Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
1988. június 4., szombat Somogyi Néplap 3 Optimális foglalkoztatást! Felújították a telepek kátharmadát A hivatalosnak minősíthető legújabb adatok szerint hazánkban jelenleg 11 ezer körül van az elhelyezkedésre várók száma, ám a tévedés különösebb kockázata nélkül még legalább 10 ezer emberrel számolhatunk, azokkal, akik valami okból elkerülik a nyilván'tavtást is elvégző munkaközvetítőket. További 10—-15 ezer azok száma, akik soha, vag.v hosz- szabb ideje nem voltak munkaviszonyban, ám most — a családi költségvetés diktálta kényszerűség miatt — mégis elhelyezkednének, Ök többnyire szakképzetlenek, háztartásbeliek, akiknek azért sem lehet sok reményük az elhelyezkedésre, mert a lakóhelyükön, vagy ahhoz viszonylag közel nem találhatnak semmiféle munkahelyet, Óvatos becslések szerint tehát mintegy 30—35 ezerre tehető a munkanélküliek száma. Ez még mindig nem tú} nagy szám, hiszen jelenleg több mint 50 ezer szabad munkahely van az országban. De például a szabolcsi, vagy a borsodi munkanélkülit aligha nyugtatja meg, ha tudja, hogy a fővárosban gond nélkül elhelyezkedhetne. A szakképzetlen segédmunkás sem vigasztalódhat azzal, hogy az átképzési rendszer révén majd keresett szakmunkássá válhat. A szakértők prognózisai szerint már az év végéig is jelentősen emelkedik a munkanélküliek • száma. Egyes számítások szerint elérheti a 40—50 ezret, a borúlátóbbak ennél is többre számítanak- És ez már nem jelentéktelen gondRáadásul a munkanélküliek várható szaporodása, fájdalom, nem az olyannyira kívánatos szerkezetátalakítás felgyorsulásának a következménye, A létszám- csökkentési akciók szinte kizárólagos célja, hogy mindazoknak, akik a munkahelyükön maradhatnak, valamicskével több bért fizessenek a munkáltatók. Ez is szempont, csak hát — jelenlegi körülményeink ismeretében — a gazdasági racionalitást bizony nélkülöző szempont,,, Most az a nagy kérdés, hogy megbarátkozunk-e végre a munkanélküliség gondolatával egy racionálisabban, hatékonyabban működő gazdaság érdekében, vag.v — főleg ideológiai, politikai megfontolásokból — arra az álláspontra jutunk, hogy ez a mi társadalmunkban még átmenetileg sem fogadható el. Töprenghet az állampolgár, hogy voltaképpen miről is van itt szó? Elfogadhatatlan az, ami végül is létező és gondokat okozó társadalmi jelenség? Van itt valamiféle ellentmondás, egy régi ideológiai beidegződés. Ezt jelzi az egyre sürgetőbb munkanélküli segéllyel kapcsolatos bizonyMEGÉRZIK A ZSEBÜKÖN Számol, az egység Egy biztos — mondja Deák Mihály, a kisgyaláni té- esz elnökhelyettese —: rosz- szább nem lesz a termelékenység az önelszámoló egységek bevezetése után. Ennek fölismerése vezette a szövetkezet vezetőit tavaly, amikor a tagság egyetértésével úgy döntöttek, hogy bevezetik. — Az önelszámolás következményeit csak év végén látjuk majd kristálytisztán — folytatja —, de már leszűrhettünk néhány kedvező tapasztalatot. A növénytermesztők figyelnek a gépműhely dolgozóinak a munkájára, hiszen tőlük is függ, hogy mennyit és milyen minőségben termelnek majd. • Ez pedig január elseje óta a boríték vastagságának a feltétele. Tisztábbak a marhák, több a tejhozam. — Január elseje óta még inkább érvényes az a közhelynek tetsző igazság, hogy magunknak dolgozunk — mondja Stein László insze- minátor. — Igyeszünk a lehetőségeinket jobban kihasználni. — A napi tejhozam 5-600 literrel emelkedett — így Tamásfalvi János műszakvezető. — Ez 285 marha esetében nem kis növekedés. Tavaly előfordult, hogy penészes volt a széna; az idén olyan, mint a saláta. — Még azt is kiszámolták az állattenyésztők, hogy mennyi idő után éri meg nekik egy pajta fölépítése — vág közbe Deák Mihály. — Már itt vannak az oszlopok — mutatja a leendő épület helyét. Négymillió forint a bérkerete erre az évre Nagy József növénytermesztési ága- zatvezetőnek. — Még a fogyasztást is mérik a traktorosok — mondja az önelszámoló egységvezető. 2500 hektáron gazdálkodik a szövetkezet, és a növény- termesztők, az állattenyésztők, a gépműhely és a karbantartók alakítottak ilyen egységet. Kár, hogy ezt a rendszert csak üzemen belül ösztönzik. A termelési eszközöket — kialakított árért — egyik ágazat kölcsön is adhatja a másiknak. Így biztosítva van a szuny- nyadó energiák hasznosítása. Az átcsoportosításra nemcsak a szövetkezet vezetősége figyel, hanem a tagság is. Közvetlenül a zsebükön érzik, hogyan szólnak bele a termelésbe. A műszakveze- töknek kilencszáz forint a mozgóbérük, a növénytermesztők kampány után kétezret is kaphatnak. Míg korábban csak Deák Mihály törte a fejét, most mindenki spekulál, hogyan jönnek ki olcsóbban. Arra is figyelnek, hol vásárolják a tápot. Hol itt olcsóbb, hol ott. Gyakori beszédtéma a takarmány minősége is. Vitás esetben a kaposvári minősítő intézet dönt. Pap p Ferenc egységéből ketten távoztak, ketten táppénzen vannak, mert nem bírták az új munkatempót. Most mindössze 24 felé kell osztani a kétmillió forint bérkeretet. Ugyanis ha megtakarítást érnek el, minden külön engedély nélkül feloszthatják maguk között. Ez az oka, hogy a gépműhelyben nyolcról négy százalékra csökkent az önfenntartásra fordított munka. A határszemlén látjuk az önálló gazdálkodás mindennél szebben szóló bizonyítékát. A szépen fejlődő répa- és búzatáblák önmagukért beszélnek. — A dolgozók megértették érdekeltségüket — így Deák Mihály. — Javult a munkafegyelem, a minőség. Mindez azonban nagyobb terhet ró a könyvelőkre, hiszen ahhoz, hogy az egységek napra készen lássák költségvetésüket, többet kell munkálkodniuk. — Vásároltunk egy IBM XT számítógépet — siet magyarázattal az elnökhelyettes. — Egy baj van, hogy a főkönyvi program 180 ezer forintba kerül, ezért a kézi, göngyölített könyvelést nem tudjuk nélkülözni. Mindenesetre egyedül az adimiszt- ratív állomány bérét emeltük decemberben, jelezve, hogy több munkát várunk tőlük. Néth Arpádnénak kétszer annyi a feladata, mint "tavaly. — Az ötszáz forint béremelés jól jött a bruttósítás előtt — vigasztalta magát, s ha erről van szó, már nem bánja, ha kevesebbszer kelhet föl a papír mellől. Balázs Andor Verhetetlen a szili tehén Díjkiosztás a megyei tejtermelő-versenyen talanság. Mert ugye, ha egyszer van munkanélküli segély, akkor bevallottan létezik a munkanélküliség is. Másodszor, ha intézményesig tik és persze állampolgári jogon garantálják — mert másképpen mi lehet a megoldás — a munkanélküli se- segély, akkor bevallottan lé- arra, hogy sokan nem ezt a jövedelemforrást tekintik majd megélhetési lehetőségnek? És általában: a munkanélküli segély bevezetésével vajon nem a közveszélyes munkakerülők járnak-e jól? Meglehet, hogy lesznek, akik kihasználják a munkanélküli segély adta — és nyilván nagyon szerény — megélhetési lehetőségeket, ám ezt csak ideig-óráig tehetik. (Sehol a világon nincs élethossziglan járó munka- nélküli segély!) Másrészt gondoljunk csak az 1956 utáni Időkre: akkor is létezett munkanélküli segély, sőt az ezzel kapcsolatos rendelkezés több mint másfél évtizedig volt érvényes. Volt alkalmunk megkérdezni az illetékes államigazgatási szakembert: szerinte itt és most szükség van-e a munkanélküli segélyre? A válasz; feltétlenül, már csak azért is, mert az 1986-ban bevezetett elhelyezkedési támogatás is a munkanélküli segély egyik — igaz: csak korlátozott — formája. Az igenlő válasz persze korántsem jelenti azt, hogy ne lenne továbbra is cél a teljes foglalkoztatás fenntartása. De tudni kell — és erre fel kell készülni! — ha a gazdasági szerkezetváltás, vagy a szándékoltnál lassúbb gazdasági növekedés, esetleg a társadalmi beilleszkedési zavarok miatt emberek tízezrei maradnak munka nélkül, akkor elemi megélhetésükről, egyáltalán: a létbiztonságról igenis gondoskodni kell. A teljes foglalkoztatás látszatának fenntartása miatt nem szabad sorsukra hagyni az embereket. Az elmondottakból az következik, hogy az elöbb- utóbb megjelenő munkanélküli segély összege nem lehet olyan alacsony, mint volt például 1956 után. Az érvelést erősítendő figyelmeztetésként csak annyit, hogy már manapság is jóval több a munkanélküliek száma, mint amennyiről hivatalosan tudomásunk lehet. A méltányos munkanélküli segély sem anyagilag, sem erkölcsileg sem teheti tönkre az országot. Már csak azért sem, mert az emberek nagy többsége munkát vállalóként és nem ingyenélőként gondolkodik. Vértes Csaba — Kilenc literen múlott! — összegezték rezignáltan a véleményüket a böhönyeiek. — pedig tavaly tréfásan megfenyegettük a somogyszi- lieket, hogy az idén mi visz- szük el a pálmát. A böhö- nyei Szabadság termelő- szövetkezet két vezetőjének nem volt mit szégyellniük, 5593 literes (egy tehénre jutó) teljesítménnyel, 1100 literrel termeltek többet a megyei átlagnál. A 12. alkalommal megrendezett megyei tej- és hústermelőverseny díjkiosztására immár hagyományosan a Kaposvári Tejipari Vállalatnál került sor tegnap délelőtt. Lehet, hogy utoljára, mert a MÉM nem tudja finanszírozni tovább a versenyt. Mikié Vilmos a megyei tanács mezőgazdasági osztályának megbízott vezetője elmondta: — Ebben egy kicsit benne van az ágazat jelenlegi sorsa is. A tehenenkénti tej-termelés megyénkben az elmúlt öt évben csaknem 12 százalékkal nőtt, sőt két liter híján 4400 literes átlagban stabilizálódott. A különbségek azonban óriásiak. A nagyüzemek többsége az 1972 utáni szakosodáskor a tejtermelés felé indult. Mindössze kilenc somogyi nagyüzemben van jelenleg húshasznosítású tehéntartás, de közülük is csak egy-kettőben nyereséges. A tejtermelésben — hallhattuk — a holsteinfriz állományok szaporodtak el, megbízható, egyenletes termelésük miatt. Sok az „ötezer literes” gazdaság, de vannak, akik épp, hogy csak átlépik a háromezer literes küszöböt. A megyében a szarvasmarha 7,5, a tehénállomány 3,3 százalékkal csökkent. A legnagyobb visszaesés a háztáji gazdaságokban következett be, itt több mint húsz százalékkal kevesebb az istállós jószág. Ezek a számok is bizonyítják — mondotta az osztályvezető —, hogy a jövőben döntően nagyüzemi szarvasmarhatartásra lehet alapozni. Hogyan lehetne javítani a jövedelmezőségét ? Hallhattuk, szerencsésen alakultak a nagyüzemi tartás feltételei: a telepek kétharmadát felújították. Ahhoz, hogy 1990-re elérjük a 4600—4700 literes tehenenkénti tejtermelést, folytatni kell_ a holsteníriz bikákra alapozott fajtaátalakító keresztezést, a takarmányozás feltételeinek javítását. Szükség van olyan kezdeményezésekre, ötletekre az állat- tenyésztési rendszerek részéről, amelyek mindkét fél számára kifizetődőek. Jó példaként említette Mikié Vilmos a szentgáloskériek és a Kaposfarm közös tevékenységét. A böhönyeiek a tehenenkénti 5593 literes tejtermelésért a Kaposfarm különdíját kapták meg. A köszöntő után — a stílusosan megterített előadóban tejipari termékeket láthattak, fogyaszthattak a meghívottak — a díjak átadására került sor. Az első kategóriában újra a so- mogysziliek nyertek az egy tehénre jutó 5600 literes termeléssel, a böhönyeiek előtt. A Medosz különdíját a Kaposvári Állami Tangazdaság kapta. A második kategóriában az egy tehénre jutó tej- zsír-termelésért az első díjat a hetesi Vikár Béla tsz kapta, 234,2 kg-os fajlagos termeléssel. A Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát a „nagytermelői” díj nyertese lett. A barcsi Vörös Csillag termelőszövetkezet az országos tejtermelő versenyben Budapesten is díjat vehetett át, most a Szekszárdi Állat- tenyésztési Vállalat különdíját kapta. A termelőszövetkezetek és a kisgazdaságok mellett a kistermelőknek is jutott az elismerésből. Régi arcot üdvözölhettünk: Mesits István szőkedencsi gazdálkodó — 10 holsteníriz gazdája — „zsinórban” negyedszer lett első. 48 800 liter tejet vitt tavaly tejcsarnokba. Korszerű automata sertészsir-csomagoló gépet állították üzembe a Kaposvári Húskombinátban: félkilós dobozokba tölti a zsírt. Ha a gép teljes kapacitással dolgozik, egy műszakban nyolcezer doboz a teljesítménye Jól sikerült vetélkedő Cukoripari fiatalok Boglárlellén (Tudósítónktól.) A Kaposvári Cukorgyár vendégeként a hazai cukoripar dolgozóit képviselő 12 csoport érkezett csütörtökön a déli órákban Boglár- lellére. A mezőgazdasági kombinátban üzemlátogatáson vettek részt, majd felkeresték a szőlöskislaki bormúzeumot. Este ismerkedési estet szerveztek a házigazdák. Tegnap délelőtt a Vikár Béla Művelődési Házban szakmai és politikai .versenyt rendeztek. A házigazdák közül Beke István, a- Kaposvári Cukorgyár szakszervezeti bizottságának titkára, a csaknem tízezer főt foglalkoztató iparág sajátos érdekeiről szólt. Mint mondta, a kötetlen beszélgetés, a játék öröme nem öncélú. A termelési kultúra folyamatos növelése a gyárak érdeke, de áttételesen érdekvédelmi tevékenység is. A cukoriparban speciális képzettségű, több szakmával rendelkező emberek dolgoznak. A cukoripari tröszt megszűnése után az iparágra, az üzemekre egyfajta fontos, integrációs tevékenység is hárult. Szervezni és segíteni kell a termelőket, közre kell működni a szükséges eszközök beszerzésében, közvetíteni a termelők igényét a gépgyárakhoz. A melléktermék is egyre fontosabb, hiszen a különböző takarmány előállításával ez csaknem teljesen hasznosítható nyersanyagot jelent. Mindez a szakmai tudáson, a jó munkán kívül a partnerek iránti figyelmet is feltételezi. Tartalmilag ezek a témák acftak alapot a vetélkedőnek. A győztes hatvani csapat tagja, Szabó Rudolf termelési osztályvezető szerint, az érdekek egyeztetése és érvényesítése mellett nagyon fontos a széttagoltan elhelyezkedő üzemek dolgozóinak személyes kapcsolata. A második helyezett a szerencsi, a harmadik helyezett a kábái cukorgyár csapata lett. A jól sikerült vetélkedő után tegnap délután zenés hajókirándulást szerveztek. A cukorgyári fiatalok országos találkozója ma ér véget.
