Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
1988. augusztus 20., szombat Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS SIMÁI MIHÁLY Vajk mcgkercsztelése Talpamra föld térdemre kő kínokkal átizzó bazalt mellemre virradatnyi pajzs madárfáklyás vérsugaras zuhogj fejemre homlokomra te pégy függőleges folyó megtartó istentől való víz ha az élet vize vagy zuhogj állok a szent víz harangjában zengek mert nyelve én vagyok megindul a /föld bujdokolnak sámándobok varázsdobok jaj már a madártollas ruháknak a madárkarmos táncoló lábnak a bácsoknak a harsányoknak rivalkodóknak regölöknek szólalok én a harang véres misére szólítom megölöm őket én testem ez a felnégyelt szörnyű például vegyétek én karom ez a levágott eliszonyodva lássátok én sebem ez a behegedt vessétek rám a keresztet templomutálók magyarok sámánok bácsok dallacsok fonódj fejemre homlokomra te négy függőleges folyó fehér vörös .zöld kék folyó te istentől való zuhogj.. zengek a szent viz harangjában Vajk meghalt István élni fog Molnár C. Pál fametszete: István törvényt ad a nemzetnek Nemeskürty István Magyarok tündöklő csillaga A XIII. század utolsó Hegyiedéiben vagy kétszázötven évvel István király halála utáni Ké- zai Simon mester azit írja magyar krónikájában Szent István dicséreteként, hogy a pápa ezekre az elismerő szavákna fakadt, a magyarok szent királyáról szólván: „Én az apostol utóda vagyak, ő azonban igazi apostol. Ezért rábízom, hogy országálnak egyházait belátása szerint irányítsa.” Az Árpád-házi királyok családjának kihalása előtt, a magyar középkor derekán tehát nemhogy halványult volna az államalapító emléke, hanem legendává terebélyesedett. Olyan legendává, mély a magyar állami függetlenség eszményét vetítette vissza az 1000— 1001 körüli évékbe. Olyan legendáivá, mely már nem egyszerűen a szokásos jámbor hitbuzgalmai díszítésekkel látta el a kor szokása szerint a szentté avatott és ezért az egész keresztény világ által kötélezően tisztei'! férfiú emllékélt, hanem minit államférfit méltatja, akinek a pápa is messzemenő önállóságot biztosít. Ugyanezt a világi, uralkodói erényt méltatja Mohács évtizedében a Karthauzi Névtelen is: „(A királynéval együtt) minden esztendőben eljárják valia ez országot, meglátogatván, né- zögetvén minden szeinitegy- házakat, kikben kívül-belül ha mi fogyatkozást láttának, addég ónnal el nem mentenek, míg szerével meg nem épöj tótit ék . .. ha kiit látott-hallott restnek, tunyá- nák lenni, megfeddötte, cor- riigálta...” Ha jól belegondolunk, nem is olyan magától értetődő jelenség, hogy egy ország közvéleménye a szent életű álllamalllaipítót ilyen foikú tudatossággal tekinti tényleges jelentőségéhez méltóan államalapítónak, és hogy kései király utódai mindig vállitozaitlanul érvényesnek és követendőnek tartották közigazgatási pölitkáját. Ez azt jelenti, hogy egyfelől István valóban ezer évre érvényes államszervezetet hozott létre, biztosítva iliy módon a magyar nemzet fenmmairadását, másfeleiéi pedig az ország lakossága egyértelműen magáévá tette eszméit, politikai végrendeletét (az „Intelmek”-et), tehát ezerszáz éven át fenntartotta. a jogfolytonosság tudatát, még akkor is, amikor a középkori magyar állam gyakorlatilag megszűnt és Magyarország területe három részre szakadt, majd akarata ellenére betagolódott a Habsburg-birodalom- ba. Némi túlzással tehát azt mondhatjuk: István király emlékének tudatos ápolása, jelentőségének bármily politikai helyzetben és korszakban folyamatos, vita nélküli elismerése legalább annyira érdeme magának a királynak, mint utódainak, a magyar népnek. S zent István körültekintőn határozott, de sikeres politikájának volt egy csaknem végzetesen téves mozzanata: a trónörökös, Imre herceg vadászbalesete és halála után megvaikíttatta, vagyis uralkodásra alkalmatlanná tette a jogos .trónörökösnéik tekintett Vazul nyitna! herceget, nagybátyjának, Mihálynak fiát. Gonddijuk meg: István szorosan vett családja kihalt, vérszerinti örököse nem maradt. Az Árpád-házat kihalásáig a megvakíttatoitt Vazul leszármazottai tartották fenn. Érthető, szinte logikus lett volna tehát, ha a jobb híján Utóddá kijelölt Péter (aki a királynak tett esküje ellenére kisemmizte Gizella özvegy királynét), majd a királlyá lett nádor, Aba Sán- muel után a külföldi emigrációból hazatért Vazul-fialk (András, Béla és Levente) gyökeresen szakítanak apjuk tönkretevőjének politikájával. A Gélllért püspököt 1046-ban meggyilkoló csőcselék erre számított. Rendkívüli módon jelentős tény azonban, hogy András, majd Béla és leszármazottaik mégis István politikáját folytatták, tehát felismerték a. politika időtálló érvényességét és egyedüli helyességét. Túl tudták tenni magukat személyes sérelmeiken. Gondoljuk meg: nem lett vólna nehéz Istvánnak még az emlékét is kiirtaniuk, hiszen szentté sem volt avatva. Ez tehát András érdeme, őit tekinthetjük a máig eleven Szent István-kultusz e|l:ső folytatójának. Igaz, hogy András, Béla, Géza, Sáliamon nem tisztelték szentként, legendáját nem íratták meg ; személyes tiszteletére nem törekeditek; feltűnő, hogy gyermekeiknek, a trón várományosainak sem adták az István nevet. (Majd csak Könyves Kálmán, a második Szent István-lagenda megifogatmaztatója kereszt e- ilii fiáit tudatosan Istvánnak!) Szentként pedig két felvidéki remetét tiszteltek, az ő legendájukat íratták meg az első (általunk ma ismert) magyar születésű püspökkel, Mórral, és a két szent (András és Benedek) vezéklőövé- vél övezte fel magát az aszkétahajlamú Géza király, Béla fia. Érdemeit utódai, Vazul fiai nem vonták kétségbe, de a nagy király vallásos tiszteletét nem tekintették feladatuknak. Géza öccse, Béla fia, Szent László (Vazul unokája) ismerte fel annak fontosságát és jelké- piségén messzemenően túli jelentőségét, hogy az akkor már kis híjáin fél évszázada halott István köré egyházi kultuszt kell teremteni — hogy István állameszménye tartósan fennmaradhasson. László indította meg (Imre herceggel1 és Gelllérttel együtt) a szentté avatási eljárást, és végeredményben ő teremtette meg a Szent István-i kultuszt úgy, ahogyan mi ma ismerjük. Szent Lászlótól kezdve minden, uralkodó a maga hangsúlyai szerint értelmezte a szent király változva változatlan érdemeit ; nem hamisították meg életrajzát, de mindig más és más hangisúlyokat emeltek ki, érdékeik és az akkori politikai viszonyok szerint. Viszont egyik „hangisúlyeltoló” életrajz vagy legenda sem kerüli meg a legfontosabb államszervezési gondolatokat, lásd Kézai Simon iménSzent István szarkofágjának egyik oldala (1038) Varga Imre: Szent István bronzszobra a római Szent Péter bazilika Magyarok Nagyasszonya kápolnájában. ti idézetét. Mert igaz, hogy Kálmán, aki maga is meg- vákíttatlta ellenfélét, egy Vazult vakíttató erélyes uralkodót állíttat élénk a második legendában, sőt Hartvig győri püspök Ist- ván-életrajzában is, szemben Lálszilló-kori legenda ála- mizsmás, imádfcozgialtó kiirá- ilyával — de az is igaz, hogy álamférfiiúi érdemeit másí- itás nélkül méltatják valamennyien. Melyék ezek az érdemek? Kétségkívül az Intelmekben fogalmazódnak meg legtömörebben. Milyen jellemző, hogy az Intelmek (De institutione morum) Anjoukon kódexekben maradtak ránk, jeléül, hagy az Árpád-ház kihalása után is a jogrend alapjául ismerték el István törvényeit és intelmeit. A királlyá koronázott Imre trónörökös számára írt Intelmek eszmei irodít- taitójai kétségkívül István maga, megfogalmazója pedig nagy valószínűség szerint Asztrik (Anasztáz) érsek. T örvényei is kiemelkednek a maga korának átlagából. Mint Szent István életének tudós ismerője, Győrffy Gyöngy írja : „Az a körülmény, hogy István király törvényhozása a szomszédos államokhoz viszonyítva humánusabb volt, és a szigorú, de igazságos törvények megtartását a király hatalma országszerte biztosítani tudta, messzemenő következményekkel járt. Magyarország jogbiztonság tekintetében az élvonalba került Európában. Ez eredményezte, hogy Európa minden részéből megindult a bevándorlás Magyarországra, és itt a legkülönbözőbb nemzetiségűék, valilásúak és foglalkozásúak megtalálták boUdogullásuk helyét.” Amikor tehát a régi egyházi énekben „a magyarok tündöklő csillagát” sóhajtja vissza a magyar nép, költői általánosítássá emel egy tényeknek megfelelő történeti igazságot, akárcsak a Szent Jobb tiszteletével, mely az igazságosan kormányzó kéz j ölképe. Szent István állama Első királyunk, Szent István, miután II. Szilveszter római pápától kért és kapott koronát, országával a nyugati kereszténységhez csatlakozott. (A keresztény egyház a IX—XI. században fokozatosan kettészakadt. A nyugati kereszténység központja Róma, a keletié pedig a görög császárság fővárosa, Bizánc lett.) A nyugati kereszténységhez történt csatlakozás azonban nemcsak a pogányságból a kereszténységbe való áttérést jelentette, hanem vele járt a frank birodalomban már két évszázada jól működő, bevált hűbéres állam- szerkezet kiépítése is. Közelebbről: Szent István megkísérelte ezt a feudális, nyugati intézményt a sajátos magyar viszonyokhoz szabni. Ismerve egy gyökeresen új társadalmi-gazdasági rendszer létrehozásának vissza - riasztó nehézségeit, ez roppant nagy munka volt. István királynak azonban sikerült. Ezt bizonyítja az elmúlt kilenc évszázad : Magyarországnak, mint államnak és a magyarságnak, mint államalkotó népnek a fennmaradása és megmaradása itt a Kárpátok övezte medencében. István kiiriállly államának szervezeti keretei a vármegyék vollltak. A vármegyék, azaz kerületek létesítésével István a kairolinig birodalom grófságlát honosította meg mtaigyair földön, e rendszeren! keresztül gyakorolta uralmát. Az egiész királyi birtoktest ugyanis uradalmiakra oszlőtt. Egy-egy uradalom központjául! itt talált — esetleg építtetett — kővár, földvár vagy mocsárvár szolgált (például Sopron, Szabolcs stb.). A vármegye maghatározott terüléteni ellátta az állam funkcióit: katonai erővel rendelkezett, fenntartotta a rendet, és támadáskor védőimet nyújtott a népnek. Általában 400 főből álló sereget adott a király hiadába. A vármegye étén a királyi birtok kormányzójaként is a várispén (cornes) állt. Szent István az ország védelmére határválnmegyéket is létesített. A határvármegye két kü l önleges hadiszol- gállaltöt ellátó katomaelem- mél bíir|t, úgymint az őrrel és a lövővel. A határvár az onszágböl kivezető főút mellé épült. Ez a haitárvárme- gye-ilánc egyben választóvonal volt a sűrűn lakott sík- vidék és a gyéren települt erdős hegyvidék között. E ritkáim lakott erdős vidék völgy eit gyepűakadályokkal torlaszolták el, és az átjárást kapuval biztosították. A gyepűn kívüli terület, volt a gyepűelve. A Szent István által alapított vármegyék számáról nincsenek pontos adataink. Számukat Pauler Gyula 45- re, Hóman Bálint 41-re, a legújabb kutatás 43-ra teszi. A vármegyerendiszer kiépítésével párhuzamosan kiadott törvényinek nevezhető dekrétumokkal első királyunk az eddigi vérségi szervezet (törzs, nemzetség) intézményeit és hagyományait féüretölta. A vérségi kapcsolatokon nyugvó föltí- Iközösség volt addig az egyetlen birtoklási forma: a földterület a nemzetségek kezében volt, s egy-egy nemzetség tagjai közösen használták. Szent István most e mamád (őisközösségi) forma heílyébe a magámhintdklást vezette be, s bátran állíthatjuk: a tulajdoni formák megváltoztatása egyik leglényegesebb intézkedése volt. Merőben új társaidallfmi rendet teremtett. Törvényeivel a germán hűbériség elemeit plántálta belé a magyar gondolkodásba. Addig minden katona egyenlő jogú tagja volt valamely vérségi köteléknek, amelyben! ölötte senki sem uralkodott. Az új rendszerben minden nagyobb kiterjedésű birtok ura — a senior — saját szolgálatára katonákat tartott, s azok hadii szolgálattal! tartoztak neki. A senior viszont a királynak tartozott hűséggel. Szent István e rendelkezésével a hűség eszméjét tette állama egyik alapelvévé. István királynak két törvénykönyve maradt ránk. E törvénynek a magyar tánsa- dallam XI. századi időszerű és megoldandó kérdéseivel foglakoznak, az akkori magyar gazdasági és társadalmi viszonyokat szabályozzák. Sőt, az intézkedések mögött gyakran visszacseng a régi magyar szokásjog, ami más, mint a bajor nép- jog, s eltér a maimzi zsinati határozatokban foglaltaktól. Az első törvénykönyv bevezetésből és 35 szakaszból áll, s a következő témáikra oszlik, illetve tartalmaz utasítást: az egyház és a papság helyzete, a keresztény vallásgyiakonlás biztosítása, az új birtoikrend, az erőszakos cselekmények megakadályozása, az eSküszagés, a földesúr, az özvegyek és árvák jogadnák biztosítása ás védelme, valamint a boszorkányoknak és varázslóknak (a régi vallás híveinek) a büntetése. A második törvénykönyv a korábbi törvényeket módosítja, pontosítja, tehát kiegészítő jellegű. Bár István király korlátlanul gyakorolta hatalmát, a törvényeket Magyarország püspökeivel és főuraival együtt hozta. Ezt onnan is tudjuk, hogy a második törvényében kétszer hivatkozik a szenátus döntésére vagy kérésére. A szenátuson' pedig a püspökök és főurak gyülekezetét kéíl érteni, vagyis a későbbi királyi tanácsolt. Dr. Csonkaréti Károly
