Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-13 / 193. szám
1988. augusztus 13., szombat Somogyi Néplap KÖZELKÉPEK A JELENBEN JÖVŐ VAN Gólyák vitorláznak a házak fölött, s harangszó lódul át a falun. Az állatorvos házának (kapuja tárva, az udvaron színes virágok nyílnak, buxus őrzi a kerti utat, s rózsák illata száll. Hatalmas bernáthegyi néz álmosan; sértett-buta pofával bámul az idegenre, de nem mozdul. A szomszéd, Herman János biztat a kerítésen túlról: nem kell félni, Hektor nem harap, igen barátságos. De ha a szentpáli állatorvost keressük, nincs ám itthon, még íkora délelőtt elment a Wartburggal: Alighanem ellenőrzésre, mert — mondja a szomszéd — beteg ám a doktor úr, kullancs okozta baja volt, s igen nagy szerencséje, hogy már lábadozik. Kéthelyen a fogorvosi rendelőben találkoztunk dr. Herényi Sándorral és feleségével. — Hétfőn látogassanak meg — mondta a doktor —; most még sokféle tennivalóm van, kevés lenne az idő a beszélgetésre. A ház kapuja most is tárva, Hektor lánca túl rövid ahhoz, hogy hatalmas mancsát az ember vállára téve mutassa ki barátságát. Lucernát szállítottak éppen, lovas szekéren, s ugye, nem mindenki szereti, ha egy jókora bernáthegyi sündörög a lába mellett. Berényi doktor a .gazda szemével figyeli a munkát, sajnálja, hogy nem maga végzi, de hát még nem lehet, vigyáznia kell. Megmutatja hát birodalmát, a szentpáli birtokot. Szövött hálós kerítés mögött elegáns rátartisággal bámul ránk Kicsi, a szarvastehén. A keresztúri erdőből hozták egy éve; az anyja elpusztult, a kicsi állat már mozogni sem tudott. Doktor úr, mondták az emberek, kísérelje megmenteni. Muki, az őzbak és Pötyike, a suta is betegen került Berényiékhez. Muki nagy gazember, ártatlan szemmel ' néz az emberre, még a kezét is megnyalja, de alattomban támad Berényi Sándor, a Hunor vadász- társaság elnökeként jó kapcsolatot épített ki a vadászokkal, erdőjáró emberekkel, így a megsebzett állatot rögtön hozzá viszik. Mint Bercit, az ígéretes szarvasbikát is, „akit” pár napos korában motor ütött el. Most a negyedik felrakásra koronáján tizennégyes páros agancs, díszére válna bármelyik trófeagyűjteménynek. — Az erdőbe már nem lehet kiengedni — mondja Berényi Sándor —; odamenne az emberhez barátkozni, aztán pedig megtámadná, Goromba tud ám lenni; tavasszal még a kerítést is kidöntötte. Valóságos férfi már; ősszel hatalmasan, mélyen, ritkán bőgött, mint egy kapitális öreg bika. Az udvar lakója még Röf- csi, a vaddisznó koca és Rudi a róka. A 23 éves sárga, magasfélvérű kancába Imperiál-vér is szorult, s rajta kívül még öt ló található az istállóban. Közülük egyet Renáta, a legkisebb Berényi lány nyert tombolán, Nagyvázsonyiban. Melitta, a középső gyerek tizenkilenc éves. A garázsból két légpuskát hoz elő; büszkén mutatja, ez is apu műve. Éjszakákat töltött el, hogy az irányzékszerkezet, a célgömb a lányok igényeinek megfelelő legyen. Melitta és Renáta ugyanis sportlövő, Melitta a nyílt irány- zékú légfegyveres országos bajnokságon kétszer ért el első helyezést. — Apu az MHSZ-ben 20 éve titkár, s vállalkozott az edzői szerepre. Néha még mi, a családtagok is csodálkozunk, honnan veszi ezt a hallatlan energiát; mindig mindenre van ideje, s amit kiad a kezéből, tökéletes ... Berényi Sándor Hatvanból került Somogyba. Az egyetem első éveit csak úgy tudta elvégezni, ha éjjel dolgozott, nappal tanult. Ez még az ő időbeosztásával is — három órát alszik naponta! — nehéz vállalkozás volt. Minisztériumi ösztöndíjasként került utána először Nagyberény.be, majd a két- hely.i téeszbe üzemi állatorvosnak. A tágas házban a barátság, a nyíltság uralkodik. Minden tárgy nyugalmat áraszt, a valóság szépségét sugározva. A festett citera, a hasas mandolin, a hosszú láncon lógó szecessziós lámpa, a kecses bronzszobor (esernyőt tartó lányalak), a polcon sorakozó pipagyűjtemény. Közülük talán a legszebb a pihenő vadász faragott alakjával díszített táj- tékcsibuk. Az egyik szobában trófeák, s gyönyörű szőrmék, faragott rokkák, az ajtó mellett, egy szögön fo- nendoszkóp lóg. Az italkínáló csavart szőlőindáit a doktor kovácsolta, a fakupák a saját gyártmányú esztergapadon készültek. Míg a falon függő régi gobelint csodálom, majdnem átesem k.ét kosárlabdán, a doktor ugyanis aktív játékos volt, s most azon morfondírozik, hová is lehetne elhelyezni az udvaron a palánkot. Berényi Sándor húsz éve nem volt szabadságon. A csallád megszokta, és elfogadta így; érzik, számára a tartalmas élet az örök tevékenység. Mert hát hogyan is készülhetett volna el másképp az Alföldön látott, kecses homokfutó pontos mása, és hogyan sorjázhatnának a betűk a szemétdombon talált Olimpya írógépen ismét, ha a törött, rozsdás szerkezetet nem tette volna rendbe? A magas, szőke férfi mosolya melegséget áraszt, gondolatai lelket nyugtatok. Olyanfajta ember, akinek a barátságára büszke lehet az ember; aki életévéi példát mutat. Olyan, akit, ha törik, ha szakad, utánozni kell. Klie Ágnes Levélváltás helyett Eszmecserénk lebonyolítását először a postára bíztuk. Tatai Ferenc Barcsról, a Nagyhíd utca 59-ből fordult a szerkesztőséghez — meglehetősen szokatlan észrevételével. Írásának lényege az volt, hogy miért van még mindig nyomsáv ahatár mentén, miért nem szüntetik meg végre, hogy az állampolgárok szabadon sétálhassanak. azon a darab magyar földön is ... Tulajdonképpen válaszolhattunk volna rá, hiszen a tény magyarázatához nem kell különösebb szakértelem. (Bár ha ösz- sze tudnám számolni, hogy ifjú koromban három év alatt, nehéz fegyverrel és járörtáskával hány száz kilométert por- 1 y áztam határőrként a nyomsáv melletti gya- logúton, talán ez a fény is hitelessé tehette volna válaszomat.) Mégis inkább szakértőhöz fordultunk. A BM Határőrség politikai főcsoportfőnöke készségesen, szinte azonnal válaszolt levelünkre. Másolatát borítékba tettük és elküldtük, Tatai Ferenc olvasónk címére. Hittem, hogy ez az eljárás, a válasz megnyugtatja őt... Néhány nap múlva azonban újabb ajánlott levelet küldött. Udvariasan megköszönte a választ, és határozottan közölte, hogy nem ért vele egyet. Méghogy ez a tereptárgy (mármint a nyomsáv) nem irányul senki személye ellen! De igenis irányul, mondja „mégpedig minden magyar állampolgár személyes mozgásszabadságán korlátozza. , Miért nem mehet a magyar állampolgár a saját hazájában oda, ahova akar, és akkor, amikor akar. Sok száz polgártársam nevében kérdezem, hogy mikor számolják /öl e Rákosi- hagyományt?” Válaszolni akartam, de aztán úgy döntöttem : inkább a nyilvánosság előtt. Ha ugyanis igaz a „sok száz” polgártárs (bár jómagam kétlem), s ha nem a határőrizeti eszközök, hanem a Rákosi-hagyo- mányok kategóriájába sorolja ezt a témát bárki, akkor ehhez másaknak is közük van. Ez hát a válaszom: Tisztelt Tatai Ferenc! Azt hittem, egy egyenes, tisztességes válasszal helyre tudjuk állítani lelki egyensúlyát, el tudjuk oszlatni kételyeit. Úgy látszik, nem sikerült. Többször nem foglalkozunk ezzel a témával: gondolom, belátja majd: a nyomsáv a Magyar Nép- köztársaság területének szerves része, határvédelmi eszköz. Tehát nem szántóterület, nem közút. nem sétálóutca vagy kirándulóhely. Miként a laktanyák gyakorlóterei, a börtönök udvarai, a légvédelem bázisai és sok más objektum sem az! Megvallom — bár ma még naivnak tarthatja véleményemet —, hanem érhetem is meg, egyszer majd megvalósul a világban az általános és teljes leszerelés. Saját családomból is következtetek erre. Jómagam három, nagyobbik fiam kettő, a kisebbik már csak másfél évig volt katona. Egyszer csak elfogynak az évek . .. Oldódik a nemzetközi légkör, a szembenállás eresztékei lazulnak, s ha nem akarja magát az emberiség eltüntetni a föld színéről, jobbik eszének okvetlenül meg kell jönnie. Tehát hiszem, hogy egyszer majd nem lesz veszély, a nemzet sem szorul védelemre. De ez még messze van ... Ügy gondolom, akkor is lesz majd országhatár (hogy megőrizhessük magyarságunkat), és lesz „senki földje” is, amely most is ott húzódik a határ mentén, a nyomsáv mellett. Leginkább azzal döbbentett meg, amit a „magyar állampolgár személyi mozgásszabadságának korlátozásáról” mondott. Nem tudok róla, hogy engem például valamiféle „előjog” illetpe meg hazámban, de én oda megyek ebben az országban, ahova akarok. Igaz, nem léphetek a fűre, a virágos járdaszegélyre (mások a tilalom ellenére is megteszik); nem léphetem át a törvények kerete,t (sokan ezt a tilalmat is semmibe veszik). A nyomsá- vot viszont ezután sem lépheti át büntetlenül senki. De ennek semmi köze sincs a mozgásszabadság korlátozásához. Elmehet nyugodtan Berzencére. Nagyatádra, Budapestre, Nyíregyházára, sőt a szomszédos Jugoszláviába, vagy akár Kanadába, Japánba is — ha van- rá pénze. Előfordulhat viszont, hogy nem léphet be szomszédja kertjébe, és nemcsak a kerítés miatt... Ha nem vette volna észre: a politika jó szándékkal, tettrekészen felszabadította a gondolat, a véleményalkotás „mozgásszabadságát" is. Fogadja el hát sértődöttség nélkül az ellenvéleményt. Úgy gondolom: a mozgás- szabadság korlátozását a világban manapság másutt és másképp szokták fölemlegetni, nem is ok nélkül ... Végül kérem, lássa be: nem árt, ha az ember néha hagyja magát zavartatni a tények által. Őszinte tisztelője: Jávori Béla Taszár, Széchenyi utca. Felüdülés végigmenni a zöld lombú fákkal, takaros házakkal szegélyezett járdán. „Hónaitokat is el tudnék itt tölteni” — gondolom. Dániel Gyula tanácselnök nemcsak hónapokat tölt el itt, hanem éveket, sőt az életet. A szomszédos Baté- ban született, ott lakik ma is. Két éve elnöke a községi közös tanácsnak, amely Taszár mellett Baté, Kapos- homok, Kaposkeresztúr és Rákópuszta közigazgatását is ellátja. — Nehéz időszakban lettem tanácselnök — mondta. — Akkor, amikor a tanácsok önállósága nagyobb lett, a pénzük viszont kevesebb. Ha a szőkébb környezetemet nézem, akkor sem volt köny- nyű dolgom. Elődömet, Kiss Andort tisztelet és megbecsülés övezte; nagy tapasztalatával és közvetlenségével nyerte meg az emberek ro- konszenvét. Elérte, hogy a Ritkán koptatom A tanácselnök mindennapjai az íróasztalt... közös tanácshoz tartozó településeken közösségi szemlélet alakuljon ki. Környékünkre azóta ,is jellemző, hogy az egyes tanácsi körzetekben nemcsak a szűk helyi érdekeket nézik, hanem a társközségekét is. — Ebben viszont az ön munkája is benne van, hiszen megőrizni legalább olyan nehéz feladat, mint megszerezni... — Szeretek az élet sűrűjében lenni; ritkán koptatom az íróasztalt. Irodából nehéz megismerni az emberek mindennapos gondjait. Minden elképzelhető alkalmat megragadok a közvetlen tapasztalatcserére. A tanácstagi beszámolók mellett részt veszek a társadalmi szervezetek tanácskozásain, a különféle fórumokon, ünnepségeken, közösségi összejöveteleken is. A tanács egész munkájára jellemző a közvetlenség és a nyitottság. Előfordul, hogy éppen egy utcai beszélgetésen rendezünk egy-egy vitás ügyet. Egy futó találkozás alkalmával adott jótanács néha elejét veheti birtokháborítási pereknek és más vitás ügyeknek. — Milyen egy-egy napja? — Nyolc óra előtt általában már bent vagyok a munkahelyemen. Többnyire személygépkocsival járok, mert busszal nagyon helyhez és menetrendhez vagyok kötve. Előfordul, hogy már útközben is betérek egy (sz-be vagy más olyan helyre, ahol megbeszélnivalóm van. Itt, a tanácsnál a munkatársaim révén tájékozódom a legfrissebb eseményekről, majd a postabontás következik, s az abból adódó tennivalók elvégzése. Egy- egy sürgős feladat változtathat az előre eltervezett munkamenetemen. Egyébként viszont már hetekkel, napokkal előre tudom, hogy melyük napon mit kell csinálnom, hiszen a feladataink jó előre meghatározottak. A tervszerű munka nálunk is követelmény. — Milyen a forgalom a fogadónapokon ? — Minden páratlan héten tartok egy fogadónapot, ennek azonban nincs jelentősége. Nagyon kevesen keresnek föl olyan kor, hiszen sok alkalom van arra, hogy találkozzunk, s a tanácsra is bejöhetnek bármikor. Az ajtóra kiírt ügyintézési idő csupán tájékoztatásul szolgál; ténylegesen mindig nyitva van a tanács ajtaja mindén lakó előtt. — Kicsit irigylésre méltó ilyen szempontból a taszári tanács, a városokban ezt nehezebb ilyen rugalmasan megoldani . .. — Kisebbek vagyunk, mint egy város, az igaz, és igyekszünk is hasznosítani ennek az előnyeit. A közösségi szemlélet formálására, a lakossággal való szoros kapcsolattartásra hagyományainkból adódóan is jó lehetőségeink vannak. — Mi a kedvenc elfoglaltsága szabadidejében? — Szeretek horgászni és autóversenyt nézni. Egy csendes és egy zajos elfoglaltság ... Ilyen párosításban. — Hasonló végletek vannak a képzettségében és a foglalkozásában is. Műszaki végzettséggel társadalmi jellegű tevékenység. — A kettő jól megfér együtt. Beruházások vitáiban hasznosítani tudom a műszaki ismereteimet és korábbi tapasztalataimat. Ma már nem csodálkoznak az ismerőseim, hogy elvállaltam a tanácselnöki feladatkört. A tanácsi munkában még mindig sok a kötelező papírmunka. A községi közös tanács 30 tanácstagja azonban ezt a mintegy 4000 lakossal való közvetlen kapcsolattartással igyekszik ellensúlyozni. Célratörően, gyakorlatiasan, demokratikusan. Mindez megmutatkozik a dinamikusan fejlődő településcsoporton is. Kovács Gyula