Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-05 / 186. szám

1988. augusztus 5., péntek Somogyi.Néplap 5 Öröm tölti el a természet­szerető ember szívét, mikor hallja: ismét visszatért ősi élőhelyére egy-egy kipusz­tultnak vélt állatfaj. Egyre többször hallunk már ilyen jó hírt, de még nem elég­szer! Csak hazánkban is több száz állat- és növény­fajt fenyeget a kipusztulás. Megmentésükre a leghaté­konyabb segítség: a nemzeti parkok és tájvédelmi körze­tek kialakítása. Ilyen véde­lemre van szüksége a réti­sasnak, a fekete gólyának és a vidrának is. Ezek meg­találhatók a Marcsali kör­nyéki erdőkben s rajtuk kí­vül még több védett és vé­delemre szoruló növény is föllelhető. E három állatfaj helyzete már-már fenyegető. Ez ve­zette a Hazafias Népfront marcali városi és Somogy megyei környezetvédelmi bi­zottságát, valamint a Dél­dunántúli Környezetvédelmi Igazgatóságot arra az elha­tározásra, hogy javasolja a ritka növények és állatok élőhelyének tájvédelmi kör­zetté nyilvánítását. Erről vi­tafórumon tájékoztatta az érdekelteket. A megyei környezetvédel­mi bizottság elnöke dr. Rum- szauer János: — Célunk a környezeti ér­tékeink megmentése az öko­lógiai egyensúly megterem­tésével, illetve fenntartásá­val. Olyan emberi beavatko­zásra van szükség, amelyek­kel megőrizhetjük a terület értékeit, természetesen a gazdálkodási szempontok figyelembe vételével. — Marcali és környéke olyan nagy faj-, és fajtagaz­dagságú, hogy már régóta védett területnek kellene lennie — kapcsolódott be a beszélgetésbe dr. Pintér Ér“ természetvédelmi felügyelő. — Szétszórtan nagy termé* EGY NAP A BALATONON Villanások — forróságban Képünkön egy megbecsült fénykép, készült: anno... Anno — ez a címe annak a kiállításnak, amit a kadar- kúti Idősb Kapoli Antal Mű­velődési Ház rendezett régi fényképekből. A helyi fény­képész újította föl a meg­sárgult fotókat, amelyek egy­aránt szólnak a falu egyéni és társadalmi életéről. Tör­ténelem — fényképen, így is mondhatnánk. Szívesen adták albumaikból a képe­ket a falu lakói, a kezdemé­nyezés pedig dicséretes. Égy másik kiállításra is érdemes figyelni :. Csurgói Máté Lajos festőművész és grafikus mutatkozik ibe mű­veivel mától Balatonszár­szón a nagyközségi közös ta­nács nagytermében. 18 óra­kor nyílik a tárlat, dr. Gye- nesei István, a megyei ta­nács elnöke méltatja a so­mogyi születésű alkotó pá­lyáját, amelynek fontos állo­másai azok a kiállítások, amelyeket rendszeresen tart Somogybán. Csurgói Máté Lajosnak eleven érzékenysé­ge révén kimeríthetetlen for­rása a természet, az emberi léptékű világ. Balatomszemesen — Szár­szótól pár kilométerre — a felújított művelődési ház ad otthont a Reich Károly- emlékkiállitásnak. A falu szülöttének grafikáit vasár­naptól mutatják be a ven­dégcsalogató, szinte új mű­velődési intézményben, ahol délelőtt 10 órakor Bereczk Gyula tanácselnök mutatja be a község közösségi ott­honát, és szól a szülőfalujá­ban mindig szívesen vissza­térő, hazalátogató grafikus életéről, művészetéről. (Noha tegnapi lapunkban részletesen ismertettük a Surján-völgyi napok szom­bati és vasárnapi program­ját, most is visszatérünk :á, hiszen remek események vár­ják a közönséget Gálosfán. A horgászok és a teniszsport kedvelői már készülnek a szombati versenyre, vasár­nap népi iparművészeti vá­sár lesz a községben, s még délelőtt lovas- és járőrkutya- bemutató. 14.30-kor a nem­rég Spanyolországban szé­pen szereplő kaposvári Vi- kár Kórus mutatkozik be a gálosfai templomban; ezt kö­vetően héptáncműsor szóra­koztatja a vendégeket. A Baiaton-parton üdülő vendégeknek is ajánlhatunk több színes programot. Szán­tódon szombaton kutyabe­mutató lesz. Boglárlellón, a leilei Tóparti Galériában ma nyílik meg Dargay Lajos szobrászművész kiállítása. A hétvégén még megtekinthető a bogiári vörös kápolna előtti szabadtéri színpadon Alfred Jarry Übii király cí­mű műve a Kaposvári Csdky Gergely Színház művészei­nek előadásában, Lukáts An­dor rendezésben. Az előadá­sok 20.30-kor kezdődnek. Szombaton és vasárnap a lellei Dísz téren népi ipar­művészek és kézművesek rendeznek vásárt; a gyerekek szombaton 17 órakor ugyan­csak a Dísz téren a Holló együttes műsorát tekinthetik meg, vasárnap délelőtt fél tizenegykor az Állami Báb­színház az Ezüstfurulya cí­mű mesejátékot mutatja be. S még egy leilei rendezvény- ajánlatunk van ; szombaton a szabadtéri színpadon a Budapest Táncegyüttes ad folklórműsort. Siófokon szombaton strand­fesztivált rendeznek népmű­vészeti vásárral, folklórbe­mutatóval, divatbemutatóval. Játékos kvízversenyekre ne­vezhetnek be a fürdőzők a szállodasoron, az Európa Szálló strandján. Magyar ereklyék, jelképek István király halálának 950. évfordulójára jelent meg a kötet — Üjság! — kilátja a fia­tal biciklis lány, s a nyoma­ték kedvéért belefúj sípjába. Aki siet, vagy hangosan jel­zi kívánságát, még eléri. Az idős férfi az utcán botorkál, a bicikli elé állva válogat. A kezében néhány magazin, több mint száz forintért. A kislány jóindulatúan szól: — Bácsi, ezek drága újsá­gok — és szánakozó tekin­tettel méri végig az idős, kissé kopott öltözékű öre­get. Amannak a tekintetében harag villan. A sértett hiú­ság viharként vonul át hom­lokán, majd erőt vesz ma­gán: — Jól van — mondja, és hajlott háttal bebattyog egy milliókat érő csodapalota kapuján. A megszeppent újságárust többen is vigasztalják: — Ne bánkódjon! A pro­fesszor úr szórakozott, de nem haragtartó. A fonyódi piac zsibongá- sában úgy tűnik, nem is Magyarországod járók. Még a sátorosok is németül kí­nálják portékáikat. — Liebe Frau, heute bil­Tájvédelmi körzőt a Boronka montén A természet védelmében tatja be múltunk legendás ereklyéit, a szent jobbtól országizászl ónk piros-fehér- zöldjéig. A kötet első feje­zetéből megtudjuk, hogyan tűnt el István király ökölbe szorított kézfeje mellől az ennek eredetiségét igazoló, két ezüslap közé helyezett pergamen. Amulumk azon, milyen rejtelmes úton került az aranyozott ezüstből és üvegből készült ereklyetartó­ban őrzött jobbkéz a fővá­rosi Szent István-bazilika kincsei közé. A Halotti beszéd és Kö­nyörgés „minden olyan em­ber emléke, jelképe és erek­lyéje, aki ezen a nyelven ír, beszéd, gondolkodik és ál­modik” — írja Ruffy Péter első megmaradt magyar nyelvű, összefüggő prózai nyelvemlékünkről. Sok, ed­dig kevésbé ismert tény ke­rül napvilágra1. Szó esik ar­ról is, milyen körülmények között jutott el a Pray-kó- dexben található 1200 körül lejegyzett írásos emlékünk — a 32 sorból, 274 szóból álló szöveg — az Országos Széchényi Könyvtár kézirat­tárába. A korona történetévef foly­tatódik a kötet. A „szentko­rona” viszontagságos „élet­útja” minden históriai kri­mit túlszárnyal: elrabolta és rejtegette az erdélyi vajda, majd egy koronaőr Füzér várába vitte, Orsóvá mellett a földbe rejtették, s évek múltán egy kettéfűrészelt olajoshordó mélyén lapult. Ruffy Péter a korona jelen­tőségéről ezt írja: „Ez az egyetlen művészettörténeti tárgy, ha képes lenne meg­szólalni, elbeszélhetné törté­nelmünk valamennyi viha­rát, bonyolultságát, ellent­mondásainak a sokaságai, hullámzását, egy teljes or­szág, benne egy nép sorsát, tragikumait és megmaradá­sát.”. A következő: első meg­mentett magyar versünk, az Ómagyar Mária-siralom. A Belgiumból hazatért Lőweni kódex 134/b hárfyaüapján ta­lálható anyai zokogásból arra következtethetünk, hogy „e vallásos költemény már élő, létező, mi több, virágzó magyar egyházi vagy világi lím fejlődése közben kelet­kezett”. Figyeljük csák, mi- lÿen csodásán csengenek össze a szókezdő mással­hangzók: „Világ világa, vi­rágnak virága...” A kötet további lapjain állami címereinkről olvasha­tunk érdekes beszélgetésrész- letefcet. Dr. Kállay István egyetemi tanár és Kumoro- vitz Lajos, a történelemtu­dományok doktora mesél a magyar címertanról. Különösen gazdag té­nyékben a Himnusz, Szózat című fejezet, amely két ódánk keletkezését, elfoga­dásuknak és megzenésítésük­nek kálváriáját, nyilvános- ' ság előtti bemutatását tárja fel. Vörösmarty vívódó ja­vításokkal, egy-egy sor több­szöri átírásával alkotott re­mekművet. Erikéi pedig egyetlen óra alatt szerezte a Himnusz zenéjét. Idős korá­ban így emlékezett erre: „ ... eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangiak szava jusson először eszedbe ... Kezemet a zongorára tettem és hang hang u tán' olvad ; egy óra sem telik bélé, meg­van a Himnusz.”. Kuiitúrhistóriai érdekes­ség, hogy a 40-es évek vé­gén Kodályt és Illyést Köl­csey szövegének és Erkel zenéjének átírására kérték föl, mert vezetőink azt val­lották, hogy egy szocialista ország nemzeti éneke nem kezdődhet Isten nevével. Illyésék természetesen „ta- pimitaitos diplomáciával” ki­téritek előle. Mindannyiunk örömére. Az utolsó hasábok a ma­gyar zászló színszimboliká­járól és a Nemzeti dal iro­dalmi, történelmi vonatko­zásairól szálnak. A forradal­mi vers hiteles születési kró­nikáját Petőfi naplója alap­ján mondja el a szerző. A kuriózumokra éhes, nemzeti örökségünket tuda­tában őrző olvasó a nyom­tatott betűkön kívül1 még egy ajándékot kap: ereklyé­ink, jelképeink színes fotóit, a kéziratok hasonmás fény­képeit, amelyek szépségük­kel, tartalmukkal azt sugall­ják, hogy „a nagyvilág még rejteget, rejtegethet magyar kincseket, emlékeket Ezeknek meglelése már a kö­vetkező magyar nemzedék tisztes feladata lesz.’’. Lőrincz Sándor Kora délutáni tömeg az ABC-boltban. A hőség rá­telepedik az emberekre, ide­gessé, türelmetlenné teszi mind a vásárlókat, mind pedig az eladókat. A feszült hangulat azonban egy csöp­pet sem érződik egy hölgy udvarias kérdésén: — Kérem, én papírszalvé­tát szeretnék, de nem látom a polcokon — fordul egy fiatal eladóhoz. — Nincs — hangzik a tö­mör válasz. Néhány másod­perc múlva kiegészíti a tájé­koztatást: — Van, de a rak­tárban nem férünk hozzá. Az asszony arcán furcsa mosoly suhan át, nem köte­kedik. Talán arra gondol, hogy ez új dolog: a raktár­ból az kerül a polcokra, ami legelöl van. A papírszalvéta előtt még bizonyára meg kell várnia, amíg a mosópor, a mustár, a citrompótló és az ecetes uborka elfogy. Ha ezek hozzáférhetők . .. linger! — kiabál egy asz- szonyság. Hogy valóban olcsóbb-e ma a rikító színekben pom­pázó pulóverhalmaz, ki tud­ja. De ha ma olcsóbb és holnap is kevesebb pénzért árulja, egy hét múlva talán már ingyen lesz. A „fogás” bejön: fiatal német nő must­rál egy divatosnak nem mondható darabot. Percekig gondolkodik. Az eladó egy ideig türelmesen vár, majd megérezve, hogy az adásvé­tel nem lesz itt nyélbe ütve, kifakad : — Na, spekula otthon — és kikapja a csodálkozó tu­rista kezéből a féltett puló­vert. Nos, mindennek egyetlen napon voltunk fül- és szem­tanúi a Balaton déli part­ján. A türelem kevesebb vagy a szabadság napjainak fogyatkozása ingerli az em­bereket? Félreérthető — vagy félre nem érthető — megjegyzések keserítik a pi­henés szent pillanatait. Mert örömet, megelégedést nem jelenthet egyik félnek sem. Tamás Rita szeti értékek találhatók a környéken, szükség van ar­ra, hogy ezeket összefogjuk és egységesen kezeljük. A tájvédelmi körzet fogalma azt jelenti, hogy az ilyen területeken megőrizzük a környezet eredeti szépségét, rombolás nélkül elősegítjük az őshonos fajok terjedését és szaporodását. A marcali—boronkai kör­zet ritkaságait dr. Kevey Ba­lázs botanikus és Tömösvári Tibor zoológus inutatta be az érdeklődőknek. — A területen olyan me­diterrán jellegű növények tenyésznek, amelyek ritkák hazánkban. Megtalálható itt az ugyancsak ritka és védett kakasmandinkó meg sok orchideaféle is. — A leendő tájvédelmi körzetben három pár rétisas fészkel és költ. Ebből a rit­ka madárból a megyében is mindössze tizenkét párról tu­dunk, s mivel a költéskor a legkisebb zavarásra is érzé­kenyek, számuk egyre csök­ken. A szükséges telj'es nyu­galmat csak a tájvédelmi előírások szigorú betartása biztosíthatja számukra. A fekete gólyából is negyven pár él e területen. Azért is ritkaság ez, mert az egész országban összesen százötven párról tudnak a szakembe­rek. Az emlősök közül a vidra kívánkozik az első helyre, mert a rendszeres vadászat és csapdázás miatt már a kipusztulás fenyegeti ha­zánkban. Ezért volna fontos mielőbb megismertetni min­denkivel a védetté nyilvá­nítással járó szabályokat és korlátozásokat. — Mikorra várható, hogy megkapják a tájvédelmi kör­zet címet? — Ezen a fórumon csak feljegyzést készítünk, s csa­toljuk a felterjesztéshez — mondta dr. Pintér Éva. — Tapasztalataimból tudom azonban, hogy ez nem megy könnyen. A felterjesztésnek és a tervnek még három fórumon kell megállnia a helyét. Remélem, egy éven belül megszületik a döntés, s azt még jobban remélem, hogy nem lesz még késő. 800 hektáros területről van szó, ezt nem ellenőrizhetjük min­dennap. Szükség van az em­berek megértésére és a gaz­dálkodó szervek együttmű­ködésére is. Rajtuk sok mú­lik, mert. olyan sok megkö­töttséggel jár számunkra, ha védetté nyílvánítják a terü­letük egy részét, hogy emiatt sok helyen nem egyeznek bele. Most, az előzetes ta­nácskozáson azonban nem volt ellenvetés, így könnyebb lesz a dolgunk. Ellenvetés ezen a fórumon sem hangzott el, sőt, a gaz­daságok képviselői felaján­lották segítségüket. Így ta­lán már jövőre találkozhat a táblával a kiránduló: Táj­védelmi körzet! Óvja, védje a természet értékeit! V. O. Államallapító királyunk halálának 950. évfordulójára jelentette meg a Kossuth Könyvkiadó Ruffy Péter Magyar ereklyék, magyar' jeliképek című művét. Nemzeti emlékeinkről, kiiinaseimkről sok kötetet ír­tak az elmúlt évszázadok so­rán. Ezek a munkák általá­ban tudományos jelleggel e|gy szűkebb olvasóközön­ségnek szóltak. Ruffy Péter viszont ismeretterjesztő szándékkal, közérthetően, de igényesen írt. Ezért ébreszt bennünk érzelmeket már- már elfelejtett vagy nem kellően ismert • tárgyi emlé- keliink iránt. A szerző időrendben rnu­tájoló HÉTVÉGI KÖNYVESPOLC

Next

/
Thumbnails
Contents