Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-23 / 175. szám
4 Somogyi Néplap 1988. július 23., szombat NEGYVBNKILÓS HARCSA A MÉRLEGEN Bók a Bóknak AuguBztua 25—27. között az állattenyésztési karon Mikrobiológusok tanácskoznak Kaposváron Kaposváron tartja idei nagygyűlését a Magyar Mikrobiológiai Társaság. A rendezvény augusztus 25—27. között lesz az Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Karán. A nagygyűlés megrendezésében közreműködik az egyetgjni karon kívül a megyei köjál, valamint a Somogy Megyei' Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás. A háromnapos tanácskozás ideje alatt előadásokat és bemutatókat tartanak négy szekcióban : a bakterológia, a virológia, az immunológia, valamint a mezőgazdasági és ipari mikrobiológia területéről. Dr. Mészáros János akadémikusnak, az MTA Állategészségügyi Kutatóintézete igazgatójának tájékoztatása szerint e három nap alatt százötven előadás hangzik el. Uj biokémiai és biotechnológiai eljárásokról, új diagnosztiku- mokról és vakcinákról is hallhatnak majd a résztvevők. Az előadások összefoglalóját a helyszínen kapják meg a rendezőktől. A 25-i ünnepélyes megnyitón egy svéd professzort választ tiszteletbeli tagjává a társaság, és Manninger Rezső Emlékéremmel tüntetnek ki két hazai szakembert — a mikrobiológia területén végzett eredményes oktató-, illetve kutatómunkájáért. A kitüntetést a magyar mikrobiológia kiemelkedő alakjáról nevezték el, aki tizenkét évig a mikrobiológiai társaság elnöke volt. Értékelik és díjazzák a ta; valyi nagygyűlés legjobb előadóit, valamint az ifjúsági pályázat nyerteseit is. A programban szerepel kirándulás is a szennai falumúzeumba. A nagygyűlés résztvevőinek megmutatják a gálos- fai szarvastelepet és az idegenforgalmi központot. Amikor a mikrobiológusok tanácskoznak, akkor rendezik meg az egyetem lovaspályáján a díjlovaglórvilágkupát. A szakmai tanácskozás résztvevőinek a versenyeket is módjuk lesz megnézni. pingezési díj mindössze tíz forint. A bekerített udvaron gépkocsik parkolnak. — Autóval is le lehet menni a partra — mondja Forró Sándor. Ösfüzesben, tekintélyes fák között kanyarog az út. Kis idő múlva megcsillan a víz — nagy horgászlehetőségeket, felejthetetlen élményeket kínálva. Szabó Lajos Szigetvárról jár Kisbókra, rendszeresen. — Fantasztikus, milyen nyugalom van itt — mondja. — A természet részének érzem magam. De hát a A gyönyörű, erdős vidéken már évtizedekkel ezelőtt megjelentek a „honfoglalók”. A horgászok, akik élvezték az érintetlen táj szépségét, s közben hódoltak szenvedélyüknek. A 6-os útvonalon Barcsról Darány felé haladva az első vasúti átjáró után tábla jelzi : horgásztanya. A jól járható köves és homokos úton nem egészen egy kilométert magunk mögött hagyva apró, szikár ember állít meg bennünket: Forró Sándor halőr. Nevünket beírja a horgásznaplóba. Ebből megtudható pontosan, ki hol van a vízen. Bókra nem kell határvízi engedély, mint a Drávára. A határfolyón a horgászatot külön rendelkezések szabályozzák. A horgásznapló mellett mérleg, amelyen negyven- kilós harcsa is fickándozott már. Murel György barcsi horgász fogta ki, több órás fárasztás után. A harminc kilónál nehezebb harcsák fogása szinte mindennapos esemény Kisbókon. A tanyagondnok halőr közben a gondjaira bízott épületbe hívja alkalmi vendégeit. A hatalmas teraszon akár százan is elférnének. A halászléhez a vizet mélyfú- Tású kútból meríthetik a főzök, és sötétedés után gáz- lámpák fényénél kanalazhatják ... j — Szoba i? van kiadó — mondja Forró Sándor. — Horgászoknak negyven forint egy napra, a hozzátartozók ötvenet fizetnek; akiknek nincs horgászengedélye, attól százat kérnek. A kemBóknak nincs szüksége Bókra! Más horgászvizeken elcsúfították a környezetet mindenféle kalyibák építésével, itt nem. Láthatja: valamennyi illik a tájba. A csaknem 15 hektáros holtág a hajdani Dráva-me- der a Barcs és Vidéke HE horgászvize. A harcsán kívül süllő, csuka, ponty, kárász, keszeg is van seregestül. Intenzív víz: a ponty egész évben fogható. A kifogott hal utánpótlásáról az egyesület rendszeresen gondoskodik. — Egyetlen bánatunk — szól közbe Feigli József elnökhelyettes, hogy az éjszakai horgászatot a határőrség nem engedélyezte. A kisbó- ki horgászrend egyébként három helyen is megtekinthető, s a halőr is készségesen ad felvilágosítást. — Az egyesület vezetősége az ifjúság körében — így dr. Abaligeti Gallus — nagy lehetőséget látott a horgászat megismertetésére és megszerettetésére. Lelkes horgász pedagógusok vezetésével rendszeresen működnek a szákkörök a barcsi iskolákban. A legutóbbi halfogóbajnokságon is sok fiatal vett részt... Csak egyszer jártam Kisbókon, de szépsége megragadott. Azóta is tervezem, hogy ismét fölkeresem a halak birodalmát. Balázs Andor Piaci körkép Éjszakai verekedő ' ■ " ’ NEM TUDJA, MIÉRT ÜTÖTT Magdolnanapi vásár Egy alig nagykorú és egy fiatalkorú ült a vádlottak padján a Somogy Megyei Bíróságon tartott tárgyaláson. Már a megjelenésük fölvetett egy. kérdést: hogyhogy ilyen fiatalon? Lukács László kaposvári lakos áprilisban töltötte be 20. életévét. Munkahelyén rendes fiatalembernek ismerték. Labdavarróként dolgozott; munkájára, magátartá- sára kifogás nem voit. Előzetes letartóztatásáig á szüleivel élt egy lakásban. Nagy hibája viszont a rendszeres szeszfogyasztás. Ittas állapotban egyszer . öngyilkosságot is megkísérelt. Az ideg- és elmeorvosi vélemény szerint Lukács László személyiségzavarban szenved. Ez azonban nem korlátozta, hogy íudatában ne legyen annak, mikor mit tesz. A fiatalember tavaly júniusban a névnapját ünnepelte. Sorra járta a kaposvári szórakozóhelyeket, estére már meglehetősen kapatos volt. Az ivást azonban nem hagyta abba: a Dorottya bárból átment a Kapos bárba. Útközben belekötött egy járókelőbe, s többször megütötte. A földre eső sértettet magára hagyta. Kis idő elteltével a Kapos bárból újra visszament a Dorottya bárba; ott egy pécsi lakosba kötött bele. Először homlokon vágta a gyanútlan vendéget, majd kólával is leöntötte, A sértett bosszankodott, azonban sem sértő megjegyzéssel, sem tettlegességgel nem válaszolt. Hajnalban, záróra körül a vádlott két üveg bort a hóna alá csapott, s az utcára lépett. Mindjárt a bár előtt újból kötözködni akart valakivel, az illető azonban kitért előle. Lukács ekkor észrevette a kólával leöntött pécsi vendéget. Nyomába eredt, s hangos szavak kíséretében ütni kezdte. Amikor a sértett hanyattesett, mçg rugdosta is. Mindezt látta a fiatalkorú D. Gábor, azonban semmit nem tett azért, hogy a sértett mielőbb orvosi segítséget kapjon. Az összevert vendég időleges mozgásszervi bénulással járó agyszövetzúzódást és más, súlyos sérüléseket szenvedett, állapota életveszélyes volt. Hogy mennyire nyeri vissza egészségét, csak körülbelül egy év múlva adható orvosi vélemény. Lukács a rendőrségi vizsgálat idején megfenyegetett egy tanút. Mivel szavaira a tanú nem válaszolt, Lukács ezúttal is ütött, majd pedig a tanú ismerősei elől menekült. Lukács a tárgyaláson nem tagadta, hogy a bárbeli vendéget ok nélkül bántalmazta. Az ügyiratok tanúsága szerint erre máskor is hajlamos volt: három éve pénzbüntetésre ítélték könnyű testi sértésért. Dr. Mateevics LásZlóné büntetőtanácsa Lukács Lászlót életveszélyt okozó testi sértés bűntettéért, továbbá aljas indokból elkövetett könnyű testi sértésért, garázdaságért, valamint hamis tanúzásra való felhívásért 5 évi börtönre ítélte, 5 évre eltiltotta a közügyektől, és elrendelte a kényszergyógykezelését is. A fiatalkorú D. Gábort segítségnyújtás elmulasztásának vétségében marasztalta el a bíróság, és próbára bocsátotta. A fiatalember egyébként pártfogói felügyelet alatt áll. Az elsőrendű vádlott ítélete nem jogerős, a másodrendű vádlotté jogerős. A kapun kívül is sor állt tegnap a kaposvári hetipiacon, az árusok pultjain szinte el sem fért a sokféle termék. Tetőzött a baromfipiac. tyúkok káráltak (kilónként 80 forintért), s kacsák várták nyugodtan sorsukat (százért). A fehér csibe kilója 50, a vörösé 60 forint volt. A tisztított baromfi ára tízhúsz forinttal volt több, mint élő társaiké. Olcsóbb lett a zöldségféle is a múlt hetihez képest. Az újburgonyát 8—10 ért mérték kilónként, a sárgarépa 10—12, a fehérrépa 15—18 forint volt. Leveszöldséget 6—8 forintért kínáltak. Lecsóhoz való paradicsomot már 10 forintért is lehetett kapni, a nagyon szép azonban 20 forintot kóstált kilónként. A lecsóhoz azonban jóféle paprika is kell, ezt tízért mérték. A szebb fajtát már drágábban: 15—20—25 forintért. A salátának való uborka ára kilónként 8—10 forint volt, a kovászolni való 10—12, a csemege 7—18 forint. Zöldbabot tízért mértek, cukorborsó azonban már csak itt-ott volt látható, 30- ért. (Nem nagyon vették.) A karfiolt 20 forintért adták, Kaposvári törtónotok NOÉ HIDJAI Amikor a kaposváriaknak 1712-ben megadták a letelepedési engedélyt, följegyzést készítettek a város birtokairól. Eszerint csak egy rozoga fahíd volt a Kapóson, a mai donneri híd helyén. Ez kötötte össze a zselici településekkel meg Szigetvárral. A hídról így emlékeznek meg a krónikák: „Innen a hídon át is volt a Kapos vizén által vámja is az uraságnak, de a város elpusztulásával mind a híd s mind a vám odalett, hanem anno 1712- áprilisában tiszt uramék még ugyan a kaposi jószággal megcsináltatván a hidat a v á m kerek e t is feltették és egy nyomorult rácot állítván a vámhoz, de mint hogy az csak egyedül vagyon, semmit sem adnak rajta a fel- és lejárók, sőt ha rác nem lett volna eddig, régen megölték volna, arra nézve más embert oda nem lehet állítani és nem is lészen semmi belőle, mégha’-a város eő Hercegim kegyelméből meg nem telepíttetik ...” ' Kemény idők 'lehettek akkoriban, még egy vadrác sem bírt a kaposiakkal, ha pénzről volt szó. 1872-ben átadták a vasútvonalat Kaposváron is. 1898- ban bővítették; az ideig csak egy sorompó őrizte a donneri átjárót. Nagyobb vásárok idején és piacnapokon óriási torlódás volt a sínek között. Még az is előfordult, hogy egy megvadult bika két óra hosszáig nem engedte kiszállni a kocsikból a so- mogyszobi vonat utasait. Sürgették is egy felüljáró vasúti híd elkészítését a város vezetői. „Egyiptomi munkák kezdődtek meg” — írta a helyi újság 1898-ban, amikor a vasúti körtöltés építéséhez felállították a pánvád- lipályákat. A munkát vezető mérnökök — *Helischauer József és Neumann Manó — az osztrák—magyar vasutak szabvány tervei szerint építették a hidat, az akkori kezdetleges építési viszonyok miatt mindössze másfél év alatt. „Kiskölyke”, a gyalo- goshíd átadására 1901-ben került sor; a kaposváriak ezen a hídon tartották meg az újévi ünnepségeket. Nem ment akkoriban sem minden simán. Amikor még a gyalogosátjáró sem volt meg, a donneriak így panaszkodtak: „Néhány ezer forintért nem lehet egyes városrészeknek kiszámíthatatlan károkat tenni, munkájukat értékteleníteni, s őket az ördöghintán körbe hordozni, amikor senkinek sincs rá kedve, se ideje!” Amikor pedig elkészült a híd, a fejükön vékában tejet, tejfölt, ludat hordozó asszonyságok nem mertek átmenni rajta, hátha leszakad! A közúti felüljáró építésénél is történt egy érdekes esemény. Ahol a töltés egy pillérhez csatlakozott, a mostani váltóház mellett, egyszer csak megmozdult a föld a munkások lába alatt. Derékvastagságban tört fel a víz, és két méter magasra szökött. Tíznapi nehéz munkával tudták eltömni a forrást, amely elvitte a híd déli pillérét. (1951-ben újra feltört.) A kaposi urak gyakran meglátogatták az építkezést. Amikor a pillér leomlott, viccelődtek is: Leitersdorfer bácsi, nem szakad le ez a híd? A bölcs ember egy példázattal .válaszolt. Amikor Noé a vízözön előtt a bárkájába gyűjtötte az állá- tokat, egymás után mentek fel a hídon, még a legnehezebbek is. A vége felé egyszer csak éktelen ordításra lett figyelmes. „Noé bácsi! Noé bácsi !, nem szakad le ez a híd?” Noé végigsimította fehér szakállát és a hang irányába nézett. A szamár üvöltözött olyan iszonyúan... A kaposi uraknak ezután, ha el is mentek az építkezést megnézni, többé nem voltak aggályaik a híd teherbírását illetően. Igaz is! Hallom, hogy a most lebontásra kerülő régi hidak helyére modern, felülről fűtött építmények kerülnek. Vajon megérik-e a 90. évüket? Lévai József a fejes káposztát 10-ért. 12 forint volt a kelkáposzta kilója, s ugyànennyi a karalábé. Zellert csak zöldjében lehetett vásárolni. Aki fejes salátát szeretett volna venni, hoppon maradt: nem volt egyetlen árusnál sem. Főzőtököt 5—6 forintért adtak, a gyenge kukorica darabja 2— 3—4 forint volt. A fokhagyma kilója 100— 110 forint volt, de kevesen, inkább csak darabonként vásárolták. Hagymát 12—16-ért kínáltak, parajt és sóskát 30 forintért. A gombapiac szegényes volt. A laskagomba kilójáért 80, a sampinyonért 130 forintot kértek. Némi szabadon termő keserűgombáért 50-et. A gyümölcsök közül a sárgadinnye volt a sztár: kilóját 20 forintért kínálták éppúgy, mint a görög diny- nyét. Körtéhez 12—20—22 forintért jutottunk, az apre szemű cigánymeggyhez 15 ért.. Az alma ára minőségétől függően 14—16—18—2( forint volt; a sárga- és a; őszibaracké 30—50. Ringló kilónként 20—22 forintér kaptunk, málnát 50-ért. Fejteni való bab is akadt a fehér 40, a tarka 50 forin volt. A héjas dió kilója 90 a máké 160—180 forintb: került. Magdolna-napra sokfélt virág közül válogathattak a: emberek; kerti csokrok ára data színesítette a piacot. / kardvirágért szálanként 8- 10 forintot kértek, éppúgy mint a szegfűért. K. A
