Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-18 / 197. szám
2 Somogyi Néplap 1988. augusztus 18., csütörtök Utolsó nekifutás? Ma elnököt választanak a világ talán legszétesettebb országában. Abban a Libanonban, ahol az államfőt „Baabda polgármesterének" nevezik, célozva rá, hogy hatalma nem sokkal terjed túl Bejrút-környéki rezidenciáján s a „nemzeti egységkormánynak” mondott testület három éve nem volt képes ülést tartani. Az országban gyakorlatilag 1975 tavasza óta polgárháború folyik, amit csak súlyosbítanak a rendszeres izraeli behatolások, valamint a táborok háborúi, a rivális palesztin csoportok között dúló harc. Közben tönkrement a Közel-Kelet hajdan virágzó pénzügyi és gazdasági központja, 1981-ben még öt libanoni font volt egyenlő egy dollárral, ma ötszázötvenet kínálnak érte. A bejrúti nemzetközi repülőtérre érkezőt ugyan libanoni vámtisztviselő és vízumellenőr fogadja, de az épületen kívül még az állami egység látszata is megszűnik. A főváros keleti részében s attól Északra a jobboldali-keresztény Libanoni Erők milicistái gyakorolják a fennhatóságot; Bejrút mellett a Suf-hegység- ben a drúz fegyveresek; délen a Damaszkuszi rokonszenvező Amal és az Irán- barát Hezbollah síita osztagai vetélkednek; a zghartai hegyekben Frandzsije volt elnök parancsára várnak; Nyugat-Bejrútban, Akkor- ban és Tripoliban mintegy huszonötezer szír katon/i tartja fenn a rendet, s ki tudná felsorolni a különböző táborokat, a helyi kiskirályokat. Nem egyszerű tehát a helyzet áz elnökválasztással megbízott parlament épületén kívül, de azon belül sem. A 99 tagú képviselőházat (a mandátumok birtokosai közül 30 maronita, 24 másik hat keresztény egyházhoz tartozik, 45 pedig szunnita, siita, illetve druz, vagyis mohamedán) 1972- ben választották meg, a voksolást azóta sem tudták megismételni. Az alkotmányt helyettesítő, még 1943-ban megfogalmazott Nemzeti Charta értelmében az államfőnek a maronita közösséghez kell tartoznia. Ezért a csaknem harminc számba vehető jelölt — akinek neve az újságok „jelöltbörzéjén” szerepel — kizárólag maronita. A baloldal és a drúzok az élévé kevés eséllyel induló Antoine Ashkar mellett álltak ki; a Bejrutban is járt amerikai különmegbízott, Murphy, a helyi lapértesülések szerint hat, Washington által kívánatosnak tartott kandidátust említett, köztük Michel al Khuri volt bankelnököt és Michel Edde egykori tájékoztatásügyi minisztert. Az utóbbinak távoli rokona, Raymond Edde és mások arra várnak, hogy a kompromisszum embereiként, független jelöltként léphessenek föl. Az önjelöltek közé tartozik az „erős ember”, Samir Zsazsa mili- cistaparancsnok is, de aligha nyerhet többséget. A három első vonalbeli jelöltként a Nemzeti Liberális Párt képviselőjét, Dany Samunt (Camille Samun volt elnök fiát), a Damaszkusz rokon- szenvét élvező, 78 éves volt elnököt, Szulejman Franzsi- jét és Michel Aun hadsereg- főparancsnokot említik, aki ez ideig minden kaput nyitva hagyott s úgy szeretne jelölt lenni, hogy hivatalosan húzta-halasztotta a nevezést. Jóslásokba nem érdemes bocsátkozni, de az nyilvánvaló, hogy csak olyan elnök lehet valamennyire eredményes, aki élvezi legalább a fontosabb csoportok és az országban jelentős szerepet vállaló Szíria bizalmát. Nem véletlenül említik utolsó nekifutásként az elnökválasztás lehetőségét: ha fiaskó lesz, Libanon alighanem tovább merül a zűrzavar mocsarába. Réti Ervin A bécsi utótalálkozó Beszélgetés Erdős Ándréval Rövid nyári szünetet tartanak a bécsi utótalálkozó — a helsinki záróokmány végrehajtását vizsgáló harminchárom európai és a két észak-amerikai állam — küldöttségei. Eddigi munkájuk néhány, régebben nem tapasztalt jellegzetességéről beszélgettünk az itthon tartózkodó Erdős André nagykövettel, a magyar küldöttség vezetőjével. — A múlt esztendők E urópa-találkozóin megszoktuk, hogy a vélemény- eltérések éles határa két, esetleg három csoport között húzódik: a Varsói Szerződés, a NATO és a semlegesek, el nem kötelezettek. Mostanában mintha ösz- szekuszálódtak volna ezek a vonalak. — Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten .résztvevők álláspontját most is, a jövőben is alapvetően meghatározza, mely szövetséghez tartoznak, milyen a .társadalmi berendezkedésük. E tanácskozások témaköre, tartalma azonban, ahogy a nemzetközi körülmények változnak, mind gazdagabb, sokrétűbb lesz, száz és száz kérdésben kell állást foglalniuk a delegátusoknak, akik országuk rendszerétől, belső helyzetétől, poiliiitikai gyakorlatától, stílusától és egyéb tényezőktől függően a legkülönbözőbb vállaszokiat adják. Olyanokat is, amelyek az említett régi, merev „határokat” keresztül-kasul járják. — Hallhatnánk néhány példát? — A semleges, el nem kötelezettek soraiban a katonai biztonságot illetően Svájc általában a klasszikus nyugati nézeteket vallja; Svédország és Finnország úgy hat, jóval nagyobb jelentőséget tulajdonít csoportjuk sajátos érdekeinek és annak a kapcsolódásnak, amely a huszonhármak tárgyalásai és az európai biztonsági folyamat között van. Meglehetősen sokszínű a NATO is. Az Egyesült Államok a tengerentúliról másként itekinit az európai együttműködésre, mint egy. a földrész közepén található tőkés ország. Különbözik a francia és az amerikai katonai szemlélet, nem mindenki osztja egyenlően az atlanti világban az NSZK készségét a Kelettel való gazdasági kapcsolatok építését illetően. A szocialista országok csoportját is olyan bokrétának nevezhetjük, amely ben — mondhatni — megtalálható a vörösnek több árnyalata. Más-más választ adnak például a kelet—nyugati iari—pénzügyi kapcsolatok fejlesztésének kérdéseire, attól függően, milyen a belső gazdasági berendezkedésük, mennyire nyitnak utat a nyugati tökének, teszik lehetővé vegyesvállalatok létesítését, in- formatívok, milyen mély - ségben közölnek statisztikai adatokat, mennyire szabadok az emberi kapcsolatok. Eltérően kezelik a szocialista országok a nemzeti kisebbségeket is érdekeik vagy vélt érdekeik, belső politikai gyakorlatuk szerint. Ezt mi. magyarok egyébként fájdalmasan tapasztaljuk. — Milyen visszhangja volt Bécsben annak a magyar kívánságnak, hogy hazánk az elsők között legyen, ahonnan kivonják a külföldi csapatokat? — E téma ilyen formában hivatalosan nem került szóba. Nyilvánvaló azonban, hogy a bécsi tanácskozás sikerének nagy szerepe lehet abban, hogy e célt elérjük, bár csak több lépcsőben. Mindenekelőtt a Varsói Szerződés és a NATO küldöttségei fogalmazzák meg minél előbb annak a jövendő tárgyalássorozatuknak a mandátumát, megbízatását, amely az európai hagyományos fegyverzet csökkentésével foglalkozik majd; fejeződjön be gyorsan és sikeresen a bécsi utátalálkozó: kezdődjék meg minél előbb a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentésével foglalkozó értekezlet és hozzon olyan döntéseket, amelyeknek keretében jelentősen kisebbíteni lehet a haderőket és hazavinni a külföldi csapatokat. Elsősorban a jó európai légikor teremthet megfelelő körülményeket a magyar kívánság teljesüléséhez. — Igaz-e a hír, hogy a bécsi utótalálkozó gyorsabb haladásának fő fékező je Románia? — Bécsben az utóbbi hetekben a küldötteket valóban sokat foglalkoztatta a román álláspont. A román küldöttség viszonylag későn, olyan javaslatot terjesztett elő, amely számos irreális elemet tartalmaz, nem veszi figyelembe az európai adottságokat. Ilyen például egyrészt az (elvileg igen tisztes) követelés, hogy minden családnak 2000-ig biztosíttassék lakás és a fiataloknak munka. Másrészt Románia túlzott hangsúlyt ad a bel- ügyekbe való be nem avatkozásnak, például az emberi jogok és az emberek közötti kapcsolatok viszonylatában; végül erősen le akarja szűkíteni az európai találkozók hatókörét, gyakorlatilag a jelenlegi szinten befagyasztani a helsinki folyamatot. Valójában a küldöttségek döntő többsége dinamikus Európa-folyamatot kíván, de ez már azáltal is lassul, hogy a román fél nem vesz részt kellő aktivitással a bécsi . záródokumentum szerkesztésében, s csak várja: elfogadják-e javaslatait vagy sem. Hozzá kell azonban tenni, hogy eddig nemcsak a román módosító javaslatok akadályozzák a munkát, delegációk ugyanis ezeket szinte ösztönösen félretették és ettől függetlenül folytatták a szövegezést. Az az igazság, hogy a bécsi munka eddig több más keleti és nyugati módosító javaslat miatt is húzódott. A nyári szünet után azonban szembekerülünk majd a román kollégák javaslataival, s reméljük sikerül kompromisszumos megoldásokat találni. — Van-e remény arra, hogy még az idén befejeződik a bécsi utótalálkozó? — Munkánk az utóbbi időben felgyorsult, a legtöbb kulcsfontosságú kérdésben haladás tapasztalható, bár egy-két téma fölött még folyik a vita. Ha mindenki jó akaratot tanúsít, októberre elkészülhet egy gazdag tartalmú záródokumentum, amelyet előreláthatólag külügyminiszteri szinten fogad el a harmincöt állam. A kora őszi zárás azért is fontos lenne, hogy még az idén elkezdődhessen két fontos és a bécsi befejezéstől függő tanácskozás: a stockholmi konferencia folytatásaként a bizalom és a biztonságerősítő intézkedésekről, másrészt a fegyveres erőkről és a hagyományos fegyverzetekről. Á „még az idén” szavakat azért húzom alá, mert az említett két tárgyalás előreláthatóan évekig tart majd, tehát jó minél előbb megkezdeni őket. Bécsi siker esetén (amelyet még nem lehet biztosra venni) egyébként is gazdag program várja a harmincöt államot a következő három esztendőben: szakértői találkozók sora és előkészület az 1991-es vagy 1992-es utótalálkozóra, valószínűleg Helsinkiben. Tatár Imre Lezuhant a pakisztáni elnök repülőgépe A pakisztáni rádió jelentése szerint szerdán repülőgép-szerencsétlenség következtében életét vesztette Mohammad Ziaul Hakk, Pakisztán elnöke. Az elnök katonai egységeket tekintett meg az ország Pandzsáb tartományában, és úton hazafelé repülőgépe lezuhant. A gépen tartózkodott rajta kívül Ahtar Abdul Rahman tábornok, a pakisztáni fegyveres erők egyesített parancsnokságának elnöke, valamint Arnold Rapahel, az Egyesült Államok Iszlámábádban akkreditált nagykő, vete és több magas rangú pakisztáni katonatiszt. A szerencsétlenség röviddel azután történt, hogy a repülőgép fölszáll a Pandzsáb tartománybeli Bahá- valpurból. Az elnöki teendők ellátását a szenátus elnöke, Gúlám Iszhak Hán vette át. Űjabb támadási terv? Ha utazik Teheránba Szlavko Jovics tábornok Irán állandó ENSZ-képvi- selője szerint Irak még a tűzszünet érvénybe lépte előtt nagyszabású támadást akar indítani hazája ellen. Mohammad Dzsafar Mahal- lati hírszerzési adatokra hivatkozva állította ezt, amikor átadta a világszervezet főtitkárának, Javier Pérez de Cuellarnak az iráni külügyminiszter, Ali Akbar Velaja- ti ezzel kapcsolatos üzenetét. Találkozott az ENSZ-íőtit- kárral Iszmat Kittani, Irak állandó ENSZ-képviselője is. Az iraki diplomata nem volt hajlandó megválaszolni az újságíróknak az iráni gyanúsításra vonatkozó kérdéseket. Tegnap a főtitkár kérésére összeült az ENSZ közgyűlése. Pérez de Cuellar azt kérte a nemzetek képviselőitől, hogy gyorsan hagyják jóvá az Irak és Irán közti tűzszünetet ellenőrző katonai megfigyelő-csoport és az annak munkáját megkönnyítő kiszolgáló személyzet tevékenységéhez szükséges pénzügyi fedezetet. A főtitkár 35,7 millió dollárt kért az első három hónapra. A közgyűlés költségvetési bizottsága már korábban jóváhagyta az összeget. Szlavko Jovics vezérőrnagy Az Arab (Perzsa)-öbölben szombattól hatályos a tűzszünet, betartását 24 nemzet 350 fegyvertelen katonai szakértője fogja a helyszínen ellenőrizni, 950 fős kisegítő személyzet segítségével Kedden elindult Bagdadba a megfigyelőcsoport főparancsnoka, a jugoszláv Szlavko Jovics tábornok is. A másik háborúzó -fél fővárosát, Teheránt várhatólag ma keresi föl először. Irakba utazott az a 15 magyar katonatisztből álló egység, amely hazánkat képviseli a tűzszüneti egyezményt ellenőrző csoportban Az egyén és népcsoportok Jogainak cinikus semmibevétele Csehszlovákiai írók tiltakozó nyilatkozata - Lapvélemények LENGYEL BÁNYÁSZSZTRÁJK Szerdán is folytatódott az olkJkupáoiós sztrájk a déllengyelországi Jastrzebieben. A „Manifest Lipcowy” szénbányában a hétfőd esti műszak mintegy 5—600 bányásza nem vette föl a munkát, s kedden a reggeli műszak dolgozói is csatlakoztak hozzájuk. A helyszínre érkezett körzeti ügyész törvénytelennek nyilvánította a sztrájkot, amelyben azóta nyugati hír- ügynökségek jelentése szerint a bánya 9 ezer dolgozója közül már mintegy négyezren vesznek részt. A szerdai varsói lapok jelentése szerint a bánya igazgatósága ideiglenesen az egész vállalat területén leállította a munkát. A PAP lengyel hírügynökség értékelése szerint a munkabeszüntetés kifejezetten politikai jellegű; egyik fő követelés a betiltott Szolidaritás szak- szervezet újbóli legalizálása. Csehszlovákiai magyar és szlovák írók nyilatkozatban ítélték el a romániai „településrendezési” tervet. Aggodalommal tölt el bennünket a Romániában élő nemzeti kisebbségek helyzete: zsugorodó emberi, nemzetiségi jogaik és újabban a készülő „településrendezés' — áll az illetékes helyekre eljuttatott dokumentumban, amely a „buldózerpolitikát” Európa rémképének, a „megsemmisítés politikájá"nak minősíti. „Minden olyan terv és szándék, amely az ember létrehozta értékeket károsítja, megsemmisíti, szocialistaellenes, emberellenes” — állapítják meg az írók, majd állásfoglalásukban így folytatják: „Aggódunk azért a 8000, románok, magyarok, szászok, svábok, moldovánok, cigányok, törökök, tatárok, szerbek, horvátok, zsidók és szlovákok lakta településért, amelynek megsemmisítését a román vezetés elhatározta. Egy elvakult határozat olyan értékek szétzúzója lesz, amelyek hosszú évszázadok emberi, kulturális és nemzeti erőfeszítésének eredményei és tanúi. Az emberi méltóság drasztikus megsértésével, az egyén és népcsoportok jogainak és szabadságának cinikus semmioevé- telével állunk szemben.” „A politika minden olyan mozdulata, amely emberellenes, az országhatáron túl is súlyosbítja a terheket. Egész Európában, az egész világon növeli a feszültséget. A Romániában élő nemzeti kisebbségek ügye elveszíti helyi, belpolitikai jelentését... Románia nemzetiségi politikája európai feszültséggóccá válik. Mélyen átérezve azt a kiszolgáltatottságot és tehetetlenséget, amely nyelvétől, vallásától és nemzeti hovatartozásától függetlenül minden aggódó és igaz embert sújt ma Romániában, tiltakozunk a román vezetés emberellenes és nemzetiségellenes intézkedései ellen, tiltakozunk a megsemmisítés ellen, a buldózerek nemzetiségi politikája ellen!” — olvasható végezetül a nyilatkozatban, amelyet harminchét csehszlovákiai magyar és szlovák író írt alá. Az újvidéki Dnevnik két teljes újságoldalon tárgyalta szerdán a romániai nemzetiségek helyzetét. A jugoszláviai napilap megállapította: Európa újkori történelmében példa nélkül áll az a kísérlet, hogy századunk végéig kétezer falvat leromboljanak „a román ember XXI. századi boldogabb jövőjéért folytatott harcának” jegyében. Ugyanakkor a tervekből kiderül, hogy ez a „boldogabb jövő” elsősorban Erdély nemzetiségek lakta területeit fogja érinteni. A romániai helyzet miatt a bécsi európai utótalálkozón még a nemzetiségi lakossággal nem rendelkező országok képviselői is szót emelnek. A romániai helyzettel és különösen az országban élő német nemzetiségűek sorsával kapcsolatos nyugatnémet tanácstalanság csendül ki a Frankfurter Allgemeine Zeitung, illetve a Stuttgarter Nachrichten szerdai számában megjelent kommentárokból. A Frankfurter Allgemeine, a viszonylag konzervatívabb polgári körök igen tekintélyes lapja azt vizsgálja, ' lehet-e valamit tenni a román faluromboló politika ellen. — Aki szankciókat követel — írja —, annak meg kell mondania, hogy tulajdonképpen mire is gondol. Hiteleket nem vesz föl Románia, s ha további importkorlátozásokkal próbálkoznának a nyugati országok, altkor azt elsősorban Románia lakossága érezné meg. Ezek a frankfurti lap érvei azzal az egyre hangosabb követeléssel szemben, hogy az NSZK mutasson több keménységet a román kormányzat irányában.