Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 133. sióm Ara: 2,20 Ft 1988. június 4., szombat Pedagógusnapra KÖRNYEZETVÉDELMI VILÁGNAP ORSZÁGOS MEGEMLÉKEZÉS KAPOSVÁRON Kitüntették a legjobb környezetvédőket I A PARLAMENTBEN Pedagógusnapi ünnepség környezetvédelmi ét vízgazdálkodási miniszter, dr. Hoós János, az Országos Tervhivatal elnöke, Láng István akadémikus, az MTA főtitkára és dr. Sarudi Csaba, a megyei pártbizottság titkára. Somogy székhelye adott otthont tegnap délelőtt a környezetvédelmi világnaphoz kapcsolódó országos rendezvénynek. A megyei tanács székházának nagytermében az elnökségben foglalt helyet többek között dr. Maróthy László Amikor megköszönjük a pedagógusoknak, hogy ebben a tanévben is versekre, dalocskákra tanították, óvták a széltől is kicsi gyermekeinket, bevezették az írás-olvasás tudományába az iskolába érkezőket, tudásuk gyarapításának igényét igyekeztek felkelteni a kamaszokban, kifutópályára irányították a tizenhét, tizennyolc és huszonéveseket, akkor — ma, a pedagógusnapon — hálánk és tiszteletünk jeléül küldjük a virágcsokrokat. A köszönet és a köszöntő azonban az engesztelés gesztusa is, mert érezzük: adósai vagyunk a pedagógusoknak. Lelkünk mélyén tisztában vagyunk vele: tudásuk, energiájuk, szeretetük egyre nagyobb hányadát helyettünk adják gyerekeinknek. Ök segítenek felzárkózni a lemaradónak, ők figyelnek fel a tehetségesek kivételes képességeire, ők segítenek pályát, szakmát, szakdolgozat-témát választani — mert mi mindenre egyre kevésbé érünk rá. A pedagógusnap lelkiisme- retébresztő ünnepeink közé tartozik — hangzott el évekkel ezelőtt a kitüntetettek ünnepségén a Parlament kupolatermében. A felismerés, sajnos, nem vesztette el időszerűségét. Nemcsak az egyén, a szülő adósságáról van ugyanis szó, hanem ^ a társadalom adósságáról is. Egy olyan támogató közszellemnek a hiányáról, amely nélkül szélmalomharccá válhat a pedagógusok munkája. E hiány hatására indult meg a pálya nagyon is belátható következményekkel járó elnőiesedése, a kontra- szelekció, a pedagógushiány. S a képesítés nélküliek alkalmazása végképp a mélybe taszította a pálya presztízsét. Megérdemelték-e vajon ezt a csapást (is) a szakmai felkészültséggel, hivatásérzettel tanító-nevelő, gyerekszerető diplomás pedagógusok? Ismerjük el, legalább most, a pedagógusnapon, hogy ez a kompromisz- szum — a szándék ellenére — nem javított, hanem rontott az iskolák helyzetén. A kreatív szellemet se minisztérium, se minisztertanács nem képes határozatokkal „bevinni” az iskolákba és meghonosítani ott az intézmények igazgatói, nevelőtestületei helyett. Csakis ők tudnak érvényt szerezni a minőség uralmának, azokkal az élen, akinek nem fogyott el az erejük, akinek nem hűlt ki a hitük, mert fűtötték azt a gyerekek. Pontosabban: tanítványaik egy része. A kisebb hányad, amelyet nem fertőzött meg az anyagi javak elsődlegességét választó közszellem. Jövőnk érdeke, hogy ne hagyjuk magukra a máig kitartó, önmaguk építésén is dolgozó tanítókat, tanárokat. Mert, ha nem kapja vissza rangját a köztudatban a szellemi teljesítmény, a szakmai ambíció, minden szakma teljesítőképessége visszaesik, minden szinten. Be kell látnunk, hogy az értelmiségi létre termett pedagógus nem arra való, hogy örökösen nehézségeket küzdjön le, és erejét feszítse. Az oktatás feltételrendszerét ja- vitó erőfeszítés a társadalom, az állam feladata, annak érdekében, hogy a pedagógusok a maguk munkáját végezhessék: tanítsák gyerekeinket. Kívánjuk nekik, hogy megérhessék ezt. Medve Imola Tartalmas műsorral, a mondanivalóhoz kapcsolódó irodalmi és zenei programmal kezdődött az esemény, amelyen — a helyi résztvevőkön kívül — az ország legnevesebb környezetvédői vettek részt. A Csiky Gergely Színház művészei Aprily Lajos, Juhász Gyula, Galsai Pongrác, Varga Domokos, Kovács István és Simon István műveivel szólítottak föl a környezetvédelem elodázhatatlan feladataira, s a zeneiskola művésztanárai a muzsika remekeit hívták segítségül, hogy kellő hangulati aláfestést adjanak e nemes gondolathoz. Dr. Győri József elnökhelyettes üdvözlő szavai után dr. Gyenesei István megyei tanácselnök nyitotta meg az ünnepi eseményt. Elmondta: — Megtiszteltetés számunkra, hogy a környezetvédelem szakemberei, a társadalmi szervek képviselői és a kimagasló eredményeket elért környezetvédők városunkban ünnepük a környezetvédelmi világnapot. Mi az, amit tehetünk, amit tennünk kell azért, hogy emberibb, szebb legyen a környezetünk? — tette föl a kérdést a tanácselnök, s hozzáfűzte: — Hiszek abban, hogy bárhol, bármilyen nyelven teszik is föl e kérdést, a válasz egyszer majd összecseng, mert mindenütt elfogadják mai ünnepségünk jelmondatát, amely így szól: „A körny- zetvédelem a fejlődés alapja”. Azt kívánom — mondta Gyenesei István —, hogy földünk valamennyi lakóját felelősség hassa át természeti környezetünk megóvásáért. Dr. Hoós János „Környezet és gazdaság” címmel tartott előadást. Bevezetőjében megállapította: — Politikailag és gazdaságilag megosztott bolygónk lakói együttesen néznek szembe az egész emberiség létére ható nehézségekkel. — Ezek közé sorolta a népesedés, az éhezés, az élelmezés biztonsága, a természet erőforrásainak takarékos hasznosítása, a termelési szerkezetek változtatása, a béke és biztonság kérdéseit. Hangsúlyozta, hogy a környezet gondjai túlnőttek a szakértők vitáinak keretein: politikai jellegű kérdésekké váltak. Döntő részük megoldását a gazdaságban kell megalapozni. S ez nem jelenthet mást, mint azt, hogy a társadalmi-gazdasági folyamatokba beépülő, azokkal ösz- szehangolt fcörnyezetgazdál- kodás irányába kell haladnunk. Tényekkel bizonyította az előadó, hogy a környezeti erőforrások termelési tényezőkké váltak, majd az általános igazságok után súlyponti kérdésekről beszélt. Többek között a levegőtisztaság javításáról, a veszélyes hulladékok semlegesítéséről, a víztisztaságról és a szennyvíz-elvezetésről, tisztításról; a karsztvizek és hőforrások megőrzéséről. Mint mondta: Magyarországon közepesen szennyezett környezetben élünk. A környezeti károkat évente nemzeti jövedelmünk 3-4 százalékára becsülik, s a környezetvédelem kiadásaira a nemzeti jövedelem egy százalékát fordítjuk. Ez az összeg azonban évről évre növekedett... — A magyar környezet- gazdálkodás alapvető céljai — mondta a szónok: —: az egészség megóvása, az élet minőségét befolyásoló tényezők védelme és gazdagítása; a termelés és a környezet )szorosabb kapcsolatának 'kialakítása, a természeti erőforrások megőrzése, védelme; az élővilág és a táj megóvása, fennmaradásának ! biztosítása. Ezután a célok eléréséhez vezető programokról beszélt dr. Hoós János, majd azt elemezte, hogy miként kell beépülnie a környezet- védelemnek a népgazdasági tervezés folyamatába. Két irányt is megjelölt e tekintetben, s állást foglalt a környezeti szemléletű és megalapozású népgazdasági tervváltozat mellett. Természetesen nem hagyhatta figyelmen kívül az érdekrendszer elemzését sem. Szerinte egyik oldalon a káros környezeti hatásokkal terhelt lakossági, települési, területi érdekek állnak, a másik oldalon a szennyezést, a kárt okozók műszaki-technikai, gazdasági érdeke. Az ellentétek tehát körülhatárolhatok. Az előrevivő környezetpolitika megteremtésének lényeges feltétele tehát a valóságos érdekviszonyok megismerése, az ellentétek lehetséges feloldása. Dr. Hoós János így fejezte be előadását: — Tudjuk, hogy a feladatokból nem kis rész hárul ránk. Ezt vállaljuk, de kérjük hozzá a társadalom aktív segítségét. Az ünnepi beszéd után dr. Maróthy László, Csikós Pál, a SZOT titkára, Ernőd Péter, a KISZ KB titkára és dr. Molnár Béla, a HNF Országos Tanácsának titkára kitüntetéseket nyújtott át. A „PRO NATURA” emlékérmet kapta Láng István akadémikus, Salamon Ferenc, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója, Rácz Gábor, a tv „Natura’Vszerkesz- tőségének vezetője, az ELTE KISZ természetvédelmi klubja és a Komárom Megyei Környezet- és Természetvédelmi Koordinációs Társulás. Az „Emberi környezetért”-kitüntetésben 31- en részesültek, köztük dr. Tarján Lászlóné, a Somogy Megyei Tanács környezetvédelmi titkára. Hárman Kiváló munkáért kitüntetést, ketten a „Szakszervezeti munkáért” arany, illetve ezüst fokozatát, ketten „Aranykoszorús KISZ-jelvény’’-t, ugyancsak ketten „Emléklevelet” kaptak. Három környezetvédő és két közösség vehetett át „Széchenyi István kitüntető plakettet”, öten „Környezetünk védelméért” kitüntető jelvényt. Ebben az elismerésben részesült a budapesti ünnepségen Dévényi Zoltán, a Balaton Fűszért igazgatója is. Az ünnepi esemény záróakkordjaként osztották ki a környezetvédelmi miniszter és az MTA főtitkára által — az I. Országos Környezettudományi Diákkonferencia alkalmából — alapított 10- 10 000 forintos fődíjat Mester Szabó Erzsébetnek, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola volt hallgatójának, illetve Karsai Istvánnak, a József Attila Tudományegyetem volt hallgatójának. Siófok tanácsának tagjai tegnap délelőtt megtekintették a város folyamatban lévő beruházásait. Végigjárták a 14 kilométer hosszú települést, s meggyőződtek az idegenforgalmi szezonra való felkészülés színvonaláról is. A program kapcsolódott a délutáni vita egyik témájához, a „hetedik ötéves terv teljesítésének eddigi helyzete" címűhöz. A tanács megállapította, hogy sikerült a legfontosabb célokat megvalósítani. A testület határozatot hozott a hetedik ötéves terv hátralevő két évében megvalósítandó beruházásokról. és fontossági sorrenTanárokat, tanítókat köszöntöttek és tüntettek ki pénteken, a pedagógusnap alkalmából a Parlamentben. Az ünnepségen — amelyen jelen volt Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Miniszter- tanács elnöke, valamint Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is — Köpeczi Béla művelődési miniszter üdvözölte a kitüntetetteket, s méltatta a pedagógusok munkájának jelentőségét. Beszédében emlékeztetett arra: minden társadalom gondoskodni kíván a gyermekek, a fiatalok neveléséről, bennük keresi a folytonosságot. Napjainkban sokszor emlegetjük — mondotta —, hogy milyen ellentmondások feszülnek az iskola által meghirdetett eszmék, értékek és a társadalmi valóság között. Az iskola figyelmeztethet és kell, hogy figyelmeztessen ezekre az ellentmondásokra, de ezeket igazán feloldani a családban, a szűkebb társadalmi környezetben lehet. Nevelésünket, oktatásunkat sok bírálat éri, és sok bírálat igazságos is — folytatta. Mégis tiltakozni kell az általánosítások ellen, hiszen vannak jó iskolák és jó pedagógusok. Azok, akik most kitüntetést kapnak, a pedagógusoknak ehhez a kategóriájához tartoznak. Ezek a kitüntetések nem egyszerűen a Művelődési Minisztériumnak, hanem azoknak a közösségeknek az elismerését is kifejezik, amelyek körében ki-ki tevékenységét kifejti. Az oktatásban — mondotta a miniszter — szünet nélkül kell törekedni arra, hogy mindazt az újat, amit a tudomány hoz és amit a társadalom megkövetel, érvényesítsük. Az MSZMP közelmúltban megtartott országos értekezlete úgy foglalt állást, hogy „a társadalmi és politikai célok megvalósításának alapvető feltétele az oktatási rendszer fejlesztése, az oktatás színvonalának emelése”. A magunk részéről — mondotta — örömmel értünk egyet ezzel az általunk eddig is képviselt céllal, és abban reménykedünk, hogy a társadalom biztosítja a megvalósításához szükséges anyagi, személyi, szervezeti és irányítási feltételeket. (Folytatás a 2. oldalon.) Rendhagyó tanácsülés det állított fel. Elsőbbséget adott a többi között a telepszerű lakásépítéshez szükséges területelőkészítésnek, az új általános iskola építésének, valamint a Kiüti városrészben az idősek otthona létrehozásának. Ez utóbbihoz kapcsolódik a Húsz órát a húszéves városért társadalmi munkaakció is. A tanács rendeletet alkotott az állami tulajdonban levő házingatlanok eladásának szabályaival kapcsolatban, majd meghallgatta dr. Sarudi Csabának, a megyei pártbizottság titkárának beszámolóját, aki Siófok megyei tanácstagjaként vett részt az ülésen.
