Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-06 / 134. szám
1988. június 6., hétfő Somogyi Néplap Kitüntetések a pedagógusnap alkalmából Szükséges az új keresése A 37. pedagógusnap alkalmából szombaton délelőtt kitüntetési ünnepséget rendeztek Kaposváron az Ipari Szakközépiskolában. A megye pedagógusai közül négy- százharminchatan vettek át kitüntetést ezen a délelőt- tön. Az ünnepség a Himnusszal kezdődött, majd dr. Sótonyi Sándor, a Somogy Megyei Tanács Művelődési osztályának vezetője köszöntötte a résztvevőket. Az elnökségben foglalt helyet dr. Tröszt Tibor, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Paré Irén, a Pedagógus-szakszervezet megyei titkára, Ádám- né Fábri Lili megyei úttörőelnök, Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgatója, dr. Balassa Tibor nyugalmazott megyei tanácselnökhelyettes és Soós Dezső, a megyei pedagógiai intézet igazgatója. A kaposvári Zrínyi Általános Iskola tanulói szép műsorral köszöntötték a 'kitüntetett pedagógusokat, majd dr. Horváth Sándor, a megyei tanács elnökhelyettese mondott beszédet. Az ünnepi hangulat, jól tudjuk, nem feledteti a szorgalmas, elfáradó, majd újra nekilendülő seregnek, a pedagógusoknak nehéz hétköznapjait, nevelő-oktató munkájuk kis és nagy tetteit — mondta dr. Horváth Sándor, majd hozzátette: tudjuk, nincs könnyű dolguk korunk pedagógusainak, hiszen nemcsak az ismeretek avulnak el gyorsan, hanem a hagyományos módszerek is. A nevelő-oktató munka gyors változásai nem tűrik meg az évtizedes gyakorlathoz való merev ragaszkodást, hanem szükségszerűen igénylik az új keresését, a hivatással járó lázas nyugtalanságot. Nem véletlen, hogy ez az igény és felelősség kapott hangsúlyt a közelmúltban tartott országos pártértekezleten is. Az elfogadott dokumentum megerősítette, hogy kibontakozásunk, haladásunk érdekében nagyobb megbecsülést, jobb feltételeket kell biztosítanunk az oktatás ügyének, közvetetten pedig népünk és hazánk jövőjének. Az ünnepi beszéd után az elnökhelyettes átadta a kitüntetéseket. A pedagógusnap alkalmából kiemelkedő nevelő-oktaA siófoki Kazinczy- díjas Nehéz lenne megszámolni, hogy az elmúlt két évben hányszor jelent meg Máté Krisztina neve az újságban. Ahogy lezajlottak a különböző vers- és prózamondóversenyek, úgy értesültünk róla, hogy megint szép eredményeket ért el. A siófoki szőke leány e tanévben ballagott a Perczel Mór gimnáziumban, és a napokban érettségizik. Azután a felvételi következik. Ám mielőtt erről beszélnénk, arra kérjük, hogy legyen segítségünkre eredménylistájának elkészítésében. — Első lettem a Berzsenyi vers- és prózamondó-versenyen, tavaly pedig megnyertem a Nagy László szavalóversenyt. Ennek alapján az idén is meghívtak a rendezők; a költő felsőiszkázi szülőházán levő emléktáblát ugyanis mindig az előzó győztes koszorúzza meg. En eredetileg nem akartam indulni, mert sokat kellett tanulnom, ám ha már ott voltam, úgy gondoltam, illik beneveznem. Azt már szerénységből nem mondja, de sejthető: megnyerte a versenyt. — Az Arany János balla- damondó-versenyen a zsűri különdíját kaptam meg. A néhány hete rendezett szépkiejtési versenyen pedig Ka- zinczv-díjas lettem. — Ennyi eredmény birtokában természetesen a Szín- művészeti Főiskolára jelentkezett, s ott tárt karokkal fogadták... — Oda jelentkeztem, de az első rostán eltanácsoltak. Ráadásul olyan felvételi bizottság döntése volt ez, amelyben Zsámbéki Gábor és Székely Gábor ült. Nagyon tisztelem őket, s ítéletükben megbízom. Nem keseredtem el, mert csak a magam megnyugtatására jelentkeztem a főiskolára, hogy egyszer megpróbáljam. Még nagyobb energiával tanulok viszont a következő fölvéte- limre: a pécsi egyetemre jelentkeztem, magyar nyelv és irodalom szakra. Ha ez sem sikerülne, akkor már szomorú lennék ... — Tehát tanár szeretne lenni? — Nem. A színházat, azt hiszem, mindig imádni fogom, viszont írni is szeretek. Ennek pedig egy találkozási pontja van; hogy színikritikus legyek. Máté Krisztina mindezt határozottan mondja. Nem használ ilyen-olyan feltételes mondatokat. Eredményeire nem büszke, nem elégedett, a rá váró feladatoktól pedig nem ijed meg; nincs benne görcs és remegés. Akik hallották, látták már verset mondani, szeretnék, ha továbbra is színpadra lépne. Ám akik beszéltek már vele, tudják, hogy bizonyára írni is szépeket fog. Mert egyéniség. Varga István tó munkájuk elismeréseként a művelődési miniszter Kiváló Pedagógus kitüntetésben részesítette Bíró Gyulá- nét, a kaposvári Honvéd utcai óvoda vezetőjét, Benedek Lajost, a Tabi’Általános Iskola igazgatóhelyettesét, Matuszka Józsefet, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium tanárát, Nagy Lajos- nét, a jutai tagiskola vezetőjét és Pentaller Istvánnét, a Balatonföldvári Általános Iskola vezetőjét. Ők a Parlamentben rendezett központi ünnepségen vették át a kitüntetést. A megyei tanács pedagó- gai díját kapta: Petrovics Jenő, a Boglárlellei Kertészeti Szakközépiskola igazgatója, Rédling Géza szak- tanácsadó, a kaposvári Berzsenyi Általános Iskola tanára, Szőke György, a siófoki Városi Tanács V. B. művelődési, egészségügyi és sportosztályának nyugalmazott felügyelőség-vezetője. A Pedagógusszolgálati Emlékérmet 71-en kapták meg, a Kiváló Munkáért kitüntetést pedig 173-an. Miniszteri dicséretben 186-an részesültek. Az ünnepség a Szózattal ért véget. EMBERI SZOLGÁLAT Negyedszázad a gyerekekért Ünnepi testületi ülésen emlékeztek meg a Somogy Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet huszonöt éves fennállásáról. A rendezvényen részt vett dr. Tröszt Tibor, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Horváth Sándor, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Németh László, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium főmunkatársa. A Himnusz hangjaival kezdődött az ünnepség, majd dr. Orbán István igazgató adott rövid történeti áttekintést az eltelt negyedszázadról. Az intézet 1903. március 1-jén alakult, s az év végén már 613 gyerekről gondoskodott. Első lakója a tizenhárom éves Koncz Lajos volt. Hamar kinőtte kereteit a volt zárdaépületben elhelyezett intézmény. Húszmillió forintos beruházással készült el 1977-ben az új épület Toponáron, ahol- ma 1316 gyerekről gondoskodnak. A számok önmagukért beszélnek. Huszonöt év alatt. 243 gyereket fogadtak örökbe. öt évvel ezelőtt az országban először Somogybán alakították ki a hivatásos nevelőszülői hálózatot, s ma tizenhárom családban 67 gyerek nevelkedik. Ugyancsak úttörő kezdeményezés volt a hivatásos pártfogói felügyelet intézményesítése. Kísérleti jelleggel két éve tevékenykedik az intézetben a szakértői csoport. A Gyivi évek óta a minisztérium referenciaintézeteként működik: a gyermekvédelmi munka öt intézményrendszerét itt kísérletezték ki. A munkatársak részt vettek az új családjogi törvény kimunkálásában; számos olyan módszertani útmutató született itt, amely sűrűn forgatott olvasmány az ország hasonló intézményeiben. Az igazgató beszéde után dr. Sótonyi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője szólt, majd kitüntetéseket, elismeréseket adtak át. Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Horgas Istvánné hivatásos nevelőszülő, Balogh József igazgatóhelyettes és Rozina Lász- lóné szakápoló. A gyermek- védelemben végzett kiemelkedő munkáért tizenegyen részesültek elismerésben. Az ünnepi testületi ülés a Szózattal fejeződött be. GYORSMÉRLEG A KÖNYVHÉT ELSŐ NAPJAIRÓL Csupa-csupa hiánycikk Csendes a vasárnap délelőtt. A kaposvári Latinca 'tér előtti könyvsátraknál alig-alig látunk vevőt. Pedig az idei könyvhétre is szép számmal jelentek meg újdonságok, így mindenki kedvére válogathatna. Ha lenne miből... — Sajnos, a legtöbb megjelent kötet már elfogyott — tárja szét kezét Molnár István, a kaposvári József Attila könyvesbolt vezetője. — Ez azt jelenti, hogy önök a várható keresletet alábecsülték? — Azt jelenti, hogy nem annyi példányt kaptunk, mint ahányat rendeltünk. Tavaly márciusban érkeze'tt meg az a lista, amely jelezte, hogy a kiadók milyen tervvel állnak elő erre az évre. Ezen külön feltüntették, hogy melyik műveket szánják a könyvhétre. Természetesen az elmúlt tizennégy hónapban ez nagyon sok helyen megváltozott. Talán az eredeti terv hatvan százaléka teljesült. Több kötet esetében nem tüntették föl a kiadók, hogy a könyvhétre akarják megjelentetni, így mi sem rendeltünk annyit, mint kívánatos lett volna. — Mondana néhány számot, hogy lássuk a megrendelés és a szállítás közötti különbséget? — Günther Grass könyvéből kétszázat rendeltünk, és száz érkezett. Ágh Istvánéból százat, mert nem tudtuk, hogy a könyvhéten jelenik meg, ám hatvanötöt kaptunk. Esterházyból százhúszat, Cseres Tiboréból ötvenet. Ezekből a könyv- sátrakba csak egy-kettő jutott, s természetesen percek alatt elfogyott, csakúgy mint a féláras könyvheti kiadványok, a Szép versek, a Rivalda és a Körkép. — Mennyi volt az első napi bevételük? — Meghaladta a százezer forintot. összehasonlításul említhetem, hogy egy átlagosnál kicsit jobb hétköznap negyvenezr forintot is hoz. A szombat már jóval szerényebb volt, s tulajdonképpen vasárnapra sem lehetnek nagyobb reményeink. A jó tankönyvről Beszélgetés Rédling Gézával Derűje sugárzik, másokat is hatalmába ejt.-- — Pápai diák voltam — emelte meg hangját Rédling Géza földrajz—biológia szakos tanár, megyei szaktanácsadó, aki munkássága elismeréséül a pedagógusnapon a megye pedagógiai díját vette át. Négy éve már pihenhetne, de a feladatok a pályán marasztalták. A napokban jelent meg Józan Zsolttal és Rádics Lászlónéval közösen írott tanári kézikönyve a hetedik osztályt tanítók számára. Nem ez az első munkája. — Milyen a jó tankönyv? — Egyszerű, világos és közérthető nyelven írott, szemléletes. A lényeget ragadja meg ... — Lehet szeretni egy ilyen tankönyvet? — Legyen érdekes a tankönyv — folytatta. — A biológia- és a földrajzkönyvek talán kivételek, ezeket a gyerekek szeretik. Talán még nem olyan színesek, gazdagok, mint a korábbi élővilág-tankönyvek, de a korrekciók során olyanokká válhatnak. — Hány évig használható egy korszerű tankönyv? — Olyan tíz évig. — Mennyi időbe telik, míg a kéziratból tankönyv lesz? — Az első esztendőben elkészül a pályamunka, a másodikban a bírálat, aztán megkapja a szerző a megbízatást, s a negyedik évre elkészül a végleges mű. — Nem túl hosszú idő ez? — Figyelembe kell venni azt is, hogy eközben a legtöbbet ki is próbálják. — Hogyan fogott a tan- könyvíráshoz? — Először a nyolcadikosoknak könyve, a Somogy megye földrajza készült el; többen írtuk. A megyében sok kiváló földrajztanár dolgozik, a munkaközösség is remek. — Heti négy órában tanít és megyei szaktanácsadóként járja az általános iskolákat. — Huszonhárom éve tanítok a Berzsenyiben. Földrajzot és biológiát. Az új tankönyveket így rögtön kipróbálhatom. — ősszel nyugdíjba megy. Bizonyára nyugdíjasként is föltalálja magát. — Negyvenkét évet szolgáltam. Kántortanítóként kezdtem, 1948-ban beiratkoztam a főiskolára, s egy év múlva már iskolaigazgató voltam Kastélyosdombón. Harminckilenc évet töltöttem vezető beosztásban, huszonhárom évig voltam megyei tanfelügyelő vagy ahogy most mondják, szaktanács- adó. Hívnak ősztől az iskolák, hogy tanítsak, de kertészkedni szeretnék... Horányi Barna — Erdemes-e akkor könyvhetet tartani? — Talán az eddigiekből is kiderült, hogy nem. Any- nyi könyvünk volt, hogy egy könyvnapra elegendő lett volna, ám hét napig fölösleges ennek a külsőségeit fönntartani. — Ha előző este mindig tetszés szerint föltölthetné a polcokat a megjelent könyvekből, naponta mekkora forgalmat tudna lebo. nyolítani? — Azt hiszem, hogy kétszázezer forintos átlag kijönne. De erről álmodni sem lehet, hiszen több jelzett könyv meg sem jelent a könyvhétre. Például egyetlen példányt sem kaptunk a Szép szerelmes szavak című antológiából, Pá- lóczi Horváth Ádám művéből, keresett hiánycikk a Hernádi Miklós által írt Jancsó Miklós szerelmei, amelyet a televízió Stúdió című műsorában ajánlottak is. Nem érkezett meg Kádár János műveit tartalmazó kötet sem. Sokan keresik Sütő András ígért művét, ám ezzel sem találkoztunk ... — Van-e remény, hogy a megjelent, de kevés számban érkezett művekből ké. sőbb még kapnak? — A tapasztalatokból kiindulva azt mondhatom, hogy nincs. Előfordulhat, hogy néhány müvet után- nyomnak, ám ez is * olyan, lassan valósul meg —, hogy addigra már nem keresik az olvasók., Hát ennyit a könyvhét árnyoldalairól. Befejezésül arra kértük a könyvesbolt vezetőit, hogy az eladók számára félretett hiánycik. kékből bocsásson rendelkezésünkre egy csokorra valót, legalább képen hadd örökítsük meg az idei könyvhét legérdekesebb kiadványait. Sajnos a könyvkiadás jelenlegi helyzetében sem a köny.vesboltos, sem a hírlapíró nem tehet ennél többet. Esetleg még annyit, hogy belátjuk: ez nem sok. V. I.
