Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-20 / 199. szám

Somogyi Néplap 1988. augusztus 20., szombat Straub F. Brúnó ünnepi beszéde (Folytatás az 1. oldalról) mára néhány régészeti ma­radványra redukálta. Hogy ez a tragédia a magyar nép életében nem következettbe, az Géza nagyfejedelem és környezete felismerésének köszönhető. A válságból való kiutat úgy találta- meg, hogy kezdeményezte a Nyugattal való kapcsolatot, és a ke­reszténység felvételével ösz- szekapcsolva, a haladottabb feudális társadalmi forma, az erős központi hatalom ki­építését. Történelmünk sze­rencsés periódusát jelenti, hogy fia, Szent István négy évtizedes uralkodása folya­mán az ország építését, a hatalma alá vont terület ál­lami és egyházi szervezetét, a törvényhozást, a jogbiz­tonságot, a gazdaságot és a kultúrát olyan szilárd ala­pokra helyezte, amit évszá­zadok viharai sem tudtak megsemmisíteni. Csak így sikerült a magyar nemzet­nek Bizánc és a német—ró­mai császárság között füg­getlennek maradnia és fej­lődnie, s ezzel Európa sajá­tos részévé válnia. önbecsülésünk diktálja, hogy a magyar politikai gondolkodásban kitörölhe­tetlenül benne legyen 1100 éves európai jelenlétünk, az államalkotó magyarság ez­redéves öröksége. Éppen úgy, mint a felszabadulás óta eltelt esztendők vívmá­nyai, a szocializmus építé­sének eddigi eredményei. Mit mond, mit mondhat nekünk, a ma magyarjának ez az ősi örökség, minde­nekelőtt Szent István hagya­téka? Mi az az üzenet, amit meg kell hallanunk egy év­ezred távolából is? Elsősorban azt, hogy mi­előtt egy esetleges válság kibontakozna, körül kell néznünk és megismerni a bennünket körülvevő vilá­got. Másodszor azt, hogy ha meg akarunk maradni, ak­kor változnunk kell. Az el­múlt negyven évben mi bi­zony gyakran rövidlátóan gondolkodtunk. Miközben népünk gazdagodott, ipa­rúnk és mezőgazdaságunk termelte mindazt, amit év­tizedekkel azelőtt megál­modtunk, nem vettük észre, hogy ez alatt a világ hogyan és merre halad, nem vettük észre, hogy 20 évvel ezelőtti reformkezdeményezésünk le­fékezése már egy válság le­hetőségét takarta, azt a vál­ságot, hogy nem tudunk gondolkodásunkban meg­újulni. Pedig, ha körülnéz­tünk volna a világban, ezt észre kellett volna vennünk. Az idei pártértekezlet így is sokakat megrázott, ki­mondva, hogy sokszor és miben tévedtünk, hogy az állandóságból többet cipel­tünk magunkkal a kelleté­nél, hogy bátortalanok vol­tunk lépni abban, ami se­gíthetett volna a haladáshoz való felzárkózásunkban. Szerintem a felismert és felsorolt hibák nem okozói, hanem már következményei egy mélyebben fekvő vál­ságnak, s ez a szocializmus demokráciafogalmának a félreértése. Ez az, amit hely­re kell tennünk, ennék he­lyes értelmezését kell meg­tanulnunk. Alkotmányunk ünnepén kötelességünk arról is szól­ni, hogy a demokratikus ha­talomgyakorlás elképzelhe­tetlen az állam és az állam­polgár, illetve az államhata­lom és az egyén viszonyá­nak alkotmányos rendezése nélkül. Előbbre jutásunk egyenesen megköveteli, hogy olyan korszerű politi­kai és jogi garanciarendszert építsünk ki, majd pedig mű­ködtessünk, amelyik az ál­lamhatalom jogi korlátozása és az állampolgári jogok al­kotmányos deklarálása mel­lett konkrét jogvédelemmel, alkománybírósággal is biz­tosítja honfitársaink véle­ménynyilvánításának sza­badságát éppúgy, mint a jo­gilag nem tiltott tettek sza­badságát. Az ünnep sem feledtetheti velünk, hogy a Magyar Nép- köztársaság alkotmánya fö­lött is eljárt az idő. Ezért politikai és állami vezeté­sünk szándéka az alkotmány új megfogalmazása, majd országgyűlés elé terjeszté­se. Legyen olyan az' alkot­mány megfogalmazása, ame­lyik egyensúlyt teremt az állam és polgára között, hi­szen megtanultuk, . hogy a túlsúlyos állami beavatkozás nehezíti az alapjogok állam- polgári gyakorlását. Halaszthatatlan azonban már most a demokrácia ér­vényesülésének másik olda­la, az állampolgár tevékeny részvétele az ország ügyei­nek intézésében. Aki figye­lemmel kíséri az eseménye­ket, tudja, hogy olyan alap­vető kérdésekben, mint a nyilvánosság, a sajtószabad­ság, a lelkiismereti szabad­ság, a gyülekezés és egyesü­letalakítás, a környezetvéde­lem ügye és még sok más kérdésben folyik a vita, az érdekegyeztetés, gyakorol­juk a demokrácia érvénye­sítését. Ügy érzem, hogy a Szent István-i szellemben két vo­natkozásban ki kell emel­nem a teendőket. Az egyik a hazánkban élő nemzetisé­gek kérdése. E téren az uóbbi évtizedben is már elő­reléptünk, de még ennél többre lenne szükség, hogy általánossá váljék a demok­rácia alapvető követelmé­nye, hogy minden honfitár­sunk emberi méltóságát, életlehetőségét egyformán becsüljük. Ma is találkozunk azzal, hogy egyes honfitár­sainkat vagy vendégeinket, látogatóinkat egyesek lené­zéssel kezelik, csak azért, mert a bőrük színe más. Akik így vélekednek és cse­lekszenek, foltot ejtenek nemzetünk becsületén, velük nem lehet a demokrácia felé haladni. A másik, amiről szólnom kell : fennmaradásunk, ha­ladásunk és felzárkózásunk alapvető kérdése, hogy tár­sadalmi, gazdasági területen mennyire tudjuk milliók cse­lekvőkészségét igénybe ven­ni. A bürokratizmus, a túl­szabályozás ennek fő akadá­lya, a gondolkodás szabad­sága és ennek ösztönzése a fő támasza és elősegítője. Szakmunkások és művészek, pedagógusok és tudósok, mérnökök és orvosok tíz- és százezrei között sokan vár­ják ma a megújulást úgy, hogy saját gondolataikkal a maguk tudása és hite alap­ján a szükséges változások­hoz hozzájárulhassanak. Ez a gondolat- és cselekvési szabadság lényeges növelésé­nek lehetőségétől függ. Nagy erők feszülhetnek itt, ame­lyek felszabadítása nélkül lehetetlen előrelépni. Olyan tanulságok ezek, amelyekért meg kellett és meg kell szenvednünk, sok — olykor értelmetlennek látszó — áldozatot hozva. De az is kétségtelen, hogy ezekhez a tanulságokhoz ko­rábbi sikereink nélkül nem juthattunk volna el. Es ép­pen a munkánkat sokáig kí­sérő eredmények adnak erőt ahhoz az önvizsgálathoz, amely további fejlődésünk­höz elengedhetetlen. A Szent István-i mű és szocialista ál­lamiságunk évtizedei, egy­aránt arra figyelmeztetnek, hogy tetteink következmé­nyeivel merjünk szembenéz­ni. Azért hogy a rossz ne ismétlődhessen meg, a jót viszont jobbítani tudjuk. Tisztelt nagygyűlés! Hazánk és népünk nehéz napokat él meg, és talán még egy nehéz évtized áll előttünk. A feladat lényege szinte ugyanaz, ami végigkí­séri államiságunk ezeréves történetét: felzárkózni Euró­pához, a világ élvonalához, hogy ne váljon végzetessé lemaradásunk. A világ ma rokonszenvvel kíséri erőfe­szítéseinket és méltányolja azt is, hogy az elmúlt évti­zedben hozzájárultunk a nemzetközi légkör enyhülé­séhez. Belső gondjaink sem fogták vissza külpolitikai aktivitásunkat, mellyel Ke­let és Nyugat gazdasági-po­litikai közeledését szolgáltuk. Meggyőződésünk, hogy szót lehet és kell érteni minden­kivel, minden kérdésben, ha őszinte a jobbító szándék. Ezzel a tudattal vállaltuk magunkra — és kötelessé­günk magunkra vállalni — a környező országokban nemzeti kisebbségként élő három és fél millió magyar ügyét is, igyekezvén elősegí­teni emberi és nemzetiségi jogaik érvényesítését. Ez is történelmi küldetése a Ma­gyar Népköztársaságnak. Ez is záloga a már 1100 éve Európának ezen a táján élő magyarság fennmaradásá­nak. Kívánom, hogy feladata­ink és küldetéseink teljesí­téséhez legyen erőnk, kitar­tásunk — mondotta befeje­zésül az Elnöki Tanács el­nöke. Alkotmánynapi ünnepség Esztergomban Ünnepi gyűlést rendeztek péntekiem Esztergomban. A régi vár — Szent István fel­tételezett születési helye — eüőtti téren itöhb ezer jelen lévő ellőtt Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke mondott beszédeit. Van ab ham valami meg­ható, s egyben felemélő — mondotta többek között —, ahogyan a magyar nép ezek­ben a napokban álliaimalapí- tó királlyuinkra emllékeziik ; ahogyan nemzetünk zivata­ros korszakaiban oly sok­szor feléje fordult. Mi a tit­ka ennek a hódolatnak és tiszteletadásnak? Az, ahogy látván király a magyarságot bekapcsolta' a korabeli Euró­pa vérkeringésébe, a tömté- malimi fejlődés új útjára te­relte népünket, s ezzel való­ban gigászi feladatot oldott meg. Kállai Gyula emlékez­tetett arra is, hogy a Szent István-i örökségből a nem­zeti függetlenség és a társa­dalmi haladás gondolatának mély történelmi igazságát a társadalmi és politikai vi- Sizonyok viharai sem tudták kikezdeni. Részletesen szólt augusz­tus 20-a felszabadulás utáni tartalmáról, az alkotmány, a nemzeti egység jelentéséről, az új kenyér ünnepéről. Az alkotmányról szólva megál­lapította: — Most ismét az a feladat áll előttünk, hogy alkotmá­nyunk előírásait felülvizs­gáljuk és módosítsuk, vagy ha szükséges, új alaptör­vényt alkossunk. Erre nem azért van szükség, mintha a mostani hatályos alkotmá­nyunk nem tudta volna be­tölteni történelmi funkció­ját, hanem azért, mert az utóbbi években fejlődésünk sok olyan új kérdést vetett föl, amelynek a megoldása alkotmányos rendezésit kí­ván. S rendezést kíván sok más, gazdasági, politikai, kulturális, eszmei, kérdés, sok feszítő társadalmi prob­lémánk is. — Képesek vagyunk-e er­re? — tette föl a kérdést, és válaszolt is: — A párt or­szágos értekezlete választ adott erre a kételkedésre, bi­zonyította a pánt megújulá- sáit, vezetésre való képessé­gét és készségét. S ezt a készséget bizonyítja a kibon­takozó társadalmi aktivitás is- Igen, sorsfordító felada­taink elvégzéséhez ma is megvannak a szükséges ké­pességek ebben az ország­ban, s közöttük talán a leg­fontosabb, a politikai akarat is. A politikai akarat az új közmegegyezésre és a haza boilldoguLáisát biztosító cse­lekvésire. A Hazafias Népfront elnö­ke emlékeztetett : arra, hogy a magyar nép a jobb élet megvalósítása felé mindig akkor haladt bátran, szaba­don és eredményesen előre, amikor következetesen ér­vényesült a pánt szövetségi politikája, a népfiranitpoliti- ka. — A párt politikája nélkül elképzelhetetlen a mépfront- mozgalam — hangsúlyozta — a Hazafias Népfront tevé­kenysége nélkül viszont el­képzelhetetlen a párt politi­kájának megvalósítása. A politikai rendszer tovább­iéi jesztésének alapvető kö­vetelménye, hogy a 'népfront minden szinten: a községek­től az Országgyűlésig első számú partnere legyen a pártnak. — Országunk szociadisita- fejlődése nagy és szent ügy — emelte ki, s beszédének végén Szent István politikai végrendeletéhez kapcsoló­dóan megálLapítatta : — Ki­fejezhetem eltökélt szándé­kunkat: mi is vállaljuk a Szent István-i életmű hala­dó, soha el nem évü'lő voná­sait. Vállaljuk a folytatást, a folyamatosságot olyan ér­telemben is, hogy ezt a ha­gyatékot igyekszünk a jövő nemzedékek számára átörökí­teni. Nemzeti önismeretünk és nemzeti önbecsülésünk­nek is tartozunk ezzel. Abu íjad megbeszélése Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára pénteken a KB szék­házában találkozott Abu íjaddal, a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet Köz­ponti Tanácsának tagjával, aki rövid ideig hazánkban pihen. A palesztin vezető tá­jékoztatta Szűrös Mátyást a közel-keleti térségben bekö­vetkezett újabb fejlemények­ről, és átadta az MSZMP- nek a 1PFSZ VB üzenetét. Az MSZMP KB titkára meg­erősítette, hogy pártunk tá­mogatja a palesztin nép har­cát, amelyet elidegeníthetet­len jogainak érvényesítéséért folytat. Berecz János fogadta az Axel Springer elnökét Berecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken fogadta Peter Tam- mot, az Axel Springer kiadó elnökét és a kíséretében levő neves NSZK-beli kiadói szakembereket. Peter Tamm Demján Sándornak, a Ma­gyar Hitel Bank Rt. elnök- vezérigazgatójának meghí­vására tett rövid látogatást Budapesten, és üzleti meg­beszéléseket folytatott együttműködési lehetőségek­ről. Bush programja — a republikánus tanácskoiáson Kevés újat— hatásosan Hatásos, bár kevés új po­litikai gondolatot 'tartalmazó beszéddel fogadta el a Re­publikánus Párt elnökjelölt­ségét a pánt New Orteams- ban véget ért tanácskozásán George Bush. Mindjárt be­széde elején világossá tette, hogy eddig „lojális aléllnöke volt egy nagy amerikai el­nöknek” (Ronald Reagan­inek), de másít a sajéit jogán kívánja vezetni a pártot. Ki­fejezetten önálló programot azonban nem terjesztett elő. Mérsékelt hangvételű beszé­Az ENSZ összes megfigye­lője megérkezett már az ira­ki—iráni frontvonalra. Ma reggel, helyi idő szerint hét­kor, közép-európai idő sze­rint reggel ötkor lép életbe a fegyvennyugvás. A tnoot- vonailról pénteken sem je­lentettek semmilyen harci ■tevékenységet. Képünkön : két ENSZ-tiszt a térkép ellőtt — a tűzsizünelt küszö­bén'. Hosszas előkészületek után, augusztus 19-én találkozott egymással az észak- és dél­koreai delegáció a két ország határa mentén fekvő városban. A vezetők — a Koreai NDK-ból érkezett Csőn Kum Csői és a dél- koreai Park Jun Ku (B) — megbeszélés előtti kézfogásra készül dében — amelyen a legjobb PKÍliitikai beszédirók dolgoz­tak — egyrészt a reagani korszak eredményeinek foiy- italtását ígérte, másrészt aizt igyekezett bizonyítani, hogy a gazdaság feljesztésére, a béke fermtairtására', megszi­lárdítására csak a republi­kánus kormányzat 'képes. Bush ugyan támadta a Demokraita Párt programját és annak elnökjelöltjét, de elsősorban saját elnöki kva­litásait igyekezett bizonygat­ni. A beszéd két fő témája a gazdasági föllendülés foly­tatása, illetve a béke biztosí­tása volt, bár ez utóbbi csak jóval kisebb helyet kapott mint a belpolitikai témák Bush azt ígérte, hogy foly­tait ja a „béke és önmérsék- left” pKjllítikájáit, de ezt a; amerikai katonai erő fenn­tartáséira, sőt fejlesztésé« kívánja alapozná. Terjed a sztrájk Tovább terjed a sztrájk mozgalom a sziléziai bánya vidéken. A PAP lengyel hír ügynökség szerint a hét ele je óta sztrájkoló Mani fest Lipcowy és Morcinel bányák mellett az ottar munkabeszüntetés tómoga tására sztrájk kezdődött Manifest Lipcowy hány melletti, ugyancsak Jastrze bie—Zdroji Moszczenica bá nyában. Részlegesen meg szűnt a munka a Jasztrze bie és az Andaluzja név bányákban. A lengyel hírügynöksé szerint a szolidantásjelleggf indult munkabeszüntetése két, amelyek valamenn? esetben illegálisak és itöi vénytelenek, az egykoi „Szolidaritás” aktivistáina nyomására üzemfoglaló öl kupációs sztrájkokká széli sítik ki. A szczecini kiköti ben kezdődött sztrájk is ok kupációs sztrájkká alakú át. A szakszervezet állásfof lalása szerint rontja a do gőzök hangulatát, hogy reform eddigi eredményi messze elmaradnak az ígi retektől és a várakozástc Az eddigi intézkedések se: a dolgozók, sem a nyugd jasok életszínvonalát nei őrizték meg, s nem javító ták az ország gazdasá helyzetét. A kormány eddi politikája — állítja a szál szervezet — az árak emel« sében és látszatcselekvésbe merült ki.

Next

/
Thumbnails
Contents