Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

2 Somogyi Néplap 1988. augusztus 1., hétfő GRÓSZ KÁROLY HAZAÉRKEZETT (Folytatás az 1. oldalról.) Bizottságának titkaira, Med- gyessy Péter miniiSEterelnök- helyettes, Kótai Géza, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának vezetője, Várkonyi Péter külügyminiszter és Kiss Elemér, a Miniszterta­nács Hivatalának elnökhe­lyettese fogadta. Jelein volt Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok, valamint Robert L. Elliot, Kanada budapesti nagykövete. Grósz Károly a megérke­zését követően röviden ösz- szegezte útjának főbb ta­pasztalatait a jelenlévő új­ságíróknak. Elöljáróban utalt arra, hogy fárasztó napok állnak mögötte, hiszen több mint 50 szervezett program­ról gondoskodtak a vendég­látók. Az idegen közeg, az itthonitól eltérő körülmények nagy szellemi koncentrációt igényeltek tőle, s a küldött­ség tagjaitól is. Hozzátette: — Arra számítottam, hogy nagyobb lesz a munkameg» osztás. Ügy alakult azonban, hogy a közös rendezvénye­ken mindenütt az én „sze­replésemet” várták a házi­gazdák. Természetesen az út során mindenki végezte a maga dolgát. Bartha Ferenc például több száz bankárral tárgyalt: Tatai Ilona nagyon sok gazdasági vezetővel, gyárigazgatóval; Kovács László külügyi tisztviselők­kel; Kapolyi László pedig az energetikai, elektronikai ipar vezetőivel folytatott kétolda­lú megbeszéléseket. A látogatás eredményéről szólva a miniszterelnök meg­állapította: — Számos sze­mélyes élménnyel gazdagod­va tértem haza. Az Egyesült Államokban és Kanadában is nagy figyelemmel fogad­tak. Megbeszéléseinket is az őszinteség, a nyíltság jelle­mezte. Bevallom, meglepett, hogy mennyi lehetőség kí- nálkoeik a gazdasági kapcso­latok szövögetésére. Megíté­lésem szerint egy kormány­főnek nem az a dolga, hogy üzleteket kössön — remélem, hogy a jövőben még kevésbé lesz ez a koncepció része —, inkább hogy megteremtse a politikai feltételeit az ilyen jellegű kontaktusok létrejöt­tének. Ebben szép eredmé­nyeket értünk el. Ha a meg­lévő lehetőségeknek csak tíz százalékát ki tudjuk hasz­nálni, meggyőződésem, hogy gondjaink jelentős része megoldódik. Tárgyalásaink nyomán már a napokban több üzletember érkezik ha­zánkba, hogy konkrét üzlet­kötések szülessenek. így ide­látogat többek között a vi­lághírű Laudre kozmetikai cég képviselője, s az elkép­zelések szerint félkész ter­mékek magyarországi elő­állításáról folytat tárgyaláso­kat. Természetesen több más jelentős amerikai, illetve ka­nadai cég is jelezte, hogy kész magyar vállalatokkal együttműködni. Véleményem szerint a hazánk iránti ér­deklődés oka, hogy sokan tá­jékozódtak már a készülő társasági törvényről, amely részvényvásárlási lehetősé­get biztosít más országokban működő cégek részére. Je­lentős volumenű vállalko­zásra számíthatunk az ener­giatermelés területén is: komplett berendezéseket szállítanánk, illetve egy-egy beruházás jelentős hányadát magyar iparvállalatok termé­kei alkotnák. Ugyancsak ér­deklődés mutatkozik a mű­szeripari, elsősorban a csúcs­technológiai együttműködés iránt is. A Reagan elnökkel folytatott megbeszélésen megemlítettem : a COCOM- lista szűkítésében érdekeltek vagyunk, s amennyiben se­gíteni akarnak, bírálják fe­lül ezt a szigorú, s bizo­nyos szempontból túlhala­dott listát. Az amerikai elnökkel tör­tént találkozót méltatva a miniszterelnök elmondta: — A nyílt légkörű megbeszélé­seknek keretet adott az a gesztus — amelyet nagyra értékelek —, hogy főtitkárrá választásom után Ameriká­ban megerősítették a mi­niszterelnöknek szóló meghí­vást. Meglepődve tapasztal­tam, hogy Reagan elnök rendkívül tájékozott hazánk­ról, életünkről. Sok igazság van abban, hogy az ameri­kaiak nem tudják, hol van Magyarország, de a vezető politikusok, különösen az el­nök, jól ismeri azokat a kér­déseket, amelyek itthon na­pirenden szerepelnek, ame­lyek foglalkoztatnak bennün­ket. A négyszemközti és a hivatalos tárgyalásokon egy­aránt nagyon konstruktív volt. — Ismeretes itthon is, hogy az Egyesült Államok válasz­tás előtti heteket, hónapokat él át. Véleményem szerint ez nem jelentett hátrányt a lá­togatásnak, bizonyos szem­pontból szélesebb körűvétet­te ismerkedésünket. A két el­nökjelölttel történt találko­zók is meleg hangúak vol­tak. Dukakis úr ugyan nem rendelkezik annyi ismerettel Magyarországról, mint Geor­ge Bush, bár — mint erre külön is utalt — feleségét rokoni szálak fűzik hazánk­hoz. Grósz Károly a program során több alkalommal ta­lálkozott a sajtó képviselői­vel, valamint a magyar emig­ráció tagjaival. Az e talál­kozókon szerzett tapasztala­tairól kifejtette: — Itthon „borítékoltam” nyolc olyan kérdést, amiről biztosan tud­tam — mint ahogy így is történt —, hogy feltesznek. Ezek között szerepelt az er­délyi magyarság problémája, 195«, a Nagy Imre-évíordu- lóhoz kapcsolódó tüntetés ke­zelése, a szovjet csapatok ki­vonása, a Mihail Gorbacsov- val folytatott tárgyalás ered­ménye. Volt, ahol a válaszo­mat elfogadták, volt ahol megfagyott a levegő. Ez együttjár a politikával. Nem azért mentem, hogy minden­ki egyetértsen velem. Egy kérdésre válaszolva Grósz Károly kijelentette : tudomása van róla, hogy itt­hon többen nem értenek egyet azzal, hogy külföldi tőkeérdekeltségű vállalatok Gorbacsov fogadta Gonschort (Folytatás az 1. oldalról.) A két politikus nagy teret szentelt az európai kérdé­seknek. Ezzel összefüggés­ben Gorbacsov elmondta, hogy Moszkvában figyelme­sen tanulmányozzák a nyu­gat-európai katonai integrá­ciós tervek és az egységes piac létrehozásának követ­kezményeit. A szovjet veze­tő figyelmeztetett: az euró­pai politikusok viselik a fe­lelősséget azért, hogy ezek az elképzelések ne befolyá­solják károsan a kibontako­zóban levő leszerelési és bi­zalomerősítő kezdeménye­zéseket, a helsinki folyama­tot, a közös európai otthon koncepcióját. Genscher úgy vélekedett, hogy nem áll fenn ennek veszélye, ellen­kezőleg, az egyesített piac európai méretekben teszi le­hetővé az együttműködés bő­vülését. Hangsúlyozta, hogy Európa mindig is a külön­böző társadalmi rendszerű országok együttélésének te­rülete volt és marad is. A nemzetközi kérdések so­rában Mihail Gorbacsov és Hans-Dietrich Genscher vé­leménycserét folytatott a bé­csi találkozó állásáról is. A szovjet vezető a VSZ PTT varsói ülésén elfogadott ha­tározatokra utalva kijelen­tette: a VSZ minden tagál­lama érdekelt a tanácskozás eredményes befejezésében. Hangsúlyozta, hogy a VSZ hajlandó messzire elmenni a problémák megoldásában, ugyanakkor tévednek azok, akik egyoldalú leszerelésre számítanak részéről. Genscher átadta Kohl kan­cellár üvözletét, s a szovjet vezető hasonló jókívánságok tolmácsolására kérte meg a külügyminisztert, utalva kö­zelgő személyes találkozó­jukra. Tömeggyűlés Jerevánban Kommunista műszakok a hét végén Mintegy 250 ezer ember vett részt péntek este Jere­vánban azon a tömeggyűlé­sen, amelyet a betiltott ör­ményországi Karabah-bi- zottság hívott össze. A több mint háromórás gyűlés szó­nokai elfogadhatatlannak ne­vezték a Legfelsőbb Tanács Elnökségének (LTE) Kara- bah-hegyvidék ügyében ho­zott határozatát — erről tá­jékoztatta az MTI moszkvai tudósítóját hiteles jereváni forrás. A helyszíni beszámo­ló szerint a nagygyűlésen újabb sztrájkfelhívások nem hangzottak el és szeptem­berig nem terveznek további tüntetéseket sem, ugyanak­kor a megmozdulás szervezői aláírásgyűjtő kampányt kezdtek az LTE határozata ellen. Az Armenpressz hírügy­nökség munkatársa elmond­ta, hogy a tömeggyűlésen fel­soroltak mintegy 20 jereváni vállalatot, amelyek kollektí­vái állítólag elutasítják a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének határozatát. Ennek el­lenére Jerevánban szomba­ton és vasárnap is kommu­nista műszakokat tartanak minden üzemben a lemara­dások behozására. Az ör­mény Távirati Iroda mun­katársa szerint augusztus vé­gére várható, hogy a köz­társaságban teljes egészében pótolják a sztrájkok okozta termelési kiesést. Az örmény parlament vár­hatóan a közeli napokban foglalkozik a szovjet Leg­felsőbb Tanács gyűlésekről és tüntetésekről hozott ren­delkezésével, meghatározva egyebek között azt is, hogy Örményországban hogyan és milyen módon lehetnem hi­vatalos megmozdulásokat szervezni. Eddig ugyanis, a Karabah-bizottság ennek a jogi szabályozásnak a hiá­nyában tarthatta meg tö­meggyűléseit Jerevánban, a hatóságoknak gyakorlatilag nem volt jogalapjuk ezek megakadályozására. Moszkvában ülést tartotta szovjet parlament nemzeti­ségi tanácsának Karabahhal foglalkozó bizottsága. A szov­jet hírügynökség szűkszavú jelentése nem tért ki arra, hogy konkrétan milyen kér­désekkel foglalkozott a tes­tület pénteki ülésén. A szovjet lapok a hét vé­gén arról számoltak be, hogy Örményországban a Karabah miatt kirobbant rendbontá­sok hangadói ellen eljárást indítottak. Az örmény bel­ügyminisztérium közlése sze­rint 44 személy ellen kez­deményeztek büntető eljá­rást, közülük háromnak az ügyét már átadták a bíró­ságnak. A Jerevánban és más városokban autókkal randalírozó személyek közül 155-nek bevonták a jogosít­ványát, több mint 300-at pe­dig pénzbírsággal sújtottak. működjenek hazánkban. Ez­után így folytatta: — Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a kormányprog­ramban ezt leírtuk, csak az „tolvajnyelven” van megfo­galmazva. Tavaly ezt a vitát lefolytattuk, s úgy határoz­tunk: a magánbefektetések arányát növelni kell a ter­melésben. Aki egy kicsit is ismeri a magyar valóságot, az tudja, hogy a lakosságnál nincs megfelelő felgyülemlett magántőke, ki kell tehát nyitnunk a kapukat a kül­földi működő tőke előtt. Eh­hez természetesen törvényes garancia kell a partnerek számára is, s ezt biztosítja majd várhatóan a társasági törvény. Az országot nem akarjuk kiárusítani — hív­ta fel a figyelmet. — A kormány persze nem ad el gyárat, részvényt — nem ez a dolga. Gazdaság- szervező szerepét kívánja erőteljesebbé tenni. Az amerikai, illetve kana­dai fogadtatásról érdeklődő kérdésre a főtitkár úgy nyi­latkozott: — Nagyon jó han­gulatú fogadtatásban része­sültem a kint élő magyarok körében is. Néhány helyen szerveztek ugyan kisebb tüntetéseket, amelyeken fel­iratokat lobogtattak. Amikor alkalmam kínálkozott rá, meg is mondtam: tudom, hogy nem szeretnek ben­nünket, vezetőket vala­mennyien, de az országot szeressék, ne minket. Ro- konszenvvel, örömmel fogad­tak Torontóban is, ahol el­látogattunk a Hungarológiai Intézetbe, találkoztunk a magyar nyelvű lapok szer­kesztőivel. Az volt a be­nyomásunk, hogy ezt jóné­ven vették, beletartozónak abba a politikai nyíltságba, amit meghirdettünk. A ben­nünket körülvevő kedvező légkör abból is lemérhető — mint ahogy nagykövetünk tájékoztatott róla —, hogy a Magyar Népköztársaság nagykövetségének fogadásán korábban ennyi neves köz­életi személyiség nem vett részt. Ez annak a nemzet­közi közeledésnek az érde­me, amely a Gorbacsov— Reagan találkozó következ­ménye. Biztos vagyok benne, hogy ha a két nagyhatalom vezetőjének találkozósoro­zata nem így sikerül, ez a látogatás nem ilyen légkör­ben zajlik. Óriási az a sze­rep, amelyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok a közepes és kis országok kö­zeledésében betölt Ez a nemzetközi folyamatnak egy eleme, ezt így kell kezelni — mondotta végezetül Grósz Károly. Ronald Reagan üzenete a magyar néphez A Tv-Híradó stábja, ftmely Grósz Károly főtitkár­miniszterelnök amerikai (útjáról tudósított, magával hoz­ta Ronald. Reagannek, az Egyesült Államok elnökének a ,magyar néphez intézett szavait is. Az üzenet a szom­bat esti Tv-Híradóban hangzott el. — Köszönöm a ilehetp- séjget, hogy Grósz Károly pártfötiitkár egyesült ál- ilamakbeli útja alkalmá­ból szólhatok a magyar néphez — mondotta elöl­járóban Ronald Reagan. — Nemcsak Grósz úr lá­togatása jelent számomra különös örömet, hanem aiz is, hogy útja során ta­lálkozott esz amerikai nép legkülönbözőbb képvise­lőivel és az Egyesült Államok több tájára is élljultott. Önök is tudják: aiz amerikai—magyar kapcsolatokban tekinté­lyes múlt előzte meg a viszony jelenlegi javulá­sát. Az amerikaiak rend­kívül sokat köszönhetnék a magyar bevándorlók tevékenységének. Az Egyesült Államokban a magyarok bizonyságát adták tehetségüknek és zsenialitásuknak. Említ­sük meg Soílíti Györgyöt és Ormámdi Jenőt a zenié­ben, vagy a Nobel-díjias tudósok között Szentgyör- gyi Albertet és Wigner Jenőit. Nem sokkal ez- efllött mély benyomást tett rám, hogy láttam Bartók Béla hamvainak hazatérését Budapestre. Megtiszteltetésnek ve­szem és büszke vagyok, hogy a nagy Bartók Be­lláinak Amerika' nyújtha­tott menedéket a máso­dik világháború idején. Ma azonban helyesebb ha előretekintünk. — Az Egyesült Álla­mokban nagy érdeklődés­sé! figyeljük azokat ámbá­tor gazdasági reformokat, amelyek a vezetők na­gyobb egyéni felelősségéit célozzák, szélesebb teret biztosítanak a magánvál­lalkozásnak és segítik a-z erősödő versenyt a vál­lalatok között. Üdvözöljük azt a nemrég tett beje­lentést, hogy lehetőség nyílik közvetlen, külföldi befektetésekre .a magyar cégeknél Mindkét fél vi­lágosan felismerte a köl­csönösen előnyös gazda­sági együttműködésben rejlő lehetőségeket. Meg­győződésem, hogy a piac­orientált gazdaság, irá- nyábani történő határo­zott előrehaladás jobb esélyeket biztosít a ma­gyarok számára. A ma­gyar vezetők kifejtették, hogy a gazdasági reform nem tehet eredményes politikai reformok nél­küli. Ezt a nézetet mi tel- jies mértékben osztjuk. — Üdvözöljük, hogy Magyarországon egyre nyíltabb eszmecsere fo­lyik a demokratizálásról, a pluralizmusról, a parla­ment és a sajtó nagyobb szerepéről. Várjuk e fon­tos reformok .télije» meg­valósulását, mert tudjuk, hogy az emberi jogok és a demokrácia megbecsü­lése kuilcs a békéhez és a boldoguláshoz. Kétol­dalú kapcsolataink az el­múlt években, számos te­rületen, folyamatosan fejlődtek. Csupán ennek az év­nek az első felében 30 százalékkal növekedett a magyaroknak kiadott amerikai vízumok száma. Ez is tisztán . mutatja az üzleti és a turista forga­lom fejlődését országaink között. Reméljük még többen jönnek majd el hozzánk, hogy saját sze­műikkel lássák az Egye­sült Államokat. Üdvözöl­jük. azokat a maijjyar uta­zási könnyítéseket, ame- ilyök következtében egé­szen biztosan sokkal1 több amerikai is ellátogat majd Magyarországra a következő években. Véle­ményünk szerint még többet is tehetne tenni ezekben a dolgokban. — Grósz Károly főtit­kár ígéretes periódusban tértit látogatást az Egyesült Államokban. Biztos va­gyok benne, hogy egy sor fontos kérdésben kitűnő lehetőség nyílik a kap­csolatok fejlesztésére. Magyarország minidig is értékes szerepet játszott és játszhat továbbra is a széles értelemben vett kelet—nyugati viszony­ban. Reméljük, hogy kap- Qsdlataánk a magyar nép­pel tovább gazdagodnak, és sikereikhez a legjob­bakat kívánjuk. Köszö­nöm, és isten áldja meg Önöket ! — zánta szavait az elnök. Ülésezett az SZKP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) két a XIX. pártkonferencia alapján a minisztertanács terjesztett elő a kereskede­lem, a lakossági szolgálta­tás fejlesztése céljából. Az SZKP Központi Bizott­sága célul tűzte a köztársa­sági KB-k, és más, alsóbb szintű pártbizottságok elé, hogy a XIX. pálnténtekezitet határozatainak megfelelően a közeljövőben tegyenek ha- határazatt lépéseket a párt- bizottságok és a tanácsi szervék funfcaiáimialk szétvá­lasztása érdekében. Ennek keretében erősítsék a tárná­Az Irak—iráni tűzszünet ki eszközlésében fáradozó ENSZ- főtitkár, Javier Perez De Cuellár ismét tárgyalt Ali Akbar Velejati iráni külügyminiszterrel osofc felelősségét területük társadalmi-gazdasági fejlő­déséért, fokozzák önállósá­gukat. A jövőben meg kell szüntetni a pártbizottságok és a tanácsi vb-k által ho­zott közös határozatok gya­korlatát, határozottan elejét kell venni annak, hogy a pártápparátus munkatársai beavatkozzanak a tanácsi szervek munkájába. Az ülésen jóváhagyták a pártapparátus átalakításá- nialk alapvető irányait, s a határozat értelmében eat a munlkát ae év végéig kell befejezni. Az SZKP KB szükséges­nek ítélte, hogy mindenféle kiegészítő rendelkezések nélkül a pártszervezetek a gyafcorilaitban valósítsák meg a pártértékezliertnek á párt- élet további demokratizálá­sáról hozott határozatait.. A KB határozatában ezzel ösz- szefüggésben hangsúlyozza a küszöbön álló beszámoló- és vezetőségválasztó időszak elvi jelentőségét. A testület fontosnak tartja megjegyez­ni, hogy a párrtértekezte't szellemének, demokratikus légkörének és kritikai hang­vételének el kell jutnia min­den álapszervezetbe. A KB határozata értelmé­ben haladéktalanul jogi és szervezeti intézkedéseket kell tenni a politikai rend­szer reformja érdekében. Ezért a testűit szükségesnek •tartja, hogy még idén októ­berben bocsássák országos vitára az alkotmány egyes cikkeinek módosítását, illet­ve kiegészítését tartalmazó tervezetet, valamint a népi küldöttek választásáról szó­ló törvénytervezetet. A KB döntött arról, hogy a Legfelsőbb Tanács követ­kező ülésszaka elé kell ter­jeszteni az államhatalmi és igazságügyi szervek reform­jának kérdéseit. A szovjet parlament üléséire megvita­tásra kell előterjeszteni a póliiitifcai intézményrendszer reformjának megvalósításá­val összefüggő aíllkotmáiny- módusí tások, a választási rendszer és a bíróságok te­vékenysége megújításának tervezeteit is. A pártkonferenoia határo­zatainak megfelelően 198S áprilisában össze kell hívni a népi küldötek kongresszu­sát, amely megválasztja a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsát, és dönt a többi, ha­táskörébe tarozó országos állami szerv ilétrehozásáró is. Ezt követően a Legfel­sőbb Tanácsban meg kel ikezdeni az ifjúságról, i saákszervezetek jogairól, i társadalmi egyesülésekről, i sajtóról szóló törvények ter vezetetnek kidolgozását. /

Next

/
Thumbnails
Contents