Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-30 / 207. szám
1988. augusztus 30., kedd Somogyi Néplap 3 Ismét a Tanépről TISZTUL A KÉP Sok munkát kell elvégeznie még addig minden érdekeltinek, míg a Somogy Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat végleg megszűnik, ám az utóbbi napokban egy sor kérdésre választ kapott a cég, illetve az ügyeivel foglalkozó válságstáb. Legutóbb megírtuk : két feltételt kell teljesíteni ahhoz, hogy a Sefag részt vegyen a vagyonmentésben. E két feltétel teljesült. A Pénzügyminisztérium megállapította : a Tanép—Sefag gazdasági társaság megalakítása nem ütközik jogi akadályba. A nemrég megalakult építőipari szolgáltató kft alapítói pedig nyilatkoztak: a gazdasági társaság létrejötte után hajlandók eladni részüket a Sefagnak. Időköziben a Tanép vállalati tanácsának hat tagja — köztük az elnök is — megszüntette munkaviszonyát, a vállalata tanács ezzel határozatiképtelenné vált, a cágnek így nincs irányítója. Lukács László igazgató szeptember harmincadikáig intézi a nem kevés ügyet. Üj vállalati tanácsot választani értelmetlen volna. — Md tehát a teendő most? — kérdeztem Halász Miklóst, a megyei tanács építési osztályának helyettes vezetőjét. — A vállalati vagyon nagy része a megalakítandó gazdasági társaságé lesz. E vagyon erejéig a hitelezőket kielégítik. A vállalatot jogutód nélkül kell felszámolni, ezért a megyei tanács igazgatási osztálya határozatban kezdeményezd a Tanép államigazgatási hatásköribe tételét a Minisztertanácsnál. A Minisztertanács várható pozitív döntését követően a megyei tanács kezdeményezni fogja a felszámolást. A Tanépnek nemcsak tartozásai, hanem sokmilliós követelései is vannak. Ezeket a felszámoló (bizottság be fogja hajtani. Mai ismereteink szerint a cég vagyona és követelései hozzávetőlegesen elegendők a hitelezők kielégítésére. Lukács László igazgató mondta el, hogy 250 dolgozó felmondási listára került augusztus 24—i dátummal. Ez annyit jelent, hogy három hónapig a megyei munkaerő-szolgálat fölkészül a feladatra, és helyet keres ezeknek az embereknek. A tudnivalók ezzel kapcsolatban a következők : a három hónap alatt az embereknek dolgozniuk kell a fizetésükért, a feladatokat továbbra is a Tanéptől ‘kapják. Ha valaki talál magának másik munkahelyet, akkor a vállalat köteles oda az illetőt elengedni, a munkásnak legkedvezőbb módon. Ha valaki olyan fegyelmi vétséget követ el ez idő alatt, amilyenért föl lehet vagy kell neki mondani, akkor elbocsáthatják, de egyéb indokkal senkit sem lehet elküldeni. Ha a munkaerőszolgálat a három hónap alatt a listán szereplő dolgozónak lakóhelyéhez közel olyan munkát ajánl, amely képzettségének megfelel, amelyért jelenlegi fizetésénél tíz százalékkal nem kevesebb bért kap és ha a dolgozót az új munkahely föl is veszi, ákkor ezt a fölajánlott munkát el kell fogadni. Ha valakit önhibáján kívül nem tudnak elhelyezni három hónapig, akkor november 24-étől hat hónapra járni fog az átlagbére továbbra is, és időről időre meg kell jelennie a munkaerő-szolgálatnál. Ha munkát ajánlanák neki, akkor a feltételek és a kötelezettségek a fentiekhez hasonlóak. Később újabb 3 hónapig a fizetés 75 százaléka jár . .. Nem folytatom, remélhetőleg senkinek sem lesz szüksége rá, hogy hónapokig munka nélkül várja sorsánák jobbra fordulását. Luthár Péter Tízéves a szentßakabi kertbarátkor gsm-ív " • -, ■ •âw'î: . t íc ví*s.; '*x ' Már csak néhány nap van hátra az évfordulóig. 1978. szeptember elsején határozta el tizenkilenc, már akkor is jobbára idősödő Kaposvár környéki szőlőtermelő gazda, hogy baráti kört alakít. Mivel a szőlők a város szélén vannak, kezdeményezésüket a városszéli kulturális intézmény, a szentjákabi művelődési ház támogatta. — Ez volt az első kisközösség, amelynek otthont adtunk, amelynek törekvéseit segíteni, támogatni igyekeztünk — emlékezik ma Haász Mihály, a művelődési ház igazgatója. Az első kisközösség, amely példát mutatott, mennyire fontos az, hogy azonos érdeklődésű emberek egymásra találjanak. A tizenkilenc alapítónak talán a fele tud csak visszaemlékezni arra a tíz év előtti szeptember elsejére. Közöttük van Gábor István, aki az akkor hozott Haász Mihály az oklevelekkel döntés szerint a mai napig a szakkör vezetője. — A szőlőkultúrának ősi hagyománya van a várost ölelő dombokon. Az apáról fiúra öröklődő művelésszeretet azonban önmagában kevés. Nemcsak az ember neveli a szőlőt, hanem a szőlő is az embert! Pontosságra, gondosságra és arra is, hogy jobban, másként munkálkodjon... A művelődési ház cseppnyi irodájának fala tele oklevelekkel, elismerésekkel, az üveges vitrinben vázák, serlegek, plakettek, kitüntetések. A szándék hasznosságát, eredményességét bizonyító tárgyak. Ám az igazi bizonyíték a falakon túl, az őszi napsütésben fürdő dombokon van, ahol kicserélődött, átalakult, talán nem is álmodott minőségi változáson ment keresztül a szőlőBírálni és tenni kell Városi párt-vb ülés a Mechanikai Műveknél — A tartalmi megbeszélésen túlmenően célunk az is, hogy betekintsünk egymás munkamódszerébe — mondta dr. Grübl László, a marcali párt-végrehajtóbizottság első titkára a péntek délutáni munkaértekezleten. — Ez indította testületünket arra, hogy soros ülésünket a Mechanikai Müvek helyi gyáregységében tartsuk. A gyári pártszervezet életét Ujj Imre pb-titkár " mutatta be. A gyár dolgozóinak létszáma évek óta nyaleszáz körül van, közülük száznegy venh árman párttagok. Tavasztól egytes- tületes — tizenöt tagú — pártbizottság irányítja munkájukat. Az egy testületre való áttérést nem egyetlen lehetőségnek tekintik a mozgalmi munka stílusának fejlesztésében. A négy pártalapszervezetben szeptemberben vita lesz arról, milyen további változtatásokra, milyen módszerekre yan szükség az eredményesebb pártmunika érdekében. A legutóbbi egyéni beszélgetések és az országos párt- értekezletet megelőző viták tanúsága szerint a gyári párttagságét a következő kérdések foglalkoztatják a leginkább : a megújulás szükségessége, a vezetők és a kommunisták személyes példamutatása, a hiánygazdálkodás jelenségei, a gazdasági információszegénység és az elhatározások megvalósításának következményei. Az információ hiányosságait több oldalról is megközelítették . az alapszervezetekben. A politikai és gazdasági tájékoztatásban egyrészt „lyukak” és késedelmek mutatkoznak, másrészt a gazdasági és a mozgalmi vezetők gyakran a meglevő tájékozódási és tájékoztatási lehetőségeket sem használják ki megfelelően. Az országos pártértekezlet óta a pártalapszervezetek egyidejűleg igénylik a nagyobb önállóságot és a párt- bizottságok ajánlásait. A véleményazonosság kialakítása több kérdésben igen nehéz, mert a párttagok ellentmondásokat tapasztalnak az elvek és a gyakorlat, sőt még az egyes időszerű gazdasági intézkedések között is. Sokak véleménye, hogy a párt- és kormányhatározatok megvalósítása az indokoltnál vonta tottabt. A gyári pártbizottság úgy látja, hogy a „kerítésen belül” gyorsabb, élőbb információcsere szükséges a szakszervezettel, a KISZ- szel. A pártbizottság külső kapcsolatrendszere viszont jó, rendszeresen tájékoztatják egymást és jó együttműködést alakítottak ki a városi pártbizottsággal, tanácsosai és a népfront helyi bizottságéival. A decemberi egyéni beszélgetések után tizenheten felmondták a párttagságukat — voltak, ákiknek az ailapszervezete ajánlotta ezt. A kilépések indoklásai általiéban hiányosak. Voltak és vannak párttagok, akik megelégednek egy-egy jelenség bírálatával, a megoldást segítő tettekig azonban nem jutnak el. A városi párt-vb tagjainak kérdései nyomán szóba került a KISZ-munka fejlesztésének szükségessége, valamint a szakszervezet tevékenységnek erősítése. A kérdés-felelet csakhamar beszélgetés alakult, és többek között a városfejlesztésről, a munkaerőhelyzetről és néhány külpolitikai kérdésről is szó volt. Egy újabb kérdés kapcsán szóba került, hogy a gyár párttagsága nem igényli a városi párt- értekezlet összehívását — sakkal inkább a határozatok végrehajtását. kultúra. Eltűntek a direkt termő fajták, új művelési módok honosodtak meg. A szomszédok figyelték egymást — és rövid időn belül már érzékelhetővé vált a kertbarátkor kisugárzó hatása. Az összejöveteleken, a szakmai előadásokon mindig újabb és újabb arcok jelentek meg, szaporodott a tagdíjat is fizető tagok száma, egy-egy gyakorlati bemutatóra százak jöttek össze. — Nemcsak a kaposváriak érdeklődése nőtt — emlékezik Haász Mihály —, hanem ez a városi szakkör keltette fel a vidék érdeklődését is. Először a somogysárdiak fordultak ide, azután sorban jelentkeztek a környék, Mernye, Toponár, Kaposfü- red, Hetes kertbarátai. Nyilvánvaló, hogy a létszám növekedésével szélesedett az érdeklődési kör is, a szakmai munkában és képzésben a szőlő mellett helyet kapott a kertészkedés, a gyümölcstermelés. — Hányán tartoznak ma ehhez a közösséghez? — A tagdíjat is fizető szakköri tagok száma megközelíti a száznyolcvanat, vagyis tíz év alatt csaknem megtízszereződött a létszám. Említésre méltó az is, hogy ennek az első kisközösségnek a példája nyomán más területeken újabb szakkörök alakultaik — ma már ez a kis városszéli intézmény tizenhét szakkört működtet. A szentjakabi kertbarátok híre elterjedt a megyében. Az QMÉK-tól kezdve bármilyen bemutatón, kiállításon vettek részt, termékeik szinte minden esetben kiér- delmeltek valamilyen elismerést. önállóan eddig egyszer, a megalakulásukat követő első évben léptek a nyilvánosság elé. Most a jubileum alkalmából, az ifjúkor küszöbén jelentkeznek másodszor. A városban levő „nagy testvér”, a Kilián művelődési ház ad otthont két napra, szeptember tizedikén és tizenegyedikén a város környéki kertbarátoknak. Vörös Márta Mai kommentárunk SORREND — ÉS DEMOKRÁCIA A falvak népe június 4- én szavazott. Arra, hogy egyesülni akar Tab és Csurgó székhelyközséggel. A várossá alakulás feltétele ez. Alig öt év alatt kiderült, hagy a „városi jogú nagyközség” kategóriának nincs létjogosultsága. (Mi mindig asak átszervezünk__) A szavazás eredményéről június 6-án számoltunk be, s riportjainkat azzal zártuk: „Az Elnöki Tanács dönt majd arról, hogy vgros lesz-e Tab és Csurgó...” így tartották természetesnek a táraközségek lakói is. Mit tesz isten, augusztus 10-én olvashattuk az MTI közlését, miszerint „Hatan már kibuktak” a pályázók közül. S a főcím ez volt: „Falu, amely város akar lenni". Az információból kiderült, hogy az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium megkezdte a pályázatok értékelését. Két hó~ nappal a szavazás után! Igaz, hogy nem ők rendelték el a helyi szavazást, ehhez nincs is jogosítványuk. A közös tanácsok viszont nem nyújthattak be pályázatot a lakosság véleményé- nék ismerete nélkül. „Ördögi kör" — mondhatnánk, de ez nem változtat a lényegen. Az MTI egyetlen példát említett a „kibukottak” közül: „Különösen célszerűtlen az egyesülés például a városi jogú Tab nagyközség és 11 társközségének esetében. Az ÊVM nem támogat ilyen törekvéseket.” Nesze neked demokrácia. A lakosság persze joggal háborgott, nem értette. Mi sem. Az ÉVM hatáskörét senki sem vitatta. A józanabbul gondolkodók azonban nem értették: miért nem szavazás előtt jutottak erre az álláspontra? Persze más főhatósági „érv” is van, A társközségek 25 kilométeres körzetben helyezkednek el. És hát az alkotmány sem teszi lehetővé, hogy városoknak társközségeik legyenek. Alkotmánymódosítás vagy új alaptörvény megalkotásának előkészületei vannak folyamatban. Akkor miért nem vártuk meg, amíg dönt az Országgyűlés? És egyáltalán- meddig akarunk még játszani a demokráciával? Évtizedes tapasztalatokra szeretnénk fátylat borítani. Arra a sorozatra például, hogy ötéves terveket szavaztattak meg a választott testületekkel, aztán egy főhatósági tisztviselő szívfájdalom nélkül húzta ki a milliókat ...Sa helyi vezetők magyarázkodásra kényszerültek, a testületek bólogató jánosökiká váltak. Szükségünk van az emberek véleményére vagy nincs? Akkor bocsátunk-e szavazásra egy- egy témát, amikor megérett a döntésre, a feltételek vi- tathatatlanok, vagy a helyi szavazással csupán előzetesen tudakozódunk, hogy azután vezető testületek és néptömegek erőfeszítését, akaratát és vöksát tegyük nevetségessé? A demokrácia fejlesztésének útján az aktusok sorrendje sem mindegy. Természetesen az Elnöki Tanács fog dönteni. A közbülső szervnek — főhatóságnak — úgy gondoljuk : a szavazás előtt lett volna tennivalója. S hogy azMTI- köalemény óta számunkra kedvezően változott a helyzet, ez csak megerősíti mondanivalónk lényegét. A múlt héten ugyanis a mi- niszitériumba szólították Tab, Csurgó, Fonyód — s a megye — vezetőit. Gondolom vita volt, érvek, ellenérvek csaphattak össze, mert szű- kebb pátriánk képviselői ezzel jöhettek haza a fővárosból: az ÊVM támogatja a várossá alakulás törekvéseit ... Ügy tetszik tehát: a „kibukott” is győzött, ha még nem is véglegesen. A sorrendet figyelmen kívül hagyó módszer viszont — őszintén hisszük — egyszer és mindenkorra megbukott. 3. B. Útjavítások Kaposváron Van mit foltozgatni Ha ezen a nyáron idegen tévedt autóval Kaposvár belvárosába vagy az állomás környékére, bizony elgondolkodott, hogyan is tudna onnan kikeveredni. De még a született kaposváriaknak is otthon előre meg kellett tervezniük az utat, ha időben haza akartak érni. Útfelbontások, posta, vízmű, gázvezeték-építés és felüljáró egyszerre szakadt a nyakukba. A munkák elvégzése után a városgazdálkodási vállalat aszfaltozol állítják helyire az utakat. Nekik mennyi többletmunkát jelentett ez, s mi várható még? — Azt hiszem, jobb ha a vállalatom érdekében előrebocsátom, hogy mi csak az aszfaltozást végezzük — mondta dr. Vékony László főmérnök. — Mi már csak akkor vonulunk ki a helyszínre, ha a kivitelező cég minden alapozási munkát elvégzett és már csak aszfaltozni kell. Akkor azonban a lehető leggyorsabban elvégezzük a munkát, mert már vár a következő helyszín. Jelenleg csak mi foglalkozunk öntött aszfalt terítésével, tehát az összes helyreállítási munka a mienk. — A legtöbb munkát az elmúlt időszakban a posta adta —, mondta Szabó József termelési osztályvezető. — Az új központ előbb üzembe állt, mint ahogy az összes kábel a helyére került volna, így még most is sok munkánk van ezzel. Tavaly novembertől kezdve több mint tíz kilométer utat kell rendbe tennünk, ez előreláthatólag november végére fejeződik be. Jelenleg a Dózsa György utcában dolgoznák embereink, a következő ütemben a Vár utcát építjük. Aszfaltkeverő üzemünk teljes kapacitással működik, mindennap négy gépünk dolgozik. így összesen mintegy húsz tonna aszfaltot tudunk egy nap alatt eldolgozni. Feszített a program, egyik helyen még nem is végzünk, már a másikra kéne indulni. Ez jó a vállalatnak, mert van munka, de félő, hogy megbosszulja magát, mert ebben az évben befejezzük a munkák túlnyomó többségét. Nagyon kevés marad jövőre, elfogyott a tanácsok és más megrendelők pénze, félő. hogy sokkal kevesebb meg- rendelésünlk lesz. — Nem előnyös önöknek sem tehát ez a torlódás, hogy egyszerre akarnak az idén mindent megcsináltatni? — Ez a munka csak így oldható meg. Egymáshoz illeszkednek, egyik hozza magával a másikat. A vasútvil- lamosítás miatt kél! az új felüljáró, de a vízvezetéket is fel kellett újítani a Zalka Máté utcában. Mivel az út is megérett a javításra, logikus, hogy előbb a felszín alatti munkákat végzik el, mert esetleg egy év múlva föl kellene bontani az új utat. Kellemetlen, de arra kell gondolni; ezután nem kell hozzányúlni többet. Szép dolog az optimizmus, de az autósok is joggal mondhatják: láttunk mi már egyhetes burkolaton légkalapácsot! Próbáljunk meg mi is derűlátók lenni, s hinni abban, hogy jövőre kényelmesen közlekedhetünk a kaposvári utcákon. V. O.
