Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-03 / 132. szám
1988. június 3., péntek Somogyi Néplap Győrffy Miklós: Bagoly nappal Van a rádiónak egy olyan műsora, amelyben nagyon érdekes beszélgetéseket hallhat a hallgató. Egyetlen szépséghibája van csak ennek az adásnak: az, hogy éjszaka sugározzák. Győrffy Miklós nappal is igyekszik magas színvonalú riportokat készíteni, mind a rádióban, mind a telvízióban, ám a Bagoly című műsorában mintha még több energiát fektetne be egy-egy beszélgetésbe. Ez a tetten érhető törekvés könnyen meg is magyarázható, hiszen az éjszakai hallgató figyelmét bizonnyal nehezebb lekötni. Talán nem tévedünk, ha megállapítjuk: csak nagyon szűk réteg hallgatja e műsort. Éppen ezért örömmel üdvözölhetjük most, hogy megjelent az elmúlt évek adásaiban elhangzott beszélgetések változata könyvvé szerkesztve. így dokumentálódott a műsorban elhangzott megannyi érdekes vélemény, gondolat. Győrffy Miklós munkamódszerét jól tükrözi a Bagoly nappal című kötet. A műsorvezető ugyanis igyekszik egy „levegőben lógó” témát feldolgozni, olyat, amely lehetőség szerint minél szélesebb rétegét érinti a hallgatóságnak. S ezt az érdekes témát mindenkor úgy igyekszik „körbejárni”, hogy ne maradhasson a hallgatóban a legkisebb kétely sem. Ehhez természetesen a megfelelő riportalanyokat is kell választania — ez ugyancsak a szerkesztői munkát dicséri. E kötetben az egyes témakörök olvasásakor jól látjuk, hogy milyen jelentősége van a hozzászólók megválasztásának. Gyakori ugyanis, hogy a riportokat egymás mellé téve előrevivő vita alakul ki. A kötetben olvashatunk például olyan fontos, mindennapjainkat érintő kérdésekről, mint a türelmetlenség és a durvaság; politikusok, tudósok szólnak arról, hogy a vallásosság ma milyen méretű hazánkban. Győrffy — s ez sikerének az egyik titka — nem riad vissza az úgynevezett kényes kérdésektől sem, így a népi—urbánus ellentétről vallanak mikrofonja előtt íróink vagy az antiszemitizmus napjainkban föllelhető megnyilvánulásairól. Neves íróinkat arról faggatta, hogyan látják a mai irodalmi életet. Az irodalmat kedvelők „csemegézhetnek" a különböző gondolatokon, hiszen Esterházy Péter mellett Szilágyi Ákos, Cseres Tibor, ördögh Szilveszter is a megkérdezettek listáján szerepel. De ott van Csoóri Sándor is, aki így vélekedik: „Nekem sokkal jobb, ha Ady Endre is cenzorom, nem pedig egy szerkesztő. Felnőtt ember vagyok, tudom, hogy a létem, az életem forog kockán, ha én hazudok, ha én botrányhős akarok lenni, ha én nem hozom helyre magamban azt a rosszat, amit elkövettem." Érdekes és izgalmas gondolatmeneteket olvashatunk a poitikai intézményrendszer reformjáról készült vitában. Itt Pozsgay Imre és Berecz János is a megkérdezettek között szerepel, éppúgy, mint Bihari Mihály, Ágh Attila vagy Gombár Csaba. Az „Interjúk, monológok” című fejezetben ugyancsak érdekes embereket talált beszélgetőtársnak Győrffy Miklós. A jó pár éve nem publikáló Sánta Ferenc írón kívül interjút készített a Franciaországban élő Fejtő Ferenccel, József Attila egykori munkatársával, egyik legközelibb barátjával. Két beszélgetést is olvashatunk Keresztury Dezső akadémikussal. Nem kevésbé érdeklődésre számot tartható téma a kötet utolsó fejezetében a Petőfi Körrel kapcsolatos emlékezések közreadása vagy a kulákvilág, kuláküldözés dokumentumait taglaló vita. A napjaink társadalmi és politikai kérdéseit feszegető írásokból talán ennyi is elég ahhoz, hogy az ilyen irányban tájékozódni kívánók a „Bagoly nappal”-1 éjjel is olvassák. Varga István GYŐZELEM BIOLÓGIÁBÓL A negyedikeseket is lepipálta Az emlékek még frissek. Eleven, lendületesen beszél róluk. Csordás Attila, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium tanulója az országos biológiaverseny 4500 indulója közül második helyezést ért el. — Lehettem volna első is. ha csak a döntőn elért eredmény számít. Az összesítéskor azonban az előző forduló pontszámait is figyelembe vették, és így hátrébb csúsztam egy hellyel. Bosszant kicsit, de az a lényeg, hogy az egyetemre biológiából már nem kell felvételi vizsgát tennem — vallja a harmadikos fiú, akinek érdemeit növeli, hogy ő volt az egyetlen harmadikos résztvevő a végzős gimnazisták között. A negyedikes anyagból ugyanúgy számot kellett adnia Csordás Attilának, mint társainak. — Ez még nem lett volna baj. A növényhatározástól tartottam leginkább. S ez jócskán volt a-versenyen. Sikereimet nagymértékben a fölkészítő tanárnak köszönhetem, Szőke Attilánénak. Minden növényt, amit csak talált, behozott, hogy együtt határozzuk meg. Egész délutánokat töltöttünk a laboratóriumban, kísérleteket végeztünk. A tavaszi szünet második napján már az iskolában voltunk, hogy dolgozzunk, gyakoroljunk. Nagy halom könyvet átnéztem, s bizony nem sok volt, amit hasznosítani tudtam belőlük a versenyen. A tudás ugyan nem vész kárba, de azért meglepődtem. Az idei verseny minden korábbitól különbözött, s aki a tavalyihoz hasonló feladatokra számított, annak bizony csalódnia kellett. Az elméleti tudás nagy részéről még a megyei versenyen kellett számot adni, a döntőn inkább a kísérleteken, a különféle szövetvizsgálatokon volt a hangsúly — mondja a Táncsics gimnázium tanulója, akinek kedvenc témaköre a molekuláris genetika. Természetesen a tervei is erre - a területre irányulnak. Orvosi, vagy szakbiológusi pálya felé kacsingat. A döntésre bőven van még ideje. Az viszont már biztos, hogy LÉTÜNK KÖNYVLAPJAI Fekete fejkendős, parasztszoknyás nagyanyám egyedül maradt. Nyolcvanadik évének derekán túl hagyta ott a Dráva menti kis falut, a házat, melyet néhai nagyapámmal együtt egy életen át építgettek a napszámosok soványka béréből, testük verejtékéből. Az okos, kifogástalan helyesírással író Katicának hajdan csak ritkán kerülhetett a kezébe valami olcsó könyv, újság. Munkában megfáradt szeme elől azonban még akkor sem hiányzott a nagyítóüveg, mikor a városi lakásunk zárt falai közé parancsolta őt az élet. Me'séin felnőtt unokáit immár ő kérlelte, adnának valami jó könyvet, ami enyhíti a magányát... Az ötvenes években fillérekért piacra dobott, Olcsó Könyvtár-sorozatnak talán azóta sem volt hűségesebb olvasója. Az orosz klasszikusok, Tolsztoj, Dosztojevszkij világa nagyanyám lelkének legrejtettebb zugait is átjárta. Jekatyerina Maszlova sorsa a távoli orosz földeken ugyanazt a keserű élményt hordozta, mint amit a századforduló tájékán honi társai éltek át a Kárpát-medencében. Aztán egy más világ; az arisztokrata Rosztov család romantikus csitrije, Natasa és Andrej Bolkonszkij ' herceg tragikus szerelme . . . Délutánonként, iskolából hazatérve nagyanyám kék szempárjának boldog melegsége fogadott. Ilyenkor ismét mesélt. De már nem a ravasz róka és az ostoba farkas történetét, hanem életének és a könyv lapjairól leikébe sugárzó világnak történeteit. Én akkor már Villont olvasgattam, majd Sartre-ot és Aragont. A hatvanas évek elejének nyugalmas Kelet- Európájának hétköznapjaiba becsempészve valami fanyar életérzést, aminek még csak az íze tapadt meg ínyemen. S ha új könyvet vettem kezembe összespórolt zsebpénzemen, hát megszagoltam . .. Különleges, semmihez nem hasonlítható volt a friss lapok illata. Az olvasásnak szánt szertartás megkövetelte a HELY kijelölését is, mert nem lehetett akárhol elmélyülni az ólombetűk világában. A konyhaasztal sarka és a szekrény közötti zug volt az enyém, az ágy széle nagymamáé. Két világ egy légtérben, mely valahol a könyvek által találkozott, szavak nélkül a csöndben. Hol van ez a sezrtartás? S, hol van nagyanyám kedves, boldog mosolya? Ami megmaradt, az a sárguló olcsó papírkönyv, s a mellette sorakozó szebbnél szebb, újonnan szerzett kötetek. Leveszem őket a polcról, megforgatom, de már szagukat sem ismerem. Küszködve araszolok a sorok között, s várom az élményt. Nagyanyám nyugalma talán segítene ismét. meglelnem a könyvek sorai közt húzódó szépséges életet... Várnai Ágnes ide is, oda is a fizika a második fölvételi tárgy. S hogy ettől a vizsgától is mentesüljön, Attila máris újabb versenyen töri a •fejét.. — Matekból is fizikából is indultam az országos versenyen, de nem értem el jelentős eredményt. Igaz, nem is foglalkoztam velük túl sokat. A biológia tanulására fordítottam minden időm és energiám, de most, hagy ez sikerült, jövőre már a fizika következhet. Legszebb álmaim válnána'k valóra, ha abból is hasonló eredményeket érnék el, s fölvételi nélkül jutnék be az egyetemre. Persze addig még sokat kell tanulni, s ebben az idő a legnagyobb akadály. Szabadidőmben — a biológia-szakkönyvek olvasása mellett — repülőgép-modellezéssel foglalkozom legszívesebben. Horváth Éva Az elmúlt évek során a vidék legnagyobb múzeumi bázisává nőtt a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság felsőőrsi műtárgyvédelmi központja. Itt restaurálják azt a zenélő képórát is, amely azután a Jókai-villába kerül. A korabeli mester Buda visszavételét örökítette meg az órán Ma délelőtt tizenegy órakor Kaposváron, Csokonai utcában kerül sor a könyvhét ünnepélyes megnyitására. Ma fél tizenkettőkor a Kettős zsoltár című, magyar irodalmi művek illusztrációiból összeállított kiállítás nyílik a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtárban. Az ünnepi könyvhét alkalmából a hét végén megyénk több településén író—olvasó találkozókat rendeznek. Este hét órakor Somogy aszalón a községi tanács termében Papp Árpáddal és Leskó Lászlóval találkozhat a közönség. Zimányban pedig a tanács nagytermében fél nyolckor kezdődik Tamás Menyhért író—olvasó találkozója. A Latinca Sándor Művelődési Központ KPVDSZ Természetbarát Egyesülete holnapra nyílt túrát szervez. A Somogy Megyei Művelődési Központ szabadidő- klubja színes szolgáltatásaival várja az érdeklődőket. Videofilmeket vetítenek kicsiknek, lehet zenét hallgatni, varrógépet használni, valamint számos folyóirat olvasását kínárják a hét végén is. Balogh László fotóművész szennai képeiből nyílt kiállítás Kaposváron, a Németh István fasori Galéria eszpresszóban. A Kapos presz- szó galériájában pedig lapunk fotóriporterének, Makai Károlynak az alkotásai láthatók. A Somogy Megyei Múzeumban A jég világa című állandó kiállítás látogatható. Ugyancsak itt tekinthető meg a Régészeti Kutatások Somogybán című bemutató, valamint Martyn Ferenc festőművész állandó, illetve Bernáth Aurél emlékkiállítása. A múzeum második emeleti helyiségeiben válogatás látható az intézmény képzőművészeti gyűjteményéből. A Somogyi Képtárban Vaszary János emlék- kiállítása tekinthető meg, a Kaposvári Galériában pedig Czinkotay Frigyes festőművész alkotásaiból rendeztek tárlatot. Pár Aranka festő, Gábor Éva Mária és Pál Mihály szobrászművészek alkotásai láthatók a fonyódi Nyári Galériában. A kaposvári Compur fotó- klub tagjának, Győri Vilmos barcsi fotósnak az alkotásaiból nyílt kiállítás Portrék töviskoronával címmel a szigetvári Dzsámiban. Kerékpáros strandtúrát szerveznek holnap Nagyatádon. A városi ötpróbával egybekötött rendezvényen a kerékpározáson kívül úszásban és futásban mérik össze tudásukat a jelentkezők. Hétfői előzetesként szeretnénk olvasóink figyelmét felhívni az ünnepi könyvhét egyik, programjára: este hét órakor a megyei könyvtárban Albert Gábor, Kiss Dénes, Takáts Gyula és Tornai József irodalmi estje várja az érdeklődőket. Műsorvezető: Pálfy G. István, az est közreműködője pedig Fehér Ildikó előadóművész. Dárday István és Szalai Györgyi A dokumentátorról Video álmok filmen Jó néhány esztendeje már, hogy filmszínházaink bemutatták a Dárday István és Szalai Györgyi alkotópáros utóbbi nagyjátékfilmjét, az Átváltozásokat. A rendező házaspár hosszú szünet után most ismét játékfilmet forgat. Mai történetet, amely 1987-ben Magyarországon játszódik. E filmtörténetet elkezdhetjük a következő epizóddal. Külvárosi kocsmában vagyunk, egyáltalán nem elegáns helyen, férfiak támaszkodnak a pultnál, kicsavarodott testtel szegezik a szemüket a sorokban magasodó televízióra. Videofilmét néznek. À kezük ügyében pálinkás pohár. A képernyő nagyot villan, mintha tűz csapna ki belőle, aztán egy halvány kis füstfelhő kíséretében a kép elenyészik a semmibe. Az emberek kővé váltan ülnek, illetve állnak a helyükön, s merednek a vak dobozra ... A forgatókönyv szerint így kezdődik A dokumentátor című játékfilm, melynek nemcsak a címe sejtelmes, de a főszereplőik Chip, Rambo és Raff neve is rejtélyesen hangzik. — Nos, A dokumentátor cím több mindenre vonatkozik — mondta Dárday István. — A dokumentum a tényékre való építkezés mindenesetben fontos része a valóság visszaadásának. Olyasfajta megnyilvánulás ez, amely viszonylagos történelmi hitelességet ad a dolgoknak. — Ez tehát a gondolati alapja A dokumentátornak. De kit takar a cím? — Egy olyan embert, aki küldetésként vállalja, hogy bizonyos dolgokat dokumentál, megörökít. Manapság ilyesmire egyre kevesebben vállalkoznak. A főszereplő olyan ember, aki elkötelezi magát a képi dokumentálás, a videotechnika kínálta lehetőségek mellett, amely bizonyos forradalmat idézhet elő a vizuális kultúrában. — Hősünk mérnökként és amatőr filmesként kezdte pályáját — veszi át a szót Szalai Györgyi. — Ám elképzelését, az olcsó videokamera gyártásának gondolatát értetlenül fogadták. Meg akarta teremteni a magyar videokamera-gyártást, de ebből nem lett semmi, így az első gazdaságból hamarosan átevezett a második gazdaságba, a maszek videokazetta-kereskedelembe. Hifi video magánüzletet nyitott, és ily módon teremtette meg a rögeszméjének megvalósításához nélkülözhetetlen anyagi alapokat. Álma egy video-enciklopédia összeállítása, amely korunk vizuálisan rögzíthető dokumentumait gyűjtené egybe. Nem mondott le bukott találmányának megvalósításáról, az olcsó videokamera gyártásáról sem. — Ám hősünk óhatatlanul belesüpped a fekete videó- piac üzleti világába — veszi vissza ismét a szót Dárday István —, a harmadik gazdaságba. Vivelhogy a videózásnak is megvannak a maga vámszedői. — Mennyire személyes jellegű a videomémök sorsának filmbéli ábrázolása? — Mindaz, amit elmondtunk eddig, egy szerelmi háromszög történetébe ágyazódik be. A gazdag, már őszülő halántékú dokumentátor- tól a fiatal segéd elszereti ifjú és szép szerelmét. — Úgyis megfogalmazhatnánk a szerelmi történetet, hogy egy Oldsmobil gépkocsi egy Yamaha motor és egy szupemő hármasa ez a háromszög. — A videózás problémája egy játékfilm keretében? — Igen. Játékosan közelítjük meg ezt a vonzó, látványos világot, amelynek szereplőit egy évig tartó kutatással kerestük a ‘civil életben. Sikerült megtalálnunk azokat a karaktereket, amelyekre szükségünk volt. A videomérnököt Dés Mihály tudományos-kutató, a szupernőt Pászti Lilla volt tán- conő; és a motorosfiút, a segédet Ágoston László taxisofőr játssza. Mellettük persze sok mellékfigura villan fel a legkülönbözőbb szerepkörökben. Van egy negyedik főszereplőnk is: a huszadik század világának legmeghatározóbb pillanatait elevenítjük fel — mondta Szalai Györgyi. — Végeredményben mi lesz e játékfilm legfontosabb célkitűzése? — Elemezni szeretnénk a jelenlegi videohelyzetet, azt, hogy hol tartunk ma. Ugyanis mire észbekaptunk, már ide is érkezett a video. Szőnyeg alatt jött! Majdhogynem kéretlenül. A videózás immár fontos kérdése a kultúrának. Meg kell kérdőjeleznünk, hogy legyen-e nálunk is valamennyi fajtája a videónak. Napjainkban egyre többen és egyre többet foglalkozunk a videózás problematikájával, jogi kérdésekkel, piacgondokkal, technikai feltételekkel és a közönséggel. Nos, játékfilmünkkel mi is hozzá szeretnénk járulni e szerteágazó kérdés teljesebbé tételéhez, az 1987-es év szintjén. Szémann Béla
