Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-30 / 155. szám

2 Somogyi Néplap 1988. június 30., csütörtök Tanácskozik az Országgyűlés nyári ülésszaka Folytatja munkáját az SZKP értekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) csökkent, hanem számotte­vően — reálértékben mint­egy 3 százalékkal — nőtt a fogyasztás is. Ezért a jö­vedelemképződés gyors bő­vülése sem voilt elégséges ahhoz, hogy ellensúlyozza a belső felhasználás élénkülé­sét. Az év közben hozott, főként az elosztást érintő központi kormányzati intéz­kedések a kialakuló folya­matokat már csak részben tudták befolyásolni. A vég­eredmény : a számítottnál gyorsabb jövedelembővü­lés ellenére nem rubelelszá­molású kereskedelmünkben a tervezett kiviteli többlet­tel szemben behozatali több­let keletkezett, a fizetési mérleg hiánya 846 millió dollár lett. Az 1986. évi eredmények az 1987. évi állami költség­vetés összeállításakor felté­telezettnél rosszabbak let­tek. A gazdasági folyama­tok az év első hónapjaiban sem javultak. A kormány számos intézkedést hozott már az év elején, majd ké­sőbb is a gazdasági folya­matok kedvezőtlen hatásá­nak tompítására, megszün­tetésére, főként a belföldi vásárlóerő szűkítésére, ja­vítva ezáltal a költségvetés helyzetét. E lépések egyút­tal az 1987. évi népgazda­sági terv főbb céljainak tel­jesítését is szolgálták. Mint a mostani ülésszakot előké­szítő parlamenti bizottsági viták is rámutattak: ez a gyakorlat ismétlődik, okát fel kell tárnunk, és gazda­ságirányítási, politikai in­tézményrendszerünk kor­szerűsítése során kiküszö­bölésére kell törekednünk. — A költségvetési hiány mérséklésére vonatkozó dön­téseket mindenekelőtt az kényszerítette ki, hogy kül­ső és belső egyensúlyi hely­zetünk romlásának megálljt kell parancsolni. Egyidejűleg intézkedések születtek a gazdaság szelek­tív élénkítése, ezen belül elsősorban a gazdaságos ex­port bővítése érdekében. Ezek közé tartozik az álló­eszközök gyorsított leírásá­nak engedélyezése, a ki­emelkedő hatékonyságú vál­lalatoknak engedélyezett nyereségadó-kedvezmény, a forgóalap kötelező feltölté­sére vonatkozó adminisztra­tív előírások eltörlése, a fo­rintnak a konvertibilis va­lutákkal szembeni kétszeri leértékelése. A cél tehát az volt, hogy a kiugró eredmé­nyeket elérő vállalatokat, szövetkezeteket segítsük, mi­közben a jövedelemterme­léssel összhangban nem álló hazai felhasználást korlátoz­zuk. Szerény — talán a kel­leténél kisebb — léptékkel a lakossági betét- és hitel­kamatok is emelkedtek. Az évközi intézkedések megítéléséhez az is hozzá­tartozik, hogy javították ugyan a költségvetést, ám a reálfolyamatokat csak rész­ben változtatták meg, né­hány területen pedig kife­jezetten feszültségeket okoztak. Újra bebizonyoso­dott, hogy az utólagos be­avatkozások mind a gazdál­kodók, mind az intézmények körében zavarokat okoznak, rontják az előrelátó gazdál­kodás feltételeit. Viszont az is igaz, hogy a hatásukra kialakult, részben átmeneti feszültségek összességükben kevesebbék annál, mint ha ezek az intézkedések elma­radtak volna. Többszöri kísérlet ellené­re 1987-ben sem tudtuk megfékezni a támogatások növekedését. A vállalatok és a szövetkezetek csaknem 213 milliárd forint, nyereséget növelő támogatást kaptak, ami 7 százalékos emelkedés az elző évhez képest. Ezen felül 18,1 milliárd forintot közvetlenül az alapok kiegé­szítésére vehettek igénybe. Bár a nyereség támogatás­tartalma valamelyest mér­séklődött, a 80 százalékot meghaladó szint igen magas. Minden ésszerűségnek el­lentmond, hogy a vállalatok és szövetkezetek több mint fele kap valamilyen jogcí­men nyereségnövelő támoga­tást. A központi pénzalap első­sorban a termelő infrastruk­túra, az exportbővítő és a fejlett műszaki megoldásokat tartalmazó vállalati beruhá­zások pénzforrásaihoz járult hozzá. A nagyberuházások mintegy 2,4 milliárd forintos költségvetési terhének több mint. a fele az észak—déli metróvonal tervezett ütemé­nek megvalósítását szolgálta. Közel 500 millió forint ju­tott a Ferihegyi repülőtér és a repülésirányítás fejleszté­sére. Célcsoportos beruházás­ra több mint 8 milliárd fo­rintot fordítottak. A költségvetési kiadások között növekvő arányt kép­viselnek a lakossági és a kö­zösségi fogyasztással össze­függő kiadások, illetve támo­gatások. A költségvetés egyensúlyának javítása érde­kében a költségvetési intéz­mények körében az elmúlt évben csökkentettük év köz­ben a támogatásokat. A ter­vezéskor zárolt tartalékot — a támogatások 3 százalékát — nem lehetett felhasználni, év közben differenciáltan, to­vábbi több mint 4 milliárd forinttal csökkent a támoga­tás. Mindez az árak növekedé­sével párosulva az intézmé­nyi előirányzatok reálértéké­nek visszaesését okozta. Kü­lönösen azok az egészség- ügyi, szociális, oktatási és az igazságszolgáltatási intéz­mények kerültek nehéz hely­zetbe, amelyeknél a mérsé­kelten bővülő vagy éppen csökkenő állami pénzeszkö­zöket nem, vagy nehezen le­het vállalati, esetleg lakossá­gi pénzeszközökkel kiegészí­teni. A társadalombiztosítási ki­adások összege 12,6 milliárd forinttal több az előző évi­nél, és 2 milliárd forinttal meghaladja az előirányzatot is. A túllépés döntően az évközi szociálpolitikai in­tézkedések következménye. — Bár a kormány számos intézkedést tett a költségve­tési egyensúly javítására, az előző évihez képest növekvő költségvetési kiadások biz­tonságos ellátásához a folya­matosan rendelkezésre álló bevételek nem voltak ele­gendők. Ez mar az előirány­zatok kialakításakor is előre látható volt. Ezért kért és kapott a kormány az 1987. évi költségvetési törvényben felhatalmazást az Országgyű­léstől rövid lejáratú hitelek felvételére. E felhatalmazás alapján év közben 25 milli­árd forint rövid lejáratú hi­telt vettünk fel a Magyar Nemzeti Banktól. A költség- vetési hiány ezen felüli ré­szét átmenetileg az állami pénzkészlet csökkenése fe­dezte. Az 1987. évi költségvetési hiány végleges rendezésé­hez a rövid lejáratú hitelt hosszú lejáratúvá szükséges átalakítani, és a további 9,8 milliárd forint hiány fede­zésére hosszú lejáratú jegy­banki hitelt kell igénybe venni. Kérem Önöket, adják meg a kormánynak a felhatalma­zást arra, hogy a hiány fi­nanszírozásához szükséges hitelmegálilapodásokat meg­köthesse — mondta a pénz­ügyminiszter, majd rátért az idei feladatok elemzésére. — Gazdasági munkánk középpontjában a Miniszter- tanács — Önök által elfoga­dott — stabilizációs prog­ramjában kitűzött célok el­érése áll. Ez határozza meg a pénzügypolitika közvetlen feladatait i.s : egyidejűleg kell szolgálnia a külső egyensúlyi helyzet javítását és a belső egyensúly megte­remtését. Az 1988. év első öt hó­napjának tapasztalatai azt jelzik, hogy jó és nemkívá­natos folyamatok is jelen vannak gazdasági életünk­ben. Így legfontosabb gazda­ságpolitikai célunk: a külső egyensúly terén az eltelt öt hónap adatai figyelemre méltó eredményeket jelez­nek. A külkereskedelmi árufor­galom egyenlege konvertibi­lis valutákban lényegesen javult. Az export gyorsan nőtt, a behozatal forintérté­ke mérséklődött. Az árufor­TARTALMAS VITA galmi egyenleg az év eddig eltelt időszakában kiegyen­súlyozott, szemben a tava­lyi nagy összegű hiánnyal. A rubelviszonylatú külke­reskedelemben a csereará­nyok számunkra most ked­vezőek, a behozatal mennyi­ségben az egy évvel ezelőt­tit körülbelül 4 százalékkal meghaladja, a kivitel a ta­valyihoz hasonló. A hiány első öt havi összege forint­ban az 1987. év hasonló idő­szakánál mintegy 20 száza­lékkal kisebb. Az ipari termelés az év elején még viszonylag gyors ütemben bővült, majd a nö­vekedés mérséklődött. Nem jó az ipari termelés belső szerkezete, egyes feldolgo­zóipari ágazatok termelés- növekedése alacsony. A lakosság belföldi fo­gyasztása a tervezett ütem­hez közelálló jövedelem-ki­áramlás mellett csökkent. A kiskereskedelmi áruforga­lom 6 százalékkal alacso­nyabb az elmúlt év azonos időszakához képest. A be­ruházások — különösen a vállalatiak — igen gyorsan nőnek. A parlament márciusi ülé­sén is elég részletesen 'szól­tam az év elején kialakult, „likviditási válságnak” ne­vezett pénzügyi feszültség­ről. Már akkor jeleztem, hogy a kormány közremű­ködésével megállapodás szü­letett a kereskedelmi ban­kok és a jegybank között a kialakult helyzet rendezésé­ről. A kereskedelmi ban­kok pénzellátásának lehető­ségeiről a pénzügyminiszter és a jegybank elnöke folya­matosan konzultál a keres­kedelmi bankok vezetőivel. A második negyedévben a hitelpiacon nem volt szá­mottevő feszültség, a ban­kok a vállalatok reális hi­teligényét kielégítették. A belső pénzpiac egyensúlyá­nak továbbra is fontos elő­feltétele, hogy a kormány mindent, megtegyen annak érdekében, hogy a költség- vetés hiteligénye a tervezet­tet lehetőleg ne haladja meg. A gabona és más pi­acképes termékek felvásár­lása pénzügyi oldalról meg­oldható. Az .1988. évi terv megva­lósítását, ennek külső fi­nanszírozását segíti az a mintegy 360 millió dolláros nagyságrendű hitélmegál- lapodás, amelyet a Nemzet­közi Valuta Alappal kötöt­tünk. A megállapodás segí­ti a Világbankkal való együttműködés továbbfoly­tatását, és kedvezően hat nemzetközi pénzpiaci kap­csolatainkra. Az együttmű­ködést a kormányprogram megvalósításának teljes időszakában folytatni kí­vánja. Válasz Reidl János somogyi képviselőnek A lakosság pénzügyi kér­déseinek kapcsán szeretnék választ adni Reidl János So­mogy megyei országgyűlési képviselő írásban feltett alábbi kérdésére: „Szándé­kában áll-e a Pénzügymi­nisztériumnak a napidíjak összegét a reális áru- és pénzviszonyoknak megfele­lően átalakítani, vagy ez ügyben valamilyen módosí­tást, korszerűsítést végre­hajtani?” (Folytatás a 3. oldalon.) A mandátumvizsgáló Bi­zottság jelentésének meg­hallgatásával kezdte meg tegnap második napi mun­káját az SZKP 19. országos értekezlete. A jelentést Ge­orgia Razumovszkij, a . bi­zottság elnöke terjesztette elő. A jelentés után a küldöt­tek folytatták a Mihail Gor­bacsov főtitkár által ked­den előterjesztett beszámo­ló megvitatását. A vita kö­zéppontjában a szovjet poli­tikai rendszer reformjával összefüggő kérdések állnak. Őszinte, tartalmas vita fo­lyik az SZKP XIX. pártér­tekezletének második mun­kanapján a Mihail Gorba­csov által előterjesztett be­számolóban foglaltakról. Leonyid Abalkin közgaz­dász professzor kifejtette, hogy helyteleníti a területi első titkárok tanácselnökké választását, Vlagyimir Ka- lasnyikov a volgográdi terü­leti pártbizottság első tit­kára ugyanakkor támogatta ezt a javaslatot. Abalkin akadémikus komoly kétsé­geit egyebek között az vál­totta ki, hogy a javaslat megvalósítása nem igazi vá­lasztást eredményezne, hi­szen a tanácselnöki posztra mindössze egy jelölt lenne. Abalkin azt is vitatta, hogy ez az elképzelés nem mond ellent a párt és tanácsi szer­vek funkciójának elhatáro­lásáról elmondottaknak. Georgij Arbatov akadé­mikus, a szovjet tudomá­nyos akadémia Amerika- Intézetének igazgatója sze­rint az eltelt három év a gazdaságban nem haszonta­lanul múlt el. Sok ered­ményt sikerült elérni a gaz­dasági reform politikai, szel­lemi, erkölcsi feltételeinek megteremtésében. Arbatov arról is beszélt, hogy az át­alakítás három éve alatt si­került megállítani a szoci­ális, eszmei-politikai és gaz­dasági hanyatlás, züllés fo­lyamatát. Vlagyimir Kalasnyikov érintette azokat a pozitív változásokat, amelyek nyo­mán megváltozott a káder- politika gyakorlata, széle­sebbek lettek a demokrati­zálás és a nyilvánosság ke­retei. A kritika felelősségéről, a bírálat tárgyilagosságának és pontosságának jelentősé­géről beszélt Vlagyimir Karpov. Az írószövetség ve­zetőségének első titkára fog­lalkozott az íróknak a párt és a nép előtti felelősségé­vel, s hangsúlyozta, hogy a szovjet irodalom tevékenyen dolgozik az átalakítás érde­kében. Bírálta egyes sajtó­termékek csoportérdekeket képviselő, nem a valóságra épülő írásait. Vlagyimir Szmirnov lenin- grádi munkás hozzászólásá­ban ismét nagy hangsúlyt kapott a párt- és tanácsi szervek feladatkörének pontos elhatárolása. Arra van szükség szerinte, hogy a tanácsok ismét teljhatal­mú néphatalmi szervekké váljanak. A pártértekezlet megvá­lasztotta a tanácskozás szer­kesztőbizottságát, amelynek el kell készítenie a határo­zatok tervezetét. Áz Országgyűlés áltat megválasztott tisztségviselők életrajza STRAUB F, BRÚNÓ, az Elnöki Tanács elnöke 1914. január 5-én született Nagyvára­don. Felsőfokú tanulmányait a iszegedi tudományegyetem orvostudományi ka­rán végezte. Kutatómunkáját 1933-ban Szent-Györgyi Albert mellett kezdte. 1937—39 között Iaz angliai Cambridge- ben tanult, 1941-ben magántanár lett, 1945—49 között pedig ,a szegedi tudo­mányegyetem rendes tanára volt. 1948 és 1970 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Or­vosi Vegytani Intézetének igazgatójaként tevékenykedett. 1970-től 11978-ig fi (Magyar ,Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központjának főigazgatója volt. 1970 és 1978 kö­zött az Országos Atomenergia \Bizottság elnökhelyettesi tisztségét is ellátta. Nyugállományba vonulásáig a Szegedi Biológiai Központ Enzimológiai .Intézetének igazgatója volt 1946-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező. 1949-ben pedig tendes tagja. 1985-ben az MTA alelnökének választotta. 1985 óta országgyűlési képviselő. Az Ország­gyűlés településfejlesztési és környezetvédelmi bizottságá­nak megalakulása óta elnöke volt. iKiváló tudományos te­vékenységéért kétszer ikapott Kossuth-díjat. SARLÓS ISTVÁN, az Elnöki Tanács helyettes elnöke 1921. október 130-án született \Budapesten. Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán végezte. Eredeti .foglakozása tanár. 1939-től tagja a pártnak. A fel- szabadulás (után \a pártban és különböző tömegszervezetek­ben 1töltött be tisztségeket, 1959-től 'az MSZMP VI. kerületi bizottságának első titkára, 1963 •és 1970 között a Fővárosi Tanács elnöke volt. 1970—1974 között a /Népszabadság fő­szerkesztőjeként tevékenykedett. 1974-től 4982-ig a Hazafias Népfront OT főtitkára, 1982 júniusa lés \1984 decembere kö­zött pedig a Minisztertanács elnökhelyettese volt. Ezt kö­vetően az Országgyűlés elnöki tisztét ,töltötte be. 1966-tól az MSZMP .Központi Bizottságának, 4975 és ,1987 között a Politikai IBizottságnak a tagja. 1963 óta országgyűlési kép­viselő. STADINGER ISTVÁN, az Országgyűlés elnöke 1927-ben született Keszthelyen. Eredeti foglalkozása re­pülőgép-szerelő, s 1945-ig szakmájában dolgozott. 1945 óta tagja a pártnak. A felszabadulás után pártmunkás lett, 1951- től pedig különféle gazdasági beosztásokban dolgozott. Több gyár igazgatója jpolt, majd 1962-ben a |Fővárosi Gázművek vezérigazgatója llett. 1978 óta a jFővárosi Tanács elnökhe­lyetteseként, .1988. január 1-jétől pedig a tanács általános elnökhelyetteseként tevékenykedik. 1980 óta országgyűlési képviselő. 1980—1985 között az Országgyűlés ipari bizott­ságának titkára, 1985-től Iaz Országgyűlés építési és közle­kedési bizottságának elnöke volt. HORVÁTH LAJOS, az Országgyűlés aielnöke 1926. november 6-án született Pécsett. Érettségi után, 1946- tól tímártanuló volt a Pécsi Bőrgyárban, iKésőbb elvégezte a közgazdaságtudományi egyetemet. 1947 óta a párt tagja. 1951 —1956 között ia Baranya Megyei Tanácsnál tervelöadó, 1955- töl tervosztályvezető, majd 1960-tól a tanács elnökhelyettese volt. 1966—1971 között a Pécsi Városi Tanács elnökeként dol­gozott. 1971-től lg. Baranya Megyei jTanács elnöke. 1975 óta országgyűlési képviselő. Az Országgyűlés terv- és költségve­tési bizottságának titkára volt 1975-től. POZSGAY IMRE, államminiszter 1933. november 26-án született Kónyi- ban. A Lenin tIntézetben történelem és marxizmus—leninizmus tanári •szakon végzett 1957-ben. A filozófiai tudomá­nyok kandidátusa. A pártnak 1950 óta tagja. A Bács-Kiskun Megyei Pártbi­zottság marxizmus—leninizmus esti egyetemének igazgatója, 1965-ben a megyei pártbizottság osztályvezetője, később titkára volt. Rövid ideig az MSZMP KB alosztályve- zetöjeként. majd a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságá­nak helyettes vezetőjeként (tevékenykedett. Kulturális mi­niszterhelyettes lett 1975-ben, majd kulturális, később műve­lődési. miniszterré nevezték ki-1982 óta a Hazafias Népfront OT főtitkára. Az MSZMP Központi Bizottságának 1980-tól tagja. Az MSZMP országos értekezletén ,a iKB a Politikai Bi­zottság tagjává választotta. CZIBERE TIBOR művelődési miniszter 1930. október 16-án született Tapolcán. A miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetemen végzett. 1956-tól a Ganz-Mávag mérnöke volt, 1963-tól a miskolci Nehézipari Műszaki Egye­temen fanít; 1968—1974 között a gépészmérnöki kar dékánja, 1978 és 1986 között az egyetem rektora volt. A Magyar Tu­dományos Akadémiának 1976-tól levelező, 1985-től rendes tagja. 1983—1985 között országgyűlési képviselő volt, jelen­leg pótképviselő. 1985-től a Hazaifas Népfront Országos Ta­nácsának aielnöke, a HNF Borsod Megyei Bizöttságának el­nöke. 1962-ben Kossuth-díjat kapott. KULCSÁR KÁLMÁN igkzságügy-miniszter 1928. június 27-én[született Erdőtelken. Egerben ésazELTE jogtudományi karán tanult. 1950—1957 között az igazságügyi szervezetben tevékenykedett. 1957—1969 között az Eötvös Lo­ránd Tudományegyetemen, illetve a Magyar Tudományos Akadémián dolgozott, 1969 és 1983 között a Magyar Tudo­mányos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének igazgató­ja volt. 1973-tól az MTA levelező, 1982-től rendes tagja, 1983- tól pedig a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyette­se. Az ELTE egyetemi tanára s a Magyar Szociológiai Társa­ság elnökeként is tevékenykedik. 1985-ben Állami díjat ka­pott.

Next

/
Thumbnails
Contents