sen a legkülönbözőbb fóru­mokon, s így első kézből juthasson információkhoz. közben egészségügyi, illetve szociálpolitikai célokat sem szolgálnak már egyértel­műen. A tennivalók sokrétűek. Egyidejűleg kell fellépni a hiány, a pazarlás jelensé­geivel szemben és a króni­kus betegségben szenvedők és az időskorúak anyagi túl­terhelése ellen. Ezért a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság az egészségmegőr­zést szolgáló s a jelenlegi­nél ésszerűbb, hatékonyabb gyógyszerellátást segítő sza­bályozás kidolgozását java­solja. A KNEB szükségesnek tartja továbbá a zavartalan ellátás és az optimális kész­letezést szolgáló számítógé­pes adatfeldogozás meggyor­sítását is. „ _ Később létrehoznánk , egy központi tanácsi adatban­kot, amely magában foglal­ná a jogszabályok nyilván­tartását is. Vállalnánk a ha­tékony tanácsi munkamód­szerek terjesztését (képzés, továbbképzés) és előbb- utóbb kiadnánk egy önálló újságot. — Mit csinált volna más­ként a szövetség az utóbbi időben — vannak olyan ha­tározatok, amelyeket megvé­tóztak volna? — Sorozatban születnek olyan jogszabályok, amelyek anélkül lépnek hatályba, hogy megkérdeznék róla a helyi hatóságok véleményét. Ilyen volt a tehó. A váro­sok szövetsége ellenezte vol­na ezt a jogszabályt. Vagy ott van a tanácsi apparátus: 1971 óta minden tanács ön­maga határozza meg hány munkatárssal dolgozik. A valóságban szó sincs erről: a megye városoknak tesz ajánlatot, a megyének pe­dig máshonnan ajánlanak. Hallgatólagos irányítás ez, amiért csak méregelőc’ni le­het. Ha megalakul a szö­vetség, sokkal nagyobb nyil­vánosságot kapnak ezek az ellentmondások is. Faragó László Hatmillió ember képviseletében Barna Jenő a városok szövetségéről I______________TV-HÉZÓ __________ E gy toboz: emlék a fiamnak Irigylem Feledy Pétert. Olyan vidéken járt, ahol magam még nem fordultam meg. Nem először hallottam Kárpátaljáról, egykori szom­szédom — fiatalember — sokat mesélt szülőföldjéről, gyerekkoráról, hazalátogatá­sainak tapasztalatairól. Nem­régiben Örömmel hozta el a Kárpáti Igaz Szó című új­ságjukat, belőle olvasott föl nekem. Érdeklődésemet az­zal viszonozta, hogy nálam hagyott több számot is. Ezen a vidéken jártak a magyar televíziósok. Pénte­ken délután Ungvárról je­lentkeztek a magyar ripor­terek. Feledy Péter a Kár­pátaljáról egy fenyőfa tobo­zát tette el emlékbe — fiá­nak. A televízió ezúttal is fontos szerepet töltött be abban, hogy jobban ismer­jük a Szovjetunió e vidékén élő magyarokat, sorsukat, magát a vidéket, annak tör­ténelmét. A műsor níd volt az itthon és a Kárpátalján élő magyarság között.' Nem tudom, figyelte-e a néző, a hallgató, milyen tisztán be­széltek a riportban szereplő kárpátaljai magyarok. Eh­hez viszont hozza kell fűz­nöm, hogy a magyar nyelv oktatása az iskolákban az 1988 89-es tanévtől meg­újult, így is biztosított a nemzetiségi kultúra ápolása. Kőszegi Elemér újságíró, a Kárpáti Igaz Szó munka­társa, akiben költőt is tisz­telhetünk, kitűnő házigaz­dája volt a magyar televí­ziós csoportnak, jó szemmel látta meg, hol érdemes be­kapcsolni a kamerákat. Az Ung-folyó partján kor­zóztak az idősek; a képsor láttán nemcsak a városkép­ben gyönyörködhettünk, han­gulatot is adott a film a város életéről. Jankovics István nyugalmazott iskola- igazgató személyében a sé­tálók egyikét közelebbről is megismerhettük, és a ké­sőbbiekben Verbőcz és Be­regszász között Neuman László operatőr kalauzolá­sával a szüretvárás tanúi lehettünk. Miközben az idő­sek —a hazai szőlősgaz­dákhoz hasonlóan véleked­ve — olyan közepes termés­re várnak, Verbőcz neve említésére a történetem is beleszólt a beszélgetésbe. A családok tagjait erős szálak kötik össze — szólt egy másik riport a hagyo­mányokról. A vallásosság is szerepet játszik ebben. Ám azon ugyancsak elcsodálkoz­hattunk, hogy miként élhet ötven rubelnyi nyugdíjából az idős asszony, bizakodá/sa azonban nagyon tetszett: — A peresztrojka majd csak segít rajtunk — mondta. A peresztrojka hangja meg is szólalt mindjárt: az újságíró jártasán mondta, hogy az új nyugdíjrendelet gondoskod­ni kíván az’ alacsony nyug­díjak emeléséről. A százhúszezer lelkes Ungváron és környékén ma sem ritka a százhúsz rubel körüli nyugdíj — mondták el a nyugdíjas bányászok Feledy Péternek, akik mind­járt be is avatták a ripor­tert a családi költségvetés­be; mire telik, mire nem. Nem titok, a „Tv-nézöhöz" jegyzeteket készítek. Már majdnem fölírtam magam­nak, hogy igazán hiányzik nekem Ungvár nevezetessé­geinek bemutatása, néhány közelkép a város történelmi emlékeiről, amikor e képek következtek. Meglepetésként tárult elém a város élő múzeuma — a mi Szennai szabadtéri nép­rajzi múzeumunkhoz ha­sonló —, ám ezekben a régi falusi házakban igazi élet van. Egy-egy család gon­doskodik a fenntartásáról, a kert megműveléséről, az ál­latok etetéséről, a ház rend­ben tartásáról. Az 1946-ban alapított botanikus kert másféle varázslatot nyújtott: egy szó, mint száz — iga­zán jól éreztem magam pénteken délután a képer­nyő előtt. El is mennék Ungvárra, hogy élőben lás­sam mindazt, amit a kame­rák a figyelmembe ajánlot­tak. Horányi Barna Egy fiatal matematikus Beszélgetőtársam szőke, nyúlánk fiatalember. Gausz János, a marcali Lady Já­nos Gimnázium harmadikos tanulója. Az íróasztala tele van mindenféle matemati­kai iszakkönyvvel.- — Hallottam rólad; a nyá­ron is matematikával fog­lalkoztál ? — Igen. Ez olyan tantárgy, amit ismételni ikell és min­dig új 'tanulást kíván. Ezen­kívül a középiskolai mate­matikai lapok feladatai nyár­ra is adtak munkát. — Honnan a matematiká­nak ez a szeretete ? — Már az általános isko­lában megkedvelhette velem a tantárgyat Gaál Tiborné, s a gimnáziumban két tanár­nőm, Bodóné Bartik Mária és Szivósné Ter be Márta segí­tette továbbfejleszteni a tu­dásomat. Elsőben és máso­dikban is indultam az Arany Dániel középiskolai matema­tikaversenyen; az iskolából én egyedül jutottam a má­sodik fordulóba. Ott elég ne­héz feladatokat kellett meg­oldani, s ezt küldtem be Budapestre a verseny zsűri­jének. Az értékelés után a Bolyai János 'Matematikai Társulat középiskolai mate­matikai versenyén 2. helye­zést értem el. Somogyból az idén egyedül csak nekem si­került ez. Az eredményért sokat köszönhetek Kiss Jó­zsef tanár 'úrnak, aki a fa­kultáción versenyfeladatok­kal segítette felkészülésemet, — Hogyan alakult á nyári programod ? — Nyár elején építőtábor­ban voltam az iskola szer­vezésében; meggyet szed­tünk. A jeles bizonyítvá­nyomnak és a versenyen va­ló szereplésemnek köszönhe­tem, hogy a gimnáziumból utazó két tanuló egyike én voltam az ' olaszországi csere- táborozáson. Nagyon szép volt. — További terveid? — Az ELTE matematika- szakára jelentkezem; mate­matikus vagy fizikus szeret­nék lenni. Tudom, ehhez még sokat 'kell tanulnom és nagyon jó eredménnyel érettségiznem. Az asztalo­mon is azért van ez a sok könyv, mert à középiskolai matematikai lapok megoldá­sán dolgozom. Van értelme, mert jelenleg az országos pontversenyben a 11. he­lyen állok, de remélem az 1987—88. évi eredményhir­detéskor ott leszek az első tíz között. Nagyon sókat se­gített az is, hogy augusztus közepén Balatonfenyvesen matematikai táborban vet­tem részt. Szívesen verseny­zők, és az országos középis­kolai matematikai verse­nyen harmadikban és ne­gyedikben szeretnék minél jobb eredményt elérni. Jüngling József A népi ellenőrök vizsgálták Sok a panasz a gyógyszer- ellátásra. A valós helyzet felmérésére, az okok, körül­mények feltárására, elemzé­sére .vállalkozott a népi el­lenőrzés. A lakosság és a szakemberek (orvosok, gyógy­szerészek) véleményét, ta­pasztalatait 80 ankéton és 2700 kérdőív révén össze­gezték. Mintegy 700 népi el­lenőr vizsgálódása a fővá­A régi gyógyszert keresik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents