Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-22 / 174. szám
1988. július 22., péntek Somogyi Néplap 5 Kerámiakiállítás a balatonszentgyörgyi Csillagvárban » Örökérvényű minták Műemlék- védelem és glasznoszty \ mázzal bevont edényei ' ragadják meg, amelyek az ősi formákat a maguk fenségességében mutatják. Humorát a lakodalmaskorsónál csillogtatta meg. , Ars poeticáját a következőképp fogalmazta meg : „Tárgyaim kézzel és tűzzel formált sutaságában, véletlenszerű színképükben ott élnek a vágyak a természetibb élet és az egyszerűbb életelvek iránt.” Tímár Zsuzsa úgy alkot, hogy a használhatóság mellett minden kerámiája egyúttal díszítőművészeti teljesítmény. Minőségileg kiváló, mert maga az alkotás dekoratív, nem a rá vitt ornamentika; funkciójában rejlik művészisége. Üj, színvonalas látnivalóval gazdagodott a Balaton déli partja. A népszerű és sokak által látogatott Csillagvár építészetileg nemes, ácsszerkezetileg műves padlásterében Tímár Zsuzsa népi iparművész kerámiái láthatók. Tímár Zsuzsa a Komárom megyei Leányvár községben él és alkot; vérbeli keramikus, az agyag művésze. Minden alkotása a biztos formálás, a stílusos kivitelezés jó példája. Az agyaggal az esztergomi kályha- és csempegyárban ismerkedett meg; az alapműveletek számtalan változatát ott sajátította el. Ha példaképéről kérdezzük, szívesen és lelkesen beszél Katona István erdélyi származású bajai fazekasról, akitől a háromszéki, csíki, köröndi fazekasok forma- és motívumkincsét vette át. Eredményes munkáját több kiállítás és az 1986-ban elnyert népi iparművész cím jelzi. Munkásságának kiindulópontja a népi cserepes- ség hagyományainak alapos ismeretében gyökeredzik. Minden edényét korongozással alakítja. Díszítményei között föllelhetjük a falusi cserepesek örökérvényű mintáit, a kígyóvonalat, a körhullámot és a fésűs motívumokat. Az írókával is biztos kézzel bánik, de legjobban a szemlélőt egyszínű Dr. Boros Marietta Húsz évig' rozsdás síneken döcögő, bogáncs- és csalánbozótban tévelygő vonathoz hasonlította a Szovjetunió országos műemlékvédelmi egyesületének munkásságát a szervezet legutóbbi kongresszusán az egyesület egyik tagja. A műemlékvédelem és -helyreállítás aktivizálására létrehozott társadalmi szervezetek elméletben megvétózhatják a városi építési terveket, havazok kárt okoznak a műemlékeknek. Az állami intézmények kötelesek velük egyeztetni a város- központok jelentős építési munkálatait. A műemlékvédelmi egyesülések passzivitásának hatására nem hivatalos műemlékvédelmi egyesülések jöttek létre. Ma már Moszkvában, Deningrádban, Tallin- ban. Tbilisziben, Tomszkban, Gorki ban és több más városban működnek ilyen, elsősorban fiatalokból álló egyesülések. Ezek a nem hivatalos szervezetek mentik meg a buldózerektől a múlt jelentős műemlékeit. Restaurálják saját erőből az ősi templomokat és várakat; segítenek a hivatalos szerveknek az ellenőrzésben, és ami a legfontosabb; a szellemi kincsek megőrzéséért folytatott harcban új, a peresztrojkának megfelelő szellemet képviselnek. Természetesen vannak törvények, és van törvény a műemlékvédelemről is. De mint tudjuk, a törvény csak akkor jó, ha betartják. Mindenki és mindig. Még a közelmúltban is a régi épületek. bár formálisan műemlékeknek nyilvánították őket, védelem nélkül maradtak. Ma öreg és fiatal egyaránt védi e műemlékeket. A közvélemény egyre inkább hatást gyakorol a hivatalos szervekre is. Néhány példa az utóbbi időből. Állami határozat alapján a nagy költségek- ellenére « scsekinői Nitrogén Művek áttér a környezetkímélő termékek előállítására. Az ok, hogy a közelben van Lev Tolsztoj egykori kúriája, Jasznaja Poljana. Döntöttek arról is, hogy a másik nagy orosz író, Iván Turge- nyev egykori birtokát védetté nyilvánítják... A képünkön látható balatonszentgyörgyi taLpasház előtt fékező fehér Mercedes pislogva néz farkasszemet a tájház udvarán békésen hű- sölő falovacskákkal, a gyerekkorit idéző játékparipákkal. A kéményre fészket rakott a gólya; négyen kelepéinek a tűző napfényben, mintha a vendégeket csalogatnák a község múltját bemutató öreg, zsúpos házba. Több hasonló néprajzi bemutató ad ízelítőt Somogy múltjáról a hazai és küLföl- di vendégeknek. Itt ajánljuk a hétvégén kirándul okinak a boglárleltei Kapoli- emlékkiállítást, a vörsi tűzoltóm úzeumot, amely az idén újabb érdekeségekkel gyarapodott; a karádi tájházat vagy a szántódi népi építészeti emlékeket, az ott látható kiállításokéit. Hatodik alkalommal ad otthont Barcs az országos réz fúvós kamarazenei tábornak; tqbb alkalommal is hangversenyt adnak a városban az együttesek. A szórakoztatózene tábora is érdekelt a Dráva menti nyár programjában. Vasárnap 18 órákor a Millió, millió rózsaszál kedvelt énekesnője, Csongrády Kata énekel a barcsi Móricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Központban. A Dráva múzeumban Országh Lili grafikus- művész alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők. A nyári színház sorozatában öt előadást szervezett a marcali művelődési központ a kaposvári Ifjúsági Színpaddal szövetkezve. Ma a marcali filmszínház előtti ■téren az együttes a Paraszt- dekameront játssza Török T. Tamás, rendezésében. A város képtárában erdélyi tájakat bemutató képzőművészeti kiállítás látható, Kassai Zoltán művei a helyszínen meg is vásárolhatók. Nagyatádon a Gábor Andor Művelődési Központban második alkalommal rendezték meg az országos faszobrászati triennálét. Baglárlellén ezekben a napokban két kiállítás látható a kápolnákban. A kék kápolnában a Rómában élő Prokop Péter festményei tekinthetők meg, a vörös kápolnában pedig a fiatal lengyel festőművész, Dariusz Król miniatúrái. Ma és szombaton a vörös kápolna előtti téren (Bogláron) a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata Alfred Jarry Übü király című művét játssza Lukáts Andor rendezésében. Ugyancsak Bogláron, a Platán strand előtti téren szombaton a népi iparművészeik és kézműveseik vásárát rendezik meg. Hétfői előzetes: a boglári vörös kápolna előtti téren a Nyáresti muzsika hangversenyeinek .keretében Dés László és a Stendhal Trió dasesszkóneentjére kerül sor 21 órai kezdettel’. Fonyódon a Nyári Galériában az NSZK-beli Glin- débeh bemutatott képzőművészeti kiállítás anyaga látható. Somogyi és zalai művészek festményeivel, kisplasztikáival ' ismerkedhet meg. itt a közönség. Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központban Honty Márta iparművész támlata tekinthető meg szeptember 4-ig.. Színfoltok a túlsó partról Kinizsin é nagyasszony A parkban lovagolnak. Egy vakítóan szőke lány hosszú varkocsa minduntalan bevillan a kastély ablakán, miközben mi az egykori grófi fogadóteremben beszélgetünk. A többi között arról van szó, hogy lehetőleg sokszor és sok embert kellene ilyen helyekre „elcsábítani” a parttól, mint Nagyvázsony, amely a Balaton- felvidék „Szántódpusztája” (persze más jellegű szépségekkel) a közeli Bakony leheletében. En már eközben — gondolatban — a Vezsenyi család által emeltetett lakótoronyban tájékozódom, amely szik- laszilárdan dacolt az évszázadokkal. A vázsonyi dombon valaha magában állott, s vizesárok vette körül. Vajon hogy éltek hajdani lakói ebben a tizennégyszer tizenegy méter alapterületű, zord toronyban, amelynek földszintjén három egyenlőtlen nagyságú helyiség, a többi három emeleten pedig egy- egy nagyobb szoba szolgált középkori kényelemmel? Szűk csigalépcsőn közlekedtek itt a vitézlő urak és ájtatos tekintetű hölgyeik, s a nappalt — ha otthon tartózkodtak — az első emeleti lovagteremben töltötték. Ehhez egy keskeny, csúcsívesen kúposodó kandalló (valószínű: sok tüzelő fogyott e rideg kövek közt) kát ülőfülkés ablak és egy szemérmesen rejtőzködő árnyékszék tartozott. A földszint legkisebb helyiségéből induló lépcső L alakú, szűk folyosóra nyílott, s ezen négy ajtó zárta el a teremhez vezető utat. A T alakú töréseken számszeríjjal lehetett halált küldeni az ellenségre. Ehhez a lakótoronyhoz ragasztották később a várat, amely 1470- ben, a Vezsenyi család kihaltával Kinizsi Pál birtokába került. A Mátyás királytól kapott ajándékot megbecsülte a molnárlegény- ből főúrrá lett rettenthetetlen vitéz, s nejével, Magyar Benignával együtt sokat építettek a váron. A falusiak által a XVIII. századig használt egykori várkápolnát is a hitbuzgó Kinizsiné emeltette. Magyar Benignának — mint ismeretes — kát kódexet is köszönhetünk, melyek ugyancsak a nagyasz- szony túlvilági üdvözülését voltak hivatva elősegíteni. De mivel az evilági örömöket sem vetette meg, ezért valószínű, sokszor volt kénytelen a bűnbánat zsolozsmáit betűzni a gondos barátkezek által írott imádságoskönyv- ben. Kinizsi 1494-ben meghalt, s a várát neje örökölte. Benigna asszony jtem szívelte az özvegyi sorsot, s alighogy legendás hírű férjeurát eltemette, másilk hitves után nézett. A tekintélyes Horváth-Misile- novics Márk királyi udvar- nok „vezette oltár elé”, aki az eeküvő után 10 évre szin- tén odakerült Kinizsi mellé, a vázsonyi templom kriptájába. A nagyasszony mindkettőjüknek díszes márványemléket állíttatott, majd gyorsan férjhez ment ismét. Ezúttal azonban jóval ifjabb embernek, egy Kereki Gábor nevű, kis vagyonú nemesnek nyújtotta kezét. Az ifjú férj nem vált be. Csapo- dár volt és — várhatóan — mindent elkövetett, hogy öregedő, gyermektelen felesége javait megkaparintsa. Ám Benigna asszony résen volt — Stuart Mária századában élt —, s 1519-beri meggyilkoltatta. A véres tett nem maradt titokban, a fárjgyilkos nő kemény tekintetű bírák elé került. Elítélték, de kát hős férje emlékére való tekintettel (no, meg jelentős anyagi áldozatok fejében) királyi kegyelmet nyert. A vázsonyi kastély parkjában, évszázados fák között, nyaranta újra életre kelnek, a história homályos erdejéből előlépnek a hajdani vitézek, úrhölgyek, leány- asszonyok. Fecske-dűlő A Balaton-felvidék ősrégi kis településén, Pécselyen él a Völgyvallató című „személyes” szociográfia szerzője, Bodosi György .költő. Az orvoslakás ablakán régészeti tárgyak tekintenek ki : sok-sok korsó, régi szerszám, a szerelmetes völgy „adománya”, melyet az évtizedekkel ezelőtt ide települt körorvos mentett meg az enyészettől. Az ablakpárkány is tele régiséggel, s gyanítom, odabent, a házban is valóságos múzeum fogad. Csakhogy az ajtó zárva van. Körülnézek az udvaron, amely borzas rendezetlenségében, . malomkő asztalával, szétszórt tárgyaival bennem kellemes otthonosságérzetet kelt, szemben sok balatoni villa kínosan precíz, kinvalt, agyonnyírt környezetével. — A doktor úr a pincénél van — szólal meg egy női hang a kerítés mögött. Egy darabig kocsival, majd megrémülve a hepehupás úttól gyalog megyek föl a Fecske-dűlőbe, a .pinceházhoz. Dr. Józsa Tivadar körorvos — Írói névén Bodosi György — barátságos szóval, kpnnyű fehérborral fogad. Hőség, vasárnap délutáni csend Magyarország egyik legszebb táján. A pinceház szívbizser- getően gyönyörű (minden zuga tele van néprajzi emlékekkel), nem csodálom, hogy az Ál-Petőfi című tévéfilm egy részét (a pincében bújtatott ál-Petőfiiről szóló epizódot) itt forgatták alkotói. Bodosi György így ír könyvében pincéjéről: „A völgy fölé kiugró dombok egyikén találtunk rá, kiáltó- an. szép helyen. Másfél százados épület volt, falai megrepedeztek, nádteteje megcsúszott. Még néhány év és összedől... A szelemenje ép volt. Vaspántokkal kötöztet- tük össze a széthajtó falakat, s ezután a bolthajtás repedéseit már ki lehetett foltozni. Üj boltozatot kapott a tető, s rá hódfarkú cserépsort.” Dús, fehér haj, fiatalos arc, mosolygós tekintet. 1953-ban jött a Balaton-fel- vidékre körorvosnak, miután a veszprémi kórházban elegendő gyakorlatot szerzett. Akkor telepedett ide, amikor — Keresztury Dezső szavaival — a régi magyar falvak kezdtek magukra maradni, mer.t lakóik a városok, ipartelep felé szivárogtak-sod- ródták. Az egykori Válasz köreihez tartozó kezdő író (1948-ban egy Berzsenyi-ta- nullmányt publikált a folyóiratban, ez volt első megjelent írása) „fölvállalta'” a környék falvai t. Egészség- ügyi munkája mellett összegyűjtötte a kallódó értékeket, s költészete is a völgy, s a történelmi Tihany nemes atmoszférájában érett aszúvá. Verseskötetei jelentek meg (a negyediket, a „Szólás vágyával” címűt dé- diikációjával őrzöm könyveim között), s egy prózai műve, a „Völgyvallató”, amelynek révén a táj hat. maradandó életművet alkotó művész lakójának (Illyés Gyula, Borsos Miklós, Déry Tibor, Németh László, “Passuth László, Keresztury Dezső) otthonába vezeti el olvasóit. A megírt otthonok építőinek, lakóinak szívesen látott jó barátja, örökbecsű értékeket' közvetített nekünk az alkotó- műhelyekké nemesített nyaralók világából. A Fecske-dűlőből visszatérünk a pécselyi lakásmú- zeumba. A szíves házigazda megmutatja hatalmas régészeti, néprajzi- gyűjteményét, képeit, könyvtárát, majd egy erős kávé után elindulok a völgy „történelmi” útján a tihanyi rév felé. Szapudi András
