Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-02 / 183. szám

1988. augusztus 2., kedd Somogyi.Néplap 5 KAPOSVÁR AZ ABLAKBAN napon mikrofonvégre. Csa­lódtam. Amennyire örülök annak az egyetlen telefoná­lónak, a'ki a műsor láttán elhatározta, hogy eljön vá­rosunkba, mert így a kép­ernyőn szépnek látja, any- nyira bosszantott, hogy az Ablak hűtlen maradt önma­gához, szolgáltató, informá­ciós, közéleti jellegéhez. Csu­pán csergedezett ez a patak, nem úgy, mint hetekkel ez­előtt a Kecel-'hegyen, a'hol napoikig nem volt víz a Csík Ferenc-úszóverseny miatt: Mi történt azóta? Ez érde­kelt volna, bár a gondolat, hogy javítani kell a város vízellátását, tetszett. ■Kedves volt Hanák’Péter történész, aki a régi kisváros hangulatát idézte föl. Azt hiszem, Somssich-ügyben, ha nem is a gimnázium, a város még adós; ezt is meg kellett volna fogalmazni, ha már egyszer szó volt róla. Ha Kaposváron vízhiányt is okozott egyes peremkerüle­tekben a Csík Ferenc-úszó­verseny, a Balaton még nem száradt ki, a tó átúszása Boglár és Révfülöp között már nemcsak sportteljesít­mény, hanem ígéretes ide­genforgalmi és kulturális rendezvény lehetőségét is magában hordozza — nyilat­kozott az átúszás megszer­vezésére alakult bizottság elnöke, Szántó László. Kiss Tetéznek, aki a kaposvári vízgondokról készített ripor­tot a város strandjának medencéjében, javaslom, jö­vőre legyen az átúszás dísz­vendége: félútig mikrofon­nal szelje a habokat éppoly hősiesen, mint a megyeszék- helyünkön tette. 'Minden jó, ha a vége jó. A közéletiségről beszélt nyíltan dr. Gyenesei István megyei tanácselnök, amikor vázolta az apparátus átala­kításának főbb irányát. A korszerűsítés szándékáról, ha csak annyit jegyeztünk meg magunknak, hogy az új ru­hát a feladtokhoz szabják, akkor több is az esély arra, hogy nem marad benne férc, nem fog lötyögni, hosszabb sem lesz a kelleténél, és rö­videb sem. Ránk illik. Horányi Barna A tanyai élet múzeuma Számos hazai és külföldi turista keresi föl Békéscsaba mellett a tanyai életforma és gazdálkodás emlékét őrző Gajdács-tanyát és a Kiss-féle szélmalmot. Az 1860-as évekből származó malom vonzáskörzetébe 100 tanya tartozott, s fénykorában évente 15—16 vagon gabonát őröltek itt (MTl-fotó: — Cser István felvétele) ,,A barokk és a romantikus műveket kedvelem1 Orgonaműyész Itáliából Telt hág- előtt tartott nagy sikerű orgonahangversenyt július 26-án Siófokon Mario Duella olasz orgonaművész. A hazai és külföldi zeneked­velő közönség az igen jól, átgondoltan megszerkesztett program végén sokáig tap­solt a nagy virtuozitást és lí­rai átélést egyaránt kitűnő­en alkalmazó előadó pro­dukciójának. Mario Duellát a Dél-balatoni Kulturális Központban sikerült elér­nünk rövid beszélgetésre. — Kérjük, mutatkozzon be a somogyi olvasóiknak. Honnan jött, merre járt, hová tart? — Egy észak-itáliai kis­községben, Prayban élők, a középiskolában tanítok. Rendszeresen orgonálök a templomban, s van egy kó­rusom is. Zenei tanulmá­nyaimat a milánói konzer­vatóriumban végeztem, s az olasz, francia, spanyol és német régi zenét olyan pro­fesszorokkal együtt tanul­mányoztam, mint Tagliavi­ni, Chapuis, Torrent Serra és Heiller. Eddig hat nagyle­mezem jelent meg, vala­mennyin orgonán játszom. Olykor-olykor hobbiként le­ülök a csembalóhoz is. A milánói Scalában az első or­gona—oboa koncertet én ad­tam Pierre Giorgio Moran­dival közösen, s játszottam együtt a torinói rádiózene­karral is. Koncertkörúton sokfelé jártam: Japánban is. Szerepeltem a londoni Szent Pál-katedrálisban, a párizsi Notre Dame-ban, illetve Spanyolországban, Svédor­szágban, Belgiumban, Íror­szágban. A szocialista or­szágok közül csak Romániá­ban, az egykori magyar vá­rosokban : Kolozsváron, Te­mesváron, Marosvásárhe­lyen. Legközelebbi jelentős utam az Amerikai Egyesült Államokba vezet, október­ben egy koncertkörúton ve- szék részt. — Hogyan került Magyar- országra, és mi a véleménye az itteni lehetőségekről, kö­rülményekről ? — Sebestyén János orgo­naművész föllépett Olaszor­szágban az Interkoncert szer­vezésében, s én is e rende­zőiroda közreműködésével jöhettem Siófokra. Először vagyok Magyarországon. A tíz nap alatt alkalmam volt bepillantást nyerni az ország életébe, a Balaton és kör­nyéke világába, sőt egy na­pon Budapesttel is ismer­kedhettem. Részt vettem a Budapest Táncegyüttes folk­lórműsorán; igen nagy ha­tással volt rám. Rendkívül jó a siófoki templom akusz­tikája, s az orgona is, jól­lehet még nincs egészen kész. Nálunk általában egy- egy koncerten 100—120-an vannak, itt viszont több mint kétszázan. — Hallhatnánk valamit önmagáról, családjáról, ze­nei beállítottságáról? — Negyvenegy éves va­gyok, otthon vár a hétéves kisfiam. Az orgonamuzsi­kában legjobban a barokk és a romantikus zeneműve­ket kedvelem, azokat érzem hozzám legközelebb állók­nak. Műsoromat is ennek szellemében igyekszem ösz- szeállítani. Van egy dolog, amit viszont nagyon nem szeretek: az orgonára írt , modern zenét. Nagyon ide­gen tőlem. Mario Duella ma, kedden este újabb koncertet ad a siófoki katolikus templom­ban. Műsora teljesen eltér az egy héttel korábbitól. Gy. L. Majdnem azt írtam jegy­zetem élére: a Skorpió je­gyében. Mivel nem sikerült otthon rálelnem a csillag­kép-magyarázatra, eltekintek tőle, talán jobb is. Ki tudja, mit ír a csillagjós a Skor­pióról ... Bár ki tudja, Papp Endre szerkesztő helyében előbb megnéztem volna, mit mond a jóslat, s csak az­után foglalkoztam volna a sivatagi potyautassal. Pénteken késő délután a napnál is fényesebb volt, hogy Kaposváron dolgozik a Televízió, hiszen bekapcsol­tak minden lámpát, a Do­rottya terasza megtelt a mű­sor vendégeivel, a környék az érdeklődő közönséggel, (ahelyett, hogy a műsort nézték volna). Ám a kíván­csiság nem vétek. A Péntek délután keretében került Kaposvár, illetve a megye a televízió Ablakába. A kon- zervfilmek és a helyszíni ri­portok előtt láttuk a köz­hasznú információkat hor­dozó Tékát, amelyben meg­lepetésként — reklámként — elhangzott többek között az is, hogy tulajdonképpen a húszszázalékos kedvezménv- nyel árusított füzetcsomago­kon nem a vásárló, hanem az Ápisz nyer. Dolgozóinak kedvez azzal, hogy csökken­ti a szeptemberi zsúfoltsá­got. Talán nagyobb kedvez­ményt kellene adni, így jól járna az eladó is és a vevő is. Régen láttam együtt sétál­ni a kaposi főutcán a városi tanács elnökét, Papp Jánost és Koltai Róbert színmű­vészt. Nem beszélve Horváth Jánosról, a Televízió nép­szerű műsorvezetőjéről. Hiba csúszot a közvetítő- láncba, ezért nem hallottam pontosan, hogy mit is be­széltek a sétálóutca burko­latáról. Skorpiónk már van, állafckertünk még nincs, ahol biztonságban tudhatnánk ezt a mérges állatot, ám hogy épül az épületes látvány, ar­ról hiteles forrásból hallhat­tunk. Meg arról is, hogy Koltai már csak a színház­nak drukkol, a Rákóczinak nem. Nagyon vártam az előzetes bejelentés alapján, milyen kérdésözön zúdul a forró HEGELÖZHI ÉS SZŰRNI! TV-NÉZÓ SZEGEDI NÁNDOR: VADÁSZAT Szervezett védekezés az AIDS ellen Bosszúsan lehajtotta a duplacsövűt, majd kemé­nyen újra felvágta? Az iménti elesettség düh­be csapott át, és szemében egyszerre Birkás lett a föld leggyűlöletesebb embe­re. Undorítóbb a hódító ta­tár fejedelemnél, Szulejmán szultánnál, Hitlernél, az ár­tatlanokat halamra gyilko- lóknál. Űristen, milyen em­ber ez a Birkás?! Fegyverropogás zökken­tette ki gondolataiból. Elég közelről hallatszott, de a házikót nem érte találat. — Gyere csak! Gyere — gondolta. Az ajtóhoz rohant. Hatal­mas rúgással szélesre tárta, hogy lássa Birkást, amint feltűnik, arcán a siker gyö­nyörével, aztán ahogy elvá­gódik és egyetlen rángással befejezi az életét. Ha el is kell itt pusztulnia, legalább ennyi elégtétele legyen. Futólépéseket hallott a közelben. Úgy látszik, nem kell sokáig várnia. Biztosan Birkás jön a győzelem re­ményében. Most érte el a há­zikó sarkát. Még néhány lépés, és vége a bizonytalanságnak. Ügy érezte, hogy minden csöpp vére a fejébe tódult; erei pattanásig feszülnek, s szívének minden dobbanását hallja. Nagy erőfeszítésébe kerül, hogy valahogyan fé­ken tartsa. Most kúszik a fal mellett a bejárat felé. Még egy ug­rás és... Valaki hirtelen bezuhant. Oly váratlanul, hogy kivéd­hetetlen volt. Egy másodpercig mozdu­latlanul feküdt. Aztán las­san fölemelte arcát. Lovász minél tovább nézte, annál inkább leengedte a fegyve­rét. Most már nem volt két­sége: Birkás fekszik előtte. Közelebb lépett hozzá, az­tán lehajolt, és fölsegítette. Ügy látta, hogy homlokán, amely most egészen közel került a szeméhez, a hold­fényben megcsillant az al­vadt vér sajátos fénye. — Vigyázz! — kiáltotta Birkás, és kint csörtető alka- ra mutatott, majd gyorsan a falhoz lapult, olyan kétség- beesetten, hogy Lovásznak az volt az érzése, az egér­lyukba is belebújna. Jókor hangzott el a figyel­meztetés. Odakint ugyanis újra a fegyvereké lett a szó. — Ugye, mondtam? Ezek vadállatok... — Kik? — Ezek a gazemberek. — Kijönni ! — hangzott el­lentmondást nem tűrően kintről. Lovász kipörkölt az abla­kon. Ugyáhezt tette Birkás is a másik oldalon. — Ketten vagytok, disz­nók! — kiáltotta valaki. Most a hang mintha egysze­rűen csak tényt állapított volna meg; nem érződött benne fenyegetés. Mindketten lehasaltak és vártak. — Nem értek semmit — súgta oda Binkásnak. — Kik ezek a vadállatok? Birkás egyet köhécselt, az­tán lassan tagolva belekez­dett a történetbe. Szóval félórával ezelőtt már ott volt a találkozóhelyen. A munkatársa hozta ki saját kocsiján, mert a Birkásé az asszonynak kellett. Már az erdő közelében jártak, amikor észrevették, hogy követik őket. — Alighanem ellenőrzést kapunk — mondta a kollé­ga. — Fegyvered, igazolvá­nyaid rendben? Hogy állsz az alkohollal? — Semmi ok az izgalom­ra — így Birkás. ■Egy idő után a kísérők eltűntek. Lehet, hogy csak megálltak és eloltották a lámpákat. A találkahelyen Birkás kiszállt.. A haver fordult, gázt adott, és eltűnt a sötét­ben. (Folytatjuk) Az AIDS-járvány világ­méretű terjedése tovább tart, s változatlanul a felvilágosí­tással elősegített megelőzés, illetve a szűrés az egészség- ügyi hatóságok legfőbb esz­köze a kór megfékezésére. Mivel az utóbbi időben a terápiás eredmények is javu­lásit mutatnak, azaz ma már nem olyan kilátástalan a fer­tőzöttek sorsa, mint akár egy évvel ezelőtt is volt, ezért az esetleges fertőzöttnek is‘ elsődleges érdeke, hogy mi­hamarabb fény derüljön ál­lapotára. A hazai AIDS- helyzetről dr. Vass Ádám, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium közegészség- ügyi és járványügyi osztá­lyának vezetője elmondta: — Országszerte megtettük mindazokat az intézkedése­ket, amelyek a nemzetközi gyakorlatban eredményesek­nek bizonyultak. Kivontuk a használatból mindazokat a vérkészítményeket, amelyek­nek vírusmentességét a gyár­tó nem szavatolja, elrendel­tük az átömlesztésre levett vér AIDS-vizsgálatát. Már 1986 első felében kialakítot­ták a szűrővizsgálati hálóza­tot, amelyben a vérellátó szolgálatok, a bőr- és nerni- beteg-gondozók, a köjálok laboratóriumai vesznek részt, így az ország minden me­gyéjében mód van arra, hogy a lakosok önként megvizs­gáltathassák magukat. — Megteremtettük az AIDS-fertőzöttek gondozá­sának feltételeit is. — Szakorvosok kísérik fi­gyelemmel a fertőzöttek egészségi állapotát, rendsze­resen újra megvizsgálják őket, s ha szükséges, gyógy­kezeléssel akadályozzák, il­letve késleltetik a betegség és szövődményeinek kifejlő­dését. Az orvostudomány még mindig nem fedezte föl e betegség ellenszerét, kóroko­zójáról. terjedésének mód­járól azonban sok ismeret gyűlt össze az utóbbi 7—8 évben. A világ százezer AIDS-betegének vizsgálata során azt tapasztalták, hogy a vírus főleg a vérrel, a spermával és a hüvelyvála­dékkal jut át az egyik em­ber szervezetéből a másik­ba. A betegek 80—90 száza­léka szexuális kapcsolat közben fertőződött meg. Országunkban ez ideig 154 személynél észleltek AIDS-fertőzöttséget. Ezek többsége a fővárosban él, ^ főleg szexuális kapcsolat so­rán fertőződött. Számuk az utóbbi időben nem növeke­dett, ez azonban nem jelenti azt, hogy a vírus terjedése lelassult. A hazai szakembe­rek feltételezik tehát, hogy Magyarországon is ennél több a fertőzött, de hogy mennyivel, nem lehet tudni. Az utóbbi időben több mint 20 ezer elítéltet vizsgáltak meg, s közülük egy sem bi­zonyult fertőzöttnek, 1986 óta több' mint 1 millió 400 ezer vért szűrtek meg, és csak 8 volt AIDS-fertőzött. — Jelenleg bármelyik ma­gyar állampolgár kérheti az AIDS-szűrővizsgálatot, a ne­vét sem kell, hogy meg­mondja, a köjálok laborató­riumaiban vagy a nemibe- teg-gondozókban ellenőrzik : nem fertőzött-e. Ki-ki igé­nyelheti ezt a vizsgálatot, de nem köteles elvégeztetni. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium nemrég meg­jelent rendelete a kötelező szűrést csak a különösen ve­szélyeztetettek számára írja elő. Miért nem az egész la­kosságot vetik alá az AIDS- szűrésnek? — Hosszas szakmai meg­fontolás után adta ki a szo­ciális és egészségügyi mi­niszter azt a rendeletet, amely szabályozza az egész­ségügyi intézményeknek és az érintett állampolgárok­nak az AIDS-szel kapcsola­tos kötelezettségeit. Jelenleg nem tartjuk indokoltnak az egész lakosság szűrését. Vagyis az egészségügyi kor­mányzat úgy ítélte meg, hogy jelenleg elsősorban a veszélyeztetetteket kell el­lenőrizni, mivel körükben lehetnek esetleg fertőzöttek. Ugyanakkor a népesség töb­bi tagjának is lehetővé te­szik a vizsgálatot. Ez az egyik módja annak, hogy társadalmunk védje önma­gát e veszedelmes kór el­len, anélkül, hogy valakit hátrányosan megkülönböz­tetne. Ügy véljük: az AIDS elleni védekezés közben nem lehet diszkriminációt alkal­mazni senkivel szemben. M. F.

Next

/
Thumbnails
Contents