Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-28 / 179. szám

1988. július 28., csütörtök Somogyi Néplap 5 Gazdaságos tudomány A dominóelv gyakorlata A kaposvári mezőgazdasá­gi főiskolán a számítástech­nikai oktatásban Pál Jenő kandidátus, az állattenyész­tési kar docense kezdettől fogva részt vett. — A számítástechnikai oktatás ténylegesen 1972-ben indult — mondta. — Kez­detben ez a matematika ok­tatásnak egyik részterülete volt, fokozatosan nőtt az óraszáma, fejlődött a gépi háttér és alkalmazása is. Négy évvel később vásárol­tuk az első gépeket, akkor jött létre az úgynevezett ter­minálkapcsolat is. A pécsi Pollack Mihály Műszaki Fő­iskola számítóközpontjára kapcsolták rá a különböző egyetemeket és főiskolákat a dél-dunántúli régióban. Er­re az alapra most is tá­maszkodunk: a nagyobb munkákat mind a mai na­pig e terminál segítségével végezzük. — A számítógép-kapcsolat változást hozott a számítás- technika oktatásában. En­nek részese volt ön is kü­lönböző oktatási rendszerek kidolgozásával. — A nyolcvanas években az informatikai intézet (a Művelődési Minisztériumon belül) bejelentette, hogy minden megyeközpontban létrehoz egy továbbképzési egységet, s ez a számítás- technika terjesztését szolgál­ja majd. Ezeket fölszerelték úgynevezett ABC gépekkel : mi is kaptunk ezekből, hogy elláthassuk a megye közép­iskolai tanárainak tovább­képzését is. Egy személyi számítógépbázist nyertünk, 1984-ig ezeken folyt az okta­tás. Abban az évben a kar vezetése megbízott azzal, hogy dominórendszer alap­ján építsem föl a tantervet. Ez azt jelentette, hogy min­den tantárgy egy-egy domi­nóegység lett. A tantárgya­kon belül dominók vannak, amelyekből blokkok, modu­lok épülnek, fgy ki lehetett szűrni azokat az átfedéseket, amelyek az egyes tárgyak között voltak. Minőségi vál­tozás volt, hogy szétváltak a tantárgyak. Ez a számítás- technika szempontjából igen lényeges: az eddigi két fél éves matematika megmaradt, s még egy fél évig tanulnak számítástechnikát a hallga­tók. 1984-ben kaptunk lehetősé­get arra, hogy eladjuk az ABC-ket, s helyettük IBM- és ehhez kapcsolható gépe­ket vásároljunk. Az újabb fordulat az oktatásban 1986- ban volt, amikor beindítot­tuk a Számalk-képzést: egy együttműködés keretében a kihelyezett bázison 250—300 hallgatót oktatunk. A Szám­aik ezért az oktatásért ter­mészetesen fizet az állatte­nyésztési karnak, ez pedig lehetőséget ad a további fej­lesztésre. — A dominóelv — ahogy az egyik munkájában olvas­tam — biztosítja a tevékeny­ségek sorba kapcsolását, cso­portosítását, valamint a ter­vezést, a programozást. — A dominórendszert 1977-ben kezdtem vizsgálni. Lényegében a Gráf-elméle­ten alapul ez, annak egy to­vábbfejlesztett változata. Olyan, mint maga a domi­nózás, a tevékenységi sorok különbözőségét lehet vele vizsgálni. Egy teljesen ösz- szefüggő rendszerben az egé­. szét meg kell változtatni, hogy valamilyen módosítást tudjak végrehajtani. Például egy mezőgazdasági vállalat­nál ha az egyik ágazat meg­szűnik és mást csinálnak he­lyette, akkor az egész üzem­szervezetét fel kellene borí­tani, hogy az újat be tudják építeni. Ennek az elméletnek viszont az a nagyszerűsége, hogy önálló egységenként ke­zel bizonyos részeket. Ugyan­úgy épül fel, mint a tévében a modulrendszer: egy blokkot kiemelek belőle és helyébe teszek egy másikat. Megvan­nak a csatlakozó pontok, és a rendszer üzemelhet to­vább. Kell azért ehhez egy mezőgazdasági szakember is: dr. Babinszky kollégám segítségével dolgoztuk ki a mezőgazdasági információs rendszert. A szervezési dol­gokra rettentő nagy igény van. Azokat a blokkegysé­geket, amelyek jól működ­nek, nem akarja megváltoz­tatni. — Eleve úgy kezdtek hoz­zá, hogy nem akarják a vál­lalat egészét az új rendszer­be építeni? — Pontosan erről van szó. Az vált be inkább, hogy ap­ró egységeket építgetünk, s azokat később összerakos­gatjuk. Ez a rendszer ren­det csinál, de nem biztos, hogy mindenkinek népsze­rű. Ha a vezetés nem olyan erős, hogy ezt végig tudja vinni, akkor meg is bukhat. Van példa erre is. A gazda­ságok azt szerették volna, ha a rendszer egy feltáró egység lenne, amelyre aztán később lehet építeni. Ebből alakult ki később az Agro- terápia, amelyet dr. Babinsz­ky kollégámmal dolgoztunk ki. Ennek az a lényege, hogy képet alkotunk a gazdaság jelenlegi helyzetéről, s be­mutatjuk azokat a tartalé­kokat, amelyek feltárásával javítani lehetne a gazdaság eredményein. E rendszer egyik változata szerint a tartalékokat beruházás nél­kül, illetve egészen kis rá­fordítással aknázhatják ki a gazdaságok. — Azok a matematikai modellek, amelyeket ön vagy mások is kidolgoznak, meny­nyiben felelnek meg a va­lós helyzetnek? — A számítástechnikát ak­kor lehet a gyakorlatban al­kalmazni és eladni, ha meg­fogalmazzuk, hogy a part­nernek milyen a számítás- technikai igényszintje; ja­vaslatot kell készítenünk, hogy milyen gépet kapjon, ehhez programot is kell ad­ni, s hozzá tartozik, hogy betanítjuk a vállalat szak­embereit és biztosítjuk a szervizhálózatot. — A tudományos munka és a tanítás mennyire egyez­tethető össze a piacgazdál­kodással? Önök a szellemi termékeiket: a programokat, a szervezési rendszereket el­adják. — Költségvetésünk 40 szá­zalékát kapjuk az államtól, a többi pénzt a kar megke­resi. A számítástechnika 8 százalékban részesedik a kari bevételből. A karnak 7-800 gazdasággal van part­nerkapcsolata. A nagy átlag­ban, ahol egyáltalán kipró­báltuk ezt a rendszert, 8-10 százalékos költségmegtaka­rítást értünk el. Ráfordítás­mentesen. Volt olyan, ahol ez nem jött be. Minden szer­vezési kérdésben nagyon fon­tos az emberi tényező. Mert ha az állatgondozó elfelejt takarmányozni, akkor az én munkaszervezési javaslatom nem válik be. — A keszthelyi ■ Georgi- kon-napokon ön a dominó­elv használatát mutatta be a környezetvédelem egyik te­rületén. — Mindenféle tudomány­ág érzi, hogy valamilyen el­vek alapján rendezni kellene a sorokat. A munkában a ta­lajjavítás szervezési kérdé­seivel foglalkoztam, munka- szervezési kérdésekkel, amelyeknek az eredményei mostanában nagyon látvá­nyosak. Ugyanilyen látvá­nyos a szállításszervezés. Most teljesen véletlenül az egyik kollégával testnevelés­szervezési kérdésekkel fog­lalkozom. — Az ön rendszerét, a dominóelvet mint szellemi terméket lehet-e exportálni? — Lehet. Érdeklődnek irán­ta a jugoszlávök, s valószí­nűleg az NDK-ban is megje­lenik szakcikk formájában. Érdeklődnek e rendszer iránt a szlovákok is. Tartottam külföldi előadásokat is, meg­lepően nagy volt iránta az érdeklődés. F. L. Antikvárium az utcán A Vár utcából a sé­tálóutcába költözött a kaposvári antikvárium. Az arra járók többsége megáll, bele-belelapoz a kirakott kötetekbe. S még ha nem is vásárol könyvet, néhány infor­mációval gazdagabban távozik. Ádándi népfőiskola Budapest útikönyv Útikalauz Budapesthez címmel új idegenforgalmi kiadványt jelentetett meg a Téka Könyvértékesítő, Könyvtárellátó és Könyvki­adó Vállalat a MALÉV Air Tours Utazási Irodával kö­zösen. A kötet újszerű felfogás­ban készült: szerzője, Pallai Katalin saját szakmai szem­léletével, tapasztalataival öt­vözte a hagyományos tudni­valókat. Figyelembe vette a turisták várható igényeit, érdeklődését, lehetőségeit. A zsehkönyv formátumú kiad­vány Budapest történetének rövid összefoglalása után hat fejezetben mutatja be a főváros nevezetességeit : a Várhegyet, a belvárost, a pesti városrészeket, a Durva- parti látnivalókat, Óbuda és Aquincum szépségeit, vala­mint a Gellérthegyet. A kö­tet a hasznos információk tárával zárul, amely buda­pesti szórakozási lehetősé­gekkel, szálláshelyekkel és más fontos tudnivalókkal szolgál. A könyvben jól át­tekinthető térképek, világos jelimagyairázatok segítik a fővárosba látogató turisták tájékozódását. Tervek szerint jövőre a Dunakanyar látnivalóival és Szentendre nevezetességeivel ismertetik meg a turistákat, s tervezik történeti városok­ról készült összefoglaló munkák megjelentetését is. Az ádándi kastély késő bárotok stílusú. Az épület — amelyet néhány hónapja újítottak föl — gyönyörű park közepén áll. Tikkasztó a nyár; csend és mozdulat­lanság mindenütt. Csak az emeleti tanácsteremből szű­rődik ki zaj. A gyermeknevelésről, a tanítók munkájáról folyik a vita. Rég elkanyarodtak már a beszélgetők a szúkehb té­mától, dr. Kanyar Józsefnek, a történelemtudomány dok­torának előadásától, amely „Somogyországról” szólt. Ugyanakkor nagyon is szo­rosan kapcsolódott a témá­hoz a vita, csak nagyobb távlatokban. A Kárpát-me­dencét, Európát ölelte át. „Magyarnak kell lennünk, s egyben európainak” — e gondolat szövi át a két he­tet, amit az első alkalommal rendezett ádándi nemzetközi népfőiskola hallgatói együtt töltenek. A vitavezető ezúttal Neisz Péter, az ádándi Berzsenyi Dániel Közművelődési Egye­sület alelnöke, de a vitave­zetést nem szó szerint kell érteni. Akik itt vannak — hazánkból és országhatárain­kon túlról —, valamennyien azért jöttek, hogy eszmecse­rét folytassanak az ember­ségről, a művészetekről, a társadalomról — közös gond­jainkról. Itt van Varga Csa­ba szociológus, író is, aki e vidék népfőiskolái mozgal­mának újraindítását kezde­ményezte. — Közművelődési egyesü­letünk első ízben rendez ilyen bentlakásos, nemzet­közi népfőiskolái kurzust — mondotta korábban Pollák Tibor, az egyesület elnöke. — A jeles hazai és külföldi előadók által bevezetett vi- tákhan általában 15—20-an vesznek részt. Van, aki a teljes kurzusra érkezett, s van, aki csak néhány napra. Az úttörő jellegű kezde­ményezést nem szabad kira­gadni a folyamatból. Az Ádándon elindult falufej­lesztési programnak — ame­lyet a közművelődési egye­sületen, a falu népén, a ta­nácson kívül a termelőszö­vetkezet és a mezőgazdasági szakmunkásképző iskola is hathatósan támogat — ez csak egyik része. A közös­ségformálás, a gondolkodó embertípus kialakítása, a jobb, emberibb körülmények biztosítása a célja az átfogó falufejlesztési elképzelések­nek. Ennek keretében körvo­nalazódik, a „Klub Ádánd” elnevezésű színvonalas ide­genforgalmi központ létre­hozása1. Emellett az ádándi­ák csatlakozni szeretnének ahhoz a mozgalomhoz, amely rangos hazai és kül­földi tanácskozásoknak, bentlakásos eszmecseréknek teremtene lehetőséget. A merész tervek egy része már megvalósult, a többi megvalósulás előtt áll. A népfőiskolára Homoródi Ottó Felső-Ausztriából érke­zett. — Nyugdíjba vonulásom előtt közgazdászként dolgoz­tam. A Magyarok Világszö­vetségének lapjában, a Ma­gyar Hírekben olvastam egy cikket az ádándi elképzelé­sekről, s elhatároztam, hogy megismerkedem az itteniek­kel. Eljöttem hát a két hét­re. Igen színvonalas előadá­sokat hallottam, s értelmes vitákat folytatunk a modern élet problémáiról. Nekem e két hét arra is jó, hogy gya­koroljam anyanyelvemet . Papp István és felesége Szatmárnémetiből érkezett — egy éve — Magyarország­ra. A csepeli szabadkikötő­ben dolgoznak. — Csodálatos, hogy itt, Ádándon megvalósulhatott egy ilyen népfőiskola. A cé­lok igen szépek, nemesek. Számomra ez a népfőiskola két szempontból is igen fon­tos — mondta Papp István — : megértem a magyaror­szági emberek mentalitását, és megismerkedünk olyan reális lehetőségekkel, ame­lyek a közösségek ügyét előbbre vihetik. A 29 éves, szakállas fiatal­ember, Juhos Kiss János is a határon túlról érkezett: — A Kritérionnál épp megjelenés előtt állt egy kis verseskötetem, de otthagy­tam mindent. Itt szeretnék élni, és elérni valamit... Juhos Kiss János örül an­nak, hogy itt tölthet néhány napot. A Jaba-parti kastély­ban csend van és nyugalom — de nem mozdulatlanság. Gyarmati László SZEGEDI NÁNDOR: VADÁSZAT Egyszerre csak fényponton akadt meg a szeme. Lehet, hogy most lesz sze­rencséje? Nem! A parányi fény lassan kiterebélyesedett, aztán újra összehúzódott, és megint szinte tapintható volt a sötét. Semmi kétség: gyufát gyújtott valaki. — Ki az? — kiáltott. Választ nem kapott. Vala­kinek jó oka van, hogy is­meretlen maradjon. Továbbindult. Alig tehetett meg ötven métert, amikor ág roppant. A háta mögül jött a hang, és aligha lehe­tett messzebb harminc mé­ternél. Megállt. Csendben várt. Most megint egy fénypont csírázott ki a feketeségben. S mire leírta a cikk-cakkot, már el is hamvadt. Kiáltani akart megint. De lenyelte a szót. Talán, mert úgy érezte, a hangja resz­ketni fog, s aligha jó, ha ezt megsejtik. Ügy döntött, továbbmegy. Mire útnak in­dult, a csehszlovák dupla­csövű már megtöltve himbá- lódzott a karján. Bízott a fegyverében. A két cső két lehetőséget is kínált. Az egyik, a szűkített tebb kevésbé engedte szétrö­pülni a sörétet, és három­száz méterre is veszélyt je­lentett. A másikat valamivel tágabbra méretezték, ötven méternél már olyan nagy volt a szórása, hogy a lát­ható célt aligha lehetett el­téveszteni. Sötétben végre­hajtott támadásnál ennek venné a legnagyobb hasznát — gondolta. — De hát erről szó sincs. Alig nyugtázta ezt, újabb meglepetés érte. A „holdvi­lágösvénytől” jobbra újabb gyufaláng lobbant. Most már keresztezhetik az útját, s azt az előnyt, amit eddig ma­gáénak mondhatott, egysze­riben elvesztette — állapítot­ta meg. — Birkás! — villant át benne. — Ez csak az ő öt­lete lehet! Rá akar ijeszteni. Sohase állt tőle messze az ízetlen tréfa — gondolta —, s gyakran juttatta eszébe azt a szemtelen osztálytársát, aki ha kellett, ha nem, mindig belekötött valakibe. Birkás megint nem fér a bőrébe. Hahotázni akar, hogy rengjen bele az erdő. Nyilván előbb érkeztek; a kocsit biztosan eldugták. Az­tán szétszéledtek az „áldo­zatra” várva. Veszélyes játék, annyi biz­tos. Ügy érezte magát, mint a sarokba szorított macska, amely egyet tehet: menekül­ni próbál, és ha ez nem si­kerül, használja a karmait. Ezért veszélyes játék, amit Birkás űz. Vagy mégsem ő? De hát akkor ki? Számba vette po­tenciális ellenfeleit. (Kinek nincsenek?) De ők ebben a helyzetben nem jöhettek ko­molyan számításba. Csak Birkás marad fenn a hálón — erősítette meg magát eredeti feltevésében. Emellett szólt az is, hogy vi­szonya van a feleségével. Legföljebb az a furcsa, hogy ez most pattant ki. Aligha hihető azonban, hogy erre barátja fegyvert ragad és elpusztítására szervezkedik. Vagy csak a tehetetlen hím tettetett közönye állt az olyan megnyilvánulások mö­gött, amelyekből arra lehe­tett következtetni, hogy nem vállalna fel harcot az asszo­nyért, ha megcsalná? S ha mégis, ha most jött rá kettejük kapcsolatára, va­jon miből tudhatta meg, hogy a felesége szeretőt tart? Ugyanis jól bejáratott rend­szerre épült ez a több éves kapcsolat, amelynek megte­remtéséhez főként Birkásné — meg kell hagyni — szi­porkázó ötletsora és kifogy­hatatlan találékonysága ad­ta a biztosnak látszó alapot. Talán az asszony...? Ez lehetetlen ... Ö nem vallha- tott. Ilyen gyenge pillanata akkor sem lehetett, ha az utóbbi időben némileg lany­hult a kapcsolatuk. És ha a férj bizonyítékok­kal állt elő? Vallatóra fog­ta? Ez kétségtelenül kibil­lenthette biztonságérzetéből az asszonyt, hiszen a töre­delmes és őszinte beismerés nemcsak a törvény előtt eny­hítő körülmény. A nők a biztosért feláldozzák a bi­zonytalant — a férjért a szeretőt —, ha remélhetik, hogy az őszinte megbánás után rendbe jönnek a dol­gok. További töprengésre nem hagyott időt a sűrűben hir­telen támadt zaj. Agropogás- sal kezdődött, aztán az apró nesz hirtelen robajjá erősö­dött. Csak a közeli fa men­tetté meg attól, hogy a ha­talmas állat elsodorja. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents