Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-01 / 130. szám
1988. június 1., szerda Somogyi Néplap 5 Egy kézimunkakönyv kálváriája AZ OROSZ EGYHÁZ 1000. ÉVFORDULÓJA Szentbeszéd Nagy Boldogasszony ünnepének alkalmából a litván fővárosban, a vilniuszi Szent Teréz római katolikus templomban Pinien pátriárka, az orosz pravoszláv egyház feje a szovjet békebizottság ülésén — Úgy gondoltam, meg kell írnom a karádi népi hímzés történetét, mert különben elveszik az őstiszta forrás, elferdül, elüzletiese- dik a karádi kézimunká- zás — mondta kesgyegve Lepenye Józsefné az előszoba egyik foteljébe süppedve. — Mindenképpen szeretnénk, ha ez a könyv napvilágot látna — tájékoztatott bennünket Kovács József, a karádi tanács titkára. Érdeke ez a községnek, de az egyetemes kultúrának, népkultúrának is. Tárgyaltunk már a nyomdával, de kiderült, hogy nagyon sokba, egymillió forintba kerülne. Annyi pénzünk nincs, hogy megelőlegezzük, s a végén ennek egy része megtérüljön. Más megoldáshoz kell folyamodnunk. Olcsóbb kivitelben, folyóirathoz hasonló megoldásban jóval kevesebbe kerülne, most ezt az utat próbáljuk. A község gazdálkodó szerveinek segítségével, összefogással szeretnénk biztosítani a szükséges összeget. Nem zárkóztak el, de ők is szeretnék belátható időn belül viszontlátni befektetett pénzüket. A kézirat, a "lektori vélemény kész. Bízunk abban, hogy az. idén nyomdába kerülhet az anyag. Lepenyénét Karádon mindenki csak Blanka, vagy Blanki néninek hívja. Tőzs- gyökeres karádi. Nagynénje, Tautner Ilona révén került gyerekkorában kapcsolatba a népi hímzéssel. — Ilonka néni az itteni Hangya szövetkezet könyvelője volt. 1923-tól gyűjteni kezdte a népi motívumokat, Hagyomány már a kaposvári Munkácsy gimnázium tanulóinak évenkénti műsoros bemutatkozása. Hétfőn este ismét színvonalas produkciónak lehettek tanúi a gimnázium tanulói és az érdeklődő szülők. ingeket, vagy az ingekről „burításokat', hímzéseket vásárolt. Akkoriban a férfiak még használták a fehér ingen a fehér hímzést és a „redes" gatyát. Az ing elején, a nyakrészen, valamint a kézelőn volt ez a bizonyos burítás, hímzés. Amikor az 1930-as évek táján jöttek a nehéz idők, akkor döntöttek úgy, hogy az asz- szonyok kezébe kereseti lehetőséget kell adni. Azt kell kihasználni, ami van. S mi volt? Népművészet! Nagv- néném dolgozta fel a motívumokat, nagyította ki a mintákat, hogy a kereskedelemben értékesíteni lehessen. A pénzteremtés miatt került sor a térítők, díszpárnák, blúzok hímzésére. Eredetileg a karádi hímzés fehér a fehéren. Ök az eladhatóság miatt megszakították a hagyományt, de csak úgy, hogy mindig egyetlen színnel hímeztek: zölddel, sárgával, barnával stb. A Hangya szövetkezet szerezte a piacot, és külföldi vevők is szép számmal voltak. 1934-ben, Karád 800 éves jubileuma alkalmából kiállítást rendeztek itthon és a fővárosban is. Ilonka néni 1952-ben Marcaliba került bankellenőrnek, s csak 1957-ben jött haza. Akkor a budapesti háziipari szövetkezettől megkeresték, hogy újra szervezze meg a karádi asszonyokat. Újra kezdte, s 1936-ig több mint száz asszony dolgozott otthon. A kézimunka előnyomását meg itt, ebben a házban végeztük. Ilonka néni 1959-ben népi iparművész, 1963-ban pedig a népművészet mestere lett. Ekkor már kórházban volt, személyesen nem is tudta átvenni az elTamás, a színpad vezetője rendezett. Ezúttal letisztultadban került a közönség elé, s így méltán aratott ismét sikert. A szünetben szülőkkel, diákokkal beszélgettünk az estről. Dévai Zoltánné egész ismerő kitüntetést. Amíg győzte, gyakran éjszaka is dolgozott, szinte az életet jelentette számára a karádi népművészet. 1965-ben halt meg, s 1988. április 8-án volt születésének 90. évfordulója. Ezért is gondoltam, hogy a könyvvel neki és a karádi kézimunkának is emléket állítok. A könyv tehát nyomásra kész. — Láttam, hogy napjainkban sokan giccsé alacsonvít- ják az eredeti karádi hímzéskultúrát. Nem törődnek a hagyományos formákkal, színekkel, pedig meg kell őriznünk azt, ami a miénk, ami a mi sajátosságunk. Egyre több hozzá nem értő avatkozott a dologba. Olyanok, akik nem is akarták^megismerni az eredetit, hanem csak az üzletet látják. Rengeteg anyag van a birtokomban nagynénémtől és máshonnan is. Azt gondoltam, hogy rendszereznem kell, mert ha nem szedem össze, akkor elveszik, elferdül. A kéziratot dr. Varga Marianna néprajzkutató lektorálta. A karádi tsz egyszer már kishíján vállalta a kiadását . . . — A termelőszövetkezet akkori jogásza addig csűrte- csavarta a dolgot, hogy a végén kiderült: a kéziratot akarták megvenni, minden joggal együtt, s a könyvet úgy jelentették volna meg, mintha semmit se dolgoztam volna benne. Ebbe aztán nem mentem bele ... Tizennyolc gépelt oldal, 183 tusrajz, 50 fotó, 17 min- tarajzmelléklet, s a karádi hímzésfajták 24 féle elnevezése is található többek között a kéziratban. — Korábban volt szó arról is, hogy esetleg a Sio- tour vállalná a megjelentetését. — Minden ilyen jellegű könyv megjelenése számunkra nagy öröm —mondta dr. Fodor János, a Sio- tour igazgatója. — A korábbi időszakban mi is tudtunk volna segíteni, erre azonban most nincs lehetőség. Reméljük, hamarosan véget ér a kálvária . . . Gyarmati László Június 5-én nagyszabású eseménysorozatra kerül sor a Szovjetunióban, melyet abból az alkalomból rendeznek, hogy oroszhon 1000 éve vette fel a kereszténységet. Az ehhez az időponthoz kapcsolódó ünnepségeket, melyeket a moszkvai patriarchátus rendez, a fővárosban, illetve á Moszkva melletti Zagorszkban fogják megtartani. A hagyományokhoz híven a Troice-Szergijev kolostorban celebrálják a helyi misét. Az ünnepségeken részt vesznek az orosz pravoszláv egyház kiemelkedő képviselői, a székesegyház vendégei és külföldi delegációk is. Mindehhez több mint 1000 embert kell fogadni és elhelyezni, biztosítani kell számukra az étkezési és közlekedési lehetőségeket, egészségügyi és kulturális szolgáltatásokat. Az olyan, kiemelkedő építészeti emlékekhez, mint a Doni és a Novogvevicsi kolostor templomai, valamint Moszkva egyéb nevezetességeihez várhatóan el fognak zarándokolni az ünnepség résztvevői és vendégei. A Danyiil kolostor — itt van az orosz pravoszláv egyház központi hivatala — . épületeinek helyreállítása és az új épületrész kialakítása már befejeződött. A tervezőknek, építőknek és restaurátoroknak sikerült az eredetivel teljesen megegyező módon újjáépíteni a kolostor falait, templomait, épületeit és az egykor úgynevezett barátcelláknak használt épületrészeket. A felújított Danyiil kolostor a jubileumi ünnepségsorozat egyik helyszíne lesz, ahol június 12-én, mindenszentek napján ünnepi istentiszteletet celebrálnak. A millenniumi megemlékezések központja Moszkva lesz. Június 5-én itt tartják az ünnepségsorozat megnyitóját. A kormány az ünneplők rendelkezésére bocsátja a Nagyszínház termeit. Ott tartják meg az ünnepi tanácskozást. Az ünnepségen rés^l vesznek a zsinat tagjai, rfeves külföldi vendégek és társadalmi személyiségek. Ugyanazon a napon hangversenyt is rendeznek. Az ünnepségek június 16-án Ki- jevben, Vlagyimirban és Le- ningrádban fejeződnek be. A muzsika vonzásában Műsoros est a Munkácsy gimnáziumban A Fonómunkás Kisszínpad bemutatója Fokvári Anikó, Jaczó Nóra és Matesz Orsolya elsőként megszólaló énektrióját összhang, finomság és a szólamok kiegyensúlyozottsága jellemezte. Szép szólamvezetéssel. bensőséges hangzással csendült fel Corelli szonátája Héjas Ágota hegedűjátékában, melyet Kardos Kálmán kísért zongorán. Az est első felének meglepetése volt a vendégként fellépő általános iskolás Dorogi Ákos zongorajátéka. Határozott kezdéssel, jó tempóválasztással. lendületesen játszotta Chopin B-dúr ma- zurkáját. A Munkácsy-kamarakórus Mozart Ave verum corpus című kompozíciójának előadásával remekelt, de nagy sikere volt a magyarul és finnül felcsendülő Finn dalnak, melyet Pacius komponált. A gimnázium irodalmi színpada Ruzante Csapodár madárka című bohózatát mutatta be, amelyet Török családjával és a két nagyszülővel együtt minden év- -ben részt vesz a műsoron. Krisztina lányuk harmadikos, és többnyire ő kíséri zongorán a szereplőket, énekeseket. Úgy vélekedtek, hogy ez a színvonalas, érdekes műsor nagyobb közönséget érdemelt volna. Hollósy Diana, a Táncsics gimnázium tanulója barátjának, Solt Péternek a zongorajátéka miatt jött el. '— A diákok lehetnének többen is. Talán az év végi hajrá és az érettségire való készülődés miatt maradtak távol — mondta. Az est második felében Mayer Emese és Radnai Ottilia hegedűduója tett tanú- bizonyságot a zenei adottságokról. Bartók műveit tiszta hangzással szólaltatták meg. Végezetül a Munkácsy- kórust hallottuk, amely méltóan zárta a kissé hosszúra sikerült műsort. V. Á. Nézők vagyunk, pedig drukkerekre lenne szükség. Az amatőr mozgalom ugyanis országszerte hanyatlik — mondanánk, ha nem tudnánk: bizony már sok esetben meg is halt. A hatvanas évek nagy fölfutása rég a múlté, a hajdani lelkes amatőrszínjátszók, néptáncosok, klubosok jó esetben túlóráznak, vagy ha vezetők, akkor éppen közlik a lelkesedés kicsinyke lángját még megőrzött amatőrökkel; sajnos nincs módjukban anyagi áldozatokkal terhelni a vállalat költségvetését. Ezért nagy öröm, hogy annyi év után is még mindig kapunk meghívót, mint legutóbb is. hogy hétfőn este a Fonó- munkás Kisszínpad bemutató előadást tart. Kaszás Ferenc alig két éve vezeti az együttest, Vértes Elemér szomorúan korai halála óta. Az együttes meghatározó egyik pillanatról a másikra egyénisége volt előzőleg, s neki kellett meghatároznia az egész csoport munkáját. Emlékezhetünk a tavaly sikert aratott Élhetnék én Párizsban című előadásukra, vagy a Wiener valcerra. Most sem egyszerűbb dologba kezdtek, hiszen Slatvomir Mrozek Károly című darabját állították színpadra. Már amennyire a Kilián György Városi Művelődési Központ kistermét színpadnál; lehet nevezni. Hogy nem lehet annak nevezni, azt Vallató Géza díszletei feledtették velünk. S igaz az is: egy valamire való amatőr csoport produkcióját soha nem a technikai feltételek határozzák meg. Sőt, ha ezek maradéktalanul biztosítottak, akkor a profizmus gyanújába keveredik a csapat, ami ugye nem mindig jelent egyben minőséget is. A Kaszás Ferenc rendezte darab választásával lehet ugyan vitatkozni, hiszen a háromszereplős játék üzenete csak meglehetősen áttételesen jut el hozzánk. Az abszurd játék mrozeki csavaraiból arra következtethetünk, hogy vigyáznunk kell : a pusztítása vágy túlontúl ott van az ember génjeiben, s miként a búvópatak, felszínre törhet. Magyarázat természetesen van erre, ám végső ok nincsen. Három lány — a három szereplő — azonban nagy tisztelettel és .óvatossággal közeledik a szerepekhez. Igv Bárdos Éva, Tóth Zsuzsanna és Bene Szilvia megérezteti velünk az effajta színjátszásban legfontosabbat: lehet lényeges mondanivalónk más álarcába bújva is. Nagy azonban az a teher, amit Mrozek a mondandójával a szereplők vállára he- ' lvez. Tisztelet érte a Fonómunkás tagjainak, hogy vállalták ezt. Annál is inkább, mert első pillanatra azt mondhatnánk: könnyedebb hangvételű darabot kellett volna műsorra tűzniük. Fonómunkás Kisszínpad azonban — egyelőre — meghatározott terv szerint dolgozik — mégha ez papírra nincs is talán lefektetve — amelyben hangsúlyozott h^lye van a mostani darabnak. Az est egyébként a Fonómunkás klub rendezvényeinek keretében jött létre. Jó, hogy vannak még esték, ahol összehajol harminc—negyven ember, meghányni vetni mindennapjaink megannyi kínos dolgát. S gondoljuk^ meg, milyen szép ürügye ennek egy színielőadás'! V. I.
