Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-23 / 175. szám
1988. július 23., szombat Somogyi Néplap KÖZELKÉPEK A csapda mégsem csapda Túlóra nélkül Acs Béláné, a Tungsram Rt. Kaposvári Elektronikai gyárának szakszervezeti titkára sarkosan és szenvedélyesen. fogalmaz, ha a túlóráról van szó. Jelezték már az SZMT-nek is, hogy a gyárban milyen nagy ellenérzéssel vállalják a dolgozóig a túlórát, mondván; nem éri meg, olyan nagyok a levonások, — Jó. ideje napirenden van ez; megkeresnek öreg szakik és fiatalok egyaránt, s kérik: Aranka, oldjuk meg valahogy a dolgot, ment túlórára, ugye, szükség van, a borítékban meg egyre kevesebb a pénz. A kollektív szerződés szabályozta, ki mennyit túlórázhat. Tavaly még szívesen vállalta mindenki, az idén azonban felére esett vissza a teljesítése. Pedig a gyárban jócskán van olyan munkafolyamat, ahol szükség van túlmunkára. Az anyagellátás akadozik, alkalmazkodnunk kell ehhez is, és nem egyszer csak túlóra elrendelésével tudunk lépést tartani. Termelő nagyvállalatról van szó, a folyamatos kiszállítás, a minőségi munka kötelező. Természetesen Acs Béláné Almikor a téesztörvény módosításáról tárgyalt a tavaszi országgyűlés, a felszólalók közül többen, is foglalkoztak az elődökkel, a termelőszövetkezeteket megalapítókkal. Ügy is, hogy a mai ak^ív tagok kötődése a nagyüzemhez lényegesen lazább, más tartalmú, mint volt az alapítóké, akik vagyonuk döntő hányadával kapcsolódtak a szövetkezethez. S úgy is, hogy ezek az emberek, akiknek túlnyomó többsége ma már nyugdíjas, több megbecsülést, több gondoskodást érdemelnének az utódoktól. E megállapítások igazságtartalmát nem vitathatja senki. Vita inkább csak azon lehet, hogy miként kellene változtatni ezen a helyzeten. Bizonyos vagyok abban, hogy a barcsi Vörös Csillag vezetőinek körében nem kevés töprengés és számolás előzte meg azt az elhatározást, amely eddig egyedülálló a megyében, s lehet, hogy országszerte sem sdk hasonFülöp János Viola Józsefné vállalják a túlmunkát a dolgozók, de ki merem mondani: csak a gyárhoz, a munkahelyhez való hűség, az * egyéni felelősségérzet miatt maradnak bent munkaidő után. Igazi megoldás az lenne, ha a túlóra nem számítana bele az adóalapba, de ez, mi is tudjuk, egyelőre utópisztikus elképzelés. Megvizsgáltuk azt a lehetőséget is, mi lenne, ha a bér- fejlesztéseknél fölemelnék a túlórapótlékot. Még így sem maradna több a zsebben, de különben sem az a célunk, hogy a túlórát ösztönözzük. Summa summárum: ezekkel a levonásokai egyáltalárt nem a magasabb termelésre, nem a több munkára serkentik a dolgozót. Csakúgy, /mint tavaly A gépműhely — gyári nyelven: a szerszámüzem — faliújságján a Ludas Matyi-, ból kivágott címlap: két z.a- bostarisznyából eszegető ló Szabó I,ászló ló példa akad. Bár a döntés meghozatalakor az elődökről, a nyugdíjasokról való fokozottabb gondoskodás szándéka volt az elsődleges, az intézkedés sokkal szélesebb körű: érinti azokat, akik szövetkezeti tagként ehhez a nagyüzemhez tartoznak. A tény egy mondatban ennyi : a Vörös Csillagban a hűségjutalom helyett ez évtől bevezetik a tagsági pótlék intézményrendszerét. A hűségjutalom csaknem két évtizedig jól szolgálta a közösségi kapcsolatokat, anyagilag is jutalmazva azt, aki hűséggel, lelkiismeretesen dől-, gozott a szövetkezet céljainak eléréséért. De csak addig, amíg dolgozott! Mert a nyugdíjasok, akik vagyonukat, munkájukat adták a gazdaságért, már nem részesülhettek belőle. Pedig az utóbbi években nem kis mértékben csökkent és csökken a nyugdíjak reálértéke. A tagsági pótlék viszont vonatkozik mindenkire, az akiátható rajta, s a tarisznyán kát felirat: Jövedelemadó, forgalmi adó. A zabszemek bőven hullanak, a két ló pedig így morfondírozik: Mit gondol a gazda, ezektől majd jobban húzunk? Hát hogy a gazda mit gondol, nem lehet tudni, de hogy Fülöp János palástkoszorús mit, azt igen. — Két lányom van, egy öt- és egy hároméves. A feleségem is itt dolgozik a gyárban; három hónapja jött vissza a gyedről. Hol az egyik gyerek beteg, hol a másik, így 3500 forintnál többet még nem vitt haza egy hónapban. Az én fizetésem műszakpótlékkar együtt 7000 forint. Kell a több pénz a családnak, vállalni kell a különmunkát. Tavaly sok túlórám volt, az idén is eddig már 150 óra túlmunkát vállaltam. Végül is ezt a munka üteme szabja meg, de úgy gondoljuk itt, az üzemben, hogy beleléptünk a 22-es csapdájába. Ha én nem vállalok túlmunkát, mert nem jól fizetik, a 'többiekkel tolok ki, és a gyárral is. Ha pedig a gyár nem tudja teljesíteni a tervét, visszaüt ránk az egész; még ■kevesebb lesz a pénz. Viccesen mondtuk is a főnöknek, ha ki akar tolni vélünk, hát csak rendeljen al havonta 60 órát túlmunkában. Egyszerű számtan az egész: 80 órára kaptam 4400 forintot, ebből a levonások után hazavittem 2200-at. .Visszaszorozva: az alapórabérem sem jón'' ki . .. Száz forinttal kevesebb A lámpagyár.tó üzemben irgalmatlan a hőség meg a zaj. Itt nincs "olyan nagy szükség a túlmunkára, az üzem ebben à félévben is 110 százalékra teljesítette a tervét. Anyaghiány, üzemzavar, géphiba miatt azonban itt i.s elrendelhetnek túlórát. tív dolgozóra éppúgy, mint a munkából kiöregedettre. A módszer a közismert törzsgárda-elismeráséh ez csak annyiban hasonlít, hogy először ötévi tagsági viszony után kaphatja meg a szövetkezét dolgozója. Ezt követően azonban minden évben, méghozzá kategóriánként meghatározva, éves keresetének vagy nyugdíjának növekvő százalékában. Például húsz évnél hosszabb tagsági viszony esetén a tizenkét százalékot is elérheti a pótlék. v Mindenkit érint, egyfajta módon mindenki kapcsolatát szorosabbra fűzi a szövetkezettel, s azoknak ad a legtöbbet, akik legrégebbi tagjai a közösségnek. Nem egyszer, nem esetenként, hanem ez évtől kezdve minden évben. A döntés meghozatala természetesen nemcsak a Szándéktól függött, elég jelentős anyagi vonatkozásai is vannak e módszernek. Dr. Pallér Endre elnök azt Viola Józsefné tizenhét éve dolgozik itt, januárban már nyugdíjas lesz. A férje is a gyárból ment nyugdíjba, most 3600 forintot kap havonta. Az asszony 6000 forintot visz haza, a múlt hónapban 28 órát vállalt túlmunkában, éjszaka. — Nem látok sok különbséget a tavalyi meg a mostani bérem között — mondja. — Igaz, nekem amúgy is sok a levonás; KST-t fizetek. meg az unokáknak ifjúsági takarékot, de talán ha száz forinttal kevesebbet viszek haza havonta, mint tavaly. — Itt, a lámpagyártóknál nem olyan éles a helyzet — mondja Ácsné —; betanított munkáról van szó, a bér is jóval kevesebb, mint a szakmunkásoknál. Itt az asszonyok inkább az egységes, tízszázalékos nyugdíjlevonást érzik meg, azt teszik szóvá. KISZ-védnökség vgm-re A robotelektronikában Szabó László megbízott üzemvezető hasonló dolgokról beszélhetne, mint a szerszámüzem szakmunkásai, mégis másképp szól: — A közvetlen túlóráért nálunk sem lelkesednek az emberek, mivel ezzel jóval kevesebb a plusz kereseti lehetőség. Már az üzem megindulásakor létrehoztunk egy KISZ-védnökség alatt működő vgm-et, ez sokkal jobban illik az elképzeléseinkhez. Havi kiszállításban dolgozunk; amit anyaghiány vagy egyéb gondok miatt az egyik hónapban nem tudtunk teljesíteni, a másikban be kell hoznunk, nincs mese. A termelési gmk más lehetőségeket biztosít a túlmunka kifizetésére, így magasabb az órabérünk, ösztönzőbb is ez a rendszer, mert a teljesítményt honorálják, s nem a gyárban eltöltött Klie Ágnes mondta, hogy a korábbi évek gazdasági eredményei teremtették meg a feltételt az új érdekeltségi rendszer bevezetéséhez. A számítások szerint mintegy másfél—kétmillió forint terhet jelent évente a tagsági pótlék rendszeres fizetése, de bizonyos, hogy erkölcsi hatása ennél sokkal nagyobb, forintokban ki sem fejezhető érték. Lehet, hogy ezekben a július végi napokban már kézbesíteni kezdi a postás azokat a leveleket, amelyekben az elődöket és a mai dolgozókat, valamennyi szövetkezeti tagot pontosan tájékoztatnak arról, hogy a tagként elismert ideje után melyek kategóriában hány százalék, milyen összegű lesz a pótléka. S a támogatásra ez év karácsonya táján már bizton számíthat mindenki. Négy évtizedes története során jó néhány újszerű kezdeményezés indult már el Barcsról. Ügy vélem, ez ismét olyan döntés, amelyre figyelni érdemes. V. M Az elődök megbecsülése Kudarcok terhével, egyedül — Mit gondol, mit mondanak magáról a faluban? — Biztosan azt, hogy fukar vagyok és magamnak való. A saját szempontjukból talán igazuk is van. Magányos vagyok, mégsem keresem a társaságot. Már a kapuba sem szoktam kiállni, a helyi pletykák fonalát rég elvesztettem, olyan meg nincs. akivel könyvekről, filmekről beszélhetnék. Volt idő. mikor megpróbáltam újra társat találni, de az egyik túl művelt volt hozzám, a másikat meg titokban én néztem volna le. Évek óta magányosan él nemesdédi házában. 62 éves. ám nem hasonlít az öregségüket korán felvállaló falusi asszonyokra. Most végre kibeszéli magát, s közben egy kicsit maga is rácsodálkozik élete tanulságaira. — Mindig volt bennem valamiféle fölfelé törekvés. Lánykoromban a színi körben is mindig úriasszonyokat, városi színésznőket játszottam. Ez a fölemelkedési vágy munkált bennem akkor is, mikor az apám által javasolt szorgalmas paraszt- fiúk helyett egy jó táncos, mulatós kereskedőhöz mentem feleségül... Azután meg egy világ ellenére tanultam . .. Addig sohasem jutottam el, hogy az értelmiség befogadott volna, csak addig, hogy kivetett a falu. Nem lettem minta gazdasz- szony, s talán jó anya sem. Lányom már felnőtt fejjel szememre vetette, hogy őt- az utca nevelte. Azt válaszoltam rá, hogy mi mást is tehettem volna, mégis fájt a szavaiban rejlő igazság. Életemben csak annyit értem el, hogy talán egy kicsit nyitottabb és műveltebb lettem az átlagnál. De hát épp ezért maradtam egyedül. Az illúziókra épített élet szokványos kudaca ez? Ha Novák Julianna a jó eszű és talpraesett falusi lány ma. kezdené, továbbtanulna, egzisztenciát teremtene, s ezt mindenki természetesnek tartaná. Csakhogy ■ a kor, amelyben fiatal volt, nem kedvezett'az efféle kitörési kísérleteknek. — Három polgári után apám, aki gazdálkodó volt, azt mondta, nem bírja tovább a taníttatásomat és különben is szüksége van segítségre a mezőn. A földeken dolgoztam, s titokban ügyvéd szerettem volna lenni. Szép lány voltam, egyszer „bírónénak” is választották a szüreti bálon. Sok volt. a kérőm, s akkor életemben először én döntöttem. Nem tudhattam, hogy a módos kereskedőfiúból hamarosan kitelepítési listára kerülő kulák lesz, aki Pestre menekül segédmunkásnak. Azt meg talán nem akartam tudni, hogy a nagyvonalú bálkirály kérőből könnyen csélcsap, alkoholista férj válhat. 22 éves voltam, és ez nem a bölcs megfontolások kora. Két gyerekük született, ám a kisebbiket, a fiút már csecsemőkorában hirtelen betegség ragadta el. A régi jómódot átmenteni próbáló férj egyre reménytelenebb vállalkozásokba fogott. 1951- re már csak egy hízójuk volt, s a beszolgáltatáshoz is úgy vették a terményt. — Ismét válaszút elé kerültem. A szülői kitagadást vállalva kövessem-e Pestre férjemet, akivel akkor már nagyon rosszul éltünk vagy a lányommal menjek vissza apámékhoz. Itthon maradtam, pedig a húgom még eladósorban volt. Addig * soha nem gondoltam, hogy önálló kenyérkeresetre szorulok majd, akkor természetes is volt, hogy az asszonyt eltartják. Könyvelői tanfolyamra jelentkeztem Sopronba. Nem voltak jó esélyeim, de fölvettek. A tanfolyamon kitűnő, tanuló voltam, s ez életemnek máig is talán a legnagyobb sikere. A közeli települések szövetkezeteiben dolgozott irodistaként, s közben próbálta megalapozni önálló életét. Gyarapodni, érvényesülni akart, s jószerivel vergődött. Hajnalban kapálta az örökölt öt holdat, nappal dolgozott, s közben bejáróként elkezdte a közgazdasági technikumot... 1958-ban már saját háza volt, ám cserében sorra kimaradtak életéből az apró csodák, az örömök . . . Gimnazista lánya a később Pestről már autóval érkező apjához ment, azután visszatért. Férjhez ment, ám kapcsolata anyjával sohasem vált igazán bensőségessé. — Lányom mintha csak az én életem tanulságait hasznosította volna. Anyagi megfontolások és romantikus ábrándok nélkül ment. férjhez, három gyereket szült, és védőnői hivatását feladva mindenekelőtt jó anya akart lenni. Azt mondta, az. ő gyerekeinek lesznek testvérei és lesz anyjuk is. Szépen él- nek. Ritkán találkozunk, tudja, a távolság miatt. Úgy tettem, mintha elfelejtettem volna, hogy ez a távolság csak 30 kilométer, s'mintha nem tudnám, hogy az asszonynak, amíg csak a vérnyomása nem rosszaiko-- dott, egy Trabantja is volt. — Sokszor gondolkodtam, hol rontottam el. Talán azzal, hogy dacból mentem férjhez? Több türelemmel és tűréssel megakadályozhattam volna a válást? Talán csak azt nem mértem föl. hogy az én helyzetemben mire lehetek képes, hogy az életben mi a fontosabb. 1981-ben a nagybajomi tsz- bcl könyvelőként mentem nyugdíjba. Szerettek, s én is őket. Minden közösségbe könnyen beilleszkedtem, s megbecsülést szereztem, csak a magánéletem lett egyre magányosabb. Anyagilag gyarapodtam, ám közben önmagámmal is egyre kicsinyesebb lettem. Kertet művel, állatokat tart, olvas és tv-t néz. Társasága nincs. Beszélgetésünk kezdetén még önfelmentő érveket sorolt, ám okos, s így képtelen 'volt becsapni önmagát. Nemesdéd mezővárosi régmúltját felidézve panaszkodott a falu mai „visszafejlődésére”. Gondoltam, föladok egy hirdetést a Szabad Földben és elmegyek innen. Egy nagyobb településre, ahol több az élet. Szórakozom majd, utazom . . . — Már megint a dac? — Azt mondja, csak áltatom magam? Talán igaza van. Azon a külföldi úton a harmadik napon szívnám a fogam a hiábavaló kiadások miatt, s azon gondolkoznék, hogy több málnát kéne ter-' meinem. Az idén jó ára van. Bíró Ferenc
