Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

1988. augusztus 1., hétfő Somogyi.Néplap Műszaki és természettudományos kutatások Pécsen Balatoni folklórtalálkozó TERÜLETI TUDOMÁNYOS KÖZPONTOK A Balatonról és a biotechnológiáról Veszprémben Profilváltást, legalábbis módosítást szorgalmaznak az Akadémia testületi bizottsá­gai, és az MTA elnökségé­nek nemrég megtartott ülé­sén — a területi bizottsá­gok munkájának elemzése­kor — érthető módon sok szó volt erről. Csaknem annyi, miint a korábbi ülé­sen, amikor a tudományos kutatási kapacitás területi megoszlása volt a fő téma. A felszólalók többsége úgy vélte: a meglévő i ntézmény- hálDózaitna és szellemi bázis­ra építve szükséges fejlesz­teni a regionális központo­kat. Hozzáfűzték ugyanak­kor: nem lehet reális cél re­gionális kis akadémiákká alakítani őket, a decentra­lizáció túlértékelése lenne a teljességre törekedni mind­egyik régióban. Hazánk t&=~ rülletén kicsik a távolságok, a tudományos központok közel vannak egymáshoz, nincsenek köztük merev, adminisztratív határok. Szinte mindegyik bizott­ság újabb kutatóbázis Létre­hozását javasdllta, amikor a véleményüket kérték. A Miskolai Akadémiai Bizott­ság pldául területi társada­lomtudományi műhely, lét­rehozását igényli. Ez az in­tézmény a Miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetem ál­lam- és jogtudományi kará­val! együtt a régió társada­lomtudományi kutatóbázisa lehetne — vélekedtek. Ugyanakkor aj ánilott ák : vizsgálják meg bányászati kutatóközpont létesítésének lehetőségét. Megítélésük sze­rint a kohászalti kutatásokat központi, a közgazdaságul-' dományiakat vállalati támo­gatással lehetne föllendíte­ni. A Pécsi Akadémiai Bizott­ság célul tűzte kii a műsza­ki és természettudományi kutatások fokozottabb mű­velését. Éppen ezért szüksé­ges lenne, hogy fejlesz­szék a Janus Pannonius Tu­dományegyetem ter mészet ­tudományi karát, amely vállalná az ilyen jellegű állapkutatásakait. Célszerű lenne a Paksi Atomerőmű Vállalatnál kia- ílialkuljt atomenergetikai és nukleáris technikai kutató- központ megerősítése. A me­zőgazdasági kutatások fej­lesztésére nagy lehetőséget kínéi a Keszthelyi Agrár- tudományi Egyetem és a Kaposvári Állattenyésztési Kar. A Veszprémi Akadémiai Bizottság szintén. komplex szellemi bázis kialakításáért szállt síkra. Véleményük szerint indokolt a régióban a vegyipari, az agrokémiai kutatás fejlesztése. Ennek sarán támogatni kéül a bio­technológiai kutatást, elő­segítve az ezen a • területen született hazai alapkutatási eredmények gyakorlati hasz­nosítását. A régióban a .Ba­laton, a Fertő-tó és a Ve­lencei tó körzetének, vala­mint a bős—nagymarosi víz­lépcső hatásénak elemzése sajátos, főleg kömyezetbio- líógiaii kutatásokat követel meg. A régió tenmáLvízkészleté- nek hasznosítása balneoló­giái és a balneoterápiához kapcsolódó orvostudományi, valamint bányászati és föld­tani kutatásokat igényel. Kifogásolták, hogy az or­szág egyik legfejlettebb vi­dékén napjainkban csak műsizaki és mezőgazdasági képzés folyik és a humán tudományt csupán a szom­bathelyi tanárképző főiskola képviseli. Azt ajánlották: az intézményhálózaton belül teremtsék meg a közgazda- ságtudomáhyi felsőfokú ok­tatás, a természettudományi szákos pedagógusképzés és a marketing-mérnökképzés feltételeit. Mindezek megvalósításá­hoz, az eredményes kutatás­hoz nagy- és célműszerek beszerzését, regionális mű­szerközpontok, javító- és szolgáltatóüzemek, innova' elás parkok, információs szolgálatok létesítését és sok más támogaitát kértek az Akadémia területi bizottsá­gai. Az elnökség a folyamat­ban levő akadémiai intézke­déseiket is figyelembe véve mérlegeli majd a- fejlesztési javasltatokat. Ugyanakkor ajánlotta: a teríüeti bizott­ságoknak: kutassák fö.1 és hasznosítsák a helyi tartalé­kokat, bővítsék együttműkö­désüket a felsőoktatási inté­zetekkel; az Akadémia tudo­mányos osztályaival. A tes­tület úgy ítélte meg, hogy a régiók — amelyekben több mint 7000 szakember, köztük 57 akadémikus, 280 tudomány doktora, 1800 'kandidátus dolgozik — az eddigieknél is jobban, kíván­nék részt venni a gazdasági, ■társ adatai i megú j u 1 ásba n. M. E. SZEGEDI NÁNDOR: VADÁSZAT » Csakhamar elérte a bozót szélét. Tisztás következett. Az utolsó bokornál felugrott, és mélyre hajolva szinte megrohamozta a vadászta­nyát. Hirtelen elsötétült az erdő. Azt hitte, eltalálták, pedig csak a hold bújt ^1 váratla­nul. Mire ezt végiggondolta, már ott lapult a faház ajta­jánál, és karját felnyújtva igyekezett kitapogatni a zá­rat. Végre sikerült. Elfordította a kulcsot. Vál- lával belökte az ajtót, és úgy perdült be, mint a vég­veszélybe került katona az útjába eső lövészárokba. A padlóhoz lapult, s igye­kezett biztos zugot keresni. Talált is. Legalábbis egy da­rabig azt hitte, hogy a sarok védelmet nyújt. Ám, amikor egy golyó, a tető közelében csapódott be, elpárolgott biz­tonságérzete. Tehát golyós fegyverből is lőnek. Ez szer­tefoszlatta a faházhoz fűzött reményeit. Úgy látszik, eltökélték, hogy végeznek velem — gon­dolta —, s bizonyára a mese is készen áll már, amit majd igyekeznek beadni a rendőr­ségnek. Ebben persze ő lesz támadó. Mocskos vég. Egy szép estén elindul, hogy íze­lítőt kapjon az éjszakai erdő sejtelmes világából, .megérez- zen valamit az időtlenségből, hallgassa a levelek utánoz­hatatlan zizegését, csodálja a hol magányát, a völgyekben ezüstös tavak titkokat sejte­tő rezzenéstelenségét, az éj­szaka kóborló állatainak ra­vaszságát, a szentjánosbogár­kák csillámló lengését a bokrok között és egyszer­esek ... — Gyere ki, mert rád­gyújtjuk! — hangzott kívül­ről. Az ablakhoz kúszott, ki­nyitotta, és gyorsan odapör­költ, ahol a hang gazdáját sejtette. Válasz nem érkezett. Talán gondolkodóba estek üldözői. De az is lehet, hogy Birkás a ravasz dúvad új lehetőséget keres az utolsó rohamhoz. Jöjjön csak! Aligha, leli benne örömét. Megkapja, amit érdemel. Ha az asszony hűtlensége az ok minderre, akkor... A múltban kalan­dozott, és egyszerre csak le- cövekelt. Döbbenetes! — vá­gott belé a felismerés. Érezte, gyengeség fogja el, és homloka hideg lesz a pá­rolgástól. Hát persze! Ez az igazi ok! Igen, ez lehet. És most úgy érezte, hogy élete legnagyobb ostobaságát kö­vette el, akkor, amikor bele­ment a játékba. Gondolhatta volna: Birkással nem aján­latos egy tálból cseresznyéz- nl — főként ha pénzről van szó. Ügy látszik, gátlástalan­sága nem csak a modorában nyilvánul meg... De csak magát okolhatja, hiszen ő volt a kezdeményező. Birkás meg vette a lapot. De milyen gyorsan! Szin­te gondolkodás nélkül igent Kuriózum és hitvallás — Á szépségverseny dilemmája mondott. Még most is em­lékszik minden szóra: — öregem, csinos össze­get örököltem. Addig nem akartam beszélni róla, amíg a kezemben nincs a négy- százezer. Szeretném jól be­fektetni ... Tudod, ez a ro­hadt infláció. Neked remek érzéked van az ilyesmihez, mindig tele vagy ötletekkel. Hát most itt az alkalom. Birkásnak hízelgett a di­cséret. — Régóta dédelgetek egy tervet — mondta —, csak a tőke hiányzott hozzá. Az ál­lam támogatja, zöld utunk van. Akad egy kis pénzem, nekem is. — Percek alatt felvázolta elképzelését, amely már az első hallásra hibát­lannak látszott. Egy hét múl­va elkérte a pénzt. Mind a négyszázezret. Igaz, adott ró­la hevenyészett átvételi elis­mervényt is... — Átvételi elismervény? Ugyan! Mit ér az! A halott nem fogja mutogatni senki­nek — húzta el a száját Lo­vász. Hát ez remek volt, Birkás! Jól kifundáltad! De azért még nem hang­zott el az utolsó szó. (Folytatjuk) ván karakteres koreográfus és együttes1vezető munkáját dicséri, hogy rövid idő alatt sikerült fölhívni a figyelmet a Kaposvári Tanítóképző Főiitslkola Kaláka néptánc- együttesére. A szombati verseny prog­ramok bemutatásával' egy- idöben folyt a dunántúli pá­ros verseny az aranysarkan­tyú és az ananygyöngy díj elnyeréséért is a kaposvári Zengő együttes közreműkö­désével. Nélküle ez a ver­seny már-már elképzelhe­tetlen. Ám főtt a zsűri fejje, mi legyen á sorsa a továb­biakban a néptéimoos lányok szépségversenyének. Meg kéül újítani. A szebbnél- szebb. viseletek versenyez­nek csupán — állapították meg a bíráló bizottság tag­jai, hozzáfűznivalónk ne­künk sincs. Véleményünk : a szépségversey a lányok bájait mutassa, ám minden­képpen hozzá tartozónak anyagi kár rendezése a föld­vári tanácsot Illeti.) Szombaton este gálán mu­tatkoztak be a szabadtéri színpadion az együttesek. Vasárpap az ünnepi műso­ron adták át a bailatonföld- vári follklórtalálllkozó díjait. Fin lány nyerte el a szép lányok közül a kitüntető első díjat: Minna Makitano. A páros versenyben a szé­kesfehérvári Csehák Andrea és Majoros Andor vitte el a pálmát. A menettánc-ver- seny első díját a kaposvári kalákának ítélték, (külön - díjat kapott szólótáncáért az említett együttes vezetője, Merczel István, illetve a Zen­gő együttes és a kanadaiak táncosa, Robert Fresoette. A versenypr ogramban a leg­jobbnak a kanadai együttes bizonyult, majd a Kaláka, illetve megosztva a harma­dik díjat a szuloki és a finn együttes vette át tegnap es­te. Haragos arcát mutatta, a tó szombatra virradóan. Ám délelőtt, mikor színpadra lépték Bálatonf öld váron ‘a hagyományos dunántúli fol- kílóntaláflfcozó táncosai, a ta­rajos hullámok megszelídül­ték. Mintegy 'kétszáz dunán­túli, illetve finn és kanadai táncos ropta szombaton dél­előtt a földvári moziban, bemutatva vensemyprognaim- jiát. Vendégcsalögiatás híján a itallálllkozó éllső napján a verseny jobbára csak a -tán­cosoknak és a zsűrinek szőtt. Bölatonföldvéir az idén először önállóan vállalta a folkilorfesativáll — vagy ahogy később elnevezték t tálálkozó — megszervezését. Noha eddig is fontos szere­pe vdlt a helyieknek a ha­gyomány ápolásában, most mintha kevésbé találták volna föl magukat. Kevés volt a plakát az utcákon; miaguk a láncosok sem érez­ték igazán otthon magukat a patinás üdülőhelyen. A népművészeti vásár szegé­nyes volt, a giccs utcájában árulták színvonalas portéká­jukat a hagyományőrzők, köztük a fafaragó Szőke István (aki sebtiben bemu­tatót is tartott), a termény- bábikészítő Szabó Gyuláné és az újdonsült vásározó, Hanzel László, áki a patkóit tojásokkal keltett ámulatot aiz öreg platánok alatti for­gatagban. Ballatanföldvár évek óta — sajtnds, az sem derült ki a kevés prqpaigandaanyag- ból, hogy hányadik ez a rendezvény — fontos hely­színe a dunántúli táncosok versenyének. Most is erről győződhettünk meg — más­féle tanulságokkal együtt. A házigazdák szerencsére nem maradtak egyedül a szerve­zésben, segítették őket a So­mogy Megyei Művelődési Központ munkatársai, és nem kis szerepe volt a zsű­rinek .sem abban, hogy az idén- kevesebb résztvevő együttes is tartalmas talál­kozónak mondhatja a bala- itoniföldväri folklórrendez­vényt. A két külföldi vendég együttes a székesfeh évári Aliba Ragia táncosaival ér­kezett: a finn Rimparenni csoport IIkka Köngas művé­szeti vezető irányításával!, a kanadai Mackinaw pedig Patrícia Rousseau vezetésé­vel. Az előbbi tizenegy, az utóbbi huszonnégy tagú, nemzeti kultúráját ápoló együttes. Ugyan kuriózum­számba ment műsoruk, ám a figyelmes szem aizt is föl­fedezhette, hogy kitűnő tán­cosak a finnek és a kana­daiak. A székesfehérváriak dicséretére mondom: nagy­szerű partnerekre találtaik, meghívásukkal pedig gazda­gították a földvári találko­zót. (Az eddigi külföldi ven­dég együttesek mindegyiké­ről ugyanezt nem mondhat­tuk el.) A zsűri alig győzte jel­zőkkel a két vendég együt­test dicsérni. A kanadaiak­ról elmondták, hogy legfőbb érdemük: ~ francia gyökerű néptánchói és amerikai szteppből színvonalas polgá­ri folklórt teremtettek, elő­adásmódjuk, fegyelmezett itánculk akár példa Is Lehet a magyar együttesek előtt. A finnek elsősorban lassú táncukkal keltették föl a bírálóbizottság tagjainak fi­gyelmét. Elmondták: a ma­gyar koreográfusok sajnos, megfeledkeztek a hasonló magyar táncokról. A balatonföldvári fol- klórtailiálkozó versenyprog- naimja kötöttségűket is tar­talmaz, az együtteseket arra kötelezte a meghívó, hogy tájegységük táncaiból is hozzanak 'magukkal. Az egyébként jó képességű sop­roni Ürmös : együttes nem fellelt meg ennelk az igény­nek, a két székely tánc szép előadása feledtette azonban pontatlanságukat. A találko­zó meglepetése volt — a két vendég együttes mellett — a szuloki nemzetiségi tánc- együttes szereplése. Kitűnő zenekarral afféle ünnepi önömtáncoikat mutattak be kedvesen, bájosain, ízesen. Erősen érződik még a szé­kesfehérvári Alba Regia Táncegyüttes szereplésén a generációváltás. A fiatalí­tással együtt járó gyerekbe­tegségek közül olyan általá­nosat is kiemelhetünk, amelyre valamennyi együt­tesnék jobban keltene fi- gyieftaiie: a tánc és a színpad sajátos viselkedésre kötele­zi az előadókat. Mintha tán­cosaink nem éreznék iga­zán magúikénak a hagyomá­nyokat, „kívül maradnak” a táncban. A páros tánc eseté­ben különösen szembeötlő volt, hogy a szerelmi táncot nem élték át. Merczel Ist­érezziük a mustrának a tán­cot is. A zsűrinek nemcsak emiatt főtt a feje; a rende­zőkké! egyetemben kifejtet­ték véleményüket a távol maradit együttesek magatar­táséiról is. Jelentkezett, de értesítés nélkül nem vett részt a találkozón a Somogy Táncegyüttes, nem jöttek el a veszprémiek, a tatabányai­ak és a győri Rába. együt­tes sem. A bíráló bizottság szigorét jellemzi : fontolgat­ják, hogy jövőre ezek az együttesék ne kúpjainak meghívót a találkozóra. (Az

Next

/
Thumbnails
Contents