Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-28 / 153. szám

1988. június 28., kedd Somogyi Néplap Kórházi gyakorlaton A lányok szépek, fiatalok és kedvesek. S talán még azt sem bánják, hogy a va­káció első heteit munkával kell tölteniük. A Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépisko­la diákjai három hetet töl­tenek a megyei kórház kü­lönböző osztályain. A. har­madikosok egyik csoportjá­val a belgyógyászaton talál­koztunk. Halmos Mónika a tavalyi emlékekkel kezdi: — A múlt nyáron a re­habilitációs osztályon, a- gyerekosztályon és különfé­le szakrendelőkben dolgoz­tunk. A belgyógyászati mun­ka sem új azonban szá­munkra, hiszen év közben itt voltunk gyakorlaton. Is­merjük az osztályt, az or­vosokat, csak a betegek vál­toztak. Egyet mindenkinek külön ki kellett választania, akinek a fejlődését, gyógyu­lását naplóban is vezeti. Én egy májbeteg mellett dön­töttem; sokat gyógyult az elmúlt hetekben. Néhány napig leszünk már csak ezen az osztályon, a gya­korlat másik felét a gyerek- osztályon töltjük. — A munka ott is hason­ló, mégis egész más. Eltérő a környezet, mások a bete­gek — vallja Lőczi Andrea. — A felnőtteknél az a jó, hogy sokat lehet velük , be­szélgetni, a kicsik viszont roppant aranyosak. Mindkét korcsoportot nagyon kell azonban szeretni, és sok-sok türelemmel kell ápolni őket. A munka dandárja reggel hattól kilencig van; ilyen­kor kell fürdetni, ágyruhát húzni, reggelit és gyógyszert osztani. A vizit után lehet egy kicsit lazítani, de ilyen­kor is figyelni kell a csen­gőre. Ha a betegnek vala­mire szüksége van, azonnal segíteni kell néki — mond­ja Andrea az ápolónői mun­ka legfontosabb tételét. Azért van olyan is, ami nehéz : idős embereket mos­datni, ágytálazni. A nővér­nek szó nélkül és mosolyog­va kell ezt is végeznie. — Nem lehet válogatni a munkában. Mindazt el kell végeznünk, amit a felnőtt ápolóknak. Ez természetes, s valamennyien számítot­tunk erre, amikor gyakor­latra jöttünk. Sok minden van viszont, amit itt más­képp kell végezni, mint ahogy az iskolában, a köny­vekből tanultük. Itt van pél­dául a fürdetés. A tan­anyagban a precízségre, a pontosságra helyezik a hang­súlyt, a mindennapi mun­kában pedig a gyorsaság a legfontosabb. Ez azonan nem mehet a minőség ro­vására — mondja Juhász Veronika. Szavait éles csengő szakít­ja félbe. A nyolcas szobá­ban valaki a nővért hívja. Beszélgetésre ilyenkor nincs idő, a legfontosabb a beteg. — Férfiak és nők egy­aránt fekszenek az osztá­lyon, a féri betegekké! azon­ban jóval könnyebb. Hama­rabb szót fogadnak, türel­mesebbek, jobban tűrik a kórház gyakran nem köny- nyű napjait — veszi át a szót ismét Halmos Mónika. — Nagy örömmel fogadtak bennünket az osztályon, or­vosak, betegek egyaránt, s ez nagyon jólesett. Szeret­nénk ezt a bizalmat a jó munkánkkal meghálálni. Egy percig sem érezzük, hogy mi még tanulók va­gyunk ebben a szakmában, ugyanúgy bírlak bennünk, mint a régi munkatársak­ban. Pedig azért van még mit tanulnunk. Minden új feladattól megriadunk egy kicsit; félünk, hogy elron­tunk valamit. Azt pedig ebben a szakmában nem le­het. Soha nem fogom elfe- Jejteni az első injekciót, amelyet egyedül kellett be­adnom. Mindent pontosan tudtam, mégis görcsbe rán- dult a gyomrom, amikor váratlanul megkérték, hogy adjak injekciót egy beteg­nek. Aztán ezt is megszok­tam. Sok mindent megtanulnák ez alatt a három hét alatt. Ha figyelnek, s komolyan veszik ezt a szép, de nem könnyű munkát. h. É. Mit ér az érettségi, ha nem számít? „Engem nem fognak kiké­szíteni. Nem hagyom ma­gam” — mondja nem titkolt cinizmussal egy harmadikos gimnazista, akiről osztály­főnöké így vélekedik: „Jó eszű a fránya kölyke, de nem hajlandó megfeszülni. Haragszom rá, mert a köze­pesnél többre képes, ugyan­akkor megértem: így tilta­kozik a túlterhelés, a maxi- malizmus ellen. Lazára ve- . szi a dolgot, csak azt tanul­ja meg, amihez kedve van.” Egyik hajtós osztálytársa így vélekedik: „Könnyű ne­ki! Megengedheti magának a lazítást, mert az érettségi után szakmára hajt. Mi, akik tovább akarunk tanul­ni, keményen küzdünk.” A laza fiú felmentő kifogást is fabrikált magának: „Ha a gyomromat megtörnöm, el­nehezülök. A fejemmel is így vagyok. Egyes órákon valóságos szellemi émelygés kerülget, mert vannak olyan tanárok, akik nem ismernek mértéket. Mindent belénk gyömöszölnének, még az ap­ró betűt is, mert soha nem lehet tudni, mikor lesz rá szükségünk...” A maximalista követel­ményekkel lépést tud tarta­ni a diákság színe-java, a kisebbik rész; a többség vi­szont közönybe süllyed, nem vállalja a harcot. Az egye­temekre, főiskolákra igyek­vők csak . a felvételi tár­gyakból készülnek. Csak a pontot érő jegyek fontosak számukra, az érettségi pe­dig'nem tartozik ezek közé. „Az érettségin elég arra tö­rekedni, hogy ne áruljon el nagy tájékozatlanságot az ember” — állítja egy ne­gyedikes gimnazista. Peda'- gógusvéleméhy szerint: az érettségi hasonlít a korcso­lya-világbajnokság gálájá­hoz, amelynek a helyezések szempontjából már nincs semmi jelentősége, de a jók azért igyekeznek ott is a le­hető legjobb kürt bemutat­ni. Világunkban az érettségi leértékelődése nem tartozik a legfájdalmasabb vesztesé­gek közé. Végül is diáknak, tanárnak egyformán jó, ha nem kell megfeszülnie. Azt meg miért akarnák „ke­resztre feszíteni”, aki nem akar továbbtanulni? Ennek ellenére örömmel fogadta mindenki azt a hírt, hogy ezután jobban akarnak épí­teni, alapozni az érettségi eredményeire. Országosan egységes vizsgarendszer be­vezetését tervezik. A felső­oktatást is képviselő függet­len vizsgabizottságokkal az GRÉTSY LÁSZLÓ DÖNTÖTT Magyarosabb cégtáblákat ! Amikor a hetvenes évek­ben elszaporodtak a „butik” vagy • „butique” feliratok, egy belkereskedelmi minisz­teri állásfoglalás arra szólí­totta fel- a tanácsokat, hogy ne engedjék használatukat. Helyüket azóta sokkal hang­zatosabb fantázianevek vál­tották fel. A shopok és a centerek, ahol mindenki íz­lésének megfelelően „shopin- golhat”. — Mennyire gyakçriak Kaposváron az ehhez ha­sonló üzletnevek, illetve mi­ként akadályozható meg a magyartalan fantázianevű cégtáblák kihelyezése? Mit tesz a városi tanács terme­lés- és ellátásfelügyeleti osz­tálya terjedésük megaka­dályozása érdekében? — Helyzetünket megköny- nyíti — mondja Gelencsér Ildikó osztályvezető-helyet­tes —, hogy 1986-tól kötele­ző bejelenteni az új, illetve a megváltozott bolt- és üz­letneveket. Még mielőtt föl­tennék a nem éppen olcsó cégtáblákat, szóban egyez­tetünk a kereskedőkkel. Észrevételeinket általában tudomásul veszik. A fél Nyelvészkedés a városi tanácson négyzetméternél nagyobb cégtáblákat a műszaki osz­tály mellett működő közte­rületi zsűri véleményezi. Ha nem javasolja az idegen el­nevezést és a kiskereskedő mégis ragaszkodik hozzá, nem adunk ki magánikeres- kedelmi igazolványt. — Jó pár olyan üzletnevet látok, amelyek valahogy mégiscsak idegenek. — Ilyet csak akkor enge­délyezhetünk, ha nincs ma­gyar megfelelője. Ezeknél az elnevezéseknél, illetve a meghonosodott és a magyar szavaknál az a leglényege­sebb, hogy utaljanak az üz­let jellegére, az ott vásárol­ható termékekre és ne le­gyenek zavart keltők. Is­mert például a női nevek használata, amelyből arra lehet következtetni, hogy ott divatárut kínálnak. Ha csak az árukört jelzik (cipő­bolt, virágüzlet stb.) egy­szerűbb a. dolgunk. Egy jól eltalált fantázianév a vevő­ket is jobban csábítja — ez­zel mi is tisztában vagyunk. De ez olyan legyen, amely nem sérti nyelvünk tiszta­ságát és nem megtévesztő. — Vannak olyan esetek, amikor önök is nehezen hozzák meg a döntést? — Például a Shell-;ben- zinkútnál lévő „Shop” és „Snack bár” feliratokat kénytelenek vagyunk elnéz­ni, hiszen az Interag cégnek erre engedélye van, hogy használja. A külföldről ér­kező látogatók érdekét is szem előtt kell tartanunk, akiknek csak kis része be-- széli vagy érti nyelvünket. A „Ring” falatozóval sem tudtunk mit kezdeni, „Sző­ri tóra”« mégsem magyarosít­hatjuk. A Vaszary kávéház esetében Grétsy László vé­leményét kértük ki, annak ellenére, hogy nem szerepel az elnevezésben idegen ki­fejezés. A Kossuth Lajos ut­cai üzlet esetében már „Tor­ka butik”-ból „Turka bolt” lett. B. A. érettségi venné át a felvé­teli vizsgák szerepét. Diákvélemény : „Valahogy férfiasabb tenne, ha ez a társadalmi beavatás, ez az útlevél egyfajta komoly erő­próba lenne, amelyért érde­mes megfeszülni, mert tétje van, mert számít. Nemcsak a továbbtanulásnál- venném figyelembe az érettségi mi­nősítését. Igazságtalannak érzem az alig-kettesék és a jelesek esélyegyenlőségét az elhelyezkedéskor,” Tanári vélemény: ,'Az érettségi értékcsökkenése a tanulók szemléletében, ma­gatartásában és munkájában is tükröződik. Nem érzik az érettségi vizsgákat eddigi tanulmányaikat lezáró, iga­zán nagy feladatnak, s ezért nem is készülnek föl rá megfelelően. Nem értik: mi­ért ez a nagy munkai vele, ha nincs rá szükség, ha je­lentéktelenné tették. Az ér­tékvesztés akaratlanul is rosszul hangolja a tanárok felkészítő tevékenységét, ér­tékelő, javító munkáját, ön­vizsgálatát is. Lehet-e ne­velői lelkiismeretességgel, felelősségtudattal dolgozni azért, aminek jelentéktelen­sége tanár és tanuló előtt egyaránt nyilvánvaló?” A lazaság, a megfeszülé- sek nem vállalása nem fér­fias magatartás. Ezt még azok is belátják, akik imád­ják a kényelmet, mert érzik, hogy erre később csak ráfi­zetnek. Nem véletlen, hogy az újfajta minőségekért, az oktatás hatékonyságáért ma már a fiatalok is perleked­nék. Az országos diákparla­ment például levéllel for­dult az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságá­hoz. Arra kérték a képvise­lőket: a jövő évi költségve­tési törvény tárgyalásakor annak szellemében vizsgál­ják az oktatásra fordítandó kiadásokat, támogatásokat, hogy a kibontakozási prog­ram végrehajtása elképzel­hetetlen az általános, a 'kö­zépfokú és a felsőfokú okta­tás jelenlegi helyzetének gyökeres megjavítása nél­küli Zágoni Erzsébet TV-NÉZÓ VADCSAPÁS Farkast lőtték Bács-Kis- ikun megyében. Ez a hír méltán kelti föl a lakosság figyelmét. Érdekli az embe­reket: honnan jött az állat, mi szél hozta a mi vidé­künkre, s ezenkívül még megannyi információ közlé­sére nyílik tehetőség. A Tévé Híradója sem volt rest, azonnal leutazott stáb­jával, hogy a 'helyszínen győződjék meg a történtek­ről. Már ez is jelzi az ese­mény fontosságát, hiszen nem körzeti tévés kollégá­ikra bízták a tudósítás elké­szítését, hanem nagy tapasz­talatokkal rendelkező fővá­rosi munkatársakra. S jól is tették, hogy le- uitaztak, ment ott derült ki: a farkas nem egyedül jött, hanem társa is volt, csak a nőstény farkas nem került még puékavégre. Tovább színesedett a hír azzal, hogy a párnak három kicsinye is előkerült, ezek közül kettőt sikerült befogni, egyet me­nekülése közben agyonlőt­tek. Az érdekes riportból megtudták, hogy a farkasok valószínűleg Romániából menekültek az Alföldre. A szakemberek szerint az éhség hajtotta vadban bő­vebb vidékekre az állato­kat; a kánaánt aztán Bács- Kiskunban találták meg. S hogy milyen jól sikerült le­telepedésük, bizonyítja a há­rom utód. 'Egy dologgal azonban nem számoltak szegények. Azzal, hogy ezen a vidéken nem lehet farkaslkodni. Legföl­jebb róka tehet itt a vad, farkas semmi estre sem. Időnként előfordul, hogy egy-€gy medve téved orszá­gunkba, azt is hamar lelö­vik? Ilyenkor közldlk aztán, hogy erre azért van szük­ség, mert nincsenek meg a feltételei annak, hogy ezek az állatok nálunk éljenek. Felborítják a biológiai egyensúlyt. így a nálunk nem honos nagy ragadozók letelepedése lehetetlen. A Viszonyaink olyanok, hogy gátat szab­nak az effajta terjeszkedés­nek. Mert mi is lenne, ha erdeinkben föltűnnének • a farkasok. Egy rettegés vol­na vadjaink élete. Szarvasa­inknak nemcsak az ősszel menetrend szerint érkező bénkdlövőfctől kellene félni­ük, hanem — egész évben — a ragadozóktól is. Merő egy félelem volna az életük; azt meg igazán nem kíván­hatjuk tőlük, hiszen ősszel a legjobb formájukat kell mutatni. Még szerencse, hogy akad­nak éber puskás' emberek, akik meg tudják különböz­tetni az igazán veszélyes va­dat a szelídtől, s százszáza­lékos biztonsággal lövik ki, nem kis lélekjelenlétről téve tanúbizonyságot. A mostani eset azért elég rendhagyó. Farkas házaspár ritkán ér­kezik hozzánk, ráadásul utó­dokkal. Ha voltak is eddig vadak, azok csak magányos farkasok voltak, könnyen elbántak velük. Most azon­ban a kicsik állatkertbe ke­rülnek. Mert szervezett for­mában, rács mögött, már természetesen szükségünk van a farkasra; ráadásul nem kell megvennünk valu­táért. A farkasmama — mint a tudósításból kiderült — most valószínűleg a farkastörvény értelmében új lakóhelyet ke­res. A törvény ugyanis azt jelenti, hogy ahol sérelem és sokk éri az állatot, arról a helyről elmegy. Érdekes mozzanata ez a farkasok életének. Elgondolkodunk rajta mi emberek, hogy mi lenne, ha minden állat így gondolkodna. Űzött vadak egyetlen nagy vándorlásá­nak lennének színterei erde- ink. Szerencsére nem min­den állat gondolkodik így. Ezért aztán az erdőkben nyugalom van. Madarak fü­tyülnék, csúszómászók csúsz- nak-másznak, hangyák dol­goznak. Ezt az egyensúlyt nem tanácsos hát megbonta­ni. Sem a medvéknek, sem ,a farkasoknak. Varga István A rejtőzködő szobrok Fischer György kiállítása a múzeumban 'f Szép ívelésű, letisztult for­mák, az emberi karaktert leginkább egy-egy jellegze­tes mozdulatban feloldó megjelenítés jellemzi a fia­tal szobrászművész, Fischer György alkotásait. A Pécsi Művészeti Szakközépiskolá­ban Rétfalvi Sándor, a bu­dapesti Képzőművészeti Fő­iskolán Somogyi , József szobrászművész tanítványa­ként diplomát szerzett alko­tó 1982-ben nyerte el a D erkov its- ösztön díj at. Zalaegerszegen mutatko­zott be először 1984-ben ön­álló kiállításon. Az idén a dunántúli tárlaton is ki­emelkedő sikerrel szerepelt alkotásaival. A XX. század neves szobrászegyéniségei­nek, Giacomettinak és Hen­ry Moornak a hatása érző­dik munkáin. Az előbbi mesterre a légies könnyed­séget és az elesettséget egy­aránt kifejező nyújtott vég­tagok emlékeztetnek, míg Henry Moortól a kompozí­ció 'lendületes enységét örö­kítette át Fischer György. Fehér és színezett, gipszbe vagy bronzba öntött figuráit nevükön nevezi. Gulácsy, Pilinszky, Csontváry — ol­vashatjuk a szobrok mellé helyezett papírlapokon. Ám az alkotásokon nem a költők és festők realistán megjelenített portréit látjuk viszont, hanem egyéniségü­ket, a művészetben megha­tározó szerepet játszó 'ka­rakterüket formázza meg a művész. Léda alakja bizarr pózban, egy lábon, szép ívelésű tes­tének hangsúlyozásában a költőt megihlető örök asz- szonyt képviseli. Daphnis és Cloé halhatatlan szerelme a két egymás felé ívelő test szép kompozíciójában jele­nik meg, s ehhez méltó ke­retet ad a romantikus, ová­lis háttér. Fischer György alkotásai szemlélődésre, gondolkodás­ra késztetnek. A Somogy Megyei Múzeumban tekint­hetők meg. V. A.

Next

/
Thumbnails
Contents