Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-04 / 185. szám

2 Somogyi Néplap 1988. augusztus 4., csütörtök Grósz Károly sajtótájékoztatója Budapestre érkezett London City főpolgármestere Sir Greville Spratt, London City főpolgármestere és felesége (MTI — Telefotó) (Folytatás az 1. oldalról.) kök felszabadítására törek­szünk, amelyek a hazai fel­halmozódó magántőke mel­lett a külföldi tőke bekap­csolására is lehetőséget nyúj­tanak. Ez az az elem, amely a többi szocialista országban megfogalmazott programhoz viszonyítva törekvéseinkben nagyobb hangsúlyt kapott, s a várakozásunkat megha­ladóan is nagyobb visszhan­got váltott ki. A miniszterelnök utalt ar­ra, hogy a látogatás mostani megszervezésében szerepet játszott az Egyesült Államok belpolitikai helyzete is: az ország életében fontos, hogy a jelenlegi adminisztráció a Szovjetunió mellett más szo­cialista országokkal is ke­resse a párbeszéd lehetősé­geit. Ügy látszik — tette hozzá — hazánk nyitottsága tűnt a legalkalmasabbnak arra, hogy ezt vállalják. Sze­mélyes konzekvenciaként szögezte le: a belpolitikai helyzetben szerepet játszik az is, hogy az amerikai gazda­ság nagy versenyfutásban van Japánnal, a nyugat-eu­rópai gazdasági tömörüléssel, a fizetőképes, tartós piaco­kért. Ebben a fizetőképes, hosszú távú piacban előkelő helyen van a szooial'sia vi­lágrendszer, amellyel azon­ban ma még nem tudnak igazán közlekedni — rész ben saját tapasztalatlansá­guk, részben a szocialista világpiac sajátos belső tör­vényei, mozgásszokásai miatt. — Utunk eredményes volt, elértük — mindenekelőtt — politikai céljainkat — jelen­tette ki Grósz Károly. — Alkalmat kaptunk arra, hogy jobban megismerjük az ame­rikai gondolkodásmódot, az ottani közéletet jellemző szo­kásokat, az esetenként a fenntartás, az óvatosság, a félelem kontúrjait is jelző politikai témaköröket. Ugyanakkor lehetőségünk nyílt arra — elsősorban az elnökkel, a kongresszus két házának képviselőivel foly­tatott rendkívül jelentős esz. mecsere során —, hogy rész­letesen ismertessük hazánk törekvéseit, elképzeléseit, háttérinformációval töltsük meg a programjainkról ko­rábban szerzett ismereteket. Grósz Károly emlékezte­tett arra, hogy egy magas szintű látogatásnak termé­szetesen nem alapvető célja az üzletkötés, a pénzügyi megállapodások megkötése. Az út mégis alkalmat adott arra, hogy a kíséret három tagja : Tatai Ilona, Bartha Ferenc és Kapolyi László konkrét üzleti megbeszélése­ket is folytasson. Ezután ki­fejtette: — A programszervezők le­hetőséget adtak arra is, hogy találkozzunk az Egye­sült Államokban élő magyar emigráció képviselőivel. Kezdeményeztük az összejö­vetelt, függetlenül attól, hogy a résztvevők milyen politikai magatartást tanúsí­tottak az elmúlt évtizedek­ben, illetve tanúsítanak ma, vagy melyik emigrációs hul­lámhoz tartoznak. A találkozókon felvetődő kérdéseket elemezve Grósz Károly kiemelte a demokrá­cia és az emberi jogok, a nemzetiségi — elsősorban a magyar—román — problé­mák témakörét. Az érdeklő­dés középpontjában minde­nütt Magyarország és a szo­cialista közösség, mindenek­előtt hazánk és a Szovjet­unió viszonya állt. Konkré­tan nem kérdezték, azonban ki érződött az eszmecserék­ből az a kérdés: hogyan lát­ja Mihail Gorbacsov a ma­gyarországi útkeresést. Ugyancsak sokan voltak kí­váncsiak arra: hogyan tud­juk reformvállalkozásunkat a klasszikus marxista felfo­gással összeegyeztetni. Nagy érdeklődést váltott ki a le­szerelés, az erőegyensúly helyzete, a szovjet csapatok magyarországi jelenléte is. Elsősorban a magyar közös­ségekben vetődött fel 1956, s Nagy Imre szerepének megítélése. Az Egyesült Ál­lamok hivatalos körei ré­széről ezt a problémát sen­ki nem érintette — fűzte hozzá a miniszterelnök. A tapasztalatok összegzé­seként végül Grósz Károly arról szólt: útja során érez­hető volt, hogy még mindig erősen uralkodik a négy év­tized alatt beidegződött elő­ítélet, a szocializmus világá­ról alkotott felfogás. Világ- rendszerünket zárt, egységes tömbnek tekintik, amelyben meghatározó, sőt egyedural­kodó az azonosság. Ezért - főleg az ott élőknek — nem tehetünk szemrehányást, hi­szen az is nagy dolog, hogy egyáltalán tudnak Magyar- országról — emelte ki, s felhívta a figyelmet: figyel­meztető számunkra, hogy propagandánkban . sokszí­nűbben mutassuk be a szo­cializmust. Ezt a hiányossá­got pótolni kell, s ebben a sajtó munkatársai sokat te­hetnek. A miniszterelnök hangsúlyozta a továbbiak­ban, hogy a rendkívül ered­ményes út politikailag és gazdaságilag is csak lehető­ségeket teremtett, s tőlünk függ, hogy mit tudunk ka­matoztatni. Ezután kérdések követ­keztek. A sajtótájékoztatót köve­tően bensőséges ünnepségre Invitálta a résztvevőket Kraft Miklós. Grósz Károly a Minisztertanács nevében megköszönte a szóvivői tiszt­ségből leköszönő Bányász Rezsőnek a kormányzatban végzett rendkívül ^fontos, hasznos közéleti tevékenysé­gét. Mint hangsúlyozta: új iskolát, új stílust teremtett, amely által a kormányzati munkáról többéit ismert meg a magyar közvélemény. Te­vékenysége idején harmoni­kus viszony alakult ki a Mi­nisztertanács és a sajtó munkatársai között. Meg­győződését fejezte ki, hogy új munkakörében — hazánk kanadai nagyiköveteként — nemcsak a diplomácia terü­letén, hanem a sajtóban szerzett tapasztalatait is ka­matoztatja. (Folytatás az 1. oldalról.) — London City és az Egyesült Királyság bizonyos abban, hogy kölcsönös elő­nyök származhatnak a jó szándék egyre fokozódó meg­nyilvánulásából. Remélem, hogy mostani látogatásom bővíti e mozgás kereteit. A főpolgármester és kísé­rete budapesti' programja rövid városnézéssel kezdő­dött: a küldöttség a Várba hajitátott, s a Halászbástyá­ról gyönyörködött a Duna két partjának panorámájá­ban. A küldöttség este a Bar­tók Béla Emlékházat keres­te fel, ahol rövid hangver­senyt adtak tiszteletére. EHSZs drága a béke Három napig tartott a múlt héten, amíg az ENSZ néhány katonai és diplomá­ciai tisztségviselője Teherán­ba érkezett, megtárgyalni, miiként vehetne részt a vi­lágszervezet az esetleges iraki—iráni tűzszünet ellen­őrzésében. A küldöttség, amelyet egy norvég tábor­nok vezetett, az egyik légi- társaság gépéről a másikra átszállva vergődött el az iráni fővárosig, mert a vi­lágszervezetnek — ellentét­ben akármelyik tagállamá­val a legszebényebbek közül — nincs saját repülőgépe. Igaz, pénze sincs rá. Mostanában, amikor az ENSZ békefenntartó szere­pére valószínűleg egyre na­gyobb felelősség hárul és kötelzettségei megnöveked­nek, még feltűnőbb, mekko­ra pénzügyi nehézségekkel küzd a világszervezet. Ré­gen — például a koreai há­borúban, vagy Belga—Kon­góban, a mai Zaireban —, amikor az ENSZ-csapatok beavatkozását nem kísérte osztatlan elismerés, volt pénz ezekre az akciókra, főleg amerikai zsebből. Most azonban, amikor a kéksap­kások tevékenységét széles nemzetközi egyetértés kíséri, valamiképp elfogyott az anyagi támogatás. Az Öböl­ben, Afganisztánban, Indo­kínában várnak új feladatok az ENSZ-megfigyelőkre, vagy éppen az ENSZ-erőkre, mi­közben eddigi akciói is erő­sen veszteségesek. A legutóbbi számvetés szerint az ENSZ libanoni erői az előírt hozzájárulá­sokból eddig 283 millió dol­lárt nem kaptak meg. Az izraeli—szíriai csapatszét­választást a Golan-fennsíkon ellenőrző ENSZ-egységeknek 52,3 millió dollárral tartoz­nak a világszervezet tagálla­mai. A Ciprus >n szolgáló ENSZ-kaitonák adóssága 24 év alatt 158 millió dollárra duzzadt. Nem áll jobban az egész ENSZ sem. A mostani 1,7 milliárd dolláros, kétéves költségvetésből június vé­gén 647 millió dollár hiány­zott, ennyivel maradtak adó­sok a tagállamok befizetési kvótájukhoz képest. Ebből 447 millióval egyedül az Egyesült Államok tartóz ott. A békefenntartó tevékeny­ségeik hiányzó pénzéből to­vábbi 70,4 millió dollár az amerikai tartozás. Persze azért nagy az amerikai adósság, mert az Egyesült Államoknak kellene a leg­többet fizetnie, az ENSZ- költségvetésének 25 százalé­kát. A 150 tagú szervezet kisebb és szegényebb orszá­gai közül kínnak, amelyek- ■ nek mindössze a költségve­tés 0,01 százalékát kell be­fizetniük. Az Egyesült Álla­mok az ENSZ pazarlására hivatkozik és követeli az „aki fizet, az rendel” elv bevezetését is az ENSZ dön­téshozatali folyamatába, tar­tozásai megtérítése fejében. A költségvetés második legnagyobb tételét, 11,82 szá­zalékát adó Szovjetunió is' elégedetlenkedett az ENSZ gazdálkodásával, sőt, sokáig a Szovjetunió volt a világ- szervezet legnagyobb adósa, ám tavaly óta gyors ütem­ben törleszti tartozásait. En­nek ellenére június végén még mindig 129 millió dol­lárral tartozott a libanoni békefenntartó erőknek, ame­lyek kiküldését 1978-ban ellenezte, és ezért egy cent­tel sem járult hozzá fenn­tartásához mindaddig, amíg tavaly meg nem változott a szovjet álláspont. Az ENSZ működtetése New York-i székhelyén ha­vonta 60 millió dollárba ke­rül és Javier Pérez de Cuel- lár főtitkár szerint elkép­zelhető, hogy talán már ok­tóberben be kell zárni a vi­lágszervezetet, mert elfogy a pénze. Sokan persze úgy vélik, a főtitkár csak ijeszt­geti a világközvéleményt, hiszen az ENSZ-nek eddig is voltak pénzügyi problé­mái, ám „úgy még sose volt, hogy valahogy ne lett vol­na”. De mi lesz az új kö­telezettségekkel? Az öböl­beli békeellenőrzés is — megfigyelőkkel, csapatok nélkül — előzetes számítá­sok szerint évi 10—20 .millió dollárba kerülne. Erre a ja­pán kormány ígért különle­ges adományt. Mégis, az ENSZ vezetése időszerűnek tartja egy pénzügyi közgyű­lés összehívását már ebben a hónapban, amely*' megtár­gyalná, hogy a gazdagabb tagállamok adjanak kamat­mentes kölcsönt a világszer­vezetnek. Elsősorban Kana­dára, a skandináv országok­ra, Japánra, vagy az NSZK- ra számítanak, vagyis azok­ra, akik eddig is hűségesen (fizettek. Mindez azonban nem vál­toztat a lényegen. Vernon Walters amerikai ENSZ- n agykövet az iraki—iráni tűzszüneti lehetőség első hí­rére felhívta Pérez de Cuel- lart, s az ENSZ-főtitkár sa­ját diplomáciai sikerének minősítve az eseményt, gra­tulált neki a fejlemények­hez. Utána nyilvánosan is „korunk egyik legnagyobb államférfijának” nevezte a főtitkárt. Pérez de Cuellár hivatalosan nem reagált a dicséretre, csak egy magát megnevezni nem kívánó munkatársa nyilatkozott igy: „jó, jó, de láthatnánk némi pénzt is?!” Mészáros György Hadügyminiszterek egymás között A lapokban egymás mellé került a hír Frank Carlucci moszkvai látogatásáról és az első SS—12-es szovjet atom­rakéták megsemmisítéséről. Bár a két eseménynek köz­vetlen köze nincs egymás­hoz, aligha tagadható, hogy mindaz, amit a szovjet— amerikai rakétaszerződés megtestesít, hatással van a két nagyhatalom katonai ve­zetőinek kapcsolataira is. Egy szovjet—amerikai had- ügyminiszteri találkozó akár egy évvel ezelőt elképzel­hetetlen lett volna. Igaz, az ötlet még Weinberger idején megszületett. Először Se- yardnadze szovjet külügy- ‘miniszter vetette fel, azután maga Weinberger invitálta Dmitrij Jazovot Washington­ba — aki viszont amerikai kollégájával inkább Géni­ben szeretett volna találkoz­ni. Az eredmény ismert: ak­kor nem jött létre semmifé­le párbeszéd. A két minisz­ter 1979-es bécsi megbeszé­lése a Brezsnyev—Carter ta­lálkozó idején sokáig egyedi eset maradt. 1988 az áttörés éve. Már­ciusban Genfben tárgyalt egymással Jazov és Car­lucci, s ezúttal először cse­réltek eszmét úgy, hogy nem küldöttség vagy kíséret tag­jaiként kerültek egymás kö­zelébe. Az is rendhagyó, ahogyan Carlucci szívélyes­nek és tárgyszerűnek minő­sítette a megbeszélést. Ekkor döntöttek a vezérkari főnö­kök találkozójáról. Május végén Moszkvában a Gorba­csov—Reagan csúcsértekez­let idején már azt mérlegel­te a két katonai vezető, hogy minisztériumaik küldöttsé­gei látogassák meg egymást. Szergej Ahromejev mar­sall júliusi washingtoni és Edward C. Aldridge, a légi­erők minisztere moszkvai út­ja már azt jelezte, hogy a kapcsolatok intenzív sza­kaszba jutottak. Ugyanezt tükrözte az az elhatározás is, hogy közös bizottságot hoznak létre azzal a céllal, hogy kidolgozzák a veszé­lyes katonai incidensek meg­akadályozásának módszereit. Ilyen előzmények után ér­kezett Moszkvába Carlucci, akit a korábbi hadügymi­niszter! rangtól eltérően im­már védelmi miniszternek titulál a távirati iroda. Meg­alapozottan minősítették a szovjet tévében ezt a láto­gatást szenzációsnak. Hiszen nem mindennapi dolog, hogy az amerikai hadsereg feje a Vorosilov katonai akadémián szovjet főtisztek előtt fejte­geti vitatható elképzeléseit a szovjet katonai potenciálról és az amerikai katonapoli­tikáról. De az sem tartozik a megszokott dolgok közé, hogy az amerikai védelmi miniszter egy Moszkva kör­nyéki légitámaszponton is­merkedjen a korszerű szov­jet technikával, vagy hogy a tamanyi gépesített lövész gárdahadosztálynál harcá­szati gyakorlatot nézzen vé­gig és saját kérésére egy laktanyába is elvigyék. Nyilvánvalóan ennél is lé­nyegesebb az, hogy a minisz­terek több órás tárgyalásain megvitatták a katonai tevé­kenység közben előálló csök­kentések lehetőségeit, és a katonai kapcsolatok kibőví­tését. Ezeket a megbeszélé­seket Carlucci hasznosnak minősítette és úgy fogalma­zott, hogy meglepő őszinte­séggél és nyíltsággal találko­zott. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az állás­pontok közötti szakadékot sikerült volna áthidalni. Car- ilucci moszkvai kijelentésé­nek ellentmondásaira ugyan még a NATO véleményét tükröző belga lapok is fel­hívták a figyelmet, hiszen az amerikai katonai vezető még a szovjet fegyveres erők támadó jellegét ecsetelte, az amerikai légi flottát és ha­ditengerészetet védelmi jel­legűnek tüntette fel, s védel­mi szükségességgel magya­rázta a támadó rakéták fej­lesztésének programját is. Minden véleménykülönb­ség ellenére ez a moszkvai út mégis kitapinthatóan jel­zi a két legnagyobb hatalom viszonyának javulását. Foly­tatást is biztosított: Carlucci szovjet kollégáját meghívta Washingtonba. Barabás Péter GYORSLISTA Nyereményjegyzék az 1988. augusztus 2-án megtartott július havi lottó jutalomsorsolásról, valamint a „Fortuna ráadás” jelmondattal meghirdetett akció keretében a július havi juta­lomsorsoláson nyertes előfizeté­ses lottószelvények között meg­tartott rendkívüli sorsolásról. A jutalomsorsoláson a 27. heti szelvények vettek részt. FIGYELEM! A „Fortuna ráadás”-t — az egyszobás lakrészt a keszthelyi társasüdülőben, 10 000 forintos lakberendezési utalvánnyal — a 79 021 336 számú lottószelvény tulajdonosa nyerte. A nyereményjegyzékben az alábbi rövidítéseket használtuk : A Vásárlási utalvány (3000 Ft). B Dacia 1310 TLX tip. személy- gépkocsira szóló utalvány, j, C Wartburg Special tip. sze­mélygépkocsira szóló utalvány. D ZX Spectrum tip. számítógép, TEC 5132 VB színes tv-vel. ZX Sinclair Spectrum tip. mikro- drive-val, mikrodrlve kazetták­kal. E Trabant Combi tip. személy- gépkocsira szóló utalvány. F AKAI VS 6 tip. videómagnó kazettákkal. G ZX Sinclair Spectrum 128 tip. számítógép, ICE 1040 tip. színes tv-vel, Philips AM adatbeolva- sőval, 2 db joystickkál, kazet­H Sharp VCB 311 tip. video­magnó kazettákkal. I Intersonic STPR—5000 tip. két­kazettás, lézer lemezjátszós rá­diómagnó kazettákkal, lemezek­kel. J Schneider 2500 RC tip. két­kazettás mini HI-FI torony ka­zettákkal, lemezekkel. K ELIN MIK 2715 tfp. mikro­hullámú sütő. L Varia utalvány (75 000 Ft). M Zenesarok utalvány (20 ooo Ft). N Otthon lakberendezési utal­vány (50 000 Ft). O Hang-fény utalvány (50 000 Ft). P Szerencse utalvány (40 000 Ft). Q Iparcikk utalvány (25 000 Ft). R Színes tv-utalvány (30 000 Ft). S Sanyo M—9704 tip. sztereó rádiómagnó. T Vásárlási utalvány (10 000 Ft). U Vásárlási utalvány (7000 Ft). V Vásárlási utalvány (5000 Ft). X Vásárlási utalvány (4000 Ft). A nyertes szelvényeket 1988. augusztus 25-ig kell a totó-lottó kirendeltségek, az OTP-fiókok, vagy posta útján a Sportfogadási és Lottóigazgatóság címére (1875 Budapest, V., Münnich Ferenc u. 15.) eljuttatni. A hivatalos tárgy nyeeeményjegyzék augusz­tus 8-tól megtekinthető az OTP- fiókokban, totó-lottó kirendelt­ségekben és a postahivatalok­tákkal. ban. 2 495 137 R 2 668 045 P 2 922 604 V 81 115 444 X 83 022 235 N 2 499 940 X 2 672 848 X 2 932 210 R 81 120 247 X 83 027 038 P 2 504 743 T 2 687 257 L 2 946 619 S 81 129 853 X 83 031 841 R 2 509 546 P 2 696 863 X 2 951 *22 X 81 134 656 X 83 036 644 R 2 514 349 R 2 711 272 V 2 956 225 N 81 158 671 X 83 041 447 T 2 528 758 T 2 716 075 X 2 961 028 S 81 182 686 X 83 051 053 I 2 538 364 S 2 725 681 X 2 970 634 Q 81 192 292 V 83 055 658 N 2 543 167 U 2 730 484 V 2 975 437 V 81 197 095 M 83 060 659 U 2 552 773 X 2 735 287 T 2 980 240 X 81 206 701 u 83 070 265 s 2 562 379 R 2 749 696 s 2 985 043 M 81 216 307 Q 83 094 280 X 2 567 182 U 2 759 302 X 2 994 649 S 81 221 110 X 83 113 492 T 2 571 985 X 2 764 105 u 81 014 581 Q 81 230 716 u 83 118 295 T 2 576 788 X 2 768 908 X 81 024 187 N 81 249 928 R 83 127 901 P 2 581 591 X 2 778 514 u 81 028 990 V 81 254 731 R 83 132 704 X 2 586 394 T 2 783 317 o 81 033 793 T 81 259 534 U 83 137 507 X 2 591 197 R 2 788 120 Q 81 043 399 V 81 264 337 P 83 142 310 X 2 600 803 V 2 792 923 M 1 81 048 202 P 81 269 140 R 83 151 916 N 2 610 409 s 2 797 726 R ’ 81 053 005 O 81 273 943 S 83 156 719 s 2 620 015 X 2 812 135 s 81 057 808 Q 81 278 746 T 83 195 143 R 2 629 621 X 2 826 544 s 81 062 611 T 81 288 352 U 83 219 158 R 2 634 424 X 2 836 150 s 81 067 414 X 81 287 958 X 83 228 764 U 2 644 030 T 2 860 165 X 81 081 823 X 81 302 761 X 83 233 567 X 2 648 833 O 2 874 574 s 81 091 429 M 81 302 761 X 2 653 636 X 2 884 180 V 81 096 232 N 81 317 170 u 2 663 242 X 2 903 392 V 81 101 035 X 83 007 826 X

Next

/
Thumbnails
Contents