Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-03 / 184. szám
1988. augusztus 3., szerda Somogyi.Néplap 5 Tervezői mulasztás miatt késett a műtéti tömb üzembe helyezése Nagyobb figyelmot a tfixvédolmi utasítások betartására Tervezői mulasztások miatt késett a kaposvári megyei kórház műtéti épületében a gyógy ítómunka megkezdése. Ezt az a vizsgálat állapította meg, amelyet a megyei tanács végrehajtó bizottsága a huzavonák okainak kiderítésére rendelt el. A beruházás elhúzódásának okát között tetten érhetők a beruházási, illetve gazdasági gyakorlatunknak a hiány- gazdálkodás körülményeire jellemző problémái is, de ezekben az esetekben a késedelmes teljesítések miatt mindig továbbhárítható a felelősség, s végül már nem is érvényesíthető. A tervezői felelősség azonban ebben az esetben kézzelfogható volt. A vizsgálat eredményeiről dr. Horváth Sándor, a megyei tanács elnökhelyettese tájékoztatta a végrehajtó bizottságot. A testület indokoltnak tartatta, hogy a Somber kártérítési pert kezdeményezzen a Dél-dunántúli TerveziőváUlalattal szemben. A tervezési hibák kiküszöbölését biztosító bontások és javítások ugyanis másfél millió forint többlet- költséggel jártak. A 220 ágyas műtéti épület műszaki átadása 1986 júniusában volt. A Medicor az orvosteohnolögia szerelését — az 1987 júniusi' határidőt többször módosítva — az idén februárban fejezte be. Az épület műszak' átadását követően a Kaposvárt Városi Tűzoltóparancsnokság jelentős tűzvédelmi hiányosságokat tárt fel. A szükséges pótmunkákat a Dél-dunántúli Tervezővál- lailat módosított tervei alapján 1987-ben végezték el, néhány tűzvédelmi előírás alól pedig az országos parancsnokság mentesítette a kaposvári kórház műtéti tömbjét. Az 1988. március 7-én meghirdetett üzembe helyezési eljáráson a városi tűzoltóparancsinokság nem adta mag az engedélyt a használatba vételhez. Március 14-én pedig kikötésekkel járult csak hozzá, hogy mároius 24-éiig ideiglenesen használatba vegyék az épületet. Kikötéseit 28 pontba foglalta össze: közöttük olyan időigényes feladatok elvégzése is szerepelt, mint a tűzszakaszok ismételt módosításához a tűzgátló ajtók, az import tűzcsappan- tyúk beépítése, az akkumulátort tároló helyiség átalakításai. Ezek teljesítési határidejét a március 24.- éban, illetve május 15.-ében jelölte meg. Az időközben elvégzett pótmunkák alapján — és az egyeztetések eredményeként — április 19.-én a tűzoltóság kiadta a használatba vételhez szükséges végleges hozzájárulást, és 18 pontban határozta meg előírásait, amelyeknek teljesítésére május 15.-ét,.illetve június 30.-át határozta meg. Június közepéig csak a központi sterilizálót, a fizikoterápiát, a gégészeti műtőt és a büfét használták. A műtőszint használatbavételét és a betegosztályok beköltözését a kórház elhalasztotta, mert a tűzvédelmi előírások miatt szükségessé vált bontásokra, építési munkákra valló tekintettel nem látták biztosítottnak a zavartalan betegellátáshoz a feltételeket. Az átalakítások ugyanis érintették a steril helyiségeket és a betegosztályokat is. Azért ■ sem költöztek, mert nem vállalták az előírt határidők be nem tartásának következményeit; a szabálysértési bírságot. A kórház az épület átvételénél igényelnék teljes kielégítésére törekedett; nem vállalt kockázatot. A használatbavételi engedély előírásait — egy kivételével — június 30-ig teljesítették. Automata csufcó- szerkezettel látták el a tűzgátló ajtókat, illetve gondoskodtak azok állandó nyitva tartásáról. Közben az üzemelést zavaró egyéb problémák — mint például a klímaberendezés és a villamosenergia- ellátás hibái — is megoldódtak. A vizsgálat megállapítása szerint ez az átlagosnál bonyolultabb és összetettebb beruházás számos problémát okozott, de ennék ellenére a létesítmény az idén márciusiban már használatba vehető volt: a hiányosságok az üzemelést zavaró, de nem gátló tényezők voltak. A legfőbb akadályt a tűzvédelmi előírások be nem tartása jelentette, ez egyértelműen tervezői mulasztás következménye. El lehetett volna ezeket kerülni, ha a tervező az engedélyezési iterv benyújtásával kér szakhatósági állásfoglalást. Ez azonban a mai napig nem történt meg. Ezért indokolt a fölmerült többletköltségek megtérítését a tenvezőválla- ilattól kérni. A végrehajtó bizottság általánosítható tanulságként fogalmazta meg, hogy az építéshatósági, illetve a beruházási tevékenység során a tűzvédelmi élőírások- betartására nagyobb figyelmet kell fordítani. A tűzvédelmi hatósági gyakorlatot is kifogásolhatónak tartotta. Nevezetesen art, hogy csak az üzembe helyezési eljárás során adnak teljes körű állásfoglalást az épületre vonatkozólag. Ezért javaslatot juttat ell a tűzoltóság országos parancsnokságához az eljárás korszerűsítésére. Az élelmes hattyú beéri a kenyérgalacsinokkal, amit a kirándulók kezéből is elfogad. A nyári melegben jól érzi magát a Balaton vizében, ám a kiskutya is szeretne fUrdeni. A gazdi azonban erősen pórázon tartja. O megelégszik azzal, hogy végigsétál a mólón. Bár német vendégeink kedvelt kutyái is beérnék ennyivel... ... mm 125 ÉVE SZÜLETETT GÁRDONYI GÉZA Százhuszonöt esztendeje született Gárdonyi Géza. Édesapja kiváló gépész szakember, 1848 lelkes harcosa, a forradalom egyik fegyver- kovácsa, akinek a Bach-kor- szakfoan bujdosnia kellett vagy legalábbis meghúzódnia, közben az egész akkori Magyarországot bebarangolta, s így lett az agárdi uradalom gépészévé. Géza fia már értelmiségi, csaJhhogy a szellemi foglalkozásúak körében szinte napszámosi alamtasságúnaík számító tanítói pálya nem kevésbé volt küzdelmes, mint az apáé. Meg is örökítette Lámpás című korai regényében, amély nemcsak a feltörés nehézségeinek, de izzó társadalmi elkötelezettségének, bátor antiklerikalizanusának is krónikája. Tanítóból újságíróvá lett Gárdonyii, s ilyen minőségben szintén országjáróvá, hogy aztán — olykor a középrétegek alantas ízlését is kiszolgálva — sikeres és népszerű íróvá legyen, közben mind magasabb művészi szintre törjön. Ugyanakkor mindinkább elfordult korai radikalizmusától és materializmusát ideológiai miszticizmus váltotta fel, aminek szerencsére, legjava írásaiGárdonyi Géza portréja SZEGEDI NÁNDOR: VADÁSZAT Egy ideig csendben várakozott. Néhány lépést tett az út irányába, aztán visszafordult. Ekkor szétnyíltak a közeli bokrok, és három sötét alak lépett ki. Pillanatok alatt körülfogták. — No, Birkás út, most elszámolunk ... — mondta egy hústorony, a legközelebb álló. — Elszámolunk? Nekem nincs semmiféle elszámolni- valóm senkivel. — De velünk igen — így a másik, és hangjában visz- szafogott düh remegett. — Nem hinném. — No, akkor majd felfrissítjük az emlékezetét: a Kárpát és a Táncsics utca kereszteződése. Idő: délután öt óra. Maga érkezik a kocsiján. Mi megállunk. Látjuk ugyan az autóját, de elindulunk, mert úgy döntöttünk, hogy maga az, aki üldögél, hát várjon. Igaz, kicsit lassan haladunk... — Tüntetőén lassan, hogy bosszantsanak; még beszélni is megálltak a kereszteződésben — vágott közbe Birkás. — Maga pedig rosszul viselkedett, Birkás úr! Dudált, káromkodott, szidta az anyánkat... — Ne folytassák, ismerem a történetet. Feltépték a kocsim ajtaját és ki akartak rángatni; de ez nem sikerült, mert gázt adtam. Ekkor leintették az éppen érkező haver kocsiját és utánam eredtek. Kétszer meglöktek, egyszer majdnem nekiszoritot- tak a robogó vonatnak... Azért nem tettem feljelentést — most már látom, ostobaság volt —, mert nem akartam folytatást. — De megható! Látjátok, nem tett feljelentést. Hát persze, el lehet ezt intézni bíróság nélkül is. Mi most éppen ezért jöttünk, — mondta cinikusan a mindeddig hallgató. Kabátja alól lefűrészelt csövű vadászfegyvert húzott elő, és fenyegetően közelebb lépett. Birkás hátrált. Te jössz, Góbé — intett a fejével a legtávolabb állónak. Birkásnak ez volt a szerencséje. Felismerte, hogy csak a menekülés mentheti meg a kikészítéstől. Beugrott a sűrűbe. Hallotta, hogy utána vágtatnak. De itt már volt idő arra, hogy használja a fegyvert. Ügy tűnt, sikerült megállítani őket. De ez a remény csak percekig tartott. Ügy döntött hát, hogy a vadásztanya felé iramodik. Ott biztonságban lehet, amíg Lovász megérkezik. Amikor a közelébe ért, döbbent rá, hogy barátja is csetepatéba keveredett és valószínűleg őt sejtik benne. Elindult, hogy a segítségére legyen. De megsebesült és visszafelé vette útját, hogy valamiféle kötszert keressen, mert megszegte azt a szabályt, amely előírja, hogy a vadász sebkötözőt tartson magánál. Az események felgyorsultak, és egyszer csak azt látta, hogy Lovász a tanya felé iramodik. Ekkor elhatározta, hogy bármi áron, bejut hozzá. — Hát ennyi — mondta Birkás, és nagyot káromkodott. Ettől megint szilaj és féktelen lett: — Idefigyelj! Elbánunk mi ezekkel. — Te fedezel, és én kitörök... — Sehová se mégy! Oda- állsz az ablakhoz, én ehhez. És figyelünk. Minden mozgást azonnal megtörtünk. Birkás kényszeredetten ugyan, de az ablakhoz lépett, és kicsit kidugta a fegyverét, anélkül, hogy egy pillantást vetett volna Lovászra, aki ugyancsak az erdőnek fordította puskáját a keskeny ablakon át. Lovász úgy gondolta, egy- szercsak elkezdődik a pokol. De nem jöttek a várt kemény percek. Az erdő mintha most kezdett volna igazán álomba merülni, hogy pótolja a kiesést, amit e fegyverek dörgése okozott. Hosszú órák teltek így el. Lovász egy pillanatra se vette le szemét a környékről. Tudta, egy kis kihagyás és jóvátehetetlen előnyhöz juttatja a kocsibetyárokat. Sejtelme se volt, mennyi idő telhetett el, amikor egy- szercsak szürke folt erősödött ki a sűrűből. Meghökkent. Előre-hátra hajolt, erőltette a szemét, úgy meredt a látványra. Aztán elmosolyodott, mert a legvilágosabb kérgű fa bontakozott ki a sötétből. — Ahá, itt a hajnal. — Hé, örömhír! Fölfedeztem a hajnal első jelét — szólt oda Birkásnak. Az összerezzent, elmozdult a gerendától, és ijedten fordult feléje. — Mi az?! Mi baj? — Aludtál? — Ugyan, mit képzelsz rólam? Nem vagyok és hozzád hasonló puhány hivatalnok ... Itt nem törnek át, arról biztosítalak. (Folytatjuk) ban nem sok nyoma van. Halálát követően a húszas években már a klasszikusok közt tartottuk számon, és gyermekfővel remekműként olvastuk az Isten rabjait éppúgy, mint Az én falumat, sőt tiszta szívvel nevettünk Göre Gábor idétlenségein is. Pár év múlva azonban Móricz Zsigmond, majd a népi írók parasztábrázolása nyomán — elfordulva nemcsak Göre Gábortól, hanem Az én falum megértő, de felülről lehajló világától is — egészében elutasítottuk a Gárdonyi-féle társadalom- látást; szemléletének és stílusának valódi s vélt hibáit a teljes életműre rávetítve: szakítottunk vele, nem olvastuk, hanem lenéztük, már-már megvetettük ; még jó, ha ^kismesternek” tekintettük. Kinek a nevében mondom el mindezt? — A harmincas évek közepétől valahogy így vélekedett az egészen valóban jó, magas rendű, humánus és társadalmilag elkötelezett irodalom tábora : java olvasók, kritikusok, irodalmárok, tanárok, akik nemcsak irodalmi közvéleményt képeztek, hanem a felszabadulás után irodalom- politikát is csináltak, s a Gáronyi és a hozzá hasonlók Tömörkény, Móra, Terescsé- nyi, Bibó Lajos, Kádár Lajos) népiességét teljesen elutasították. Ha már megértjük is, máig sem bocsátottuk meg egészen Gárdonyi emberi-eszmei gyengeségeit... Csakhogy most már azt is látjuk, hogy nem a tévedések, megalkuvások, hanem legjava alkotásai minősítik igazán, s azok a hazafias, humánus törekvések, amelyek életműve túlnyomó többségére jellemzőek. Meg aztán jó, ha valaki úgy ír, hogy kamasz és öregember egyaránt élvezettel olvassa ! Nem baj, ha egy könyv mulattat, ha olvasói örömet nyújt, ha nemcsak igaz, hanem kellemes is. Teljes társadalmi-történelmi igazságok kimondására Gárdonyit nem tette alkalmassá — hogy is mondjam? — a „jó szíve”, azaz érzelmességbë át-átcsa- pó kispolgári humanizmusa. Több keménységgel nagyobb író lehetett volna. — Nemj sose fogjuk őt (gondolom: utódaink sem) igazi klasz- szikúsnak tekinteni, de mindig is olvasni fogjáK- Gyermekek és felnőttek, munkások és értelmiségiek mindig örömüket lelik majd színes, szép, tanulságos, emberi írásaiban, s jól teszik! Ha talán nem lángelme, igazán nagy író is, mint mondjuk Krúdy vagy Móricz, igaz ember volt. S író is a javából, aki megérdemli, hogy szívből szeressük... Kristó Nagy István Vingálat állapította mog
