Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-13 / 166. szám

1988. július 13., szerda Somogyi Néplap 3 Szakszervezeti törvényre van szükség BESZÉLGETÉS BÚZA MÁRTONNAL Cukorgyári pártmunka Á gondokat helyben kell megoldanunk Egyre nő a hazai belpoli­tikában a változások sebes­sége; a pártkonferencia ha­talmas lendületet adott a társadalmi-politikai reform­nak, amely reményeink sze­rint mihamarabb a gazda­ságban is hasonló méretű át­rendeződéshez vezet. Minő­ségileg új helyzetbe került most a magyar szakszerveze­ti mozgalom is: hogyan lát­ja ezeket a kihívásokat dr. Búza Márton, a Szakszerve­zetek Elméleti Kutató Inté-. zetének igazgatója? — Magyar szakszervezeti mozgalomban a tisztánlátást sokáig az akadályozta, hogy miközben olyan gazdaságfi­lozófia és gyakorlat volt az országban, amely elismerte a piacgazdaság létét, haté­konyságát, és szükségszerű­ségét, ugyanakkor merev po­litikai, ideológiai "keretek kö­zött akarták ezeket a piaci elemeket bevezetni a gazda­ságba. Ez a merevség — amely a pártkonferenciával oldódni látszik — akadályoz­ta, hogy a szakszervezetek a valóságos társadalmi-gazda­sági viszonyoknak megfelelő formában működjenek, Véleményünk szerint a szakszervezeti mozgalomnak az eddigi felülről való épít­kezést meg kell fordítania ahhoz, hogy a mai kihívá­soknak meg tudjon felelni. Ez egészen konkrétan azt je­lenti, hogy a szakszerveze­teknek önállónak kell lenni, a párthoz való viszonyának a függőségből partnersággá kell alakulnia. Ennek a part- nerságnak az elvi lehetősége és szükségessége már 1957 januárjában megfogalmazó­dott a szakszervezetek X. plénumán, de a különböző határozatok ellenére minded­dig nem lett belőle valóság. A megújulásnak itt az a fel­tételle, hogy ha igazán alulról építkező szakszervezeti moz­galmat akarunk, akkor ez kizárja a pártnak a szak- szervezeti káderügyekben gyakorolt eddigi igen széles hatáskörét. — Egy önállóbb szakszer­vezetnek ugyanakkor bizo­nyára a mainál sokkal ár­nyaltabb kapcsolatrendszert kell. kialakítani a különféle hatalmi, gazdasági, érdek- képviseleti szervezetekkel. — Az eddiginél sokkal ön­állóbb kormánya van az országnak, ezért jobbak a mi feltételeink is a vele va­ló tárgyalásoknál. Korábban nemegyszer előfordult ugyan­is, hogy a kormány pártdön­tést kért egy-egy adott kér­désben, még mielőtt arról a szakszervezetekkel tárgyalt volna. Új mozzanatok jelen­nek meg az országgyűléshez való viszonyunkban is. Több kérdés tisztázatlan, már ami azt illeti, hogy ki kinek az érdekeit képviselje, kivel szemben, kinek a nevében. Egyre többször fordul elő, hogy egy-egy szakmai szak- szervezet a saját parlamen­ti képviselőit összehívja. Ha­sonló a helyzet a Magyar Gazdasági Kamarával. Az érdekegyeztetés mechaniz­musa csak akkor működhet hatékonyan, ha a Kamará­nak is, és nekünk is egyér­telmű jogosítványaink van­nak. Ma már látszik például, hogy elkerülhetetlen a kol­A Dunai Vasmű az év el­ső felében 8 százalékkal nö­velte termelését, és ez kü­lönösen azért jelentős, mert a többi vaskohászati válla­latnál a termelés fokozato­san mérséklődik. A többle­tet részben bélföldi partne­rek, részben külföldiek vá­sárolták meg. Szabó Ferenc, a vállalat vezérigazgatója kedden a Magyar Sajtó Há­zában tartott sajtótájékoz­tatóján elmondta a továb­biakban, hogy ezekben a hónapokban a kohászati ter­mékszerkezet átrendeződésé­nek lehetünk szemtanúi. A vezérigazgató bejelen­tette, hogy a kohászati vál­lalatok közül elsőként a Du­lektív szerződések kötésének mai rendjét — azaz, hogy vállalati szinten jönnek lét­re a megállapodások — meg­változtatni. Ágazati, illetve szakmai kollektív szerződé­sekre van szükség. — Mindebből következik, hogy a szakszervezeti tör­vény megalkotása egyre sür­getőbb feladat. — Mi úgy látjuk, hogy a szakszervezeteknek minden szinten joguk van „kételked­ni” az állami szervek elő­terjesztésének helyességé­ben. Ennek a „kételkedés­nek” az intézményi, jogi ga­ranciáit azonban mihama­rabb meg kell teremteni. A független kormány és a független szakszervezet haté­kony együttműködéséhez el­engedhetetlen ,a szakszerve­zeti törvény, amely jogain­kat és kötelességeinket fog­lalja össze. A törvény meg­alkotásánál várhatóan két kérdésben lesznek komoly viták és érdekütközések: az egyik, hogy föl lehet-e vinni a szakszervezeti egyetérté­si jogot, esetleg a vétójogot is, a kormánnyal való tár­gyalás szintjéig, a másik pe­dig, hogy törvénybe foglal­juk-e a sztrájkjogot. — A szakszervezeti moz­galom demokratizálása el­képzelhetetlen á mai szer­vezeti keretek újragondolása nélkül. Mind több bírálat éri ezen a téren is a mozgalmat, akár a tudományos dolgozók önálló szakszervezetére, akár egyes szakmák, például a titkárnők, az írók, vagy újabban az építészek önálló­sodási lépéseire gondolunk. — Ezek a fejlemények egyértelműen jelzik, hogy a magyar szakszervezeti moz­galom jelenlegi szervezeti felépítésében nem alkalmas arra, hogy a felszínre hozza a különféle szakmák és ré­tegek érdekeit. Szükség van a szakszervezeteknél a szö­vetségi rendszer bevezetésé­re, és meg kell szüntetni az alapszervezetekben a kizáró­lagos, illetve kötelező terüle­ti elvet. Az érdekvédelem, érdekérvényesítés szempont­jából ugyanis nem feltétle­nül jó a mai gyakorlat, ami­kor a segédmunkástól a gyáregységvezetőig egy alap­szervezethez tartozik min­denki. Számítunk arra, hogy nagy helyi ellenállásba fog ütköz­ni az alapszervezeti reform. Szerintünk azonban sok he­lyen már ma is igény van arra, hogy akár a szakmun­kások, akár a mérnökök, ér­dekképviseleti megfontolás­ból külön alapszervezetet hozzanak létre. A mai területi elv egy másik kérdést is felvet, ne­vezetesen hogy helyes-e az egy vállalat — egy szakszer­vezet gyakorlat. Ma ugyanis az a helyzet, hogy, ha az igazgató gazdaságossági meg­fontolásból bejelenti : két­száz embert el kell bocsáta­ni, akkor ezt a helyi szak- szervezet általában támogat­ja, mondván, hogy a haté­konyság növelése az ott dol­gozóknak is érdeke. Csak­hogy az a kétszáz ember, akit el fognak bocsátani, az is• szakszervezeti tag! Egész mai Vasmű alapít rövidesen vegyesvállalatot egy osztrák céggel, a külföldön igen ke­resett építőipari célokra al­kalmas horganyzott és mű­anyag bevonatú lemezek gyártására. VegyesvállaLatot terveznek osztrák és lengye! cégekkel acélszerkezeti ele­mek gyártására, továbbá sze­mélygépkocsikhoz szükséges karosszéria-elemek, illetve -alkatrészek készítésére, ez utóbbit egy holland céggel A vezérigazgató elmondta, hagy a vállalat munkaerő gondokkal küzd, s különb sen a következő években várható jelentős létszám- hiány. mozgalmunknak újra kell gondolni ennek kapcsán a kisebbség és a többség érde­kének összefüggését, és a ki­sebbség, ez esetben az elbo­csátottak, a hátrányosabb helyzetbe kerültek hatékony érdekvédelmének kialakítá­sát nem halogathatjuk to­vább ! — iElérkeztünk a munka- nélküliség kérdéséhez: min­den bizonnyal ez ma a szak- szervezeti mozgalmat érő legsúlyosabb társadalmi ki­hívás. — Számítunk arra, hogy a munkanélküliség kérdésé­ben várhatóak a legnagyobb konfliktusok a magyar tár­sadalomban az elkövetkező években. A szakszérvezetek- nek ezzel kapcsolatban vi­lágszerte, hagyományosan az az alapelve, hogy a munka- nélküliség össztársadalmi méretekben mérve pazarlás, hiszen a dolgozó eközben nem termel, és nem teljesül elemi emberi joga, hogy le­gyen megfelelő és értelmes munkája. Hollandiában hallottam, ottani szakszervezetiektől, hogy az ő kalkulációjuk sze­rint a most munkába lépő holland fiatalok felének egész életében nem lesz munkája! Azt gondolom, ilyen helyzetet mi semmi­lyen körülmények között nem vállalhatunk fel. Aki­nek ugyanis nincs munkája, abból nem lesz a sorsát fe­lelősen irányító felnőtt, az védtelen, kiszolgáltatott, tár­sadalmilag kiskorú marad. Az ifjúsági munkanélküli­ség azért különösen veszé­lyes, mert az ilyen fiatal vagy önmagát hibáztatja a helyzetért, vagy a társadal­mat, elfordul attól, esetleg végérvényesen szembe is fordul vele. Azaz a tömeges munka- nélküliség már nem gazdasá­gi, hatékonysági kérdés, ha­nem súlyos társadalmi-poli­tikai konfliktusok forrása, ily módon a szakszervezetek nem csak nálunk, a világon sehol sem támogathatják a munkanélküliséget, hiszen lényegében az az érdekvéde­lem csődjét jelenti. A kaszakő élesen pendül a fémen, sikoltó zajjal ha­sítja szét a csöndet. Az öreg pince ajtajában zsíros ka­lapját hátratolva, kigombolt, barna ingben Pritecz Sándor készülődik a magas fű ka­szálásához. Alig néz felénk, látogatót nem várt ma sem, miért is jönnének erre a népek, hacsak dolguk nin­csen? A ház felé gázolunk a félméteres fűben, égető fáj­dalom hasít a lábunkba. Csa­lán lehet — mondom ki hangosan, de Pritecz Sándor csak legyint: vöröshangya- bolyba lépett, az csíp ilyen kegyetlenül. Van itt belőlük annyi, mint a fű ... Fiatal diófák árnyékában beszélgetünk, a gazda a pincébe nem invitál, nincs azon mit nézni, dűl-iborul benne minden. Örökség a régi porta; mikor épült, azt sem tudja már, örökség a háromszáz négyszögölnyi szőlő is, melyen hárslevelű, muskotály meg saszla terem. A hatvanikilenc éves Pritecz Sándort nemigen érdekli a mezőgazdasági munka; ka­pálás, kaszálás csak bibelő- dés, ő az állatokat szereti. A gvékényesi termelőszövet­Ugyanakkor jól tudjuk, hogy a talponmaradásunkhoz nélkülözhetetlen gazdasági változások, a termelés szer­kezetének átalakulása meg­valósíthatatlan, ha nem is globális, de területi, helyi, szakmai munkanélküliség nélkül. A munkanélküliség­gel tehát meg kell tanulni együttélni a szakszervezetek­nek és meg kell tanulni ke­zelni azt. Ma még sajnos túlságosan is sok minden tisztázatlan ezzel kapcsolat­ban ahhoz képest, hogy a munkanélküliség ma már va­lóság . a magyar társadalom­ban. Csak néhány dolgot: nem tudjuk megmondani, mekkora a munkanélküliség­nek egy adott területen az a nagysága, amely a társa­dalmi tűrőképességet meg­haladja. Bizonytalanok va­gyunk ma még abban a kér­désben is, mikor lesz az át­meneti munkanélküliségből tartós. Hiányoznak a megfe­lelő jogi garanciák, amelyek a mozgalom számára lehető­vé tennék a teljes foglalkoz­tatás kikényszerítését. Az is tisztázatlan, hogy hol a szakszervezetek szerepe a munkanélküliek átképzésé­ben, segélyezésében. Az nyilvánvaló, hogy ez nem lehet csupán szakszervezeti feladat. — INagy viták dúlnak nap­jainkban a bérreform körül. Erről mi az ön véleménye? — A keresetszabályozás eddigi rendszere nyilvánva­lóan nem tartható fenn to­vább, mert egyértelműen gátja bármiféle hatéko­nyabb munkának. Ebből azonban nem következhet egy korlátozás nélküli bér- kiáramlási rendszer, mert ennek beláthatatlan inflá­ciós következményei lenné­nek.. Miként azt a SZOT új főtitkára, Nagy Sándor több ízben is kifejtette, mi elen­gedhetetlennek tartjuk, hogy a jövőben a szakszer­vezet és a kormány között rendszeres bértárgyalások, illetve megállapodások jöj­jenek létre. Ezeken a bér- tárgyalásokon az infláció mértéke és a gazdaság való­ságos teljesítménye alapján kell megegyezésre jutni. kezet állattenyésztési telepé­nek volt a vezetője, onnan ment nyugdíjba. — Az én présházam még fiatalnak számít itt a he­gyen, amott, följebb akad olyan is, amely legalább kétszáz éves. Zsúpos tete­je volt, de az már nincs meg — mondja a gazda — látja, amott a sűrűbe’ pa­tak kanyarog, attól keletre az Újhegy található, a ka­vicsbánya tavára lát onnan az ember, emitt meg az öreghegy. Jól eltalálták a nevét, hiszen már jószerivel csak mi, öregek járunk ide, pedig volt idő, amikor csa­ládok éltek a hegyen. Pet­róleumlámpás világ volt az, szegény világ ... Nem mon­dom, ma sem villannyal vi­lágítunk itt, de kinek jutna eszébe erdőbe költözni, tá­vol a falutól? Egynémely ház össze is dől már, a szent­lélek, ha tartja, s hiába ol­csó itt a telek, pénzért mun­kát senki sem vesz. Én se törném magam itt, de édes­apámé volt a pince, ő tele­pítette a szőlőt, ojtotta, ne­velte, nincs szívem megvál­ni tőle, elherdálni meg nem akarom. A bort nem isszuk, Kovács Gyula a Kapos­vári Cukorgyár termelteté­si osztályvezetője. Négy éve dolgozik a gyárban, s a múlt év elejétől az üzemi pártvezetőség tagja. A kö­zelmúltban őt választották meg az egytesítületes párt­bizottság titkárának. — Hartai Imre, a pártve­zetőség titkára betegség miatt nyugdíjba ment, s a testület tagjai engem kér­tek meg, hogy készüljek föl a beszámolóra. Régebben sok KISZ-munlkát végeztem, aztán a kisgyaláni tsz-ben alapszervezeti pánttitkárként is dolgoztam. Mezőgazdász a képzettsé­ge és elvégezte a marxiz­mus—len inizmus esti egye­tem szakosítóját is. — Most, amikor az egész pártmunka változóban van, nagyon nehéz az indulás. Bízom benne, hogy a ki­lenctagú pártbizottság, a fe­gyelmi bizottság, a gazda­ságpolitikai, az agitációs és a propaganda munkabizott­ság segítségével sikerül a pártmunkát előrevinni a cukorgyárban. Az a véle­ményem ugyanis, hogy ne­künk itt, helyben kell meg­oldanunk a gondokat. Min­dent meg kell tennünk a jobb minőségű munkáért. Az országos pártértekez­let, az első központi bizott­sági ülés után a cukorgyári pártmunkában is sok érde­kes terv és elképzelés for­málódik. — Sokat beszélünk nap­jainkban a demokráciáról — kezdte Kovács Gyula. — Ez a gyáron belüli pártmunká­ban is fontos: először a pártcsoportok tevékenységét szeretnénk fölt end í ten i. Ezekben a kis csoportokban ugyanis bárki őszintén el­mondhatja véleményét a gyári problémákról. Lehető­vé tesszük, hogy az infor­máció fölfelé és lefelé egy­formán áramóljon. A pártbizottság négy alap- ßzervezetet irányít és most elsősorban azt szorgalmazza, hogy azok minél öntevéke­így hát a szüret nekem nem öröm, de azért kibicik­lizem majd mindennap, mert tennivaló, az bőven akad. Otthon is van ker­tem, kukoricát termelek, megállni nem nagyon lehet. Különben is, azt gondolom, hogyha elengedi magát az ember, évelkelt ad az életé­ből a kaszásnak, amíg erő van, s egészség, tevékeny­kedni kell. Széles karmozdulattal mu­tatja, hogy az öreghegy túl­oldalán új pincesor épült, érdékes választóvonal ez, a régiek nemigen keverednek az újakkal. Ö maga is csak egy emberrel értett itt iga­zán szót, pinceçzomszédja volt, Pálfi Mihálynak hív­ták. — Tíz éve halt meg Mis­ka bátyám, azóta szôtlam a munkám a hegyen. Pedig miilyen jól elkerítettük együtt a történeteket, volt miről beszélnünk, szerettük egy­mást. Most nem zavarog er­re senki. Tudja — mosolyo- dik el hirtelen, s a naptól cserzett ,arc ezer ráncba sza­lad ■— nekem is van ám, ami kitölti az életem! Örök nyebbek, kezdeményezőbbek legyenek. — Valamikor a különféle területeket — cukoroldal, nyersoldal, mokkaüzem, gép­üzem — figyelembe véve álakult ki a négy alapszer­vezet. A IV-es pátszervezet- ben például általában ve­zetők vannak, akik itt, az irodaépületben dolgoznak. Sok a négy alapszervezet, összevonáson gondolkodunk, mégpedig úgy, hogy a meg­maradó alapszervezetek mindegyikébe kerüljenek ve­zetőik. — Mit várnak ettől? — Azt, hogy ott minden vezető sókkal jobban meg­ismeri a fizikai dolgozók gondjait. Lehetőség lesz az információcserére is. Csak arra kélll vigyáznunk, hogy az új alapszervezetek ne le­gyenek túl nagy létszámúak. A véleményem az, hogy előbbre viszi a cukorgyár terveinek a megvalósítását, ha emberközelben lesznek mindig a párttagok. A kri­tikán kívül szükség van az önkritikára is mind a veze­tők, mind a munkások ré­széről. Az lenne a megújulás számunkra, ha eredménye­sen gazdálkodnánk. A párt­szervezetek a cukorgyár idei terve alapján meghatároz­zák egy-egy terület felada­tait. Nem azt várjuk, hogy többet dolgozzanak, hanem azt, hogy jobban, mint ed­dig. Ezt nemcsak a gazda­sági, hanem a pártmunká- ban is szeretnénk elérni. — Az alapszervezetek tag­gyűlésein beszámoltatják a szakszervezetben és a KISZ- ben tevékenykedőket a meg­bízatásuk ellátásáról. Azt tapasztaljuk például, hogy vannak olyan fiatalok, akik­kel érdemes foglalkozni, még ha nem biztos is, hogy mindegyikük párttag lesz. Akkor is támaszkodhatunk rájuk, segítik a munkánkat. Sók a fiatal mérnök, ők pél­dául a káderutánpótlás szempontjából is szóba ke­rülhetnek. Lajos Géza a vágyódás bennem a lovak után. Mellettük nőttem, csö- pörödtem föl, a legkedve­sebb a Sári volt, képzelje, tizennégy csikaja volt annak a szép lónak! A téeszben nem volt nap, hogy ne si­mogattam volna meg a lo­vakat, ne adtam volna ne­kik egy villányi tákarmányt. El is határoztam, ha már biciklizni nem tudok majd, hát vásárolok egy lovat, azon jövök a hegyre. Né­mely lónak több esze van, mint magamnak, jobb bará­tot el nem képzelek. Per­sze — legyint egyet — az is lehet, hogy csak álmodo­zom itt, de hát mondja meg, mit is tehetne az ember? Szépre gondol, jó érzésekkel, csöndesen és kiegyensúlyo­zottan él. Ennél többet meg mit vágyakozzak? Erős a kézszorítása a bú­csúzásnál, s óvatos mozdu­lattal irányít el a vöröshan- gyabaly közeléből. — Ne kerüljön el, ha er­re jár — mondja — jólesik olyikpr beszélgetni, mégha idegennel is. KHe Agnes Növekvő kohászati export ÖREGHEGYEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents