Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-22 / 200. szám
1988. augusztus 22., hétfő Somogyi Néplap 5 Midőn Komban lúdvásztorkodám... „Nehéz volt otthagynom a Zagyva-partot; sírtam én együtt a folyóval, amikor Pestre mentünk. Ottan sem volt nékem szerencsém, mert p.z asszony elhagyott, engem meg bolondokházába akartak csukatni, pedig első festő voltam a budapesti házépítő nemzeti vállalatnál. Gondoltam, ha már minden veszett, elmegyek valahova, amolyan száműzetésbe. A Simon erdész fiától hallottam Káráról, lehet, hogy nekem már itt telik ki ...” A vezető beosztásban dolgozó fiatalok száma arányuktól, föBikéteültségütotől, a termelésben betöltött szerepüktől elmarad. Az országos pámtértkezleten. is elhangzott, hogy romlottak a fiatalok vezetővé válásának esélyei. Mindaz, amiről a Tungsram Bt. Kaposvári Elektronikai Gyárának fiatal! fejlesztőmérnökei beszéltek, nem a fentieket cáfolta, inkább a jövőt vetítette előre. Azt ugyanis, hogy ha egy munkahelyen nyitva álil a vezetővé válás últja az arra alkalmas fiatalok előtt, akkor az a kérdés: akarnak-e vezetők lenni? Dányádi Tibor 1976-ban ipari tanulóként került a gyárba, elektronikai műszerész lett, majd műszaki főiskolán tanult tovább. 1984- óta mérnök. Most mikroelektronikai szakmérnöki továbbképzésre jelentkezett. Szakmailag egyre képzettebb,, „beosztott” fejlesztőmérnök ... — Lehettem volna cso- partveaető, de nem vállaltam. Azt csinálom, amit szeretek. Minél magasabb beosztásba kerülnék, annál távolabb sodródnék a szakmáitól. A csoportvezető mások munkáját szervezi, adminisztrálja, s közben szakmailag lemarad. A mikroelektronikában olyan gyors a fejlődés, hogy ezekkel csak aiz képes .lépést tartani, aki figyelmét, energiáját csak ennek szenteli. Egervölgyi András, a robotüzem csoportvezetője hasonlóan érvéi: — Egy beosztott mérnök magasabb szakmai szintet képvisel. Csoportvezető vagyok, de a munkámnak legalább a harmadát a szervezési, a kimutatások írása és más hasonló munkai teszi kíi. Eziék a szellemi munkától vonnák el. Az emberek egyébként is fontosabbnak tanítják, hogy valaki szakmailag mit produkál, mint aizt, hogy mi a címe és hány beosztottja van. Fölajánlották nékem a művezetői munkakört, de nem vállaltam, ment iákkor feladataim jemand»® része a betanított- munkához kötött volna. Rangban előre, szakmailag visszaléptem volna. — A fizetése viszont több lett volna. — Valóban, de ez nem ellensúlyozza az alkotás lehetőségének elvesztését. Visszás, hogy, mondjuk, vezetővé kell válnia valakinek ahhoz, hogy ezer forinttal többet kereshessen. A bér- határok úgy vannak megállapítva, hogy a legjobb fejlesztőmérnök sem lépheti túl a középszerű osztályvezető fizetését. — A vezetői munka' nagyobb cselekvési lehetőséget jelent... — Ismerünk embereket, akik szívesen lennének vezetők, de erre nem alkalmasaik. Akiknek viszont esélyük tehetne a fölfelé lépésre, többnyire nem vállalják. — Nehéz 'elhinni, hogy ennek csak a szakmához kötődés az oka... — Nemcsak az. Ha nékem mondjuk felajánlanák az igazgatói beosztást, először mérlegelném, hogy technológiai, anyagellátási és más föltételek mellett tudnám-e jobban csinálni, mint a mostani vezető. Bizonyosan nem. Elgondolkodtató az is, hogy mióta* a fejlesztésben dolgozom, négyszer változott az osztályvezető. Kényes terűiéit. Ha gond van, mindig a vezető a hibás. Mindenért ő a felelős, mikközben egy sor feltételről nem dönthet. — Mintha tartana a vezetői munkával járó kockázattól ... — Az értelmetlen kockázattól), a szélimalömhairctól tartok. — A vezetőnek sók szellemi robalmunkat kél elvégeznie — toldotta meg Egérvölgyi András —, s ez mind a szakmai irányítás rováséra megy. Nem tartunk ott, hogy értéke szerint gazdálkodhassunk a vezető munkaidejének minden percével. Megüresedett a feljesztési osztályvezetői munkakör. A pályázati felhívás az újságban is megjelent. Simkó Antal gyárigazgató szerint az, hogy egy nagy jövő előtt álló, a szakmai fejlődés minden lehetőségét kínáló ágazatban e beosztásra mindössze két pályázat érkezett, a vezetői munka leértékelődését példázza. A kényesnek mondott beosztásit végül a gyár egyik fiatal szakembere, Villányi Antal nyerte el. Műszerészként kezdte a gyárban. — Vonzottak az újszerű föladatok, s az, hogy egy újabb területen tehetem próbára magiam. Mégis csak az utolsó pillanatban, munkatársaim kérésére adtam be a pályázatot. Megbízott osztályvezetőként érzékeltem a terület nehézségét. Inkább ez befolyásolta döntésemet, mint valamiféle rangéhség. A főnöki „hatalom” műszaki területen amúgy is viszonylagos. Csak arra utasíthatok valakit, ami megoldható. Anyagilag semmivel sem jártam jobban. Nagyobb gond, hogy kevesebb időm jut a műszaki feladatok megoldására. Jeten* kell lennem szálmos megbeszélésen, s mindig akad egy határidős jelentés. Azzal is tisztában vagyak, hagy ez nem nyugdíjas állás, s ha két- háirom év múlva váltanom kell', aligha tudok már fejlesztőmérnökként helytállni... A gyár létszámának mintegy a harmada, 300 dolgozó 30 éven aluli. A 47 vezetői munkakör közül hármat töltenek be 30 éven aluliak, 19-et a 31 és 40, 21-at 41 és 50 év közöttiek. Négy, náluk idősebb vezető van. S bát az "arányok jobbak az országos átlagnál, ha csupán a számokat néztük volna, okkal sürgethetnénk az erőteljesebb fiatalítást. A beszélgetések azonban arra utaltak: nemcsak a 'lehetőségéitől függ, hogy hány fiatalból lesz vezető... Bíró Ferenc Egy kérdésemre, egy élettel felelt Tóth János nyugdíjas festőmester Kárán. Az „alig” lélekszámú kisközségben neki nemcsak festő-má- zolói tudása* után van híre, neve. Aki csak ismeri, úgy hívja, a ludas. Mondják a szorosadi téesz gépkocsivezetői: nagy urak ezek a libák, ha nekiállnak sétálni az úton, még nekik is megálljt parancsolnak. — Két dolog érdekelt a munkám mellett nagyon, a zenélés, meg az állatok. Most is van 'kutyám, macskám, így nem mondhatják rám, hogy még az sincs! Fiatal gyerekként sokszor őriztem a Zagyva-parton az öcsödi ludakat, így aztán amikor Koppányiján a Düréknél megláttam a szép libákat, vettem belőlük. Ügy a szívemhez nőttek, hogy nélkülük már nem tudnék élni, beszélgetek velük, elmondom nekik minden bajomat. Van egy kedvenc gúnárom, hát az! Lelke olyan nincs még a legszeretőbb asszonynak sem, látja az rajtam rögtön, hogy ha bajom van. — Mennyi libának pásztora? — Most 35-en vannak a kedveskéim,. de volt már, hogy kétszáz is volt. Az idén majdnem húsz ludam ült el, de nem lehetek rájuk büszke. Sok tojóm a fészken döglött meg, aztán meg vagy húsz kis libát agyontapostak, így csak nyolcvanat adtam el az idén. — Osszunk, szorozzunk, mennyi haszonnal jár a lúd- tartás ? — Elmondom szívesen: ma már nyolcvanat is megadnak az egyhetes libáért, de én jobbára hatvanért adtam. Négyszázat "kapok egy kövér lúdért — ha adok el. Mert hemTüzIéfelek ám mindenkivel. Aki tenyészteni viszi, azoknak adok __szívesebben. A késalávalót vegyék máshol! Egy gúnár vagy tojó megeszik egy mázsa kukoricát, igaz, birkával rokon a lúd, megél az akármilyen gyöpön is. Ebből is bajom SOMOGY VENDÉGE A bischofswerdai ifjúsági fúvószenekar Keltős ünnep Homokszentgyörgyön Vonzó-e a fiatal műszakiaknak? Á vezetővé válás útja lett, mert manapság már nagyon vegyszerezik a réteket. Egyszer csak a két sárga csánkja fölfelé állt a legszebb gúnaramnak__ — Hát a zenélésre hol kapott rá? — Még Zagyvarékason. Volt ott egy ember, akinek hiányzott térdtől mindkét lába — ezen szavaknál Tóth János letérdelt, ráült a két alsólábszárra és térdből ugrált. — így ment az, de nálam sakkal ügyesebben. Az úgy, de úgy tudott citerázni, hogy hírére jártak. Nosza, én is rákezdtem! Amikor Pesten dolgoztam, álkor vettem magamnak egy mandolint. Ezt a hangszert kedveltem a legjobban. Játszok maguknak is ... Valóban, úgy csalja ki a vékony húrokról a hangokat, hogy még a gúnár is közelebb lép. „Befogom á lovam ...” — így a népdal ! De akkor mi is megyünk veled — így a ludak. Békés József A Barcsi Városi Tanács meghívására megyénkben tölt pár napot az NDK 13 ezres lélekszámú kisvárosának ifjúsági fúvószenekara. Bár ez a megnevezés kissé megtévesztő. A zenekar vezetőjét, Volker Schulzét arra kértük, mutassa be az együttest. A tolmácsolás a szokottnál is könnyebb volt, hiszen a tolmács, Molnár László hazaérkezett a zenekarral, mivel évekkel ezelőtt az NDK-ban választott párt magának. — Együttesünk a Fortschritt Mezőgazdaságig Gépgyár támogatásával működik, a gyár sportkörén keresztül az NDK tornászszövetségéhez tartozunk. A tagok 14 évesek vagy fiatalabb általános Iskolások. Ezenkívül egy haladó- és egy felnőttzenekara is van a gyárnak, így mi tulajdonképpen az utánpótlást biztosítjuk. — Milyen szempontok szerint választják ki a gyereKe- ket? — A belépés önkéntes jelentkezés alapján történik, a kiválasztás csak utána következik. Próbáinkat az általános iskolában, illetve a tornacsarnokban tartjuk. Általában sportünnepélyek előtt, valamint a fúvósok részére kiírt minősítő versenyeken lépnek föl, legutóbb egy országos verseny hetedik helyét szereztek meg. A repertoárról megtudtuk, hogy általában indulókat, mozgalmas, pattogó ritmusú zenét adnak elő, de szerepelt már a műsorukon klasszikus darab, természetesen némi átalakítással ; ezeket azonban — hasonlóan az operarészletekhez — csak zenei vetélkedőkön játsszák. Volker. Schulze csak társadalmi munkában végzi az irányítást; a Fortschritt gyárban szerelőként dolgozik. Gyermekkorában sokat hallgatott hasonló zenét, ' megtanult harmonikán, jelzőkürtön és fuvolán játszani, s két hét múlva már ő is tagja volt egy zenekarnak. Fia, Thomas Schulze a zenetanári pályát választotta, s most karnagyként irányítja a zenekart. A gyerekeik először járnak Magyarországon; tíz napot töltöttek a fonyód- ligeti úttörőtáborban. Nagy sikerrel léptek föl Barcson, az alkotmánynapi megemlékezést követően. Ma fél ötkor Kaposváron adnak koncertet a Latinca téren, s a napokban várja őket egy budapesti fellépés is. B. P. F. Á gyerekek is örültek az új iskolának Az. egyebek közt három új tanteremmel és egy nagy tornateremmel bővült s más részeiben is korszerűsített iskola átadása tette kétszeresen is ünneppé augusztus 20- át a homokszentgyörgyiek- nek. Még a 70-es évek végén lezajlott a térség öt községének iskolai körzetesítése. Mivel az átszervezésnek hiányoztak a tárgyi feltételei, sokan már akkor megkérdőjelezték e lépés ésszerűségét. A kálmáncsai felsőtagozatosokat Homokszentgyörgyre, a szulokiakat — ugyancsak Homokszentgyörgyön át — Ladra hordta naponta az iskolabusz. Idővel már nemcsak az itt lakó szülők és gyerekek, hanem a felettes szervek is kezdték érezni e helyzet visszásságát. Mire azonban egyetértés alakult ki a homokszentgyörgyi iskola bővítésében, nem volt, aki a biztató szóhoz pénzt is tudott volna adni. — Hogyan kerülhetett sor mégis a több mint 12 millió forintos rekonstrukcióra? — Három éve gyűjtöttünk erre — mondta Kulcsár Szilveszter tanácselnök. — Itt használtuk fel a településfejlesztési hozzájárulás kétévi összegét, s a helyi téesztől is jelentős segítséget kaptunk. így sem volt könnyű, hiszen például az építőanyagok gyorsabban drágultak, mint ahogy a pénzünk gyarapodtt, s hogy végül mégis utolértük magunkat, az a kadarkúti költségvetési üzem brigádjainak köszönhető : 11 hónap, azaz rekordidő alatt befejezték a munkát. Emellett a lakosságtól is sok segítséget kaptunk. — Miért volt fontos az iskola a tsz-nek? — Itt tanulnak dolgozóik gyermekei, s az itteni oktatás színvonalától, az iskolával kialakított kapcsolatunktól is függ leendő szakember-utánpótlásunk — mondta Rózsa László tsz- elnökhelyettes. — Az erre fordított pénzt és munkát egész tagságunk helyeselte, jól látva, hogy ezzel a körzet egész közművelődési élete is gazdagodik. Az iskola jelképes kulcsát a tanulók nevében Szikinger Ildikó ötödik osztályos tanuló vette át a tanácselnöktől. — Nyilván azért jutott neked ez a megtiszteltetés, mert a legjobban szeretsz iskolába járni... — Ezt nem hiszem, az viszont igaz, hogy örülök az új iskolának. A régi kis tor-" naterembe például befolyt az esővíz; az újban játszani is jobban lehet majd. Zsúfoltak voltak a termek is. Most majd minket, ötödikeseket két osztályba tesznek, s így kényelmesebben tanulhatok. — Az új tanévben már hozzánk járnak a szuloki felsősök is, így mintegy 230—240-re nő a tanulói létszám — mondta Hajdú Béla igazgató. — Azonban korántsem csak arról van szó, hogy nagyobb lett az iskola: a bővítés jó feltételeket teremtett az eredményesebb oktatáshoz. Mindahhoz, amit eddig megfelelő körülmények híján csak pedagógusaink többlet-erőfeszítése próbált pótolni. Legaláhb ilyen* fontos, hogy a jövőben már nemcsak szándékunk, 'hanem lehetőségeink alapján is több rendeltetésű iskola leszünk. Méltó otthont adhatunk így a körzet művészeti csoportjainak, szakköreinek, s egy általános művelődési központ szerepét is betöltjük. Hogy a kitűnő akusztikájú tornaterem akár hangversenyteremnek is beillik, azt jól példázza az új kenyér ünnepélyes megszegését követő műsor, amelyben a helyi vegyes kar és a ladi Tinódi Kórus énekelt. A gyerekek most még szabadon hangoskodhattak az új tanári szobában is, s a tornaterem parkettájára is cipőben léphettek. À vidám nyüzsgés közepette észre sem vették, hogy a pedagógusok már a párhuzamos osztályok elosztásáról és az órarendekről beszélnek, s arról, hogy még egy hét, és becsöngetnek. B. F.
