Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-18 / 197. szám

1988. augusztus 18., csütörtök Somogyi Néplap 5 Országházak BUDÁN, PESTEN, BUDAPESTEN Egymással szemben... • Látszott rajta, hogy azért jött be a szer­kesztőségbe, mert valami nagyon bántja. Levélben képtelen lett volna megírni a panaszát; élő szó­ban akarta elmondani vala­kinek. Kapkodva beszélt, mint aki nem tudja, mi a fontosabb: a történet vagy a kilátástalan helyzete. Azzal fogadtam — mielőtt mon­dandójába belekezdett vol­na — naponta hallgatunk meg panaszosokat, ki a víz­csapot, <ki a kiszolgálást, ki a busz késését vagy éppen a hőséget szidja. Mi újságírók — édeskevés dologra va­gyunk gyógyír. Ezt mégis meg kell hallgatnia — felel­te az öregember. — Nyers Lajosnak hívnak, Kisberényböl. 78 évet töltöt­tem le a falumban, tisztes­séges bognármesterként, ke­vés volt rám a panasz. A lengyeltóti téeszből mentem kérem nyugdíjba, úgy, hogy azután már csak a ház kö­rüli munkának élek, csende- sen-boldogan öregségemre, így teltek-múltak az évek, s Kisberényböl is az lett, ami a legtöbb kicsinyke faluból: áldozat. Maradtunk is, nem is. Talán ha nyolcvan em­ber él a kis községben. Akik ott maradtunk, vállaltuk ezt; nem a legjobb az ellátás, a kiszolgálás, az utazás, a tö­rődés az emberekkel, de hát mit lehet tenni. Ha egyszer ott született az ember, ott akar meghalni a szülőföld­jén. Az öreg nagy levegőt vett, amikor folytatta a történe­tét: — Hanem tavaly óta az ördög beköltözött a mi ut­cánkba, be egyenesen az em­beri lélekbe. A mi utcánk olyan pusz- tulóféle-faluvége. Az öreg vályogházak kiadják a lel­kűket azzal, hogy vagy a te­metőbe, vagy valahova vi­dékre költözzön el a gazdá­juk. Nem is maradt már azon a kis utcadarabon más, csak mi — én meg az én hűséges társam — meg szemben a Nagy Józsiék. Lajos bácsi megtörölte a homlokát és belevágott a legnehezebbjébe: — Az ám, a Nagy József. Ö is falubeli, kisberényi. Nem jött-ment ember. Oda­való. Ismeri a falut, mint a tenyerét. Ott maradt ő is, egyszerű állásban — a len­gyeltóti kórházban dolgozik. Megvoltunk egészen jól ta­valyig. Azóta pokol az éle­tem ... — Pokol a földön? Hogy néz az ki? — Tény, én voltam a hi­bás. Tavaly, egy nap, ami­kor a ház előtt takarítottam, a szemetet az ő árkába dob­tam. Nem sok volt az, volt is ott már. Estére ő átdob-* ta hozzám. Ezen összekap­tunk. Jobb erőben van ná­lam, nem is mertem nagyon ugrálni. Bántam én már azt a kis semmit, de nem gon­doltam eleinte rosszra. Még az orvoshoz is vittem a fele­ségét motorral, ő is segített nekünk, ha valami gondunk volt, hiszen mi sem vagyunk egészségesek. Attól a naptól kezdve azonban pokol lett az élet. Ha meglát, rámkiált, elémáll. Elmond mindenféle gazembernek, rossznak, ha­zugnak. A múltkor egy öreg- asszóny rosszul lett. En vol­tam érte a felelős, a hibás. En voltam a bűnös, hogy mi­ért nem segítek, közben ő, a fiatalember ott állt a ka­puban. Múltkor a heveske­désben a szám is felrepedt, amint odakapott. Ha meg­lát, rögtön szidni kezd, fe­nyeget. Félek, szinte elbú­junk az asszonnyal a ház­ban. — Miért nem jelenti a ta­nácsnak, a rendőrnek? — Jelentettem én a len­gyeltóti tanácsnak, tárgyal­ták is ügyünket. Hitték is, meg nem is. Nem volt tanú, nem volt, aki mellém állt volna. „Ne veszekedjenek” — ezzel mehettünk azútunk- ra. Amíg nem folyik vér, addig nincs mibe beleavat­kozni. — Ha én ezt megírom, nem az lesz a hatása? — Ha maga nem írja meg, bíróságra megyek, vagy nem is tudom, hova. Semmit nem tettem, hagyjon az az em­ber engem békén. En ott akarom az életemet letölte­ni a falumban. Mikor Nyers Lajos elkö­szönt, attól kezdve nem ha­gyott nyugton a dolog. Hogy lehet az hogy ilyen kis sem­miségen — egy buta vélet­len dolgon — kirobbanhat az örökharag? Házak dőlnek össze körülöttünk, pusztul a táj, s ők két kakas módjá­ra civakodnak. Haragszom- rád-nemzet vagyunk, nem tudunk megbocsátani. Mit tart erről Nagy József, aki­re az idős ember ennyire pa- , naszkodik: — Nyers Lajos betegesen azt hiszi, hogy én ártani akarok neki. Szinte üldözési mániája van, úgy belevette magába, hogy én ki nem áll­hatom. Valóban, néha elfut az indulat, de hát nem köny- nyű manapság az élet, ami­kor néha valamin begurul az ember, ö dobta át nekünk a szemetet, ez talán szép volt tőle?! A tanácson megmond­ták, hogy viselkedjünk nor­málisan, azóta én nem ár­tottam neki. Az már nem újságba való, mit tartok az öreg viselkedéséről. Miattam élhet boldogan Kisberény- ben, én nem ártok neki. Egymással szemben lakik Nyers Lajos és Nagy József. Régi herényiek, sok mindent megértek: többet láttak an­nál, minthogy egy lapát ize­mét átröpült az utcán és az árokban kötött ki. Hiszen a békesség annyin áll, hogy valamelyikük egy üveg bor­ral 1— ásványvízzel — át­menjen azon a „frontterüle­ten” és annyit mondjon: — Komám, spongyát rá ... Békés József Amióta IV. Béla király beköltözött a budai várpa­lotába, az országos gyűlése­ket rendszerint Pesten, az­az a Rákos-patak által át­szelt mezőn, hol a szabad ég alatt, hol valmeflyik templomban tartották. Buda 1541. évi török kézre kerü­lése után Bécs lett a ma­gyar király lakóhelye. Mivel a rendek nem akartaik or­szággyűlésre a királyi lakó­helyre, Becsbe menni, ke­resni kellett a közelében egy olyan magyar várost, amely­ben az uralkodó a tanácsko­zások ideje alatt kényelmes és rangjához illő szállást ta­lálhat. Ez a város Pozsony volt, amely így lett évszá­zadókon át az ország fővá­rosa, és az országgyűlések színhelye. A török kiűzése után a romokban heverő, hajdan fényes Buda csak a XVIII. század végére tért magá­hoz. Felmerült a gondolat, hogy ismét Buda legyen a főváros. A kívánság kivéte­lesen találkozott II. József szándékával, aki, miután 1782-ben betiltotta a haszon- táliannak ítélt szerzetesren­deket, a klarissza apácák el­kobzott budai rendházát ala­kíttatta át országházzá. Az építkezéseket és átala­kításokat F. A. Hiildebrandt 1785-ben fejezte be. A temp­lomot emeletekre osztották, tornyát lebontatták. Az or­szággyűlés alsótáblája ' az épületegyüttes utcai szár­nyában, a felsőtábla pedig az északi udvari szárnyon kapott helyet. Az épületben 1790. június 10-én nyílt meg az első or­szággyűlés, hogy helyreállít­sa az 1790. február 20-ári meghalt II. József által szét­zilált alkotmányosságot. Ezen az országgyűlésen több nevezetes vita zajlott. ( Jú­nius 11-én az alsótábla ki­mondta, hogy tárgyalásait ezentúl magyarul folytatja, magyarul vezeti az ország­gyűlési naplót s törvénybe kívánja iktatni, hogy a köz- ügyeket — a látta' nyelv használatát továbbra is megengedve — magyarul Le­het intézni. A másik téma a protestáns hitfelekezetek egyenjogúsításának heves viitájia volt. A legközelebbi ország- gyűlést — vagy ahogyan ak­kor nevezték, diétát —, 1792. május 24-én nyitották meg Budán, amely június 6-án királlyá koronázta I. Ferencet. Ezen kívül még egy országgyűlést tartottak iitrt : a tanácskozást 1807. áp­rilis 9-én nyitotta meg az uralkodó. Az itt alkotott tör­vénycikkek az újoncozással és a hadiadóval foglalkoz­tak. Ez ugyanis már a na­póleoni háborúk időszaka. A következő rendi ország- gyűléseket többféle okból is­mét Pozsonyban tartották. De 1843-ban a pozsonyi dié­ÉPÜL A LENAU-HÁZ Megkezdődött a pécsi Le­nau-ház építése. Várhatóan 1989 'nyarára készül el tel­jesen. Ez lesz a nagy létszá­mú hazai német nemzetiség anyany elvi és kulturális köz­pontja, egyben a Nikolaus Lenau Közművelődési Egye­sület otthona is. A Kultu.r- verein Lenau az első ma­gyarországi nemzetiségi egyesület, amelynek bejegy­zett tagjai vannak, s új for­mája a nemzetiségpoHiitika megvalósításának. Tevé­kenysége az 'egész országra kiterjed. Jelenleg más szo- aiálista országban nem mű­ködik ehhez hasonló nemze­tiségi szervezet. Névadója az 1802 és 1850 között élt Ni­kolaus Lenau osztrák-német költő, aki a történelmi Ma­gyarországon született, s mintegy szimbóluma a Kö- zép-Európábam együtt élő népek szellemi össze,tarto­zásénak. ....... — ■.*?■■ „ ...Dicsértessék a tett, az építő tudás” Törzsgárdatagokat köszöntöttek tán felvetődött a gondolat, hogy a következő ország- gyűlést már Pestre hívják össze. 1844-ben tervpályáza­tot adtak ki „Pesten építen­dő Országház tervének ké­szítésére”. A közhangulat­ban tehát munkált egy kü­lön e célra építendő or­szágház kívánsága. Még Vörösmarty is szót emelt ér­te 1846-ban írt, Országháza című költeményében: „A hazának nincsen háza, / Mert fiainak / Nem hazá­ja ...” Á szabadságharc, majd a Bach-karszak alatt érthető módon nem esett szó országházi épületről. Amikor az uralkodó belátta, hogy rendeznie kell viszo­nyált Magyarországgal, 1865 elején elhatározta, hogy első lépésként, Magyarország kí­vánságának megtfel’elően, or­szággyűlés összehívásával kezdi a békülést. E hírre tüstést bizottság alakult, amely kiválasztott a Sándor utcában egy teliket, s megbízta Ybl Miklóst, hagy arra gyorsan építsen fel országgyűlések tartására alkalmas házat. A tervek ha­mar elkészültek, s Ybl 1865 áprilisában elkezdhette az építkezést, amelyen 800 épí- tómumkás dolgozott éjjel­nappal Diescher József épí­tőmester irányításával. S a mai Bródy Sándor utca 8. számú épületet, az úgyneve­zett régi képviselőházat nem egészein egy esztendő lefor­gása alatt ( 1) felhúzták úgy, hogy 1866. április 14-én már iitt tartóttá első rendes ülé­sét az országgyűlés, ponto­sabban annak képviselőhá- za. Ment a főrendiház a szomszédos Nemzeti Mú­zeumban ülésezett. Ez volt az a nevezetes országgyű­lés, amely végül is a kiegye­zést létrehozta, amelynek so­kat vitatott törvénycikkei ebben a palotában születtek. A sebtében felhúzott épü­let magán viselte a kapko­dás nyomait. 1884-ben olyan állapotba került, hogy mint A budai Országház utca 28. Mikszáth írja: „... ha esős idő van odakünn, a buffet- be becsarog... Mikor a Sándor utcában hajt vala­melyik fiáker, az ablakok rezegnék az épületben s a bölthajtásról hullani kezd a vakolat... Egy idő óta észrevették a bentlakók, hogy egyetlen patkány sem mutatkozik az épületben ... Egy szónak száz a vége, az ideiglenes anszágházat nem lehet tovább használni.” Ekkor azonban már tör- . vénybe iktatták, hogy új or-" széigházat kell építeni. 1881- ban alakult országos bizott­ságnak az volt a feladata, hogy kiválassza a megfelelő telket, és kiadja az ország­ház építésére a pályázatot, majd az építési megbízást. Az egy esztendő alatt felhú­zott képviselőház homlokza­ta Budapesten a Bródy Sán­dor u. 8. szám alatt A bizottság továbbá leszö­gezte, hogy ami az új or­szágiházzal1 kapcsólatban „...a beosztást és célszerűséget il­leti, nem korlátozandó pénz­ügyi tekintetek által, hanem az épület a jelen, valamint a jövőbeli szükségleteknek megfelelően épüljön.” Apá­lyázat lejártáig^ 1883. feb­ruár 1-jéig beérkezett pá­lyaművek közül a bizottság húsz szavazata közül tizen­kilencet Steindl Imre kapott, övé lett tehát a megbízás. Tisza Kálmán miniszterel­nök 1884. március 13-án nyújtotta be a tervét elfo­gadásra az országgyűlésnek. Rs Statadíl Imre munká­hoz látott. Az 1885 októbe­rében elkezdődött építkezés 1904 nyaráig tartott. De már 1902-ben nagyjából készen álflit mai országházunk, amelyben 1896. június 8-án tartották a képviselők első ülésüket ; törvénybe iktatva a honfoglalás ezredik évfor­dulóját. Parlamentünk, Magyaror­szág .. egyik legpompásabb épülete, s nemcsak a fővá­ros, hanem az egész nem­zet dísze és büszkesége, ál­lamunk egyik jelképe, az alkotmányosáéig és törvé­nyesség otthona. Dr. Csonkaréti Károly Kér tannyelvű oktatás Az új tanévben immár több mint ezer diák vehet részt a hazai két tannyelvű gimnáziumi oktatásban. A tavaly megindított, külön­leges nyelvi képzést nyújtó vidéki és budapesti iskolák mellé ősztől újabb négy in­tézmény kapcsolódik: a ba­latonalmádi új gimnázium­ban angol, a fővárosi XIX. kerületi új középiskolában spanyol, a nagykállói Korá­nyi gimnáziumban német és a pásztói Mikszáth gimnázi­umban francia nyelven fo­lyik majd a képzés. A tavalyi, úgynevezett nulladik, előkészítő évet el­végző mintegy félezer tanu­ló most szeptemberben már az első esztendőt kezdi meg. Az előkészítő kurzuson fő­ként az illető, nyelv elsajátí­tásával foglalkoztak a diá­kok, az első évfolyamon vi­szont már a matematikát, a fizikát, a történelmet és a földrajzot, illetve a második osztálytól a biológiát idegen nyelven tanulják. Már hagyományosnak . mondható eseményre gyü­lekeztek kedden délután Ka­posváron megyénk könyv­tárosai közül azok, akik tíz, húsz illetve harminc éve dolgoznak a kulturális élet e területén, hogy átvegyék a törzsgárdatagoknak ki­járó jutalmakat. A Palmiro Togliatti' Me­gyei Könyvtár előadótermé­ben Szita Ferenc, a könyv­tár igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Az ünnepi gondolatok között kiemelte: régóta1 hagyomány már, hogy augusztus húszadika előtt köszöntik a könyvtáros törzsgárdát. Utaljt arra is, hogy a könyvtárosok mun­kája nagymértékben befo­lyásolja a művelt, olvasott nemzedékek kialakításának ■síikénél. Somogybán szinte éven­ként avatnak új községi könyvtárat, iskolai, városi könyvtáraikat újítanak fel. örvendetes, hogy megyénk­ben a falusi, városi és köz­ségi könyvtárak megtartot­ták olvasóikat, jóllehet az olvasás, a könyv varázsa kissé Somogybán i,s meg­kopott. A nyoltevaniais évekig a könyvtárlátogaitófc száma folyamatosan növekedett, s ez nagymértékben az ott dolgozók kitartásának, ten­ni akarásának volt az ered­ménye — hangsúlyozta Szita Ferenc. Az ünnepélyes köszöntő után tizenketten vették át dr. Horváth Sándortól, a megyei tanács elnökhelyet­tesétől a 10 éves törzsgárda- tagságért járó jutalmat. A 20 éves tagságii jutalmat ki­lencen' kapták meg. Utánuk a 30 éves törzsgárdatago­kat köszöntöttték : Bolevácz Józsefet, a tahi nagyközségi könyvtár igazgatóját, Hor­váth Györgyné ninyabese- nyői tiszteletdíjas könyvtá­rost, Zsilvölgyi Józsefet, a sióf oki városi könyvtár mód- szertanosáit és Zsugovits Im­re csökölyi könyvtárost. A j Uitalmazottaik Bors István és Gera Katalin szobrászművé- szék egy-egy erre az alka­lomra készített plakettjeit is megikapták. \ Horváth Györgyné rinyabesenyői könyvtáros veszi át a ju­talmat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents