Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-30 / 207. szám

1988. augusztus 30., kedd Somogyi Néplap 3 Ismét a Tanépről TISZTUL A KÉP Sok munkát kell elvé­geznie még addig minden érdekeltinek, míg a Somogy Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat végleg megszűnik, ám az utóbbi napokban egy sor kérdésre választ kapott a cég, illetve az ügyeivel foglalkozó válságstáb. Legutóbb megírtuk : két feltételt kell teljesíteni ah­hoz, hogy a Sefag részt ve­gyen a vagyonmentésben. E két feltétel teljesült. A Pénzügyminisztérium meg­állapította : a Tanép—Sefag gazdasági társaság megala­kítása nem ütközik jogi aka­dályba. A nemrég megala­kult építőipari szolgáltató kft alapítói pedig nyilatkoz­tak: a gazdasági társaság létrejötte után hajlandók el­adni részüket a Sefagnak. Időköziben a Tanép válla­lati tanácsának hat tagja — köztük az elnök is — meg­szüntette munkaviszonyát, a vállalata tanács ezzel ha­tározatiképtelenné vált, a cágnek így nincs irányítója. Lukács László igazgató szep­tember harmincadikáig in­tézi a nem kevés ügyet. Üj vállalati tanácsot választani értelmetlen volna. — Md tehát a teendő most? — kérdeztem Halász Miklóst, a megyei tanács építési osztályának helyettes vezetőjét. — A vállalati vagyon nagy része a megalakítandó gaz­dasági társaságé lesz. E va­gyon erejéig a hitelezőket kielégítik. A vállalatot jog­utód nélkül kell felszámol­ni, ezért a megyei tanács igazgatási osztálya határo­zatban kezdeményezd a Tanép államigazgatási ha­tásköribe tételét a Minisz­tertanácsnál. A Miniszterta­nács várható pozitív dönté­sét követően a megyei ta­nács kezdeményezni fogja a felszámolást. A Tanépnek nemcsak tartozásai, hanem sokmilliós követelései is vannak. Ezeket a felszámo­ló (bizottság be fogja hajta­ni. Mai ismereteink szerint a cég vagyona és követelé­sei hozzávetőlegesen elegen­dők a hitelezők kielégítésé­re. Lukács László igazgató mondta el, hogy 250 dolgo­zó felmondási listára került augusztus 24—i dátummal. Ez annyit jelent, hogy három hónapig a megyei munka­erő-szolgálat fölkészül a feladatra, és helyet keres ezeknek az embereknek. A tudnivalók ezzel kap­csolatban a következők : a három hónap alatt az em­bereknek dolgozniuk kell a fizetésükért, a feladatokat továbbra is a Tanéptől ‘kap­ják. Ha valaki talál magá­nak másik munkahelyet, ak­kor a vállalat köteles oda az illetőt elengedni, a mun­kásnak legkedvezőbb módon. Ha valaki olyan fegyelmi vétséget követ el ez idő alatt, amilyenért föl lehet vagy kell neki mondani, ak­kor elbocsáthatják, de egyéb indokkal senkit sem lehet elküldeni. Ha a munkaerő­szolgálat a három hónap alatt a listán szereplő dol­gozónak lakóhelyéhez közel olyan munkát ajánl, amely képzettségének megfelel, amelyért jelenlegi fizetésénél tíz százalékkal nem keve­sebb bért kap és ha a dol­gozót az új munkahely föl is veszi, ákkor ezt a föl­ajánlott munkát el kell fo­gadni. Ha valakit önhibáján kí­vül nem tudnak elhelyezni három hónapig, akkor no­vember 24-étől hat hónapra járni fog az átlagbére to­vábbra is, és időről időre meg kell jelennie a munka­erő-szolgálatnál. Ha munkát ajánlanák neki, akkor a fel­tételek és a kötelezettségek a fentiekhez hasonlóak. Ké­sőbb újabb 3 hónapig a fi­zetés 75 százaléka jár . .. Nem folytatom, remélhetőleg senkinek sem lesz szüksége rá, hogy hónapokig munka nélkül várja sorsánák jobb­ra fordulását. Luthár Péter Tízéves a szentßakabi kertbarátkor gsm-ív " • -, ■ •âw'î: . t íc ví*s.; '*x ' Már csak néhány nap van hátra az évfordulóig. 1978. szeptember elsején ha­tározta el tizenkilenc, már akkor is jobbára idősödő Kaposvár környéki szőlőter­melő gazda, hogy baráti kört alakít. Mivel a szőlők a város szélén vannak, kez­deményezésüket a városszé­li kulturális intézmény, a szentjákabi művelődési ház támogatta. — Ez volt az első kiskö­zösség, amelynek otthont ad­tunk, amelynek törekvéseit segíteni, támogatni igyekez­tünk — emlékezik ma Haász Mihály, a művelődési ház igazgatója. Az első kisközösség, amely példát mutatott, mennyire fontos az, hogy azonos ér­deklődésű emberek egymás­ra találjanak. A tizenkilenc alapítónak talán a fele tud csak visszaemlékezni arra a tíz év előtti szeptember el­sejére. Közöttük van Gábor István, aki az akkor hozott Haász Mihály az oklevelekkel döntés szerint a mai napig a szakkör vezetője. — A szőlőkultúrának ősi hagyománya van a várost ölelő dombokon. Az apáról fiúra öröklődő műveléssze­retet azonban önmagában kevés. Nemcsak az ember neveli a szőlőt, hanem a szőlő is az embert! Pontos­ságra, gondosságra és arra is, hogy jobban, másként munkálkodjon... A művelődési ház csepp­nyi irodájának fala tele ok­levelekkel, elismerésekkel, az üveges vitrinben vázák, serlegek, plakettek, kitünte­tések. A szándék hasznossá­gát, eredményességét bizo­nyító tárgyak. Ám az igazi bizonyíték a falakon túl, az őszi napsütésben fürdő dom­bokon van, ahol kicserélő­dött, átalakult, talán nem is álmodott minőségi változá­son ment keresztül a szőlő­Bírálni és tenni kell Városi párt-vb ülés a Mechanikai Műveknél — A tartalmi megbeszélé­sen túlmenően célunk az is, hogy betekintsünk egymás munkamódszerébe — mond­ta dr. Grübl László, a mar­cali párt-végrehajtóbizottság első titkára a péntek dél­utáni munkaértekezleten. — Ez indította testületünket arra, hogy soros ülésünket a Mechanikai Müvek helyi gyáregységében tartsuk. A gyári pártszervezet éle­tét Ujj Imre pb-titkár " mu­tatta be. A gyár dolgozói­nak létszáma évek óta nyaleszáz körül van, közü­lük száznegy venh árman párttagok. Tavasztól egytes- tületes — tizenöt tagú — pártbizottság irányítja munkájukat. Az egy testü­letre való áttérést nem egyetlen lehetőségnek tekin­tik a mozgalmi munka stí­lusának fejlesztésében. A négy pártalapszervezetben szeptemberben vita lesz ar­ról, milyen további változ­tatásokra, milyen módsze­rekre yan szükség az ered­ményesebb pártmunika érde­kében. A legutóbbi egyéni beszél­getések és az országos párt- értekezletet megelőző viták tanúsága szerint a gyári párttagságét a következő kérdések foglalkoztatják a leginkább : a megújulás szükségessége, a vezetők és a kommunisták személyes példamutatása, a hiánygaz­dálkodás jelenségei, a gaz­dasági információszegénység és az elhatározások megva­lósításának következményei. Az információ hiányossá­gait több oldalról is megkö­zelítették . az alapszerveze­tekben. A politikai és gaz­dasági tájékoztatásban egy­részt „lyukak” és késedel­mek mutatkoznak, másrészt a gazdasági és a mozgalmi vezetők gyakran a meglevő tájékozódási és tájékoztatási lehetőségeket sem használ­ják ki megfelelően. Az országos pártértekez­let óta a pártalapszervezetek egyidejűleg igénylik a na­gyobb önállóságot és a párt- bizottságok ajánlásait. A véleményazonosság kialakí­tása több kérdésben igen nehéz, mert a párttagok el­lentmondásokat tapasztal­nak az elvek és a gyakorlat, sőt még az egyes időszerű gazdasági intézkedések kö­zött is. Sokak véleménye, hogy a párt- és kormányha­tározatok megvalósítása az indokoltnál vonta tottabt. A gyári pártbizottság úgy látja, hogy a „kerítésen be­lül” gyorsabb, élőbb infor­mációcsere szükséges a szakszervezettel, a KISZ- szel. A pártbizottság külső kapcsolatrendszere viszont jó, rendszeresen tájékoztat­ják egymást és jó együttmű­ködést alakítottak ki a vá­rosi pártbizottsággal, tanács­osai és a népfront helyi bi­zottságéival. A decemberi egyéni be­szélgetések után tizenheten felmondták a párttagságu­kat — voltak, ákiknek az ailapszervezete ajánlotta ezt. A kilépések indoklásai ál­taliéban hiányosak. Voltak és vannak párttagok, akik megelégednek egy-egy jelen­ség bírálatával, a megoldást segítő tettekig azonban nem jutnak el. A városi párt-vb tagjai­nak kérdései nyomán szóba került a KISZ-munka fej­lesztésének szükségessége, valamint a szakszervezet te­vékenységnek erősítése. A kérdés-felelet csakhamar be­szélgetés alakult, és többek között a városfejlesztésről, a munkaerőhelyzetről és né­hány külpolitikai kérdésről is szó volt. Egy újabb kér­dés kapcsán szóba került, hogy a gyár párttagsága nem igényli a városi párt- értekezlet összehívását — sakkal inkább a határozatok végrehajtását. kultúra. Eltűntek a direkt termő fajták, új művelési módok honosodtak meg. A szomszédok figyelték egy­mást — és rövid időn be­lül már érzékelhetővé vált a kertbarátkor kisugárzó hatása. Az összejöveteleken, a szakmai előadásokon mindig újabb és újabb arcok je­lentek meg, szaporodott a tagdíjat is fizető tagok szá­ma, egy-egy gyakorlati be­mutatóra százak jöttek össze. — Nemcsak a kaposvári­ak érdeklődése nőtt — em­lékezik Haász Mihály —, ha­nem ez a városi szakkör kel­tette fel a vidék érdeklő­dését is. Először a somogysárdiak fordultak ide, azután sorban jelentkeztek a környék, Mernye, Toponár, Kaposfü- red, Hetes kertbarátai. Nyil­vánvaló, hogy a létszám nö­vekedésével szélesedett az érdeklődési kör is, a szak­mai munkában és képzés­ben a szőlő mellett helyet kapott a kertészkedés, a gyü­mölcstermelés. — Hányán tartoznak ma ehhez a közösséghez? — A tagdíjat is fizető szakköri tagok száma meg­közelíti a száznyolcvanat, vagyis tíz év alatt csaknem megtízszereződött a lét­szám. Említésre méltó az is, hogy ennek az első kis­közösségnek a példája nyo­mán más területeken újabb szakkörök alakultaik — ma már ez a kis városszéli in­tézmény tizenhét szakkört működtet. A szentjakabi kertbarátok híre elterjedt a megyében. Az QMÉK-tól kezdve bár­milyen bemutatón, kiállítá­son vettek részt, termékeik szinte minden esetben kiér- delmeltek valamilyen elis­merést. önállóan eddig egy­szer, a megalakulásukat kö­vető első évben léptek a nyilvánosság elé. Most a ju­bileum alkalmából, az ifjú­kor küszöbén jelentkeznek másodszor. A városban levő „nagy testvér”, a Kilián mű­velődési ház ad otthont két napra, szeptember tizedikén és tizenegyedikén a város környéki kertbarátoknak. Vörös Márta Mai kommentárunk SORREND — ÉS DEMOKRÁCIA A falvak népe június 4- én szavazott. Arra, hogy egyesülni akar Tab és Csur­gó székhelyközséggel. A vá­rossá alakulás feltétele ez. Alig öt év alatt kiderült, hagy a „városi jogú nagy­község” kategóriának nincs létjogosultsága. (Mi mindig asak átszervezünk__) A szavazás eredményéről jú­nius 6-án számoltunk be, s riportjainkat azzal zártuk: „Az Elnöki Tanács dönt majd arról, hogy vgros lesz-e Tab és Csurgó...” így tartották természetesnek a táraközségek lakói is. Mit tesz isten, augusztus 10-én olvashattuk az MTI közlését, miszerint „Hatan már kibuktak” a pályázók közül. S a főcím ez volt: „Falu, amely város akar lenni". Az információból ki­derült, hogy az Építésügyi és Városfejlesztési Minisz­térium megkezdte a pályá­zatok értékelését. Két hó~ nappal a szavazás után! Igaz, hogy nem ők rendel­ték el a helyi szavazást, eh­hez nincs is jogosítványuk. A közös tanácsok viszont nem nyújthattak be pályá­zatot a lakosság véleményé- nék ismerete nélkül. „Ör­dögi kör" — mondhatnánk, de ez nem változtat a lé­nyegen. Az MTI egyetlen példát említett a „kibukottak” kö­zül: „Különösen célszerűtlen az egyesülés például a váro­si jogú Tab nagyközség és 11 társközségének esetében. Az ÊVM nem támogat ilyen törekvéseket.” Nesze neked demokrácia. A lakosság persze joggal háborgott, nem értette. Mi sem. Az ÉVM hatáskörét sen­ki sem vitatta. A józanabbul gondolkodók azonban nem értették: miért nem szava­zás előtt jutottak erre az ál­láspontra? Persze más főha­tósági „érv” is van, A társ­községek 25 kilométeres kör­zetben helyezkednek el. És hát az alkotmány sem teszi lehetővé, hogy városoknak társközségeik legyenek. Al­kotmánymódosítás vagy új alaptörvény megalkotásá­nak előkészületei vannak fo­lyamatban. Akkor miért nem vártuk meg, amíg dönt az Országgyűlés? És egyáltalán- meddig akarunk még játsza­ni a demokráciával? Évtizedes tapasztalatokra szeretnénk fátylat borítani. Arra a sorozatra például, hogy ötéves terveket szavaz­tattak meg a választott tes­tületekkel, aztán egy főha­tósági tisztviselő szívfájda­lom nélkül húzta ki a mil­liókat ...Sa helyi vezetők magyarázkodásra kénysze­rültek, a testületek bólogató jánosökiká váltak. Szüksé­günk van az emberek véle­ményére vagy nincs? Akkor bocsátunk-e szavazásra egy- egy témát, amikor megérett a döntésre, a feltételek vi- tathatatlanok, vagy a helyi szavazással csupán előzete­sen tudakozódunk, hogy az­után vezető testületek és néptömegek erőfeszítését, akaratát és vöksát tegyük nevetségessé? A demokrácia fejlesztésének útján az ak­tusok sorrendje sem mind­egy. Természetesen az Elnöki Tanács fog dönteni. A köz­bülső szervnek — főható­ságnak — úgy gondoljuk : a szavazás előtt lett volna tennivalója. S hogy azMTI- köalemény óta számunkra kedvezően változott a hely­zet, ez csak megerősíti mon­danivalónk lényegét. A múlt héten ugyanis a mi- niszitériumba szólították Tab, Csurgó, Fonyód — s a me­gye — vezetőit. Gondolom vita volt, érvek, ellenérvek csaphattak össze, mert szű- kebb pátriánk képviselői ez­zel jöhettek haza a főváros­ból: az ÊVM támogatja a várossá alakulás törekvé­seit ... Ügy tetszik tehát: a „ki­bukott” is győzött, ha még nem is véglegesen. A sor­rendet figyelmen kívül ha­gyó módszer viszont — őszintén hisszük — egyszer és mindenkorra megbukott. 3. B. Útjavítások Kaposváron Van mit foltozgatni Ha ezen a nyáron idegen tévedt autóval Kaposvár bel­városába vagy az állomás környékére, bizony elgondol­kodott, hogyan is tudna onnan kikeveredni. De még a született kaposváriaknak is otthon előre meg kellett tervezniük az utat, ha idő­ben haza akartak érni. Út­felbontások, posta, vízmű, gázvezeték-építés és felüljá­ró egyszerre szakadt a nya­kukba. A munkák elvégzése után a városgazdálkodási vállalat aszfaltozol állítják helyire az utakat. Nekik mennyi többletmunkát je­lentett ez, s mi várható még? — Azt hiszem, jobb ha a vállalatom érdekében előre­bocsátom, hogy mi csak az aszfaltozást végezzük — mondta dr. Vékony László főmérnök. — Mi már csak akkor vonulunk ki a hely­színre, ha a kivitelező cég minden alapozási munkát el­végzett és már csak aszfal­tozni kell. Akkor azonban a lehető leggyorsabban elvé­gezzük a munkát, mert már vár a következő helyszín. Jelenleg csak mi foglalko­zunk öntött aszfalt terítésé­vel, tehát az összes helyre­állítási munka a mienk. — A legtöbb munkát az elmúlt időszakban a posta adta —, mondta Szabó Jó­zsef termelési osztályvezető. — Az új központ előbb üzembe állt, mint ahogy az összes kábel a helyére ke­rült volna, így még most is sok munkánk van ezzel. Ta­valy novembertől kezdve több mint tíz kilométer utat kell rendbe tennünk, ez elő­reláthatólag november vé­gére fejeződik be. Jelenleg a Dózsa György utcában dol­goznák embereink, a követ­kező ütemben a Vár utcát építjük. Aszfaltkeverő üze­münk teljes kapacitással működik, mindennap négy gépünk dolgozik. így össze­sen mintegy húsz tonna asz­faltot tudunk egy nap alatt eldolgozni. Feszített a prog­ram, egyik helyen még nem is végzünk, már a másikra kéne indulni. Ez jó a vál­lalatnak, mert van munka, de félő, hogy megbosszulja magát, mert ebben az évben befejezzük a munkák túl­nyomó többségét. Nagyon kevés marad jövőre, elfo­gyott a tanácsok és más megrendelők pénze, félő. hogy sokkal kevesebb meg- rendelésünlk lesz. — Nem előnyös önöknek sem tehát ez a torlódás, hogy egyszerre akarnak az idén mindent megcsináltat­ni? — Ez a munka csak így oldható meg. Egymáshoz il­leszkednek, egyik hozza ma­gával a másikat. A vasútvil- lamosítás miatt kél! az új felüljáró, de a vízvezetéket is fel kellett újítani a Zal­ka Máté utcában. Mivel az út is megérett a javításra, logikus, hogy előbb a fel­szín alatti munkákat végzik el, mert esetleg egy év múl­va föl kellene bontani az új utat. Kellemetlen, de ar­ra kell gondolni; ezután nem kell hozzányúlni töb­bet. Szép dolog az optimizmus, de az autósok is joggal mondhatják: láttunk mi már egyhetes burkolaton légka­lapácsot! Próbáljunk meg mi is de­rűlátók lenni, s hinni ab­ban, hogy jövőre kényelme­sen közlekedhetünk a kapos­vári utcákon. V. O.

Next

/
Thumbnails
Contents