Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-28 / 153. szám

1988. június 28., kedd Somogyi Néplap 3 Vezető beosztásba kerülnek a fiatalok Ifjúsági parlament a Balaton Fűsiértnél Átlagon felül A szavak Sokak véleményével azo­nos a megállapítás: határo­zottabb lett a közvélemény bizalma a sorsunkat irányí­tó politika iránt az országos pártértekezlet óta. Meteoro­lógiai kifejezéssel élve, ki­tisztultak a felső légköri vi­szonyok. Múlhatatlan köte­lessége most már a társada­lomnak, hogy a közbülső szinteken is fölerősödjék a cselekvési akarat. Nincs mentség a további tétovázásra. Eddig is ké­nyelmesség volt a tolerált önigazolás, hogy „meg kell várnunk, amíg kivehetőbb irányvonalat látunk magunk előtt”, de a további tétlen­ség végképp tarthatatlan. A követelmények világos, egy­értelmű fogalmazásban áll­nak előttünk. Elég a szavak mágiájából! Mert amennyire igaz, hogy „kezdetben vala az ige”, annyira kiábrándító, ha pél­daadásra kötelezhető embe­rek csupán a szájuk fárasz- tásával helyettesítik a való­di fáradozást követelő köte­lességek teljesítését. Nem lehet minden bajun­kat a rossz cserearányokból, a világgazdaság szántunkra kedvezőtlen folyamataiból származtatni — erre már rájöttünk! Annak, hogy egy bérház felújításánál súlyos milliókat büntetlenül lop­hattak el a közvagyon fosz­togatói, semmi köze az acél, az alumínium és a vegyi áruk világpiaci árához. An­nak viszont, ahogyan a köz­élet felelősei reagálnak az esetre, annál több köze van a kiábránduláshoz, a meg- keseredés terjedéséhez, a helyi lakosok tízezreinek felháborodásához. Becsületes, nehéz helyzet­ben kipróbált emberek le­vélben hívták föl a figyel­met a nyíltan és nagyban űzött lopásra. A fórum, ahová a kollektív panasz érkezett, természetesen fog­lalkozott az üggyel, Olykép­pen, hogy az illetékes terü­letfelelős, akit megbíztak a botrányos helyzet „szigorú” vizsgálatával, ki sem tette lábát az irodából. Ellenőrzés helyett telefonon fölhívta a fosztogatókat alkalmazó vál­lalat igazgatóját, s megkér­dezte tőle, igaz-e, hogy lop­ják az anyagot a kérdéses építkezésen? Afelől viszont senkinek ne legyen kétsége, hogy a legközelebbi testületi be­számolóban látszólag nagy nyomatékkai, valójában képmutatóan ostorozták az ellenőrzés hiányosságait, a felelőtlen anyaggazdálko­dást, sőt a köztulajdon dézs­málását. A beszámolót jegy­zőkönyvestől irattárba tet­ték, szabatos iktatással. „Megtörtént” a szükséges lé­pés a köztulajdon védelmé­ért, a tolvajok pedig lopták tovább a cementet, a gáz- és vízvezetékcsöveket, a fa­anyagot és minden.elképzel­hető matériát, ami szüksé­ges az építkezésekhez. Az ilyen alibi harcot kö­zös kötelességünk lehetet­lenné tenni. Nyomatékosan követeli tőlünk társadal­munk állapota, hogy tették­kel teremtsük meg a szavak hitelét. Amikor még nem tudjuk, miként is cseleked­jünk, akkor az irányadó gondolatokat megfogalmazó beszéd a tett. De ha már megfogalmaztuk ezeket a gondolatokat, akkor er­kölcstelenség lenne a puszta ismételgetésükből — vagyis munkahelyettesítő és a fe­lelősségvállalást megkerülő kisajátításukból élősködni. Ne feledjük: az új fogalma­zásmód vállalói a népszerűt­len dolgokat is ki merték mondani — az igazat az elő­rehaladás érdekében. Megsokasodnak gondja­ink, ha a közbülső szinteken a tettekért felelős emberek továbbra is ragaszkodnak a rosszul értelmezett népsze­rűséghez. Kiknek a szemé­ben akarunk népszerűek becsülete lenni? Azokéban-e, akik egy torzult helyzet haszon- élvezői vagy szókéban, akik nem tudnak ugyan vala­mely „szívességgel” a hasz­nunkra lenni, de társadalmi hasznosságuk nagyobb, mint a csak önérdeket hajszoló ügyeseké. A cselekvési kötelesség most annyit jelent, hogy megköveteljük a tisztázott normákhoz igazodó munkát, a tetteket középpontba állí­tó vezetési stílust, még ha a testi-szellemi tunyasághoz szokottak ezért morognak is. Ha nem tűrjük el a lazsá­lok, a cinikusok, a kis tel­jesítményű nagyhangúak lé­péselőnyét. Ha összefogunk azokkal az emberekkel, akik tudnak, akarnak dolgozni, mérnek teljesíteni, akik va­lósággal kiéhezettek vezető­ik következetességére és közvetlenségére, bizalmat várnak és kínálnak, s ugyanaz a jófajta elégedet­lenség ösztönzi őket, ami ma az ország sorsát kézben tartó politikai akaratot jel­lemzi. Igen, cselekedni — s van­nak, akiknek a cselekvést számvetéssel, kíméletlen ön­vizsgálattal kell kezdeniük. Az eldugott fakitermelőhe­lyektől a fényes áruházak reklámajándékain át a so­ron kívüli üdülési beutaló­kig. Vagyis: első teendő, hogy mit nem szabad cse­lekednünk, akár favágók vagyunk, akár fővárosi ke­reskedelmi ellenőrök vagy országos hatáskörrel rendel­kező valakik. S ha tisztáz­tuk a magunk Lelkiismeretá- vel, hogy mi az, ami tiltott vagy éppen csak ízléstelen cselekedet, ha helyreáll az életbevágóan szükséges tet­tek becsülete, ez lesz a ha­laszthatatlan cselekvés, ■ a közéleti hitelesség, a morá­lis egyensúly biztos táma­sza. 1988 nem úgy vonul be a gazdálkodó szervek, vállala­tok, szövetkezetek emlék­könyvébe, mint a gazdálko­dásra legkedvezőbb év. Gon­dokkal küzdenek az üzemek, elsősorban a szövetkezetek. Talán ezért is lepődtünk meg, amikor Kovács András, a .tabi Vegyesipari Kisszö­vetkezet elnöke elégedetten tekintett vissza az első félév eredményeire. — Valóban nehezebb év­nek néztünk elébe, de az in­dulás jobban sikerült az elő­ző éveknél. Ennek a legfon­tosabb oka, hogy a dolgozó­ink komolyan vették a meg­változott követelményeket, felnőttek a feladatokhoz, a mérnököktől a munkásokig. A Balaton Fűszért ezer dolgozója közül 43 százalé­ka 30 éven aluli. így ha a Fűszért szóba kerül, a fia­talokról is szó van. Az el­múlt 14 év alatt hat alka­lommal rendeztek ifjúsági parlamentet, s e fórumokon nemcsak a gazdálkodást, a vállalat eredményeit tekin­tették át, hanem a fiatalok problémáit, munkáját is. Ifjúsági parlamentet tar­tottak tegnap délelőtt az MTESZ kaposvári székházá­ban. Vitaindító előadásában Dévényi Zoltán, a vállalat igazgatója elmondta: a Ba­laton Fűszért jövője a fia­taloktól függ. Négy évre visszatekintve — akkor volt a legutóbbi ifjúsági fórum — hangsúlyozta, hogy az ak­kori parlamentben kijelölt célokat elérték a fiatalok. A vállalat a szervezettség és a technológia javítását tűzte ki célul; azóta korszerűsí­tették zalaegerszegi, boglár- lellei és siófoki egységeiket, Kaposváron raktárházait épí­tettek és önkiszolgáló rend­szerű fogadóteret. Megvál­toztatták a technológiát, több millió forintért gépe­ket vásárolták, korszerűsí­tették és gépesítették az ügyvitelt. Egy hosszabb be­ruházási időszak zárult le három áruház — a Pátria, a Fortuna és az Oázis — át­adásával. A fiatalok nem­csak munkával járultak hozzá a jó eredményekhez (a négy év alatt 6 milliárd fo­rint az áruforgalom, 310 millió forint a nyereség), hanem tanulással és politi­kus magatartással is. Éven­te a dolgozók egytizede vesz részt oktatásban, 50 segéd­munkás a közelmúltban vet­te át a szakmunkás-bizo­nyítványát. A generációs váltás már lezajlott a Fű- szértnél: négy év alatt het­ven fiatal került önálló ve­— Jelentek-e meg új ter­mékekkel az idén? — Vannak új termékeink, de nem ebben az évben fej­lesztettük ki őket. Ilyen az új gázkazánunk, a Kapos— 25. Nagyon jól bevált, főleg családi házak fűtésére. So­kan építkeznek magánerő­ből, s még mindig a gázfűtés a legolcsóbb és a legtisztább. Az ára sem elérhetetlen: ke­vesebb, mint húszezer forint. Fűti a lakást és folyamato­san melegvízellátást biztor sít. Eddig 550 darabot ad­tunk el, és várhatóan nő iránta a kerestet. — Belföldön tehát megy az üzlet. A jó kereskedő azonban a külföldi piacot is kutatja, főként a tőkés pi­acot. zetői munkakörbe. A válla­latnál szinte az a ritka, ha egy 25—28 éves felsőfokú végzettségű munkatárs nincs valamilyen felelős vagy vezető beosztásban. Az elemzésben az igazgató rá­mutatott: a vállalat fiataljai politikusán, energikusan építik a Balaton Fűszért jö­vőjét. A vitaindító után egy­mást követték a hozzászó­lók. Kesztyűs Anna, a bog- lánlellei fiók munkatársa el­mondta: a szervezés és az egységesített munkaidő megszüntette a feszültsége­ket. A Balaton-parti közös­ség egyik fő jelszava a ru­galmasság. A bérekről szól­va megtudtuk: évente 8—10 százalékot emelkednek. (El­hangzott: négy év alatt 49 000 forintról évi 80 000-re nőtt a fűszértesek átlagkere­sete.) A nagykanizsai rak­tárház KISZ-titkára, Hege­dűs Edit kiemelte: minden lehetőséget meg kell ragad­ni a Fűszért munkájának javítására. Az egykori Fű- szértből az évtizedek során export—import jogú nagy- vállalat lett, ám a személyes ötlet, a kollektíva emberar­cú munkája továbbra is nél­külözhetetlen. Ezt bizonyít­ja az is, hogy a kanizsai fia­talok minden évben elnye­rik a KISZ KB valamilyen rangos elismerését. A zala­egerszegi Fitos Zsuzsa a le­hetőségek és a tervszerűség javításáról, a lakáshoz jutás feltételeinek jobbításáról szólt. A több tucatnyi felszóla­lás esszenciáját Bakos Sán­dor siófoki munkatárstól hallottuk: a Fűszért mun­kájával országosan példás eredményt ért el. Ez az örökség az, amelyet köte­lességük a fiataloknak to­— Mi is sokat törtük a fe­jünket, milyen áruval lehet­ne betörni Nyugatra. Aszta- losüzemünknek volt szabad kapacitása, megkértük a kül­kereskedelmi vállalatot ad­janak ilyen jellegű megbí­zást. Azt tanácsolták, pró­báljunk meg bútort, ponto­sabban úgynevezett „kony­haszettet” gyártani, s mond­ták, melyik céggel vegyük föl a kapcsolatot. Ezután már gyorsan peregtek az esemé­nyek, s a BNV-re is készült mintadarab. Megfelelő csa­vart azonban sehol nem kap­tunk, így darabokban vittük a kiállításra. A vásárlónak így' is tetszett, olyannyira, hogy Bécsbe utazott csava­rokért. Létrejött a megálla­podás, és azóta már 65 da­rabot szállítottunk. Érdek­lődik utána Ausztria és az Egyesült Államok is. Remé­lem, sikerül a megállapodás. — Ezek szerint probléma­Az ipari termelés növeke­dése a 80-as évek kezdete óta alig haladta meg az évi egy százalékot, s ami na­gyobb gond, a kívánatos szerkezetváltás sem követke­zett be. Az emberek több­sége annyit szűr le ebből, hogy baj van az iparral. So­kan úgy vélik: a magyar ipar mankókon áll, s nem a saját lábán. Az efféle sommás ítéletek valótlansá­gát mutatja, hogy a mintegy 200 milliárd forintot kitevő költségvetési támogatásból az ipar csak 40—50 milü- árdot kap, miközben az ipa­ri vállalatok évente 150 mil­liárd forintot fizetnek be az államkasszába. Ráadásul eb­ben az ágazatban a legerő­teljesebb a támogatás le­építésére való törekvés. A jövő évtől megszűnik például a bányászat állami támogatása, s három éven belül fokozatosan a legna­gyobb összegeket fölemész­tő kohászaté is. Sokan tud­ni vélik, hogy a kormány csak azért húzódozik min­den támogatás azonnali megvonásától, mert tart a munkanélküliség feszültsé­geitől. Valójában nem erről van szó. A támogatás azon­nali megvonása ugyanis nem versenysemleges helyzetet, hanem egyenlőtlen verseny- feltételeket hozna. A válla­latok ugyanis nem egyenlő mértékben részesedtek a tá­mogatásból, ezért eltérő az eszközellátottságuk és a mű­szaki színvonaluk is. A rajt­nál nem feltétlenül az in­dulna a legkedvezőbb hely­zetből, aki a legeredménye­sebben dolgozott. Ezért nem­csak a szerkezetváltás, ha­nem a támogatási rendszer átalakítása is csák folyamat­ként képzelhető el. A változtatás eltökéltségét . a múlt év nyarán meghir­detett stabilizációs és kibon­takozási program bizonyítja. Az őszi országgyűlést köve­tően mindenki azonnali tet­teket várt,- ám elsősorban mástól, s leginkább „felül­mentes lesz a második félév is? — Nem egészen. Minket is érint az alapanyaghiány és -drágulás. Szerencsére nem ■gyakori a fennakadás, azt hiszem, sikerül teljesíteni a tervünket. Szeretnénk to­vábbfejleszteni az üzemet, különböző .berendezéseket kell vásárolnunk. Jó lenne, ha saját bemutatótermünk is lenne, ez elősegítené, hogy kialakítsuk az állandó vevő­kört. A beruházásokkal pe­dig olcsóbban, jobb minősé­get akarunk előállítani, mert csak így lehet fönnmaradni. — Az eddigi eredmények jobbak a tervezettnél, a 26 millió forint bevétel megha­ladja a várt összeget. — Üj fejlesztéseink is van­nak. A tenvek már elkészül­tek, az üzletet megkötöttük. A technikai feltételek is ad­va vannak, most már csak •dolgozni kell... V. O. ről”. S bár tény, hogy a megújulás lehetőségeit min­denkinek a saját munkate­rületén kell keresnie, az is, hogy a szabályozórendszer változtatása elodázhatatlan. Hogy miként, látszólag egyszerű. Az ipar megúju­lását jelentő műszaki fej­lesztéshez források kellenek. Ahhoz, hogy a vállalatoknak több pénzük maradjon, in­dokolt a kötöttségek oldá­sa, az elvonás mérséklése. Csakhogy ehhez jelentős költségvetési tartalékokra van szükség, ez viszont hi­ányzik. A bűvös kör itt lát­szólag bezárul. Az Ipari Mi­nisztérium egy olyan újsze­rű tervet dolgozott ki, amely — egyelőre szűkebb vállala­ti körben — jelentős húzó­erőt szabadít föl. A legjobban működő vál­lalatoknak január 1-jétől tel­jes gazdálkodási szabadságot kívánnak adni. Jövedelmü­ket korlátozás nélkül fordít­hatják tőkés importra, be­ruházásra vagy akár bérfej­lesztésre. Hasonló kezdemé­nyezés korábban is volt, csakhogy az egyes termékek­re és nem az egész vállal­kozásra terjedt ki a ked­vezmény. Kiderült azonban, hogy a legkelendőbb ex­porttermék nem mindig a legjövedelmezőbb, s hogy az azt gyártó vállalat nem fel­tétlenül a legjobb. Ráadásul a kedvezőbb feltételekről korábban egyes kormány- szervek döntöttek. Az új el­képzelés szerint e kedvez­ményt az átlagon felül tel­jesítő vállalatok automatiku­san élvezik majd, bármifé­le pályázat vagy minisztéri­umi kilincselés nélkül. Kérdés, hogy melyek te­kinthetők átlagon felüli vál­lalatoknak s hogy ezt ki döntse el. Nos, a döntéshez nincs szükség bizottságokra. Ha ugyanis egy vállalat jö­vedelmezősége például két­szerese az iparág átlagának, tőkés exportja támogatás nélkül is átlagon felül ered­ményes, ha termékeiért a fejlett országok készpénzzel fizetnek, s ha e termékek­kel kapcsolatban nem érke­zik minőségi kifogás, akkor a vállalat biztosra veheti, hogy bekerül a „kiváltságos körbe”. Eldönteni csupán azt kell, hol húzzák meg a kü­szöböt, s hogy a költségve­tés hány ilyen vállalat mű­ködését bírja el. Ha kez­detben csak a legjobb 50 vállalat kapja is meg a le­hetőséget, olyan kiválasztó­dás indul meg, amely pár éven belül magával húzza az egész ipart. A dinamiku­san fejlődő vállalatok ugyanis fokozottabban hoz­zájárulnak az állami költ­ségvetés egyensúlyának ja­vításához, s így egyre több forrás képződik ahhoz is, hogy újabb sikeres vállala­tok kaphassanak zöld utat. Mindez csak egy a java­solt jövőbe mutató kezde­ményezések közül. Az Országgyűlés követke­ző ülésén az ipari minisz­ter számol majd be a szer­kezetváltás feladatairól, ar­ról: milyen gazdaságpolitikai feltételek közepette biztosít­ható, hogy az ipar elmoz­duljon jelenlegi helyzetéből. Bíró Ferenc Amerikai ajánlat a telefonhálózat fejlesztésére Az Egyesült Államok-beli . VSI (Vision Systems) cég be kíván kapcsolódni a ma­gyarországi telefonhálózat- fejlesztési programba. Az amerikai vállalat tegnap a Fórum Szállóban megrende­zett szimpóziumon mutatta be az érdekelt magyar szak­embereknek aiz általa kifej­lesztett, vezeték nélküli, mikrohullámú telefonháló­zati rendszert. Jelenleg 300 ilyen rendszer működik már a világ különböző országai­ban, amelyekből 180-at a VSI tervezett. Gerencsér Miklós-----------------------------------------------------------------------------­L eleményt szült a nehézség KELENDŐEK A GÁZKAZÁNOK vábbvinniük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents