Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-30 / 181. szám
1988. július 30.,' szombat 5 RÁDIÓJEGYZET FÉKSZÍJAK NYÁR A KUPAVAR-HEGYEN Lovagi sarkantyú az apátságban Emeljék meg a falakat — Régészet és műemléki helyreállítás Július első napjaitól folytatódik Somogyváron a Ku- pavár-hegyen az először 1824-ben megkezdett ásatás, amit 1972-től a teljes műemléki együttes föltárásának igényével dr. Bakay Kornél folytat. Ide látogattunk. S hogy épp szerencsés pillanatban, arra bizonyíték az a fénykép, amit kollégám a Nagy Lajos korabeli lovagi sarkantyúról készített : percekkel előbb került elő a földből. A helyszínen azonban nemcsak arról érdeklődtünk, mire fordítja az ásatásvezető a megyei tanács által megemelt összegű támogatást a munkák fölgyorsítása érdekében, hanem arra is kíváncsiak voltunk, hogyan haladnak a műemléki helyreálítással. 1991-ben lesz kilencszáz esztendeje, hogy I. László király megalapította a somogyvári bencés apátságot. Ennek az évfordulónak a méltó megünneplésére nem lehet elég korán fölkészülni, hiszen nemzetközi jelentőségű esemény várományosa a kővetkező esztendőkben Somogyvár. Egyszerre olyan negyve- nen-ötvenen dolgoznak az ásatáson. Találkoztunk fiatalokkal is — középiskolásokkal, főiskolásokkal —, akik nem a nehéz kubikosmunkát végezték, hanem a kibontott sírokat tárták föl. — Az idei nyáron több fontos munka vár ránk. A korábban helytelenül ide telepített épületeket le kell bontani. A műemlékvédelmi szakemberek nem vették figyelembe annak idején, hogy az ásatási területre hatoltak be, ahol még fontos munka vár ránk. 1981-ben már rátaláltunk — mutatja a helyszínen dr. Bakay Kornél — egy pincelejáratra. Négy méter mély, fúrt pince, hosszát olyan tíz királyi ölre becsülöm, harminc-har- minckét méterre. Az Árpádkori pincéről írásos források is beszélnek. Történelmi korok vonulnak el szemünk előtt, amikor a régész az ásatások újabb és újabb eredményeiről beszél. A látogató is föl- buzdul azon, hogy hasonló pincét még nem sikerült föltársi Magyarországon. — A kis lelet, például ez a törött sarkantyú is, fontos a régész számára, hiszen nemcsak az 1091-ben alapított bencés apátság, hanem a műemlékegyüttes további sorsa is sok érdekességet tartogat. Ez a Nagy Lajos korabeli lovagi sarkantyú egy beomlásból került most elő; formája, díszítése megegyezik a kor fegyverzetével. Újabb helyszínre sétálunk: a kolostor észak-keleti fokára. Szakértő nélkül aligha fedeztük volna föl, hogy égy 800—900 éves, kora Árpád-kori jégverem tárul elénk. Az épségben maradt jégcsűszda dr. Bakay Kornél szerint újabb kuriózum Somogyváron. Nem messze az említett helytől húzódtak a latrinák. Arrébb szorgos kezek forgatják a földet; több réteg tárul elénk. Olyan három méter lett feltöltve — s látjuk a kolostor egykori alapszintjét. Ezek a rétegek már a kolostor pusztulásáról vallanak. A terület déli oldalán dolgoztak a főiskolások és a középiskolások. Itt táboroznak, segítenek a régészeti föltárásban. A sírok a bazilika déli oldalán, közel a bejárathoz fekszenek. Föltárásuk azt bizonyítja, hogy egyre fontosabb szerepet töltött be a somogyvári bencés apátság a védelemben, meg kellett erősíteni a falakat az idegen betolakodók ellen. Találtak itt Ferdinánd korabeli pénzeket is, egy kancsó- val. Az itt állomásozó katonák zsoldja lehetett. A történelmi utazáson kitűnő kísérőnk, dr. Bakay Kornél, ' szinte megjeleníti előttünk az egykori eseményeket. A várfalakat homokkal vették körül az ágyúgolyók ellen — már magam is el tudom képzelni. — A nyáron folytatjuk a pince föltárását — mondta a régész. — A várfal nyugati szakaszán is fontos munka vár még ránk . a következő hetekben. A föltáró munka mellett vaj ön hogy halad a műemléki helyreállítás ? A régész szerint oíyan ütemben, hogy veszélyezteti a három év múlva esedékes, nagyszabású ünnepségsorozat megrendezését. Még vita folyik (?) azon is, hogy a régi falakat csupán állagában óvják-e meg vagy esetleg a műemléki helyreállítással hozzásegítsék a látogatót képzeletének szárnyalásához. 1991 közeleg, ám nemcsak ez az egy esztendő ígér eseménydús programokat a Ku- pavár-hegyen; rá egy évre ünnepelhetjük, hogy száz éve alakult meg Erdélyben a Szent László Társaság, 1995- ben lesz a bencés apátság alapítója halálának kilencszázadik évfordulója, 1996-. ban III. Béla királyunkra emlékezhetünk e történelmi falak között. Harányi Barna Aki csak úgy, minden különösebb cél nélkül nyitotta ki szombaton délután a rádióját, kisebbfajta veszekedésnek lehetett fültanúja. Legalábbis ezt hihette először, holott vélemények és ellenvélemények csaptak össze a 168 óra című műsorban. Ha figyelmesén Hallgatta a műsort, hamarosan rájött, hogy nem veszekedés ez, hanem nagyon komoly emberek komolyan adtak hangot gondjaiknak. A Magyar Rádió tág teret enged a vélemények szabad, áramlásának. (Bár nem feladatunk; semmiféle összehasonlítás; mégis el kell. mondanunk, hogy e tekintetben a rádió valóban messze . ..megelőzni látszik a sokszor még mindig fölöslegesen óvatoskodó televíziót.) • A történet — amiért a szóváltás elhangzott r-- látszólag egyszerű, hétköznapi eset. Éppen ezért sokáig azt hihettük, hogy tv. a, hétköz- nápiság egyben azt is jelenti : a dolog természetes. Aratási idő van. A termelőszövetkezetek zöme jól. fel- - szerelt gépekkel végzi ezt a társadalmi szempontból igen fontos munkát. Igenám, dé az aratás során a gépek használódnak is. így történik meg például, hogy elszakad a kombájnok ékszíja. Ez nem hiánycikk — más alkatrészek esetében- ez is előfordul —, ráadásul magyar is a termék, a Taurus gyáré. Kezdetben örömmel vették -a; termelőszövetkeze- tek, hogy megoldódott a gond, van • magyar ékszíj, ezentúl kevesebb lesz a leállás. Igenám, de a magyar terméknek van egy kis hibája. Az, hogy néha öt perçut án elszakad. Ha égy délutánt argtni; lehet vele, akkor már nagyon : boldog á kombájnos. A gyakorlat az, hogy öt gépből egy mezőn három, néha négy is áll, mert ki kell cserélni a meghibásodott ékszíjat. A műsor készítői megkérdezték a termelőszövetkezet elnökét. Annyira elkeseredett hangú ember, mint ő, már régen nyilatkozott a rádióban. Valami olyat mondott, hogy belefáradt az egészbe, úgy érzi szélmalomharc, amit csinál. Hasonlóan vélekedtek a leginkább érdekeltek, a kombájnosok is. Szerencsére azonban nem 'ett ennyire lehangoló az egész műsor, mert a .nyíltság .;egyeben a .szerkesztők lehe- tőséget adtak a gyártó cég képviselőinek is a. megszólalásra. Ok sokkal derűlátóbban fogalmaztak,- dicsérték terméküket, s nem értették túlságosan, hogy mit Kell ügyet csinálni néhány meghibásodásból. Ha elromlik az. ékszíj, ki kell cserélni, -ha többször romlik el, többször kell kicserélni. Nem változtatta meg véleményüket az sem,, hogy a dolgozók megemlítették: ugyanakkor a külföldi ékszíjjal egy nyári szezont végágarathatrak, mért nem hibásodik meg. A szakértő természetesen nem azért - szakértő, hogy a tényéktől engedje magát be- folyásoltatni. Kereken kijelentette: a nagy meleg miatt van minden, ezek az ékszíjak nem ekkora hőségre készültek. — Aratni - viszont általában nyáron ke’.l — . mondta összegzésében a riporter. A téli aratás miatt nem érdemes ékszíjakat gyártania a Taurusnak. Ára íehe.t, hogy csak a termék névé. rossz. Fékszíj az. Legalábbis a munkát féVarga István EUROPA CANT AT A X. Europa cantat nemzetközi kórusfesztivál megnyitása alkalmából ünnepi hangversenyt rendeztek tegnap este Pécsett a városi sportcsarnokban. A rendező szervek képviselői köszöntötték a fesztivál résztvevőit, majd a Magyar Állami Hangversenyzenekar, valamint a Magyar Rádió és Televízió Énekkara előadta Bartók Béla Táncszvit és Kodály Zoltán Psalmus Hun- garicus című alkotását, valamint — ősbemutatóként — Kucsár Miklósnak Az éjszaka képei című szerzeményét, Ligeti András. vezényletével. A délután folyamán ünnepi eseményre került sor a pécsi Művészek Házában. A rendező szervek vezetői együttműködési nyilatkozatot adtak ki; ebben elkötelezték magukat, hogy az ének-zene által erősítik a fesztivál eszméjét, a népek közötti békét és barátságot. SZEGEDI NÁNDOR: VADÁSZAT Közelről érezte az avar kicsit dohos szagát, a frissen törött virágok sajátos illatát, a. hűvös harmatot, amely már elindult lefelé, hogy reggelre ezüstbe öltöztesse a tájat. Megint nyugalom. Most érezte igazán, mennyire hiányzik ez a kellemes állapot, ha elveszti az ember. Várt egy kicsit. De semmi se történt. Eddig tartott hát Birkás sója...? Lehet, hogy már ott sündörög a vadászház körül, és várja a pillanatot, amikor feltűnik. Aztán ha meglátja, hahotázni kezd, és odakiabálja: — Beijedtünk, mi? Látjátok, barátaim, ilyenek a beszarlak. Az első puskalövésre megfutamodnak. Szinte biztosra vette, hogy ilyen és hasonló megjegyzésekkel fogadja Birkás. Miközben barátai egyetértőén röhögnek, tarisznyájából előrángatja a szarvashúsból készült kolbászt, a füstölt sonkát meg a bort, odadobja az egy tömbből faragott asztalra és megkérdi: „Megérdemlik a gyávák, hogy enni kapjanak?” Ilyennek ismerte meg. Az egyik szórakozóhelyen találkoztak először. Birkás hi- vatianul vágódott az asztalukhoz: — Hallottam rólad... — bökte oda Lovásznak, amikor bemutatták neki azok, akik már ismerték. Ez volt minden. Nem lehetett megállapítani, hogy az, amit hallott, hízelgő-e rá nézve, avagy pironkodnia kellene miatta. Még föl sem ocsúdott, Birkás már sértegette ismerőseit. Aki most hallotta először, könnyen azt gondolhatta: a világnak az a tragédiája, hogy Birkást kihagyja az érdemi döntésekből. Vele jóba lenni egyenlő a személyes biztonsággal, amelybe a pálya sikere éppúgy hozzá tartozik, mint a zűrös ügyek sima lerendezése. Kellően érzékeltette, hogy erre felsőbb kapcsolatai nyújtanak garanciát. Birkás távozása után a társaság egyik tagja halkan megjegyezte : — Ez a Birkás egy papírtigris. Nincs ennek semmiféle felsőbb kapcsolata. Már el is felejtette az egészet, amikor egyik délután csengett a telefon: — Itt Birkás — harsogta egy pokróchang a vonal túlsó végén. — Parancsolj! — Jó társaságban akarok lenni, ezért meghívlak egy kis erdei kirándulásra. Jönnek a haverok is"... Nem fogsz unatkozni. Lehet, hogy csak a kíváncsiság, vagy talán Birkás kitüntető figyelme volt, ami vonzotta ; igent mondott. Így kezdődött. A haverok' egy része időközben lekopott, és egyszerre csak azt vette észre, Birkás őt tartja egyedüli igaz barátjának. Nem múlhat el nap, hogy ne keresse. Aztán jött az asszonnyal a kapcsolat. Birkás szertelenségei egyre kevésbé érdekelték, nem vette őket komolyan. Egyébként ■ is ellensúlyozta őket az együvé tartozás érzése, amelyet átlengett valamiféle családias légkör is. Vajon Birkás valóban az-e, akinek eddig mutatta magát? Tényleg játék, ami itt folyik? A kérdésre fegyverdörrenés válaszolt. Aggasztó, hogy megint elölről jött. Ez azt jelenti, mégiscsak követték menekülésének irányát. Az a bizonyos kerülő, amiben eddig bízott, ami esélyt adott arra, hogy eljuthat a vadásztanyára, többé nem jöhet számításba. Hiszen éppen arrafelé lőttek, amerre át kellene vágnia. Lassan felkúszott a szakadékból, és visszamászott a „holdfényösvényre”. Most úgy érezte, talán ez a legszabadabb. Majd talpra szökkent és futni kezdett az eredeti cél felé. A száraz levelektől podvas út dongott a lába alatt,' recsegtek az ágak. . Nem törődött vele. Rohant egyre gyorsabban. Néha úgy érezte, szófoszlányok jutnak a füléig, és zajosabb a környék, de nem állt meg, hogy kitapogassa, merről jönnek a hangok. A szarvas jutott eszébe, a viharos vágta, amely az életet jelentette. A távolságokat mindig jól felbecsülte. Most is szinte biztos volt benne, nem lehet már messze a vadásztanya. — Csak a hold elő ne bújjon a felhők mögül, míg el nem éri a házat! — gondolta, és reménykedett, hogy szerencséje lesz, ámbár mintha most jobban meg lehetne különböztetni a fákat. Csak vékony felhőpaplan takarhatja az égi lámpást. De sebaj, mert már látszik is a tanya. Száz méterre ha van. Még egy nekirugaszkodás ... S éppen ekkor, a várva várt menedékhely irányából puskaropogás hallatszott. Kétszer is. Egymástól vagy kétszáz méterre. Lehasalt, és szorosan a földhöz lapulva kúszott a ház felé, amelyről még mindig úgy vélte, hogy az egyetlen menedék. (Folytatjuk)
