Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-22 / 200. szám
2 Somogyi Néplap 1988. augusztus 22., hétfő Alkotmánynapi ünnepségek országszerte (Folytatás az 1. oldaljól.) tese helyezte el. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz- poniti Bizottsága és Budapesti Bizottsága képviseletében Fejti György, a Központi Bizottság tikára és Markovics Ferenc, a Budapesti Pártbizottság titkára ; .a Hazafias Népfront Országom Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsáiga nevében Kállai Gyula, a HNF OT elnöke ás Nagy Imre, a KISZ KB titkába;. A Szent István Emlékbizottság és a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Sarlós István, az emliéktoizottság elnöke és Bér end T. Iván, aiz MTA elnöke koszorúzott. A Római Katolikus Püspöki Kar koszorúját Kaczi- ba József püspök, az Actio Cajtltollica országos igazgatója és Fábián János kanonok, a Budavári Mátyás-templom plébánosa helyezte el Szent István szobránál. A magyarországi egyházak képviseletében Kovách Attila református püspök, Nagy Gyula evangélikus püspök-elnök, Viczián János, a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsának elnöke, a Magyaror- szálgi Egyházak ökumenikus Tanácsénak altelmökei, Fe- rencz József, a magyarországi unitárius egyház püspöke és Losonczi András, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke ko- szorúzotjt. Elhelyezték a megemlékezés virágait a néphadsereg augusztus 20-án felavatott ifjú tisztjeinek küldöttei, valamint az ünnepség résztvevői ás. Az allkötmánynapi ünnepségek sarát a fővárosban este szinpompás fűzparádé zártai. Az .Opusztaszeri Történeti Nemzeti Emlékparkban a hagyományos alkotmánynapi munkás—paraszt találkozón Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet. A kor új válaszokat és alkotó magatartást követői — Ma —I mondotta — együtt ünnepel az ország lakossága. Együtt ünnepelünk mindazokkal, akik itthon és határainkon kívül élve is őrzik magyarságukat. Pusztaszer a legenda és a valóság találkozóhelye. Évszázadok alatt megtett utunkról visz- szatekintve, mind tisztábban látjuk, hogy a haza e pontja a honalapítás, a felemelkedés útjára lépő nemzet szimbóluma. Pusztaszer a nemzeti kötelesség és a haladásnak elkötelezett elszántság szimbóluma is. Üzenete a sikeres kezdés, majd az újra és újrakezdés kötelezettségét rója ránk. Nemzeti zarándokhely ; a múlt és a mindenkori jelen találkozóhelye. Most népet, nemzetet, embert próbáló nehéz, ugyanakkor megkerülhetetlen történelmi fordulat megtételének időszakában vagyunk. Hatékonyan termelő, demokratikusan működő szocialista társadalom megteremtését tűztük ki célként. Történelmünkben ismét olyan szakaszhoz értünk, amelyben a jelenlegi viszonyokat gyökeresen, átfogó reform útján kell megváltoztatni. Ez a haladás kikerülhetetlen követelménye és parancsa. Berecz János ezután az István király fellépését megelőző fontos eseményekre és személyekre emlékeztetett, szólt a magyarság történetében sorsfordító honfoglalásról, s azokról a gyökeres változásokról, amelyek nélkül népünk beilleszkedése az európai ideológiai, politikai környezetbe nem lett volna lehetséges. Részletesen szólt Berecz János arról, mennyiben volt európai és sajátosan magyar István állama, s beszélt a reálpolitikus államalapítóról, annak páratlan érzékű és józanságú ítélőképességéről, döntéseiről, külpolitikájáról és a kereszténységről, amely — mint mondotta — István korában az államszervezés „ideológiai kötőanyaga” volt. — István királyt a római egyház 1083-ban szentté avatta. Ennek politikai jelentősége — egyebek között — az volt, hogy a néhány évtizeddel korábban még rettegett magyarokról más kép kezdett kialakulni Európában. Fokozatosan befogadták a fiatal magyar államot, nyugatról és keletről egyaránt. Istvánban mi mindenekelőtt az államalapítót, az államszervezőt méltatjuk és ünnepeljük ma már, megtisztulva félreértésektől^ és félremagyarázatoktól, san- daságoktól és naivitásoktól, illő hódolattal említjük nevét és tisztelgünk műve előtt. A legelsők egyikének tekintjük a nagy magyarok, a nagy elődök között, akiknek emléke és alkotása minden becsületes hazafi számára szent. Ezután a Politikai Bizottság tagja az istváni „üzenet” szellemében fogalmazta mes napjaink történelmének újabb korparancsát: mit kel' tennünk mindahhoz, ami -a kihívásokra adott válaszhoz szükséges. Az ópusztaszeri történeti nemzeti emlékparkban beszédet mondott Berecz János, az MSZMP PB tagja, a KB titkára — Nem kisebb feladat áll előttünk — mondotfa —, mint a szocializmus megújítása ; gazdaságunk modernizálása ; a torvényekkel szabályozott szocialista jogállam felépítésének befejezése; a szellemi felvirágzás, az erkölcsi gazdagodás biztosítása ; anyagi-szellemi vívmányaink védelme és fejlesztése. Ezt a felismerést formálta gyakorlati programmá pártunk májusi értekezlete. Azóta megfogalmazott elhatározások egyértelműen mutatják: vállaljuk, továbbvisszük, ami fejlődésünkben pozitív és előremutató, ami maradandó értékű. — A valóság szorításában élünk, a kor új válaszokat és alkotó magatartást vár, kér, sőt követel tőlünk. Válaszo- nunk kell rá korszerűen az ideológiánkkal, a programunkkal és gyakorlati tevékenységünkkel. Nekünk ma nehezebb a dolgunk, mint elődeinkké volt; egyidejűleg kell elméletileg megújulnunk, politikailag utat törnünk. Kezdeményezőek voltunk a korunk követelményeivel összhangban álló szocialista társadalomszemlélet iránti szükséglet ki elégítésében ; az új gondolkodás, a neki megfelelőbb társadalompolitikai gyakorlat kialakításában és a reformgondolko- dás fejlesztésében. Készen állunk a helyzet folyamatos értékelésére és a szükséges változtatások megtételére, mégha azok esetenként „eretnekségnek” tűnnek is. — Tudatában vagyunk annak, hogy a milliók sorsát érintő átalakulások ma sem mennek végbe „egycsapás- ra”, ..fájdalom, nehézség, konfliktusok nélkül. Lényeges azonban az, hogy az átalakulás csakis az egész nép műve lehet; érdekében és általa válhat történelmi tetté. Ehhez azonban teret kell nyitni az alkotó energiák számára. Ez is korszakos politikai feladat. Ez ma a pártra ró történelmi súlyú kötelezettségeket. Ezt a párt csak a népben élő, a társadalommal együtt dolgozó eleven mozgalomként hajthatja végre. Előrehaladásunk döntő feltétele az emberek bizalma összefogása az alapvető célokban és érdekekben. — A felismerésig már eljutottunk, a nehézségekkel is tisztában vagyunk. Ma is szilárd, határozott és modern vezető erőnk: a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ma legnagyobb ereje abban van, hogy a májusi országos párt- értekezlet a kor kihívásainak megfelelő programot adott a nemzet problémáinak megoldására, hazánk szocialista felemelkedésének biztosítására. Erőnk további legfőbb forrásaként kell megnevezni dolgos népünket. Semmi sem hatalmasabb, mint egy nép nemzeti akarata, a nép alkotó cselekedete. Ma pedig a magyar munkások, mezőgazdasági dolgozók és a szellemi élet munkásai az uralkodók ebben az országban. Az uralkodó pedig törvényhozó, termelő és a nemzet jövőjének letéteményese. Kimeríthetetlen forrás, ha a demokratikus, törvényekben szabályozott körülmények lehetővé teszik, sőt kikényszerítik e hatalmas alkotóerő érvényesülését. István királyra, az államalapítóra emlékezünk Ha művé méltatjuk, akkor min- denekélőtt az állaimra gondolunk, amelyben szilárd intézményeket teremtett. Megalkotta a magyar alaptörvényt, imitelmeivel a törvény megvalósításához szükséges magatartást. Egy ősi közösségből új hittel', erkölccsel és jogérzékkel valóságos nemzeti közösséget tudott ezen a tájon létrehozni. Az állam — miint életmű — ebben az esetben több mint elkülönült közhatalom, ebben az esetben a írnagyar érkölcsiség megtestesítője is és a közösségépítés szilárd intézménye. Ezt a művet elismerni nem méltatlan dolog, magunk lennénk méltatlanok a saját feladatainkhoz, ha erre nem gondol- náhik. Ezutéh arról szólt, hogy mint minden nagy történelmi személyiségét, Szent Istvánt is igyekezték a különböző korok önigazolásul! felhasználni, majd így folytatta1: A történelmei nem lehet annekitáini. Azt vallja és tekintse mindenki miagáénak. Ezért időszerű ma és mindig a történelemről szólni, mert aki meghamisított lör- ítéraalem mákonyáival kénytején beérni, az végül1 is meg- hasonlott nemzetként, meg- hasonlott emberként fog élni, a(ki pedig igaz történelmet sajátíthat el és élhet meg foljyltatójaként, az a leg- sanyarúbb körülmények között is közösségépítő emberként tud létezni. Mert ha körülnézünk ezen a tájon, a mai Magyarországon, akkor azt tapasztaljuk, hcg(y valami tej történt ívelünk. A bajok nem kis részét a világ okozta, sodorta ránk, s a világot „kivédeni” ezen a tájon mindig harci feladat volt. Ma szelídebb feladat ugyan, de mégis csak feladat. Ám a bajok egy részét mi magunk csináltuk magunknak. Alkotmánynapi ; nagygyűlést rendeztek augusztus 20-án az ünnepi díszbe öltözött egri várban. Az ünnepségen részi vett és beszédet mondott Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára Berecz János ünnepi beszédében kitért arra is, hogy szocialista barátaink többsége a megújulás, az átalakulás, az új gondolkodás útját járja. Együttesen keressük a közös szocialista megoldásokat, a szükséges ösz- szefogás, együttműködés új formáit. — Annál fájdalmasabb a számunkra — mondotta —, hogy a történelmi együttélésre, egymás támogatására ítélt népek, mint a román, a székely a magyar, a szász és mások, képtelen erre egy baráti országban, mert a hatalom nem alkalmas e történelmi tanulságok megélésére. Beszéde végén Berecz János népünk egységének, ösz- szefogásánák szimbólumáról, az új kenyérről szólt. A Mecsék ősi településén, ‘ Pácsváradon a nagyközség templomainak harangjátéka nyitotta meg aiz ünnepséget, améiyet a műemlékileg helyreállított iközépkoni vár — az István kori apátság — udvarán rendeztek. A nagygyűlés szónoka Pozsgay Imre, az. MSZMP Politikai Bizottságának 'tagja, állammi- niszter volt. Ma szerte az országban Űj alkotmányozásra, az emberi civilizáció tapasztalatait és a magyar közjog történelmi emlékeit hordozó áflllaimi megújulásira van szükség ahhoz, hogy intézményeink isméit hitet, erkölcsöt, szőli darálást és együttműködési készséget tanúsítsanak. S ehhez hozzátartozik annak tisztázása is, hogy kié ez az ország? Ez az ország aiz litt élő állampolgároké, átok magúkat e haza részeseinek, résztvevőinek bántják, akár itt születtek, akár nem. Az ország azé, aki magáénak vallja. Az európai, |s egysizerűen emberi normát nem mindenki tartja tiszteletben. Az, ami a mai Romániában történik és készül vezetőinek érthetetlen, eszelős politikai programja miatt, megvetést vált tó a román népből, aiz Ott élő magyarokból, szászokból, szerbekből, szlovákokból — mindenkiből, aki sarsközösségben él azon a tájon. Rontás ez az európai civilizáció ellen, bűntett az emberiség ellen. Nem a magyar—iramán viszonyról van itt szó, hanem arról, hogyan történhetett meg a népek, s nem kis mértékben a szocializmus szégyenére, hogy A pécsváradi várban alkotmánynapi nagygyűlést tartottak, melyen részt vett és beszédet mondott Pozsgay Imre, az MSZMP PB tagja, államminiszter ilyen terveket is lehet ková- csolini a XX. század (végén Európában. Pozsgay Imre a taváb- biiakten hangsúlyozta: Hazánkban, azok is, akik nem- aeltiségtoént határozzák meg magúkat büszke jogtudattal és kulturális származáistu- da|trtal élhetnek abban a tudatban, hogy részt vesznek egy ország gazdagításában, s iltt senkit sem kényszerítenek arra', hagy miközben ezt vállalja!, anyaországát mocskolja. Párbeszédre van szükség — mondotta befejezésül —, amelyben a hatalom nyílttá teheti 'törekvéseit, alkotmányos úton közeledik a társadalomhoz, a nép pedig felelős állampolgárként — kilábalva az alattvalói tudatból — vállalja a magia. szerepét a ránk váró tettekben. Szatmárcsekén az ünnepség szónoka Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke volt. Bevezetőben a Szent Ist- ván-i életműről szólt, emlékeztetve arra a sokféle értékelésre, amely első királyunk szentté avatásától egészen napjainkig, vagyis immár 900 esztendeje szakadatlan tart és változik. Emlékeztetett a hazánk felszabadulását követő időszakira; a második honfoglalásnak nevezett 20. századi nagy műre, a népi demokrácia megteremtésére, s arra; hogy 1949. augusztus 20-án — Szent István napján1 — lépett életbe Népköztársaságunk mindmáig érvényes alkotmánya. Szabó István, napjaink közéletéről, a gazdasági-politikai feladatokról szólt ezután. — A kormány kibontakozási programja, a tavaszi pá'rtértekiezlet radikális határozatai felszabadították az alkotó és képzelő erőt, a reális fantáziát. Valósággal forr a közélet. A megújulás, a megújulási szándék jeléivel találkozhatunk lépten- nyomon. Üj törvények előkészítésének, alkotásának egész során dolgoznak az illetékesek. Javában fölyik az Alkotmány átdolgozása. Biztos vagyok benne, hogy ezúttal iis úrrá tudunk lenni nehézségeinken. Szabó István az új kenyér ünnepién bejelentette: — Ez évben is’ megtermett a íz ország kenyere, mégpedig úgy, hogy rekordtermést sikerült betakarítani. — Tisztelettel kell adóznunk ezért mindenekelőtt az állami gazdaságok dolgozóinak, a termelőszövetkezetek, a szakszövetkezetek tagjainak és a kistermelőknek a kemény, áldozatkész munkájukért. Alkotmánynapi nagygyűlést rendeztek szombaton az ünnepi díszbe öltözött egri várban is. Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára mondott beszédet. — István király korának kényszerítő tennivalóit ismerte fel, oldotta meg, és ezzel jövőt teremtett. Példája arra tanít, ami ma is a legfontosabb : a valósággal való állandó tárgyilagos szembenézésre, az önáltatás- nélküli helyzetfelmérésre. Mára megint igaz az, hogy lejárt a halogatás, az önáltatás időszaka, cselekednünk kell; meg kell kezdeni és következetesen végig kell vinni a közelmúltban hozott nagy horderejű döntéseink végrehajtását. Ma már bátran elmondhatjuk, hogy a valósággal történő felelős szembenézés az elmúlt időszakban a gyakorlatban is megkezdődött. Pártunk májusi országos fóruma megmutatta, hogy sokszínű, nyílt, tisztázó vitákra van szükség a pártban és az egész társadalomban. A jövő kulcskérdése ma is a gazdasági munka. Elengedhetetlen azonban, hogy jobb, segítőbb társadalmi-politikai intézményrendszer vegye körül a magyar gazdaságot. Ennek p>edig elválaszthatatlan része a társadalmi önszerveződés, a kezdeményezőkészség ösztönzése, szabaddá tétele, a személyiség alkotmányon nyugvó alanyi jogainak kiterjesztése és kötelességeinek világosabb szabályozása. A nemzetek közösségének — mondotta ezután — hiteles képet kell adnunk hazánkról. Lássanak olyannak bennünket, amilyenek vagyunk és amilyenné valóban válni szeretnénk: a reformok útján járó, bátran kísérletező, a mindenoldalú — így politikai — megújulásra is szilárd elhatározottságú magyarságnak. Különösen fontos szavunk hitele akkor, ha pusztító viharok sebzik a magyarok nemzeti önérzetét, sőt — mint Erdélyben — a megmaradásukat veszélyeztetik. Tudjuk, hogy a határainkon túl élő magyarság érdekében a kormány késve emelte fel szavát a nyilvánosság előtt, de még nincs késő. Mi őket is a magyar nemzet szerves részének tekintjük, politikánk felelősséget érez sorsuk alakulásáért. Arra törekszünk, hogy megőrizzük nemzeti múltunk integritását, megerősítsük a világban élő magyarság összetartozását, megakadályozzuk szét- forgácsolódását, de legfőképpen erőszakos beolvasztását. Síkra szállunk egyéni és kollektív nemzetiségi jogaik szavatolásáért. Ez sajátosan magyar tennivaló, amelyet senki nem vállalhat át tőlünk, de széles körű nemzetközi támogatást kell szereznünk hozzá. Fellépésünk összhangban van a nemzetek közössége által elismert és elfogadott nemzetközi jogi és erkölcsi- politikai normákkal, azok szellemével és betűjével Rendkívül fontosnak tartjuk hogy a világ lássa és átérez- ze: Romániában megengedhetetlen események zajlanak A civilizált nemzetek nem nézhetik tétlenül, hogy törölnek a föld felszínéről nekivadult indulatok mozgatta buldózerek évszázados magyar, német, román, szerb zsidó örökséget. Hogy lehel ilyen helyzet láttán hallgatni és tétlen maradni? A kérdés p>edig nemcsak £ falvak felszámolása, a nemzetiségek évezredes jelenléti nyomainak eltörlése, hanem ennél több: részesül-e Európa legnagyobb nemzetisége, a több mint kétmilliós romániai magyarság az őt megillető egyéni és kollektív jogokból, beleértve a személyi területi és kulturális autonómiák megteremtését is Meggyőződésünk: amikor a: államok közötti vitás kérdések megoldásának egyetlen módja a tárgyalásos rendezés, csak a nemzetközi demokratikus közvélemény kiállása adhat hitelt és nyoma- tékot a párbeszédre val< őszinte készségünknek, vál tozatlan megállapodási szán dákunknak. Ezért fordulunl a világ közvéleményéhez emelje fel tiltakozó szavát ! jogtiprások ellen.
