Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-14 / 220. szám
1988. szeptember 14., szerda Somogyi Néplap 5 A pedagógus nagykorúsítása Ha becsukom belülről a tanterem ajtaját, úgyis a magam ura vagyok — magyarázta jó tíz évvel ezelőtt tanár barátom, amikor azt kérdeztem: felnőtt, diplomás szakember létére hogyan képes elviselni azt, hogy lépésről lépésre előírják, ellenőrzik, számonkérik, minősítik a munkáját? Azt a folyamatot, aminek mikéntjét, ütemét csakis a tanár vagy tanító és a konkrét tanulócsoport kölcsönös igyekezete alakíthat, formálhat eredményesen. Hogy a „szabályosan felépített” óra, amivel a szakfelügyelő szembesül, többnyire színjátszás — iki ne emlékezne diákkorából, hogy Olykor „főpróbát” is tartottunk egy-egy látogatás előtt? A három éve életbe lépett oktatási törvény történelmi jelentősége éppen az, hogy végre nagykorúsította a pedagógust: kimondta a szakmai önállósághoz való jogát ;— először e hazában. A húszegynéhány és az ötven- egynéhány éves pedagógus egyszerre lélegezhetett föl. De vajon egy emberként örült-e a kötelékék megoldásának a több mint százezer tanító és tanár? A nemleges válaszban nincsen semmi meglepő, hisz tudnivaló: a pedagógusréteg nem homogén „halmaz”. Vannak közöttük akik több generáción át örökített génjeikben hordozzák a porosz modellnek becézett „rendet” — ők szinte reflexszerűen káoszt értettek a szakmai szabadságon, ami „végzetessé” válhat az iskolára nézve. Rövidlátásra vallana, ha nem értenénk meg aggályaikat, hiszen számukra valóban „egy világ omlik össze”. Minthogy valóban egy világ omlik össze — csak éppen nem olyan nagy kár érte. S főleg nem az iskola omlik össze! Az iskola „csak" átalakul — szép folyamatosan. Nem gongütésre, nem első és nem második csöngetésre. Akkor sem, ha egy másik csoportja a tanároknak igenis elégedetten lélegzett föl: ezentúl legálisan is saját egyéni elképzelései szerint taníthat, tanítványai képességeihez, érdeklődéséhez alkalmazkodva. „A tantervtől törvényszerűen el kell térni” — jelentette ki tavaly több száz általános iskolai tanár előtt G az jó Ferenc művelődési miniszterhelyettes —; annyit és olyan ütemben kell megtanítani belőle, különösen az alsó osztályokban, amennyit és amilyen tempóban maradandóan el tudnak sajátítani a gyerekek. Néhányan morgolódtak e „szentségtörő” kijelentés hallatán. Mert: mi lesz így a következő tanévben, a .következő osztályban ? Szerettém volna már akkor visszakérdezni! amíg szigorúan a tanterv szerint haladt a pedagógus, minden gyerek mindent megtanult? Nem az történt-e, hogy a tananyagnak egy kisebb hányadát se tanulták meg jól a gyengébb képességűek? S a tehetségesek, a kivételesen gyors felfogásúak? Velük mi lesz akkor? —igy a -másik oldal. Az oktatási törvényben olvasható a válasz: lehet osztályt ugrani, nem kell feltétlenül unatkozni és rosszalkodni az átlagosnál jobbaknak.-Nem árt megismerkedni Antikvár könyvaukció Győrben Az első önálló antikvár könyvárverését rendezi meg Győrben, szeptember 23-án a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat. A győri aukción 290 kötet kerül majd kalapács alá, köztük számos művelődés- és egyháztörténeti, régészeti, történet- és orvos- tudományi ritkaság, könyv- kötészeti remekmű, sőt eredeti kézirat is. az oktatási törvénnyel — nem olyan új már. De végső soron egy szemléletnek kell megváltoznia, hogy a törvény betűje beteljesedjen. Ez a törvény ugyanis gyermekcentrikus, teljesítménycentrikus és — most én is vállalok egy szentségtörő megállapítást — csak harmadsorban pedagóguscentrikus. S ez így van jól. Mert a tanár szakmai szabadsága elengedhetetlenül szükséges eszköz, mégis csak eszköz a végső, valódi cél szolgálatában, ami ugye, a gyermek értelmi képességeinek, érze- lemvilágánák, fizikai erőnlétének, erkölcsi talajának a fejlesztése. Ha él tudunk szakadni a központból vezérelt, roppant bürokratikus oktatási -rendszer évszázados beidegződéseitől, logikussá kell, váljék a fölismerés : saját vagy maga választotta módszerrel jobb kedvvel és hatékonyabban dolgozhat a pedagógus. Amit mérni kell, az az eredmény, a gyerek tudása. Ez minősíti valójában a pedagógust. A módszerei már elnézést — mérsékelten érdekesek. Gondoljuk csak meg: ki törődik q^zal, hogy milyen módszerrel tervez egy építész, ha az épület megfelel funkciójának és harmonikusan illeszkedik a környezetbe? A pedagógus helyzete persze nehezebb, -mert egy or- szágnyi „szakértő” szól bele abba, hogy milyen módszerrel tanítja — például olvasni a gyerekeket. Pedig nem a megtanítás módszereivel van baj, hanem azzal, hogy a gyerekek nem gyakorolják az olvasást, -mert inkább a tévét nézik apukával, anyukával együtt. De talán megérjük, hogy visszanyeri társadalmi rangját a tudás, a műveltség, különben hiába kínlódik a gazdaság! — S ez a pedagógusok szakmai öntudatának erősödésére is kedvezően fog hatni, növelve a- szuverén egyéniségek arányát a katedrákon. Medve Imola A meglepetések orssága Ahol a rizs terem Induljunk el északra. A fővárostól órányi autóútra van az Un Bong területen a Koreai—-Magyar Barátság Termelőszövetkezet. Pák Jong elnök (nagydarab, pocakos ember) mosolyogva vár a központi épület előtt. Jól ismeri a magyarokat; többször járt nálunk, kapásból sorolja hazánk vidékeit, városait. Fellépett már náluk magyar művészegyüttes, s a phenjani magyar nagy- követség Innen kapja virág- föld-utánpótlását. Természeti adottságaik miatt nem tartoznak a legjobb szövetkezetek közé, üe készséggel sorolja az adatokat: 1000 hektár rizs, 600 kukorica, 100 alma, 200 hektár zöldség, 100 hektár akác-, fenyő-, gesztenyeerdő van a területükön. Mindehhez 2000 tsz-tag, a fele nő és szövetkezeten kívüli bedolgozó. Fölszerelésük: 70 traktor, 72 rizsültetőgép, 70 palántázó- gép, 10 teherautó, 2 terepjáró. A tagság 17 brigádban dolgozik: kertészetiben, zöldségtermesztőben, állattenyésztőben, gépjavítóban, házépítőben. 40 kilométernyi csatornájuk van a rizsföldeken, 40 szivattyú-házzal. Rizs. termesztésben világszínvonalon állnak (8,5 tonna hektáronként), de van, ahol kijön a 9,2-es átlag is. — Mindez nagyon sok kézi munkával — tette hozzá az elnök. Az idén jó termés várható, a -kukoricából hektáronként 7,5 tonna. S ez nem minden. Családonként -jár egy hektár háztáji, ezen megterem a zöldség, a hagyma, a burgonya, aminek egy részét eladják a városi piacokon. Az udvarokban nevelődnek a sertések és a nyulak. A rizsföldeken a vizeket elválasztó kis dombhátakat beültetik szójababbal, és az a brigádé. Évente egy-egy családra 100 —300 kiló szójabab jut, s ennek is jó ára van. Készpénzfizetségük évente átlag ezer von. (A városlakó munkások, tisztviselők átlagfizetése havonta 80—160 von.) Alaptörvény a tsz-ben: egy személy napi rizsszükséglete egy kilogramm. Ezt mindenki megkapja a közösből, a többit eladja a tsz. 60—55 év a nyugdíjkorhatár, de nyugdíjas kor után is jár a rizs, némileg csökkentett mennyiségben. Az idén szeptember végéig 80 új lakást építenek a tsz-tagaknak -ingyen. A lakbér és minden egyéb szolgáltatás, a jegyre kapható élelmiszer ára a miénkhez számítva szinte jelképes. De 1 kiló disznóhús a fekete- piáTton 2 von, 1 kiló paradicsom 20—30 oson. Az á-ruPanmindzson a demarkációs vonalnál házban gyönyörű női selyemruha 30 von, a férfiöltöny selyemmel kevert anyagból 80—150 von. Ismerkedjünk meg ezek után a koreai ételekkel. Minden étkezésnél sok a zöldség, a saláta, amelynek fodros szélű változata nagyon csípős. Fűszeresen esznek. Kukoricaolajjal főznek, szinte az európai konyha szerint. Fasírozott, rántott sertéssült, kifli alakú főtt tésztákban fűszeres darált hús, és minden mennyiségben rizs — reggel, délben, este. Van bőven kagyló, rák, hal — főve, sütve és rántva. Kutya nincs. Allatszerete- tükre jellemző, hogy a világhírű koreai cirkusz az egyetlen, ahol nincsenek állatidomárok, állatszámok. Azt mondják: nem szabad az állatot kínzással emberré formálni. Az udvariasság, a tisztaság magas fokú. Nyilvános helyen a pincérek többsége beszél angolul. A koreaiak nem nagy étkűek. és csak módjával isznak szeszes italt. A 28 fokos „pálinkát” 2 centes pohárba töltik, a sört 1 decis pohárból isszák. A négyemeletes városi fürdő csodapalota. Kettő van belőle Phenjanban és egy- egy minden tartományi székhelyen. Van nemzetközi méretű uszoda, egyszemélyes KÉSZÜL AZ ÚJ NEMZETI ATLASZ Cj nemzeti atlaszunk próbanyomatait korrigálják iá Kartográfiai Vállalat munkatársai. Ez az utolsó munkafázis a magyar—angol nyelvű könyv nyomdai sorozatnyomása előtt. A 80-as évek közepét tükröző, különböző kutatások eredményeit bemutató könyv ősz-' szefüggően mutatja be hazánk természeti környezetét, népességét, -gazdagságát, egészségügyi és oktatási helyzetét. A jövő nyáron megjelenő 400 oldalas kötet több mint háromszor -nagyobb terjedelmű első nemzeti atlaszunknál, amelyet 1967-ben adtak ki 0 Ot perc A csehszlovák Műszaki Tudományos Társaság, az Icomos Csehszlovák Nemzetközi Bizottsága Nagyszombat város alapításának 750. évfordulója alkalmából nemzetközi szim- poziont szervezett A kis- és közepes városok központjainak átalakítása címmel. Hazánkat háromtagú küldöttség képviselte, amelynek tagja volt dr. L. Szabó Tünde megyei főépítész, aki diaképes előadásban mutatta be Kaposvárt és a megye- székhely építészeti munkálatait. Dr. L. Szabó Tündével — Napjainkban felértékelődték a környezettel kapcsolatos kérdések, jobban figyelünk erre a témára is, és érdeklődéssel 'kísérjük a környező országok építészeti, környezetvédelmi gondjait. Azonosak-e problémáink a szlovák építészekével? — Szlovákiában 1978 óta van érvényben a földtörvény, eszerint a települések területe nem növelhető, így szomszédaink kénytelenek voltak főként a belvárosban épiteni új házakat. A tanácskozáson a szlovák építészek elmondták: keresik a A három nap tava fürdő, szauna, fodrászat — természetesen a legmodernebb japán fölszereléssel. Utolsó vidéki utunk délre vezet, egészen a határig, a demarkációs vonalig. A vonali Keszon városba érkezik. Ez a település az ország legrégebbi és legújabb történelmének tanúja. Földrajzilag az ország közepén fekszik. Az 1200-as években Coreo néven volt az ország fővárosa, ebből lett a Korea elnevezés. Itt van eltemetve Dzsingisz kán lánya, és itt nyílt meg az 1400-as években az ország első egyetemé. Most restaurálják, udvarán féltőn védik a két 900 éves ép, dús lombozató fát. És ezen a környéken terem (a világon sehol másutt nem tudták meghonosítani) a híres ginzeng (Insam) gyökér. Szívbetegségre jó, biológiai karbantartó. A várostól tíz kilométernyire van Panmindzson, Szöultól légvonalban 40 kilométerre. Mit lehet elmondani erről a furcsa politikai, stratégiai képződményről, amit nem hallottunk volna már sokszor? A látogatónak mindent megmutatnak, leülhet a híres tárgyalóasztalhoz, amelynek a közepén fekete csík jelzi a 38. szélességi fokot. Átnyúlok, és kezem már Dél-Koreában van. Szólhatok az udvaron a tőlem két méterre álló amerikai katonához — nem válaszolhat, mint ahogy innen oda sem mondhatnak semmit. A délieket svájci és svéd, az északiakat lengyel és csehszlovák katonák felügyelik az ENSZ égisze alatt. A tények ,1988-ban: a katonák és a politikusok szemben állnak egymással, de a fiatalok ezt nem érzik magukra nézve kötelezőnek. Július 3-án az északiak nagy csoportja vonult ide, a semleges övezethez, a déliek ás megindultak, de őket megállították. Mindkét csoport koreai fiatalokból állt. Most újra próbálkoznak. Amikor eljövök Panmdndzsonból, a helyi kísérő jelvényt tűz a zakómra. Rajta Korea térképe, a demarkációs vonal helyén egy aranyszalag masniiba kötve, alatta felirat: Korea csak egy van. Jegyzeteim leglényegesebb sorait, a fényképezőgép villanásait szedtem csokorba. Tanulságokat sem tudok levonni, legföljebb annyit: tőlünk nyolc órányi időeltolódással keletre él 20 millió szeretetre és tiszteletre méltó ember, aki jó barátként szeret és tisztel 'bennünket. Erdélyi György modern építészet jól követhető útjait, de sajnos, a nagyméretű bontással csúnya oromfalakat, üres sebhelyeket okoztak a belvárosokban. Ez azért nagy gond, mert a majdnem száz szlovákiai város csaknem mindegyike maga is műemlék, s ilyen környezetben, a középkori hangulatot árasztó templom és tamácsháza mellett nehezen állja meg helyét a néha a tornyokig felérő panelépület. Zömében kis és közepes városokról van szó; a meghívott vendégek is ilyen településekről érkeztek. Maga a gond, azt hiszem, Európára is jellemző, hiszen az NDK-beli, a lengyel, a szovjet, a bolgár szakemberek is hasonlókat fogalmaztak meg. Nem különbözött ettől az osztrák és a nyugatnémet előadás sem. — Hogyan fogadta a kon- fenecia a Kaposvárról szóló előadást? — Az általános vélemény szerint is a kaposváriak minőségben nemzetközi érdeklődésre is számot tartó munkát végeztek, és a sétálóutca környékének helyreállításáról készült diák igen nagy sikert arattak; voltak, akik a kandeláberekről készült felvételeket az előadás után rögtön elkérték. Persze ez nem azt jelenti, hogy túlértékelnénk az itthoni munkát, hiszen számos olyan megoldást láttam, amit mi is hasznosíthatnánk, például az ízlésesen átalakított belső terek, a középület és a kastélybelsők is igényes, színvonalas munkák voltak. Feltétlenül említést érdemel a járható közműalagút terve a belvárosok központjaiban, ezt egyébként már megvalósították Szlovákia néhány városában. Kaposvár annyira megnyerte a szlovák építészek •tetszését, hogy még az ősszel háromtagú küldöttség érkezik Somogyba. Szakmai tapasztalatokat szeretnének szerezni, és részletesen tanulmányozni kívánják a belvárost és a sétálóutca környékét. B. P, F.
