Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-20 / 172. szám
« 1988. július 20., szerda Somogyi Néplap I ' I i ni I ...................................................... 3 V élaményak a Központi Bizottság határozata után Tanulni a játékszabályokat Alkotmányunk tartalmazza a gyülekezési és az egyesülési jogot, és mint az állampolgárok szabadságjogát említi., Az Elnöki Tanács 1976-ban törvényerejű rendeletben hazánkra adoptálta a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmányát, amely kimondja, hogy a gyülekezés és az egyesülés jogának gyakorlását csak bizonyos, meglehetősen szűk körű és törvényben megállapított esetekben lehet korlátozni. Mi teszi szükségessé, hogy most külön törvényt is alkosson a magyar ország- gyűlés ezekről a jogokról, s* vajon milyen gyakorlati haszna, eredménye lesz, ha a most megvitatott elvekből a parlamentben törvény szü- leti? Ormos Máriq. akadémikust, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektorát, a Központi Bizottság tagját kérdeztük erről. — A magyar alkotmány, mint minden modern alkotmány, amely a francia forradalom óta keletkezett Európában, elvileg leszögezi és kodifikálja ezeket a jogokat. De ennek a két jognak, amely az alapvető állampolgári jogok körébe tartozik, számos konkrét, igen fontos részkérdése, azaz megvalósulási kerete van, s ezekről külön kell rendelkezni. Minthogy alapvető állampolgári jogról van szó, méltó módon kell a részlet- kérdéseket is tisztázni. Magyarországon azonban számos okból a felszabadulás után ennek az alapvető jognak a törvény általi rendezésére nem került sor. Gondolom, ennek a döntő oka a sajátos magyar politikai elrendeződés volt. Azaz létezétt a gyülekezés és az egyesülés alkotmányilag biztosított joga, ezzel szemben a tényleges politikai helyzet következtében e jogok gyakorlati megjelenésére, alkalmazására nem kerülhetett sor. Nem volt tehát sürgető a részletek, a gyakorlati működés törvényi kimunkálása sem. Az össztársadalmi, politikai helyzet azonban határozottan megváltozott a legutóbbi időben. Az állampolgári mozgások felerősödtek, az egyesülési, gyülekezési jogokra az emberek fokozottan tartanak igényt, és ezt a jelenlegi politikai, állami vezetés egyetértéssel fogadja. Ez a kétirányú folyamat eredményezi, hogy végre — ezt kell mondani — megérlelődött a gondolat: a politika — kezdeményezze, hogy ezt a - kérdést az országgyűlés törvényszintre emelje. Azt hiszem, hogy. e két jogról szóló tervezetben a garanciális oldal a döntő. Azaz minden állampolgárnak, minden körülmények között biztosítja ezeket a jogokat, természetesen a más országokban is létező, törvényileg meghatározott keretek betartása esetén. — ön az egyetemi ifjúság körében bizonyára eddig is sokszor tapasztalta, hogy mekkora bizonytalanság, félelem és kölcsönös bizalmatlanság él a hallgatók és a különféle társadalmi politikai intézmények, szervek kapcsolatában, épp e két szabadságjog gyakorlati szabályozatlansága miatt. Véleménye szerint milyen változásokat hozhat ezen a téren a gyülekezési és egyesülési jog törvényi garanciája? — Várhatóan fölerősödnek az autonómiatörekvések, például az egyetemi önkormányzat lehetőségei jelentősen megnőnek. Hasonlóképpen a szakmai, kulturális és egyéb szerveződéseké is, ' és bizonyára egy sor olyan kezdeményezés is születik, amelyet ma még nem lehet prognosztizálni. Úgy gondolom tehát, hogy az ifjúság messzemenően élni fog ezekkel a jogokkal. A legfontosabbnak azonban azt tartom, épp a jövő értelmisége szempontjából, hogy az ifjúságnak alkalma lesz immár teljesen legálisan művelni, tanulni a demokráciát. S ez a valóságban korántsem egyszerű lecke. Amikor világossá és egyértelművé lesznek a játék- szabályok, akkor indulhat be igazán az a hosszú társadalmi tanulási folyamat, amelyben a képviseleti elv, a kisebbség jogainak tiszteletben tartása, azaz a demokratikus civil társadalom .játékszabályainak elsajátítása megtörténik. BÚZÁNK TISZTESSÉGE ahogy elképzelték. Száraz a föld! Hiába esett 16,6 milliméter csapadék, a másodvetésekhez kevés. Megpróbálták az egyik táblán. Hozattak rövid tenyészidejű kukoricát, de bűn lett volna elvetni, úgysem kel ki. Kacérkodni meg kár másfélével, hiszen nem lehet eladni. Itt a búzának, a kuko» ricának meg a borsónak van már csak becsülete. Korábban volt kertészetük is. Dinnyével, paprikával. Előbb-utóbb kiderült, hogy elegendő munkáskéz nélkül meg gazdaságosan azt sem tudják csinálni. Cukorrépát Kusza rendet vág a kombájn. Visnyei Lajos tudja, miért. Ha nem így kormányozná a gépet, aligha vághatná körbe a villanypózna környékét. A „manőverek'’ számára nem jelentenek újdonságot. Testvérével együtt valaha kaszával is aratott, s húguk szedte a markot. A falusi gyereknek ezt még kellett tanulnia. Visnyei Lajos huszonkét évvel ezelőtt ült kombájnra. Az SZK—4- esre. Egy mai kombájnos el sem tudja képzelni, hogy az milyen volt. Dicsérték az újságok, mosolygott a vezető, s közben nyelte a port, törölte az izzadságot. Visnyei Lajos sok mindent próbált már. Ült a légkondicionált John Deerben, s most ismét izzad az NDK E—516-osban. Még jó, hogy megjavították a ventillátort, mert így elviselhetőbb a hőség. — Ahogy felszállt a harmat, elkezdtük az aratást. Hogy meddig dolgozunk? Amíg az idő engedi. Kilencig, fél tízig? Ki tudja, mi lesz a nap vége. Leülünk egy pohár kávé melíé, mert itt, a magyaratá- di tsz-ben ez is jár az aratóknak. Meg a hűsítő is. Az ebédet — a munkában levőnek tisztes adagot — a pata- lomi otthonból hozzák. Beszélgetőtársaink — Gyarmati Imre műszaki vezető, Síikkel Ferenc és Szabó István ágazatvezető — ugyancsak panaszkodik. Nem olyan ez az aratás* már 1984 óta nem vetettek. Gépek kellenének, arra meg nincsen pénz. Társulni viszont senki sem akar velük. Dübörögnek a kombájnok. A kormány mellett ülők nem akarnak panaszkodni. Mondják: megvan a bérük,^akkor meg minek a szófecsérlés. Az imént az egyik gépnek a csapágya ment tönkre. Fél órába sem tellett, megcsinálták. Aztán a másiknak a rázórácsa lyukadt ki. Azzal sem bajlódtak sokáig. Megy mind a hat gép; aratni kell. A kenyérgabonának biztos helyre kell kerülnie. Ez itt és most létkérdés. Azt mondja a műszakis, hogy rá se gondolna a búzára; nincs ára, becsülete. Ha nem kellene a vetésforgó miatt vetni, ő azt mondaná... A kukorica, az igen! Van ára.' Kellene neki most az eső. Picik a kalászba szökkent tövek. Ha így marad az idő, bizony, nem lesz belőle pénz. Dübörögnek a kombájnok. Falják a búzatáblát. Kell a kenyérnek való. Ha nincs is meg a hektorlitersúlya, ha nem is olyan jó a minősége, ha . . . Lassan őrölni kezdenek a malmok, új lisztet gyúrhatnak a .pékek. A holnaputáni kenyér mégis ott lesz az asztalon. N. J. Az állampolgári fegyelmet nem pótolja a szigor Beszélgetés DR. NYÍRI SÁNDORRAL, a legfőbb ügyész helyettesével Az ügyészségek nemcsak más fölött gyakorolnak ellenőrzést: magukat is ellenőrzik. A somogyi főügyészség munkáját éppen az idén értékelte a Legfőbb Ügyészség. Ennek kapcsán kérdeztük dr. Nyíri Sándort, a legfőbb ügyész helyettesét: — Mi a mércéje a jó ügyészségi munkának és milyen feltételekkel lehetne még zökkenőmentesebbé, eredményesebbé tenni? — A jó ügyészi munka mércéje — a büntetőjog alkalmazása szempontjából közelítve — annak az elvnek az érvényesítése, hogy alaptalanul senki ellen ne induljon büntetőeljárás. E kérdés másik oldala viszont az, hogy az ügyészi munka eszközeivel elő kell segíteni azt, hogy minden bűncselekmény felszínre kerüljön és személyre való tekintet nélkül minden bűnelkövetőt 'felelősségre vonjanak. Az általános törvényességi felügyeletet pedig akkor látjuk el jól, ha az államigazgatási szervek, szervezetek és intézmények jogalkalmazási tevékenységében közreműködve hozzájárulunk ahhoz, hogy ezeknek a szerveknek a határozatai és egyedi döntései mindig törvényesek legyenek. — Ezeknek az elveknek az érvényesülése hogyan mérhető le a gyakorlatban? — Ilyen mérce például a váderedményes,ség. Kedvező adatok szólnak a munkánkról. Sokéves átlag, hogy a hazai bíróságok 100 vádlottból csupán kettőt-hármat mentenek föl. Ennyi viszont szükségszerű, hiszen vannak olyan ügyek, amelyekben különböző okok miatt a bíróságon van meg az igazi lehetőség a mérlegelésre. Ilyen ügy egyébként a következő években szerintem több lesz, mint . korábban volt. — Mégpedig miért? — A hazánkban zajló megújulási folyamat során szükségszerűen szembe kell nézni azzal, hogy új típusú jogsértések jelennek meg: a gazdasági ^vállalkozások módosuló rendje, az új lehetőségek és formák megítélése például sok kérdést vet föl. Az új megoldások szükségszerűen új vadhajtásokat hoznak. Ezeknek a fogadására a jogalkalmazó szerveknek kellően fel kell készülniük. Sok olyan szituáció és cselekvés lesz, amelynek végső megítélése a bíróságon történik meg, mindenki által nyomon követhetően, hiszen a bírósági tárgyalások ’ nyilvánosak. A tárgyalások nyilvánossága hozzájárul, hogy a hibákat vagy a bűn- cselekményeket ne lehessen „elkendőzni”, s közös tanul- ' ságul szolgáljanak mindenkinek. Napjainkban a jogalkalmazóknak több szempontot kell figyelembe venni, mint korábban. Az érdékek például változatosabban jelentkeznek, mint azelőtt. A jó ügyészi munka szubjektív feltétele a változó joganyag alapos ismerete. Feltétele az is, hogy a partnerek is — az igazságügyi, államigazgatási apparátusban dolgozó szakemberek — értői legyenek az új joganyagnak, mert csak így tudjuk megelőzni az indokolatlan vitákat. Arra kell törekedni, hogy az ügv ne húzódjon, hanem hamar, idejében szülessenek meg a törvényes jogdöntések. — A munka gyorsítása, az átfutási idő rövidítése mindenkinek érdeke. Egy ilyen, sok adminisztrációval járó munkában hogyan lehetséges ez? — Az én felfogásom szerint úgy, hogy lerövidítjük az eljárások időtartamát. Ha minden közreműködőnél megfelelő szintű a jogszabály ismerete, ha tényszerű a nyomozás és a bizonyítás, ha nincs szükség utólagos vizsgálatokra, akkor lehet ezt elérni. Vagyis az eljárások szakszerűségével rövidíthető az átfutási idő. Gondunk ugyan a létszámhiány, de — meggyőződésem — jobb munkaszervezéssel, valamint az állampolgári fegyelem megkövetelésével előbbre lehet lépni. Az állampolgárok gyakran nem jelennek meg a hatóság idézésére és az elnapolás miatt húzódik az ügy. Ebben az esetben következetesebben kell a megfelelő szankciókat alkalmazni, hiszen mindenkinek kötelessége elősegíteni a hatóság gyors és szakszerű munkáját. — A zökkenőmentes munka tehát az egyéni hozzáállástól és szakmai felkészültségtől függ. Milyenek a tárgyi feltételei és lehetőségei? — Az orszáf/,gyűlés jogi és igazságügyi bizottsága úgy foglalt állást a közelmúltban, hogy az ügyészi szervezetet a technikai ellátottság fejlesztésével is alkalmasabbá kell tenni a feladatai ellátására. Ez az ügyviteli rendszer gépesítését is jelenti. A korszerűsítés ránk fér, hiszen körülbelül a kiegyezést követően jöttek létre azok a lajstromformák, amelyeket még minidig manufakturális módszerekkel dolgozunk fel. Ugyanakkor már a kisdiákok is számítógépeket kezelnek az iskolában. — Az ügyészség erősen centrális szervezet. Januártól azonban több döntési jogot kapnak a területi főügyészségek. — Harcot vívtunk magunkkal azért, hogy a centralizált szervezet is decentralizálható legyen, az eddiginél több demokratikus vonást tartalmazzon. Nem kell mindent Budapesten eldönteni, ezért jövőre a megyei főügyészek hatásköre több tekintetben szélesebb lesz, mint korábban volt. A főügyészek fokozottabban gazdái lesznek területüknek, rájuk lesz bízva a gazdálkodás, a bérgazdálkodás, a jutalmazás. A személyzeti munka is módosul, a megyén belüli létszámmozgás, az egyes ügyészségek létszámának megállapítása a főügyész feladata lesz. — A korszerűsödő ügyészi munkával mennyire van összhangban a társadalmi környezet? iA partnerekkel milyen együttműködési formák élnek és milyen színvonalon a bűnözés megelőzése, visszaszorítása érdekében? — Somogybán hagyományosan jó az együttműködés. Az ügyész részt vesz a megyei tanács végrehajtó bizottságának ülésein, a tanácsüléseken, a népi ellenőrzési megbeszéléseken, a népfront-összejöveteleken, a szövetkezeti fórumokon, s rendszeresen elmondja a munkája során szerzett tapasztalatait. Az illetékes ügyész részt vállal a gyermek- és ifjúságvédelemből, a közlekedés biztonságának javításából és még jó néhány más feladatból. Mindennek a gyakorlati eredménye, hogy a megyében törvényes rend van és olyan a közbiztonság, hogy az emberek késő este is kimehetnek az utcára, s nyugodtan dolgozhatnak, élhetik mindennapjaikat. — A megyéhez tartozik a iBalaton. Megítélése szerint Magyarország nyári központjában mennyire hatékony a bűnüldöző szervek munkája? — A közbiztonság elsődleges „katonái” a somogyi állami szervek. A Balaton térségének közrendjét azonban központi szervek is óvják. Ez nem a helyi erőforrások alábecsülése; ha kiszámoljuk, hogy a déli parton egy szezonban körülbelül két világváros népessége megfordul, akkor ennek megfelelően kell kezelni a köz- biztonság kérdését is. Ezzel együtt a déli part közrendje, közbiztonsága jobb, mint más nemzetközi üdülőhelyeké. Ha a további tartalékokat keressük,, akkor az állampolgári morál oldaláról kell közelítenünk. Akkor mondhatjuk magunkat kulturáltnak, ha nem a rendőr riaszt el a lopásoktól, hanem az egyéni neveltetés és meggyőződés. __— Ebben viszont lassan haladunk előre, sőt mintha megtorpantunk volna. Ezért sokan mondják, hogy ha már nehéz megelőzni, akkor riasszunk el, legyünk szigorúbbak. Mi a véleménye a szigor és a nevelés kérdéseiről, optimális határairól? — A szigor helyett, én szívesebben hangsúlyozom a büntető ítélkezés kiegyensúlyozottságának követelményét. A kiegyensúlyozottságba ugyanis beletartozik, hogy akivel szemben nevelő jellegű intézkedés vagy büntetés szükséges, az azt kapja, akivel szemben a törvény különös szigora kell, abban részesüljön. A szigort nem szabad szűk kategóriaként kezelni. Lehet, hogy valakinél egy figyelmeztetés is eléri a kellő hatást, ugyanakkor a szabadságvesztés nem a kívánt hatást érné el. Nem szabad sohasem elfeledkezni a társadalmi oldalról sem: a bűnözést pusztán szigorral visszaszorítani nem lehet. Szükséges például az is, hogy egy bizonyos büntetés letöltése után az elkövetőt ne érjék ugyanolyan káros hatások, mint korábban. Itt a közvetlen környezet előrevagy hátramozdító szerepére gondolok. — Még egy kérdés: az utóbbi években nőtt a személyi tulajdont károsító bűncselekmények száma. Mi ,ennek |az oka, és hogyan lehet ezt a jelenséget visszaszorítani? — Somogybán az utóbbi években valamivel kevesebben károsítják a közvagyont, mint korábban, viszont több lett az egyéneket károsító bűncselekmény. Az előbbi annak köszönhető, hogy a társadalmi tulajdon védelmében sok intézkedés született, s a gazdálkodók jobban vigyáznák, vagyontárgyaikra. Az utóbbival kapcsolatosan pedig látható, hogy személyi tulajdonban olyan vagyontárgyak halmozódtak föl, amelyek magúikra vonják a bűnözők figyelmét. Ha a megyében körülnézünk, látjuk, hogy mennyi hétvégi ház épült fel, mennyi szép maigánház van és milyen sok autó. Ezek mind potenciális sértettjei a bűncselekményeknek. A megoldás csak az lehet, ha jobban vigyázunk önmagunk, mások és közösségünk értékeire. Kovács Gyula
