Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-13 / 166. szám
1988. július 13., szerda i — Somogyi Néplap Hol tart a hazai filmgyártás Olvasom a Tudományszervezési és Informatikai Intézet előzetes statisztikáját közművelődésünk 1987-es ,,teljesítményéről”. A számok tükrében ügy tetszik, hogy szorító — s már-már katasztrofálisnak tekinthető — gazdasági gondjai közepette a közművelődés tartani tudta a korábbi szintet, nem volt tapasztalható az a visszaesés, amelyet a közvélemény szinte egyöntetűen prognosztizált. A kérdés természetesen az: a mennyiségi mutatók hogyan tudják visz- szaadni a valós helyzetet, miként utalnak a minőség változásaira. Vegyünk példának egyetlen részterületet, a fiigyártást és a mozik nézőszámának alakulását. A gyorsmérleg híven tükrözi a valóságot, amikor kimutatja, hogy 1987-ben ösz- szesen 31 nagyjátékfilm készült el, míg egy esztendővel korábban, 1986-ban csupán 24. A számok impozánsak, szépek, mutatósak, csak éppen a több mint harminc játékfilm műfaji összetételét nem árulják el. Nem beszélnek arról például, hogy — miként az 1987-es termést fölvonultató, 1988 februárjában megtartott magyar játékfilmszemlén is látható volt — a harmincegy egész estés munkából több hosz- szú, nemegyszer többrészes dokumentumfilm volt. Nem beszélnek arról sem, hogy 1987-ben hiányzott a filmtermés palettájáról a köny- nyebb műfaj, a vígjáték, a szatíra. A dokumentumfilmek megszaporodásának okait könnyebb fölfejteni, hiszen közismert, hogy előállítási költségük töredéke annak, amit egy-egy .játékfilm fölemészt, így logikus, hogy a magyar filmgyártás súlyos gazdasági válságában, a tőkehiány állapotában elő- ' térbe kerültek az olcsóbb produkciók. A kérdések kérdése persze az, hogy miként jelentkezik ez a felfokozott érdeklődés, lemérhető-e ennek létezése valóban a mozik látogatottságának alakulásán, tükröződik-e a magyar filmek forgalmazási statisztikáiban? Az senkit sem lep meg, hogy a televízió tömeges elterjedése, majd a video és a műholdas, kábeles tévézés megjelenése óta a mozik látogatottsága — s persze ezen belül a magyar filmeké is — folyamatosan csökken. 1960- ban, a csúcsévben például még 140 millió mozijegy kelt el hazánkban, s minden negyedik néző magyar filmhez váltott belépőt. A mélypont 1980-ban volt 60 millió moA. vakációzó gyerekek hasznosan tölthetik a szünidőt az SMK szabadidő klubjában. Játékprogramok, társasjátékok és videofilmek szórakoztatják őket. zilátogatóval, és tízmilliós negatív nézőrekorddal a magyar filmek látogatóit illetőleg. Azóta úgy hatvan-het- venmilió között látszott megállapodni a mozinézők száma, s ezzel — figyelembe véve a többi audiovizuális média mind erősebb konkurenciáját — a filmforgalmazás elégedett is lehetett. (Már csak azért is, hiszen 1980 és 1987 között megszűnt csaknem háromszáz mozi, - így csökkent a megtartott s megtartható vetítések száma is.) Tavaly azonban egyetlen esztendő alatt tizenkétmillió látogatóval kevesebbet regisztrálhattak a filmszínházak. Az 1986-os 68 millió helyett 1987-ben csupán 56 milliót. S ez abban az esztendőben történt, amikor egyébként nőtt a hazai gyártású egész estés filmek és a külföldi játékfilmek bemutatóinak száma. Ennyit a statisztikákról, a számokról, amelyek jelzik ugyan a tendenciákat, az ellentmondásokat, ám képtelenek az okokat fölfejteni. Hiszen hogyan is árulkodhatnak rideg számok például arról, hogy milyen a magyar mozik technikai fölszereltsége, komfortfoka, mennyire hiányoznak belőlük a korszerű vetítő- és hangosítóbe- rendezések — a klímaberendezésekről már nem is szólva —, milyen szűkek és kényelmetlenek a széksorok? Az általános áremelkedés minden Családot sújtó hatásai közül egyébként is előre jelezhető volt a kultúrára fordított kiadások visszafogása, ám ha ez még a jegyárak növekedésével is párosul, akikor a statisztikában megfogalmazott tendencián nincs mit csodálkozni. Az azonban mindenképpen elgondolkodtató, hogy ez a folyamat olyan időszakban zajlott le, amikor a nemzeti filmgyártás fennmaradásáért összefogott a filmes szakma, amikor a kulturális kormányzat komoly anyagi áldozatvállalással megmentette a magyar filmet a gazdasági összeomlástól, s amikor a magyar filmművészet az égető, friss társadalmi kérdések iránti újra föltámadt fogékonyságával mindennél jobban megérdemelné' a közönség támogatását. Verjük-e félre a harangokat tehát, van-e moziválság Magyarországon vagy sem? Többféle válasz fogalmazható meg, s mindegyikbén akad némi igazság. A mozik - számának csökkenése világ- jelenség (egész Brazíliában például feleannyi filmszínház működik, mint hazánkban), így ezen nincs mit siratni, főként akkor, ha tudjuk, hogy elsősorban a gazdaságtalan, lepusztult, kis falusi mozik szűntek meg. Azon azonban már lehet meditálni, hogy a falvakban miért nem lépett helyükbe az olcsón, gazdaságosan üzemeltethető videomozizás? A mozilátogatók számának rohamos csökkenését látva egyfelől nyugodtan kétségbe is eshetünk, másfelől —tudva az új adórendszerrel, az inflációval, az áremelkedésekkel sújtott családi költségvetések terheit — a köz- gazdasági okokat magunk elé idézve a folyamat, törvényszerűnek és nehezen visszafordíthatónak tűnik. A moziválság létét kérdőjelezi meg például az az adat, hogy miközben az össznéző- szám csökkent 1987-ben, a magyar filmek látogatóinak aránya ezen belül nem változott jelentősen, 20,2 százalék volt. Am ha figyelembe vesszük a régi, nagy sikerű magyar filmek felújításából származó „forgalmat”, s a szervezetten „kivezényelt” iskolásokat, akkor ez az adat is azonnal kérdésessé válik. Már csak azért is, mert a felmérésekből kiderül: minden állampolgár évente átlag alig több, mint ötször megy moziba, s ezen öt alkalom közül csupán egyszer ül be magyar filmhez. Valahol itt lehetne érzésem szerint elvágni a gordiuszi csomót, innen lehetne — közös filmgyártási és filmforgalmazási erőfeszítéssel — újrakezdeni a dolgot. Például úgy, hogy a tisztes, komoly, fontos történelmi és társadalmi kérdéseket boncolgató egész estés dokumentumfilmek bemutatásának „terepe” ne a mozi, hanem az eleve sokkal nagyobb nézettséget garantálni tudó televízió legyen, s a moziban azok a könnyebb vagy komolyabb műfajú filmek fussanak, amelyek alkalmasak arra, hogy a néző visszaszokjon a magyar filmekhez. Ehhez természetesen például annak is meg kellene teremteni á feltételeit, hogyan egyesülhetnének egy jó ügy érdekében a televízió és a filmstúdió-vállalatok filmgyártásra fordítandó összegei, hogyan érzékelhetnék kézzelfogható módon a filmstúdiók filmjeik sikerét vagy bukását. 1987-ben alapjaiban szervezték át a magyar játékfilmgyártást, s megindult a filmforgalmazás átalakítása is. 1987-ben ugyanakkor soha nem látott mélypontra zuhant a mozik látogatottsága. Verjük félre a harangokat? Vagy várjunk még egy évet, amíg a helyzet kiforrja magát? Én az utóbbi megoldást javaslom: várjunk. De ne tétlenül... Vértessy Péter Pedagógusok üdülnek az iskolában — Féltünk égy kicsit attól, hogy az üres iskola komor folyosói, barátságtalan tantermei nem nyújtanak ideális környezetet a nyaraláshoz — mondja rnosö- lyogva Kovács Bertalanná. — Néhány napja vagyunk itt és kellemesen csalódtunk, fenntartásainkat már az első pillanatokban etfe- 1 ejtettük. Beszélgetésünk színhelyé a hala tonföld vári általános iskola egyik terme, amelyet szobává alakítottak át. — Tíznapos turnusokban egyszerre tizenhét pedagógus család üdül az iskolában — hallattam Pentailer' Istvántól, az oktatási intézmény igazgatójától. — A pedagógus szakszervezettel rendeztük be az öt szobát, a kényelmes és modern tár- -sailgót. A bútorokat télen sajá céljainkra használhatjuk. A tálalóból ínycsiklandó illatok érkeznek az ízlésesen megtérített asztalokhoz, a napozó terasz forróságában törölközők száradnak. Az ország szinte valamennyi részéből érkeznek ide tanítók, tanárok: a Kovács család például a Sza- bolcs-Szatmár megyei Kis- várdáról utazott Balaton- f öld várra. — Férjemmel 'és a két gyerekkel nyaralunk itt — folytaitj.a a ' fiatalasszony. — Először vagyunk ilyen iskolai üdülőben, de ha lehetőség llesz rá, máskor is szívesen visszatérünk ide. Jobban tetszik nekünk ez, mint a földvári pedagógus üdülő: a víz közel van, a házigazdáink pedig csodálatosak. — A gerekék nagyon szeretik a Balatont — teszi hozzá Kovács Bertalan: — úgy kell kiparancsoln.i őket a vízbőll, amikor már kékülnék a hidegtől.. . A kora délutáni kánikulában csak ketten olvasgatnak •a szépen berendezett társalgóban. T. R. CSALÁDLÁTOGATÁSON Családlátogatásra tanárok, tanítók és óvónők szoktak járni, hogy megismerjék neveltjeik otthoni körülményeit. Mint kiderült, nemcsak a pedagógusok végz k ezt a tevékenységet, hanem Nyers Jánosné és Dékmár Gyuláné is, a Masterfil Pa- muntfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának dolgozója. Mindketten a gyár szak- szervezeti bizottságának nyugdíjelőkészítő albizottságában dolgoznak. Nyersné a vezetője, Dékmárné pedig a tagja. — Korábban társadalmi megbízatásom volt ez, azután a munkaiköri leírásomban is rögzítették — így Nyers Jánosné. 1986-ban 37-en, a múlt évben 36-an mentek nyugdíjba a gyárból. Háromszáznál is többen vannak, akiknek a munkakönyvében az utolsó munkahelyként a Masterfil Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára szerepel. — Egyeztetni kell a dolgozók elképzeléseit a vállalat érdekeivel, ezért minden év januárjában összeírjuk, hogy a következő évben ki megy majd nyugdíjba. Itt különösen érvényes a mondás: „Amit ma megtehetsz, ne halászd holnapra!” Nemegyszer sok idő ke'1! a korábbi munkaviszonyok összeszámolásához. Ha nem egyeznek a munkabér-adatközlőből kiírtak a valósággal vagy rosszul számolták ki az éveket, akkor még egy év áll rendelkezésünkre a helyesbítésre. — Nem küldjük a nyugdíj ellőtt állókat a társadalombiztosítási igazgatósághoz: mi végezzük el a szükséges adminisztrációt. Az ablaknál egy asszony várakozik: az idén esedékes a nyugdíjazása. A hölgyek kora után nem illik érdeklődni, de önkéntelenül is a papírra pillantok : Bognár Tiborné mindössze 48 éves. — A gyűrűs és az előfonónak korábban mennek ■nyugdíjba — magyarázza Nyersné. — Nyolcévi munkaviszony után kapnak két • év korkedvezményt. A továbbiakban négyévente jár egy év, Bognár Tiborné 29 éve dolgozik a gyárban, így hét évvel1 korábban megy nyugdíjba, miint mások. A korkedvezménybe nemcsak az számít bele, ha a szükséges munkaviszony idejét itt dolgozta le a gyűrűs- vagy az előfonónő. Figyelembe vesznek minden teXtiflnpari üzemet — egészíti ki korábbi magyarázatát Nyersné. A nyugdíjelőkészítő albizottság tagjai arra is figyelnek, hogy a 35 év munka- viszony után járó jubileumi jutalmat megkapja a nyugdíjba manő, — Kellemetlen lenne, ha a társadalombiztosítási igazgatóságnál vennék ezt észre. H;a csak pár nap hiányzik a 35 évhez, akkor megkérdezzük a leendő nyugdíjast, hogy le akarja-e dolgozni — mondja Nyersné. Tavaly 27-en kérték rokkantsági nyugdíjazásukat. Közülük 12-en érték el a 60 százalékot, a többieknek rehab ilütáci ős munka hely et ajánlanak a gyáron belül. A múlt évben így is többen mentek rokkantsági nyugdíjba, mint öregségibe. A nyugdíjasok nem szakadnak el' a gyártól, a volt brigádtagot rendszeresen látogatják az albizottság tagjai és az egykori munkatársak. Ezenkívül találkozókat, kirándulásokat szerveznek nekik. A nyugdíjiaskluibban a Fonómunkás Kisszínpad tagjai műsont adnak. Látták már itt a kaposvári származású humoristát, Bios Józsefet is. Mindennél többet mond az idős emberek arcára varázséit mosoly. B. A. perc Kiing Józsefiéi Tizenhat éve mutatkozott be első önálló kiállításával Kiing József Kaposváron, a TIT Somogy Megyei Szervezete székházéban, amely több esztendőn át fórumot biztosított az amatőr képzőművészeknek. Azóta számos Ijelyen szerepelték művei, szobrai. Jelentős állomásai pályájának: az Ernst Múzeumban megrendezett nemzetközi amatőrtárlat, ugyancsak a fővárosban követte ezt újább egyéni kiállítása a Népköztársaság útján, azóta Székszárdon, Balatonifiöld- váron, Nagyatádon ismerhette meg a közönség alkotásait. — Kilenc éve egyházművészettel is foglalkozom. Szövetségünk 1980-ban vett fel tagjai sorába — mondta újabb kiállításra készülve Kling József — Szőlősgyörökön köztéri szobrom áll, Baranya megye együk községében Szent Bonifáonak állítottam emléket. Több templom belső berendezését is elkészítettem. Emellett arra is törekedtem, hogy a Világi művészet terén újat hozzak létre. Szerves egységet alkot egyházi és világi művészeti munkásságom, hiszen a vallásos témák között tematikája is megengedi, hogy szabadra engedjem fantáziámat. — A modem szobrászat a példaképe, Brancusi juthat eszünkbe művei láttán, ez a szemlélet pályája eleje óta csupán minőségi változásokon ment át. — Azt a modern művészetet igyekszem képviselni, amelyik minden ember számára élményt nyújt, érthető. Űj műveinek az első bemutatója júliusban Baranyában lesz. Ezt követően Kaposváron, a Gsókonai fogadóban ismerkedhetünk meg Kling József újabb márványpJasztikáival. A kisméretű, finoman csiszolt márványszobrok az organikus művészet világát tárják elénk, s így szinte monumentálisnak hatnak arasznyi méretükben is. A ter- mészét ihlette formák harmonikus emberi érzéseket fejeznek ki, meditációra késztetik a nézőt. A hűvös márvány szikrázó fénye olyan, mintha minden kis szoborban egy gyertya vilá- golna. H. B.
