Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-05 / 186. szám
2 Somogyi Néplap 1988. augusztus 5., péntek Grósz Károly fogadta London City főpolgármesterét (Folytatás az 1. oldalról) és politikai reformfolyamat következetes véghezvitele. Céljaink elérésében építünk fejlődő nemzetközi gazdasági kapcsolatainkra, a műszaki-tudományos együttműködésiből származó kölcsönös előnyökre. A kontaktusok bővítésére törekszünk mindenkivel, ösztönözzük a kulturális, művészeti értékek cseréjét, a turizmus szélesítését. Válaszában Sir Greville Spratt megállapította: mindkét ország határozott erőfeszítéseket tesz a kelet—nyugati kapcsolatok légkörének javítása, a feszültség csökkentése érdekében. Emlékeztetett arra, (hogy ez a folyamat akikor kezdődött, amikor még az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kapcsolatokat a bizalmatlanság és a gyanakvás jellemezte. Azóta jelentős változás ment végbe e területen, s Magyarország és Nagy-Britannia jogosan lehet büszke arra, hogy hozzájárultak a nemzetközi politikai légkör javulásához. A hivatalos tárgyalások megkezdése előtt a brit politikus válaszolt az újságírók kérdésedre. A Magyar Nemzeti Bankban folytatott eszmecseréről szólva kifejtette, a londoni üzleti élet szakértelmével kész arra, hogy segítse a Magyarországon kibontakozó gazdasági megújulást. Eddigi programja lehetőséget kínált arra, hogy a magyar parlament működéséről, a tervezett változásokról is tájékozódjon. Az MTI munkatársának kérdésére elmondta: reményei szerint a Fővárosi Tanács vezetőivel folytatott megbeszélésen a két nagyváros közös problémái is szóba kerülnek. Így a lakás- kérdés, a forgalom zsúfoltsága, a folyók szennyezettsége, s számos helyi jellegű kérdés. Sir Greville Spratt programjain részt vett Domokos Mátyás, hazánk londoni és Leonard Vincent Appleyard, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága budapesti nagykövete. Újabb kudarc érte az amerikai űrkutatási és űrhajózási hivatal, a NASA programját: a Discovery űrrepülőgép hajtóművei nem működtek normálisan azon a próbán, amelyet augusztus 4-én hajtottak végre az űrrepülőtéren Rust széf#« mosolya... Széles mosollyal az arcán szállt fel Moszkvában Mathias Rust a Lufthansa gépére, hogy egy moszkvai börtönben töltött 14 hónapos büntetés után hazautazzék családjához. Aura a kérdésre válaszolva, hogy szerinte a szovjet hatóságok miért engedték el négyéves börtönbüntetésének nagyobbik részét. Rust azt felelte, hogy emberiességi indokokból. E'mondta. hogy a börtönben néha ugyan elszigetelten érezte magát, de az ott töltött időnek voltak pozitív oldalai is. „Gyermekként szálltam le Moszkvában és most felnőttként távozom. Akárhogy is nézzük, ez is szép teljesítmény” — tréfálkozott az őt vallató újságírókkal. Azt is elújságolta, hogy cellájában „egy kisebb könyvtárra való könyvet” olvasott el. Szevasztopol: Frank Carlucci, az amerikai védelmi miniszter és kísérete augusztus 4-én látogatást tett a szovjet hadiflotta egyik legkorszerűbb egységén, a Szlava rakétacirkálón , (MTI — Telefotó) Husszein palesztinjai A PFSZ VB Bagdadban, a már szabadságion lévő izraeli parlament Jeruzsálemben ül össze rendkívüli tanácskozásra Husszein j or dániai király múlt ihét végi bejelentése nyomán, miszerint többé „nem törődik” az Izrael által megszállt palesztin területekkel. Feloszlatták a jor- dálnJiai parlament alsóházát, amelynek 60 tagja közül 30 Giszjordámi áb ól származik, csökkentik a megszállt területekkel1 foglalkozó amma- ni minisztérium tiiszitségvise- ilőimek számát és tevékenységi körét, feloszlatják azokat a Jordániái—PFSZ bizottságokat, amelyek a megszállt területeiknek szánt segélyeket gondozzák. Jordánia többé nem ad pénzt a megszállt területek .gazdaságának, egészségügyének és o|k)taitásánaik támogatására, felmondja 1986-ban meghirdetett 1,4 milliárd dolláros fejlesztési tervét. Mindezt arra való hivatkozással, hogy a megszállt területek egyetlen törvényes képviselője a PFSZ — tehát Jordániának e területekhez többé nincs kötae. Tény, hogy az Arab Liga már 1974-ben a megszállt Ciszjordánia és a gázai övezet egyetlen törvényes képviselőjének minősítette a PFSZ-t, s ez azóta látszólag nem vitatéma az arab viliágban. Miért hát, hogy 14 évvé! később Husszein Király „elismerése” mégis akkora fölzúdulást vált ki? Hiszen ráadásul olyasvalamiről mondott le most, ami nemcsak „elvileg” (1974 óta), hanem gyakorlatilag sem az övé már 1967, az izraeli megszállás óta. A PFSZ, képviseleti joga birtokában, a nyolcvanas évek eleje óta ránehezedő sokoldalú nyomás közepette — Jasszer Arafat VB-elnök vezetésével — valamiféle együttműködésre törekszik Jordániával. Izraelnek és az Egyesült Államoknak ugyanis Jordánia elfogadható tárgyalópartner, a PFSZ nem az. Az 1985-ben Arafat és Husszein aláírásával is megpecsételt együttműködés aizoffitoan nem hozott eredményt, mart Jordániában úgy látták, a PFSZ mégsem hajlandó olyan engedményeket tenni Izraelnek, amelyek alapján tárgyalások kezdődhetnének. Időközben kitört a megszánt területek lakosainak lázadása, amely ma is tart. Az a tény, hogy a lázongó- kat a PFSZ iuilegális helyi szervezetei vezetik, mintegy belülről is lehetetlenné teszi Jordániának a PFSZ-szel valló együttműködést. Amman befolyása csökken a megszállt területeken, s ennék hátterében az is meghúzódik, hogy a nyolcvanas évék. elején Jordánia, mint „firomtarszág”, még évi 2,5 milliárd dollárt kapott az öböl menti olajtermelő királyságoktól, az összeg azonban mostanára legföljebb évii 1 milliárd dollárra apadt; Jordániának nincs pénze oiszjordániai szerepe fenntartására. Izraelben viszont Jordánia eddigi próbálkozásai osztatlan 'támogatásra találtak a fedaflioiós kormány munkapárti szárnyánál. Az izraeli Munkapárt régóta hirdeti, hogy a helyzetet Jordániával együtt kell megoldani, a PFSZ kihagyásával. A kormány jobboldali, LIKUD- számya ezt illúziónak tartja, persze a PFSZ-szel ők sem hajlandók szóba állni, legalábbis a megszállt területek ügyéről nem. Furcsa módon azonban az izraeli jobboldal körében hagyományai van egv másfajta törekvésnek a PFSZ- szefll kapcsotatban : 1970 ben, a jordánliai polgárháború, a „fekete szeptember” idején Sáron tábornok — az 1982- es PFSZ-eHenes libanoni invázió idején hadügyminiszter — már javasolta', hogy Izraelinek Husszein király helyett a PFSZ-t kellene támogatnia Jordániában, Ebben aiz a logika; hogy ha a PFSZ szerezné meg a hatalmat Jordániában — az ország lakosságának több mint 50 százaléka palesztin, a többi beduin —, akkor lenne „palesztin állam”. Izraelitől — e logika szerint — többé senki sem követelhetné a megszállt területeket egy független palesztin állam megalapítása céljából. S most, néhány héttel ezelőtt Basszám Abu Sairif, a PFSZ szóvivője nyilvánosságra hozta, hogy a LIKUD-páirti izraeli kormányfő, Samir Ceausescu román elnök közvetítésével ajánlatot tett a PFSZ-mek: hagyják Jordániát, a PFSZ vegye át a megszállt területeken egy esetleges önkormányzat irányítását, s csak a katonai felügyelet maradjon izraeli kézben. Az értesülést az izraeli kormány egyik munkapárti minisztere is megerősítette — bár bírálólag —. de Samir mereven cá'.olta. Am a hír, amilyen valósziuűtlen- nek tűnhet, éppoly sugalmazó iis lehet: az izraeli jobboldalion tovább ételiek a remények, hogy a PFSZ-t Jordániára lehetne uszítani. Ráadásul mindez Izraelben a novemberben esedékes parlamenti választások egyik tétje, s a LIKUD a Jordániával való egyeztetés kizárásával is nehezíteni akarja a Munkapárt helyzetet. Husszein király döntése kapóra jön: bizonyítani látszik, hogy a Jordániával vailó megegyezésnek nincs jövője. De miért is segítene a király a LIKUD-nak? A legvalószínűbb az, hogy a PFSZ és az izraeli kormány egy része közötti puhatolózásokról Jordániában is időben értesültek. Az uralkodó tehát úgy gondolkodhatott, hogy most „megmutatja” a PFSZ-nek,. s aztán a szervezet megnézheti, mire megy Jordánia nélkül. Hiszen Jordánia nélkül az amerikai kormány sem hajlandó szóbaálUnii a PFSZ- szel. Ammanban úgy vélhetik: ha a PFSZ majd lemond az önállósfcodásról, a „megtért” szervezet köriy- nyebben kezelhetővé válik elgy amerikai—izraeli—jor- dábiiai megoldás keresése közben. Mészáros György Nsmss fogadalom Negyedszázados atomcsend Huszonöt évvel ezelőtt, 1963. augusztus 5-én történelmi esemény színhelye volt a moszkvai Kreml Katalin-terme: az ENSZ főtitkárának jelenlétében az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió külügyminisztere aláírta a há- romhataiteni tárgyalások eredményeképpen kidolgozott „atomcsend”-szerződést. Augusztus 8-tól a szerződés aláírásra nyitva állt mind a három letéteményes ország fővárosában. Az első amerikai atomfegyver-kísérlet („Operation Trinity”) 1945. július 16-án zajlott le, majd 1945. augusztus 6-án és 9-én amerikai atombombák törölték el a föld színéről Hirosima, illetve Nagaszaki japán városokat. Truman elnök 1949. szeptember 23-án közölte, hogy a Szovjetunióban végrehajtották az első atomrobbantást. Nagy-Britannia az ausztráliai Montebello térségében 1952. október 2-án végezte el első atomfegyverkísérletét. Franciaország 1960. február 13-án a Szaharában kezdte el nukleáris kísérleti robbantásait. Tizennégy hónapos volt már az „atomcsend”-szerződés, amikor 1964. október 14-én a levegőbe emelkedett az első kínai atombomba füstgombája. A bevezetőből és öt cikkből álló szerződésben nemes fogadalom állt: „A három hatalom törekszik arra, hogy mindörökre véget vessen mindenféle atomfegyver-kísérletnek, s kész e célból folytatni a tárgyalásokat”. A nemes fogadalom jelezte, hogy féknurtkát végeztek, nem tilthatták be az összes kísérleteket, nem tehették az „atomcsendet” mindenki számára és mindörökre kötelezővé. A moszikvai részleges „atomcsend”-szerződés részesei azt vállalták, hogy betiltanak, megakadályoznak és nem hajtanak végre atomfegyver-kísérletet, vagy bármilyen más nukleáris robbantást sehol, a joghatóságuk vagy ellenőrzésük alá tartozó helyeken : — a légkörben, túl a légkor határain, beleértve a világűrt; víz alatt, beleértve a parti vizeket és a nyílt tengereket; továbbá — bármilyen más közegben, ha az ilyen robbantás a kísérletet végző állam joghatósága vagy ellenőrzése alá tartozó területen kívül radioaktív csapadékot eredményez. A felek vállalták, hogy a tilalom alá vont kísérleti robbantásokra másokat sem bíztatnak, illetve ilyen robbantásokhoz nem adnak segítséget. A korlátlan időtartamra kötött szerződés nem tiltotta be az atomfegyver háborús alkalmazását, előállítását, sőt azokat a földalatti nukleáris robbantásokat sem, amelyeknek nincs az országhatárokat túllépő radioaktív 'mellékhatásuk. A szerződést az NSZK az NDK nevében is alá akarta írni és a nyugati hatalmak akkor még tiltakoztak a Szovjetuniónál az NDK csatlakozásának elfogadása miatt. Moszkva törvénytelennek minősítette a tajvani képviselő aláírását, minthogy nincs joga Kína nevében fellépni. Franciaország 1974-ig folytatta légköri atomkísér- 1 étéit. Az 1963-as megegyezés, amely a II. világháború után az első nemzetközi fegyverzetkorlátozási szerződés lett. a leszerelés alapvető problémáiba ütközött: a biztonság és a korlátozás, az ellenőrzés és a bizalom, az ellenőrzés és a kémkedés igencsak kényes viszonyába. Nyugat korlátlan helyszíni ellenőrzést akart: ma már tisztázhatatlan, hogy hírszerzési célokból, vagy azért, mert tudta, hogy ezt a Szovjetunió nem fogadhatja el, s így a földalatti atomkísérletek nem kerülnek betiltásra, következésképpen a nukleáris fegyverek tökéletesítése, újak kidolgozása nem ütközik akadályba. Moszkva azt tartotta: jobb egy tökéletlen szerződés, mint semmilyen, így belement a kompromisszumba. öt atomhatalom folytatja atomkísérleteit — immár kizárólag a föld alatt — és talán nem több. A szovjet és amerikai kísérletek hatóereje nem lépi túl a 150 fci- lotonnát, jóllehet az 1974-es és 1976-os küszöbszerződések hatályba lépését Washington meghiúsította. A célba- juttaló eszközök megkezdett kétoldalú felszámolása elindítja az atomfegyverek visz- szaszorításának folyamatát. Nevada és Szemipalatyinszk a bizalmatlanság technikai és emberi feloldásának jelképévé válik. Az „atomcsend” részleges és nagyon viszonylagos ugyan, de a negyedszázaddal ezelőtti kezdés egy olyan korszak nyitánya lett, amelyben remény nyílik, tapasztalat halmozódik fel és politikai akarat születhez az atomfegyver teljes felszámolására. Pirftyi Sándor Földrajzi nevok Kerüljenek vissza országunk térképére a régi földrajzi elnevezések: a jelenlegi Kalinyin legyen ismét Tver, a jelenlegi Gorkij kapja vissza eredeti nevét, Nyizsnyij Nov- gorodot, Kujbisev helyett hívjuk a várost megint Szamarának, a Zsda- nov nevét viselő város legyen újra Mariupol, a Kirov nevét viselő pedig Vjatka — javasolja egyebek között az a három szovjet tudós, aki az Izvesztyijának küldött olvasói levelében indítványozza: tegyenek mielőbb rendet a földrajzi és az intézményi elnevezések terén. „Az elnevezések az ország költői arculatát tükrözik, a nép alkatára, történelmére utalnak, ezért az elnevezésekhez kellő tisztelettel kell közelíteni” — írja a három tudós a Magyarországon is jól ismert írót, Konsztan- tyin Pausztovszkijt idézve. Szakítani kell azzal a gyakorlattal, amikor oktatási intézményeket, kul- túrházakat olyan személyekről neveznek el, akiknek semmilyen közvetlen kapcsolatuk nincs ezekkel az intézményekkel. A le- ningrádi egyetemhez sokkal jobban illene a zseniális Lomonoszov neve, aki ezen az egyetemen dolgozott, alkotott, mint jelenlegi névadójáé, Zsda- nové — mutat rá a három tudós. A levél konkrét javaslatokat tartalmaz, hogy milyen törvénymódosításokkal és egyéb intézkedésekkel lehet megvalósítani a történelmi elnevezések jogi védelmét. Semmi sem teszi indokolttá például, hogy az egykori Luganszkot Vo- rosilovgrádnak hívjuk — állapítják meg az olvasói levél szerzői.
