Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-30 / 155. szám
1988. június 30., csütörtök Somogyi Néplap 5 A FELVÉTELIK Véget értek a szóbeli felvételi vizsgák megyénk két felsőoktatási intézményében. Az Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Karának nappali tagozatára 260 fiatal jelentkezett, s az ötnapos- vizsgáztatás első értékelése szerint felkészültségük alaposabb volt, mint a tavalyiaké. A számuk is megnövekedett az előző évihez képest, jelezve, hogy a demográfiai hullám elérte már a felsőoktatást is. A kémia- és a biológiatu- tásukról számot a^ó pályázók csak a harmadik félévben szakosodnak, míg a Kaposvári Tanítóképző Főiskola leendő hallgatóinak csak két hónapot kell várni erre, hiszen ott a szakkollégiumok kiválasztása már szeptemberben lesz. Több mint ötszázan jelentkeztek a képző nappali tagozatára, s ennél kevesebben szeretnének levelező tagozaton képesítést szerezni. A pedagógusképző intézmény gyors értékelése szerint is felkészültebbek voltak az idei jelentkezők, s érdekességként említették, hogy egyre többen választják a matematikát felvételi tárgyként, a történelem helyett. A tanítóképzőben szeptembertől . két új szakkollégiumot indítanak; a matematikát és az angolt. Ezek mellett népművelés, orosz, technika, testnevelés, rajz, ének, kisegítő iskolai képzés, és óvodapedagógusi csoport kezdi majd meg felsőfokú tanulmányait. A felvételizők mindkét intézménytől július tizenkette- dike után kapnak értesítést az eredményeikről. Nyári programok FONYÓDTÓL KESZTHELYIG Az elmúlt években gondot okozott a Balaton déli partjának, a Fonyódtól Keszthelyig Jiúzódó üdülőterületnek kulturális programokkal való ellátása. A marcali kulturális központ munkatársai idén sokszínű, szórakoztató és hasznos rendezvénnyel kívánják meglepni a város és az üdülőkörzet lakóit. Nyári Műsor Marcali, 1988 címmel már meg is jelent az a szép kiállítású füzetecske, mely részletes információt ad a hasznos és szórakoztató időtöltés különböző lehetősegeiről. A szerkesztők nem feledkeztek meg a külföldi vendégekről sem. Számukra német nyelven ad útbaigazítást a programfüzet. A szabadtéri koncerteknek ad ideális terepet a bala- tonmáriai strandfürdő új szabadtéri színpada. Itt találkozhatnak kedvenceikkel, az R—GO, a Napóleon Boul- vard, a Hobo Blues Band, a Pokolgép, az Edda Művek, a Beatrice, a Bikini és a Névtelen Nulla együttesekkel a fiatalok. Felnőtteknek és gyerekeknek szánt műsorával öt alkalommal lép közönség elé Gyótán a kaposvári ifjúsági színpad. Hasznosnak ígérkezik a június 20-tól 29-ig, 5 naMvári \íiisor 4 \taKafi 10 pos turnusokban megszervezett úszótanfolyam. A kulturális központ munkatársainak felügyeletével mindennap 12 órakor indul egy különbusz Balatonfenyvesre, és 16 órakor a strandról hozza vissza az úszni tanuló gyerekeket. Úttörőket hív kerékpáros gombagyűjtő túrára a hirdetés, de zárójelben hozzáfűzi, hogy felnőtteket is szívesen látnak. A marcali szabadidőközpont szolgáltatásait — játékterem, kondicionáló terem, folyóiratolvasó — minden hétfőn és szerdán video- program egészíti ki. A vállalkozók érdekeinek szolgálatában és a bevétel gyarapításának érdekében újfajta kezdeményezést indít útjára a kulturális központ azzal, a céllal, hogy a gazdasági munkaközösségek, polgárjogi társaságok, szövetkezeti ipari és szolgáltató szakcsoportok, átalányelszámoltatási részlegek és magánkereskedők részére, pénzügyi nyilvántartásainak vezetését, számítógépes feldolgozását vállalja. A filmszínházak és sportrendezvények műsorismertetése mellett, erről is részletes tájékoztatást ad a műsorfüzet. HAZAFELE A férfi csak állt és nézte a tovarobogó vonatot. Furcsa volt a szabadság érzése, a madárdal, az előtte kitáruló világ, hogy nem áll mögötte az őr és hogy nem hangzanak vezényszavak. Három esztendeig csak ezt hallotta. Rossz, beteg álomnak tűnt mindez, mégis valóság volt. Kegyetlen, gonosz valóság ... Körülnézett a jól ismert tájon. A jegenyék fölött felhőket kergetett a szél szülőfaluja felé. Elindult ő is. Katonásan, ütemesen lépkedett az úton. Egy verset mormol- gatott, melyet még az iskolában tanult, s most éppen ideillett: (Fiam, immáron három éve. Hogy csak álmomban 'láttalak, Fekete hajam hófehérre Vénült e három év alatt...) Aztán dudorászni kezdett. Játszadozott gondolataival. Nem várják, nem tudják, hogy megszabadult. Mit szól majd az apja? Kibírja-e a találkozást anyjának gyenge szíve? Arra is kis ■ copfos lányra .gondolt legszívesebben, aki megfogadta, hogy vár majd rá ... Az ő emléke segített elviselni a legnehezebb napokat is. Betartja-e az Ígéretét? Hintó robogott el mellette. Megismerte, a tanítóék fogata volt. Intett nekik, visszabámultak rá, de nem vették fel, nem ismerték meg. A kocsi elveszett az út porá-. ban, ő meg letért az útról. Az ösvényen megy majd haza, keresztül a temetőn, lerövidíti az útját. Megnézte magát a kis patak vízében. Egy aggastyán arcát tükrözte vissza a víz. Megigazította elnyűtt ruháit, végighúzta tenyerét arcának borostáján. Sovány volt és sápadt, nem csoda, hogy nem ismerték meg. Nehéz kaptató vezetett fel a temetőhöz. Valamikor futtában tette meg ezt az utat, most csak vánszorgott. Régi emlékek jutottak az eszébe. Gyerekkorában so.kat játszott errefelé. Jól ismert minden bokrot, minden fát. Ismerte a sírokat is. Gyerekkorának ismerősei már mind itt pihennek, velük temették el ifjúkori emlékeinek egy-egy darabkáját. Megjöttem, újból itt vagyok! — köszönt a síroknak, és egy távolabbi, frissen hantolt sírról visszaköszönt egy koszorú szalagja ... Megint az anyja jutott eszébe. Egyszer azt álmodta, hogy egy szép kertben találkozott vele és elbúcsúztak egymástól... Elhessegette magától a kínzó gondolatokat és továbbment. Elérte a domb Zójáiok a turistaháiban Százegy kisgyerek Valóságos tábori hangulatba csöppentünk Simon- fán. A turistaház kerítésén a keddi eső mosta melegítők sorakoztak félig száradtam A gyerekek a pedagógusokkal együtt áztak bőrig a gyalogtúrán. — A tábori romantikához ez is hozzátartozik — mondta dr. Ozsváthné Iványi Edina, a kaposvári Zója Nevelőotthon tanárnője. Hétfő óta táborozunk a Zse- licben, szombatig leszünk itt. A 101 tanulónk közül csak azok nem tartanak velünk, akik a szüleiknél és a nevelőszülőknél vannak. A zójások simonfai története egy évvel ezelőtt kezdődött. A romantikus falusi környezet után szinte kikövetelték a gyerekek a tanáraiktól, hogy ide jövőre is jöjjenek vissza. A KPVDSZ és a megyei úttörőelnökség gyors megegyezése pedig lehetőséget teremtett a táborozásra. • — A hátrányos helyzetű gyerekek nyara is hátrányos? — Szerintünk jobban szervezett, érdekesebb az „át- laggyerekekénél” — felelte a fiatal pedagógus. — Csertőre Bükkszékre, Egerbe és Fonyódligetre utaznak a diákjaink. Szervezetten valamennyien többet nyaralnak két hétnél. Ezzel pedig manapság kevés gyerek dicsekedhet. Természetesen a szülőket nem tudjuk pótolni, de ez a jó hangulatú közösség, és az örömteli táborozás sok nehézségen átsegíti a lányokat. Ezért is megbecsülendő a simcnfai tábor. A lányok is ezt mondják. Puha Tünde szerint ilyen klasszul sehol sem lehet fára mászni, Horváth Zsuzsa a ringlószil va-sze- dést említi, Kővári Erika pedig a jó étvágyat. Ács Erzsi néni a Zója szakácsnője nem fogja elhinni, hogy tegnap harminc gyerek 120 kenyérszeletet nyelt le egy pillanat alatt, miközben a nevelőotthonban csak tologatják a kenyeret. Ennél a témánál rögtön gasztronómiai vita robbant ki. Kardos Irén szerint a császármorzsa a legfinomabb étel, Orsós Margit (Dörmi) szerint a csirkepörkölt. A közbekiáltott tökfőzelékre a legtöbben pfujjal feleltek. A zójások tegnap este váltották egymást, mentek az alsósok, jöttek a nagyobbak. Akik búcsúztak, szomorúan váltak meg Simonfá- tól. Orsós Ibolya, akit a többiek egyöntetűen választottak meg a tábor „rosszának", ki is bökte, hogy miért: — Itt végre egy kicsit rossz is lehet az ember! A zójás lányok szinte belecsimpaszkodtak az emberbe, minden történetet el akartak mesélni. Ahogy szöktünk előlük, a simonfai főútra érve, a bolt mellett Öt-hat unatkozó helybeli srácot láttunk. Egy rakás fa tetején ültek, s arcukra mintha az lett volna írva: méghogy itt jó, ebben a faluban ? Bezzeg városon ... B. J. Tájékoztató külföldi újságíróknak államalapító királyunkról Háromnapos látogatáson Magyarországon tartózkodik a külföldi újságírók egy csoportja. A vendégek I. István halálának 950. évfordulójával összefüggésben tájékoztatást kapnak Magyar- ország történelméről, I. István király életéről és az évforduló tiszteletére augusztusban megrendezésre kerülő ünnepségekről. A magyar Külügyminisztérium meghívására hazánkba érkezett francia, jugoszláv, lengyel, NSZK-beli osztrák és spanyol újságírók kedden Pannonhalmán, Tihanyban és Székesfehérváron ismerkedtek az államalapító királyunkkal kapcsolatos emlékekkel. Szerdán délelőtt dr. Györf- fy György történész protesz- szor a X—XI. század magyar történelméről, István király tevékenységéről és életéről tartott előadást számukra a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudomány f Intézetében. A tájékoztató után az újságírók kérdéseket tettek lel a professzornak, valamint a jelen lévő dr. Cserháti József pécsi püspöknek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkárának. Kérdések hangzottak el a Szent István ereklyékről, az állam és a magyar katolikus egyház viszonyáról, a katolikus egyház helyzetéről. Cserháti József püspök az egyik kérdésre válaszolva elmondta: ír. János Pál pápa nem látogat az évfordulós ünnepségek;- kel kapcsolatban Magyarországra. Délután a külföldi újságírókat a Parlamentben fogadta Péter János, az Országgyűlés alelnöke. A fogadás alkalmából válaszolt azokra a kérdésekre, amelyeket a magyar belpolitikai élet, valamint a hazánkat érintő legfontosabb külpolitikai események kapcsán tettek fel. « Az újságírók a nap folyamán a Nemzeti Múzeumban megtekintették a koronázási ékszereket, majd a Szent István Bazilikában a híres ereklyét, a szent jobbot. A nemzetközi újságírócsoport háromnapos programja csütörtökön esztergomi látogatással ér véget. szélét, innen belátott a faluba. A nap éppen delelőn állott. Megvilágította a fehér házacskákat. Ünnep volt, harang szólt. Az emberek, mint apró kis hangyák léptek ki a templom ajtaján és indultak el az otthonuk felé. Vajon van-e még otthona? Az ő házuk felé nem ment senki... Megszaporázta a lépteit, húzta a falu maga felé. Elfelejtette elesettségét, szerette volna a világba kiáltani: élek, élek! Emberek, fogadjatok be! Megjött a ti fiatok!... A falu szélén öregasszonyok ültek a lócán. Köszönését bizonytalanul fogadták, összenéztek, tanakodtak. Belépett a templomba. A padokon imakönyvek sorakoztak, az övékén nem volt semmi... Szédülten lépett ki a fényre, hazaindult. Az emberek most már megismerték. Szótlanul álltak a házaik előtt, levett kalappal köszöntötték, amerre csak ment. Elért ahhoz a házhoz is, amelyről annyit álmodott. A nemrég még copfos lány, a fiatal menyecske ott állt a kapu előtt, az ura ,oldalán. Maga mögé nézett, hátrahajtotta a fejét. Megszédült, de uralkodott magán. Megnézte a férjet. Két évvel fiatalabb volt. nála, nem vitték el katonának. Büszkén, kihívóan nézett vele farkasszemet, mintha csak azt mondta volna: most már enyém ez a lány, az én asz- szonyóm, nem veheted el tollem! — Félti a kakas a tyúkját, dünnyögte maga elé, aztán dacosan tovább indult. Egy reménységgel szegényebben lépett be házuk kapuján. Az ajtó előtt apja állt, némán, remegő ajakkal, talpig gyászban ... Megértette. Az a sír ott a temetőben az anyja sírja volt. Megszorította apja csontos kezét és megfordult. Eszeveszetten rohant vissza. Haza, a temető felé. Lévai József
