Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-06 / 160. szám

2 Somogyi Néplap 1988. július 6., szerda Grósz Károly hazaérkezett a szovjet fővárosból Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára munkatanácskozást tartott Grósz Károllyal (Folytatás az 1. oldalról.) Elutazása előtt a magyar államférfi a sajtó képviselői előtt úgy nyilatkozott, hogy Mihail Gorbacsovval folyta­tott háromórás tárgyalása jó hangulatú és értékes volt. Nyílt és sokrétű eszmecserét folytattak a két ország életé­ről, különös tekintettel a kö­zelmúltban megtartott párt­értekezletekre. Grósz Károly a párt főtitkáraként most el­ső ízben tárgyalt Moszkvá­ban. Grósz Károlyt Moszkva Seremetyevo—2. repülőterén Jegor Ligacsov, az SZKP KB PB tagja és Vagyiim Med- vegyev, a KB titkárai bú­csúztatták. Jelen volt Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete, valamint Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. * * * Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, a Minisztertanács Perzsa( A rab)-öböl Elindult a helyszínre az amerikai flotta különleges vizsgáló bizottsága, amely­nek feladata, hogy megálla­pítsa, milyen körülmények vezettek az iráni utasszállító gép lelövéséhez. A bizottság meghallgatja a rakétákat ki­lövő hajó, a Vincennes cir­káló parancsnoki beosztású tisztjeit, mindenekelőtt a ha­jó kapitányát. Will Rogers kapitány már írásos jelentést terjesztett elő az események­ről s ebben kijelenti, bár „élete végéig magában hor­dozza majd a terhet”, ame­lyet a 290 polgári utas pusz­tulása jelent, megítélése sze­rint mindenesetre helyesen járt el és nem követett el hibát. Mint kiderült, Ro­gers elöljáróitól, engedélyt kért tűzparancsra, de to­elnöke, aki a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának meghí­vására július 4—5-én mun­kalátogatást tett a Szovjet­unióban, kedden az esti órákban hazaérkezett Bu­dapestre. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Be- recz János, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra és Kótai Géza, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a KB külügyi osztályá­nak vezetője. Jelen volt Vladlen Pun- tusz, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövetségé­nek ideiglenes ügyvivője. * » * Grósz Károly kedden dél­után a szovjet sajtó képvi­selőivel, illetve szovjet köz­életi személyiségekkel talál­kozott a külügyminisztérium nemzetközi sajtóközpontjá­ban. A magyar vezető a baráti, vábbra is azt hangoztatja, hogy az adatok egy iráni csatarepülőgép közeledtére utaltak. Hétfőn sem a Fehér Ház, sem a Pentagon nem adott újabb nyilatkozatot az ügy­ről, kivéve Reagan elnök rövid válaszait, amelyet Wa­shingtonba visszatérve adott az újságírók kérdéseire. Rea­gan megismételte: tragikus­nak .tartja ugyan, hogy az akciónak polgári áldozatai vannak, de véleménye sze­rint véletlen baleset történt és a flotta számára kiadott utasítások nem hibáztatha­tóak, azokat nem kell mó­dosítani. Az Egyesült Államok né­hány városában hétfőn ki­sebb tüntetéseken tiltakoztak nyílt légkörű találkozón elöl­járóban rövid ismertetést adott hazánk fejlődéséről, gondjairól és eredményeiről, politikai,- társadalmi és gaz­dasági életünk időszerű ten­nivalóiról az MSZMP érte­kezletét követő időszakban. Az MSZMP főtitkára tá­jékoztatott Mihail Gorba- csovval megtartott tárgyalá­sairól, méltatva a megbeszé­lések őszinte, tárgyszerű és lényegre törő légkörét, az érintett kérdésekben meg­nyilvánuló kölcsönös megér­tést, az álláspontok egységét a nemzetközi helyzet, vala­mint a szocializmus fejlődé­se kérdéseit illetően. Grósz Károly kitért a ma­gyar—szovjet politikai és gazdasági kapcsolatok hely­zetére, fejlődésük távlatai­ra, az MSZMP és az SZKP együttműködésének jelentő­ségére. Megemlítette azt is, hogy a jelenlevő közéleti személyiségek közül többen személyesen is hozzájárultak, az iráni származású ameri­kaiak és mások is az utas- szállító gép lelövése ellen. A tüntetők követelték az ame­rikai flotta kivonását az öbölből és az illetékes pa­rancsnokok felelősségre vo­nását. Washington egyébként nem zárja ki teljesen azt a lehetőséget, hogy az Egyesült Államok kártérítést fizessen a lelőtt gép elpusztult uta­sai és személyzete családjá­nak, ezt azonban a most in­duló vizsgálat kimenetelétől teszi függővé. Washington .továbbra is azt állítja, hogy a gép letért a kijelölt útvo­nalról, a polgári gépek szá­mára megadott légifolyosó­ról és .nem adott választ az azonosítást kérő jelzésekre. sokat tettek a két ország és a két nép közötti barátság erősítéséért, megszilárdítá­sáért. A magyar vezető ezt kö­vetően válaszolt a szovjet sajtó kérdéseire. Élénk, nyílt eszmecsere bontakozott ki a szovjet—magyar kapcsola­tok, a pártegyüttműködés és a szocializmus fejlődésének kérdéseiről — az MSZMP és az SZKP nemrég meg­tartott országos értekezletei­nek fényében —, illetve a magyarországi kibontako­zás programjáról, hazánk fejlődésének kérdéseiről, az idei esztendő első öt hónap, jában elért eredményekről, nemzetközi problémákról, az integráció kérdéseiről. A sajtó szerepét és helyét ér­tékelve az MSZMP főtitká­ra hangsúlyozta, hogy a tö­megtájékoztatási eszközök meghatározó szerepet tölte­nek be a demokratizálás fo­lyamatában, s megjegyezte, hogy az MSZMP KB július 13-i üléséről a tévé és a rá­dió egyenes adásban szá­mol be. Egy kérdésre válaszolva a magyar vezető utalt Mihail Gorbacsovval megtartott megbeszélésére, amelyen az SZKP KB főtitkára úgy fo­galmazott, hogy a magyar- országi útkeresés ál.l leg­közelebb a Szovjetunió je­lenlegi gyakorlatához. A múlt értékeinek megőrzésé­ben, az elavult, túlhaladott dolgok leküzdésében a „technológia” is azonos, az a felismerés, hogy a gazdasá­Az EGK és a kelet-európai szocialista országok közti viszony javítására, az EGK megvalósítandó egységes pia­ci rendszerének szociális szempontjaira fogja helyezni a hangsúlyt Görögország ab­ban a félévben, amíg betöl­ti a nyugat-európai gazdasá­gi és politikai társulás elnö­ki tisztét — fejtette ki ked­den, a Strasbourg! Európa- parlamentben Kerolosz Pa- puliasz görög külügyminisz­ter. gi reformfolyamat kiszé­lesítése csak a politikai re­formok megvalósításával párhuzamosan mehet to­vább. A különbség — túl a két ország nagyságrendi el­térésén — az, hogy az SZKP három év, mi pedig 20 év alatt jutottunk e kö­vetkeztetésre — mondta Grósz Károly. Athén július elsejével fél évre vette át az elnöki tisz­tet, amelyet az előző perió­dusban az NSZK töltött be. Papuliasz kijelentette: az a tény, hogy az EGK és a KGST nemrég kölcsönösen elismerte egymást, új kor­szakot nyitott az Európa két része közti kapcsolatok tör­ténetében. Görögország min­den tőle telhetőt megtesz, hogy a kapcsolatok ebben az irányban fejlődjenek tovább — mondta. Nincs újabb nyilatkozat EGK — Görög program Új korszakot nyitott A háború előestéjén Ha a korabeli tények alap­ján megpróbálunk belelátni Sztálin lelkivilágába, azt látjuk, hogy a „vezér” ma­kacsságát határtalan maga- biztosság, a hibás döntés be­ismeréséhez szükséges bátor­ság hiánya, a saját elemzés jelentőségének túlbecsülése táplálta. Konkrét helyzetben ez a konokság aláássa, a túl­zott magabiztosság pedig megbénítja az akaratot. En­nek következtében az ember • képtelen elszánni magát egy különösen felelősségteljes lé­pés végrehajtására. Ilyen volt Sztálin a háború előtti utolsó napokban, különösen a döntő órákban. Mindehhez tegyük hozzá, hogy Sztálinnak nem volt előrelátó képessége, nem tud­ta fallebbenteni a függönyt a jövőről és „bepillantani” a horizont mögé. Sok hosszú­távú jóslata korábban is hibásnak bizonyult. Sztálin „gyakorlati” intellektussal rendelkezett. Lényegében dualista koncepcióit vallott — „a béke lehetséges, de a há­ború is valószínű” — akkor is, amikor dilemma már nem volt, Sztálin változatlanul saját vágy elképzeléseinek bűvöletében élt. Míg a külpolitikai és ope­ratív-stratégiai területen el­követett hibákat enyhítően „Sztálin tévedéseinek” ne­vezzük, cselekedetei a káder­munka területén egyszerűen bűnösek voltak. A megtorló intézkedések hatalmas mére­tei azért váltak lehetségessé, msrt a „vezér” kiváltotta az erőszak társadalmi tehetet­lenségét, mely feljelentése­ket, elvtelenséget, rágalma­zást, tömeges hazugságot szült. A hazugságnak akkor nincsenek esélyei, amikor a lelkiismerettel szövetséges igazság áld vele szemben. Már tudjuk, hogy ha a lelki- ismeret azokban az években hallgatott, akkor mindenek­előtt azért, mert nem volt mellette igazság. 1939 végén Sztálin tájékoz­tatást kért a hadsereg és a flotta parancsnoki állomá­nyának minőségi elemzésé­ről. Sokáig némán vizsgálta a rubrikákat, táblázatokat, melyeken fukar számok árul­kodtak az állomány igen „zöld” életkoráról. A hadse­reg és a flotta parancsnoki állományának körülbelül 85 százaléka fiatalabb volt 35 évesnél. Sztálin egyetlen szó nélkül lapozott a jelentés­ben. Talán eszébe jutott, hogy három marsall!, és az alső- és másodosztályú hadsereg­parancsnokok csoportját ki­véve, az ő akaratából más tehetséges hadvezérek is el­tűntek? Közülük néhány an a ki­nevezéskor itt voltak az ő dolgozószobájában ... Talán eszébe jutott Vorosilov be­széde, melyet 1938. november 29-én a Katonai Tanács ülé­sén, a védelmi népbiztos je­lenlétében mondott? A nép­biztos akkor, mint valami nagy eredményt jelentette: „A Vörös Hadseregben az 1937—1938-as évben végre­hajtott tisztogatás során több mint 40 ezer embert szűr­tünk ki... 1938 kilenc hó­napja alatt löbb mint 100 ezer új parancsnokot nevez­tek ki. A régi összetételű Katonai Tanács 108 tagja kö­zül csak 10 ember maradt.” Mit érezhetett a vezér a pa­rancsnoki testület hiányai láttán? Senki nem tudná megmondani. Csak az isme­retes, hogy a káderállomány hiányai! látva azt javasolta, hogy növeljék az akadémiák létszámát, hozzanak létre új tanintézeteket. Már a következő évben, 1940-ben 42 új főiskolát hoz­tak létre, csaknem megkét­szerezték a katonai akadé­miák hallgatóinak számát, számos alhadnagyképző tan­folyamot indítottak. Sztálin siettetett, siettetett. A meg­próbáltatások órájának be­következtéig azonban ka­tasztrofálisan kevés idő ma­radt. Egy szakaszvezetőt 6 hónapos tanfolyamon is fel lehet készíteni, de egy kör­zet- vagy hadseregparancs­nokot? A katonai szakértők hiá­nyát, amely ezekben az években alakult ki, nem ke­vesebb, mint 5—7 év alatt lehetett volna megszüntetni. 1941 nyarán a parancsnokok körülbelül 75, a politikai dol­gozók 70 százaléka nem egé­szen egy éve volt tisztségé­ben ... Sztálin, akinek rövidesen vállalnia kellett a fegyveres erők főparancsnokságát a háborúban, nem ismerte a katonai elméletet. Vorosilov, aki hosszú ideig népbiztos voilt, szintén „nem kedvelte” sem az elméletet, sem a teo­retikusokat. És ilyenek, köz­tük igen kiemelkedőek is, mindig voltak a Vörös Had­seregben. Közéjük kell so­rolni mindenekelőtt a kivég­zet Tuhacsevszkijt, aki még 1936-ban előrelátóan figyel­meztet arra, hogy készen kell állnunk a német had­sereg hirtelen támadására. Amint már a háború után ismeretessé vált, Hitler, aki tudott a Vörös Hadseregben az 1937—1939-es években tör­tént megtartásokról, jelen­tést kért felderítő szerveitől a hadsereg parancsnoki állo­mányának minőségéről. A háború kezdete előtt másfél hónappal Krebs ezredesnek, Németország szovjetuni óbe­li katonai attaséjának jelen­tése és más adatok alapján jelentették a Führernek: az orosz tiszti testület nemcsak számbelileg, hanem minősé­gileg is meggyengült. „Rosszabb benyomást kelt, mint 1933-ban. Oroszország­nak évekre van' szüksége. hogy elérje korábbi színvo­nalát” ... Az ellenség nem alaptalanul sorolta a Né­metország számára rendkí­vül kedvező tényezők közé a katonai irányítási rend­szer új vezetőikkel való he­lyettesítését. A világtörténe­lemben nehéz példát talál­ni arra, hagy az egyik fél a halálos összecsapás előes­téjén meggyengíti önmagát. Ez nemcsak ösztönözte, ha­nem szinte taszította Hit­lert az események meggyor­sítása felé. A Hitlerrel valló viszony­ban Sztálin túlzott óvatos­sága végső soron ellenkező eredménnyel járt. A nagy politikai játékban Hitler gyakorlatilag túljárt Sztálin eszén a támadás időpontjai­ra és legközelebbi szándé­kaira vonatkozólag. Sztálin olyan állhatatosan küzdött a „provokációk” lehetőségé­vel, hogy ezt észrevették Berlinben, és levonták belő­le a következtetéseket. A napról napra pimaszabbá váló Hitlerre ez serkentő­leg hatott, meggyőzte a Szovjetunió gyengeségéről Sztálin óvatossága és az. hogy nem reagált kellőkép­pen a megkötött megállapo­dások Németország által történt megsértéseire. A szovjet hadsereg pa­rancsnoksága meg volt köt­ve a védelmi intézkedések szabad ' megválasztásában. Az óvatosság, mint tulaj­donság, melyre a politikus­nak szüksége van, átválto­zott túlbiztosítássá, és ugyanakkor a saját kíván ság — nem engedni a há­borút — teljesíthetőségéről való mániákus meggyőző­déssé. Ezért -a magabiztos­ságért végül súlyosan meg kellett bűnhődni. Sztálin, miután dácsabeh dolgozószobájában, ahol dcllgozni és pihenni is szo­kott, a díványon ágyat ve­tett magának, már szender- gett, amikor óvatosan ko­pogtak az ajtón. A kopogás fájdalmasan, visszhangzott a szívében : Sztálint soha nem ébresztették fel. Valószínű­leg bekövetkezett a legrosz- szabb. Csak nem számítot­ta el magát? Sztálin pizsamát húzott és kiment. Az őrség főnöke je­lentette: — Zsukov hadseregtábor­nak halaszthatatlan ügyben a telefonhoz kéri önt Sztá­lin elvtárs! A főtitkár odament a ké­szülékhez. — Tessék ... Zsukov, amint a háború után elmondta, jelentést tett az ellenséges légierő Kijev, Minszk, Szevasztopol, Vil­nius és más városok elleni támadásáról. A jelentés után a vezérkar főnöke megkér­dezte Sztálint: — Megértett engem, Sztá­lin elvtárs? A főtitkár nehezet sóhaj­tott a telefonba, és nem vá­belső keres faszolt. Bénító, kolosszális, fantasztikus súly nehezedett a vállárrá, és tudatáig alig hatolt el Zsukov kérdése Talán felötlött agyában an­nak az üdvözlő táviratnak a szövege, melyet Hitler kül­dött 60. születésnapjára. „Ioszif Sztálin úrnak Kérem, 60. születésnapja alkalmából fogadja legszívé- lyesehb üdvözletemet s egy­úttal jókívánságaimat, önnek személyesen jó egészséget, a baráti Szovjetunió népeinek pedig boldog jövőt kívá­nok ...” Sztálin hallgatott. — Sztálin elvtárs, megér­tett engem? Végre megértette. A földi istenek tévedhetnek, és hi­báik ára fantasztikusan ma. gas. Ezerki lencszáznegyenegy június 22-ike hajnali 4 óra volt. ellenőrt JELENTKEZESI FELTÉTEL: közgazdaságtudományi egyetemi, pénzügyi és számviteli főiskolai végzettség vagy mérlegképes könyvelői szakvizsga. Jelentkezni dr. Máté Ernő osztályvezetőnél személyesen lehet: Kaposvár, Eüredi u. 180. vagy a 14-180/269-es telefonon. (102597) A KAPOS VOLÁN IGAZGATÁSI ÉS ELLENŐRZÉSI OSZTÁLYA

Next

/
Thumbnails
Contents