Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-02 / 131. szám
1988. június 2., csütörtök Somogyi Néplap 5 Az akarat nevelése Létezik-e akarati nevelés? Az akarat tulajdonképpen elhatározás, ami egy cél elérésére, tevékenységben nyilvánul meg. Vagyis csak akkor van akarat, ha van cél is. Az akaratot önmagában nem lehet nevelni, csak tevékenység (cél) útján. Az akarati nevelést mindenekelőtt a személyes érdek, az érdeklődés befolyásolja. A célok változhatnak, az indítékok rendkívül sokfélék lehetnek. V Az akarati nevelés két legfontosabb módszere a buzdítás (serkentés), és a kihívás (versenyszellem). A buzdítónak személyiségilleszkedőnek kell lennie, s a célnak, amire serkenteni akar, feltétlenül egybe kell esnie a gyermek érdeklődési körével. A versenyszellem nemcsak a gyerekek egymás közötti viszonyában vagy a gyerekfelnőtt kapcsolatban érvényes, hanem úgy is, hogy a környező világ intéz „kihívást". Ezt vagy elfogadom, vagy nem. A kisiskolás minden eszközt felhasznál saját céljai elérésére, a felsőtagozatos diákok azonban már képesek szabályozni akaratukat. Fontos rugója a kihívás a szellemi fejlődésnek. Az ezzel kapcsolatos kudarcokat vállalni kell, hiszen ezek beépülnek a gyermek tapasztalatrendszerébe. A serkentés nem lehet erő- szakös, hivalkodó, tudniillik feltételezi, hogy mindkét fél ismeri a célt és az oda ye~ zető utat. A buzdítás előnyei mellett feltétlenül szólni kell annak hátrányairól, a buktatókról is. Érdemes felvillantani a gyerek előtt a nehézségeket is, amelyek tanulsággal járnak, sőt újabb indítékokat adhatnak. A kihívásnál a csendes versengés ér többet. A legértékesebb természetesen az önmagunkkal való versenyzés. Akkor is kipróbáljuk magunkat, megoldunk feladatokat, ha erre -mem várunk csak saját magunktól elismerést. A megegyezés után elemezni kell a „vesztes" nyereségéit, sőt azt kell túlsúlyba helyezni. El kell érni, hogy a vesztes „ez lett belőle, lemaradtam” — jellegű kijelentése helyett inkább kreatív kérdéssel zárja a versenyt. „Mit lehet csinálni a »vereség« tényei vei?” Végül szólni kell az úgynevezett „becsületszóról”. Hányszor hallhatjuk gyermekeink körében : becsületszóra megteszem. Ez a becsületszó lényegében kihívás, saját maga számára. A győzelem ebben az esetben nem a végrehajtott tevékenységben, hanem az erkölcsi cél elérésében van. A tevékenység „csak" eszköz egy nem konkrét erkölcsi cél elérésére. A „becsületszóra” végrehajtott pozitív cselekedetek igen értékesek, erkölcsnevelők. A buzdítás bármelyik életkorban alkalmas módszer az akarat nevelésére. Különösen ajánlott kisiskolás korban, de máskor sem feledkezhetünk meg róla. A kihívás (versenyszellem) azonban csak 11-12 éves kortól eredményes. Ekkor tud már mérlegelni (belátni), és a számára kedvezőtlen tapasztalatokat is képes inspirációvá alakítani. A „becsületszóra” végrehajtott cselekedeteket bizalom és tisztelet alapján kell értékelni, és fel kell hívni gyermekeink figyelmét arra, hogy csak indokoltan használják ezt a szép fogadkozásunkat. Szolnoky Kálmán Angol koreográfus a színházban Egy hónap a kaposváriakkal Az elmúlt hetekben naponta két órán át komoly táncpróbák részesei voltak a kaposvári színészek. Egy-egy alkalommal tizenöten—húszán is próbálták elsajátítani a stúdiószínpadon azokat a lépéseket, amelyeket Berney Bardsley tanított a résztvevőknek. A fiatal angol hölgyet arról kérdeztük, vajon miféle kalandos úton jutott Kaposvárra? — A kaposvári színházzal Julián Rián keresztül kerültem kapcsolatba, aki jelenleg a társulat dramaturgja, s előtte tíz évig Nagy-'Britanniában élt. Az ő közbenjárására jöttem ide, mert érdekelt ez a munka. Otthon a londoni nemzeti színházban dolgoztam színészekkel, aztán egy nagyon sajátos londoni színházban, a Clean Break-ben is tevékenykedtem. — Ez magyarul talán legjobban tiszta lapnak fordítható. — Kik játszanak ebben a társulatban? tudnak ugrani. Érdekes viszont, hogy a líraibb mozzanatokra a britek fogékonyabbak. Természetesen ez nem általánosítás akar lenni, hiszen csak azokra igaz, akikkel dolgoztam. — Végezetül engedjen meg egy személyes jellegű kérdést. Amennyire szerény angol nyelvtudásom elégséges ehhez, úgy ítélem meg, hogy az ön keresztneve férfinév. — Ó, igen, ez a harcos fe-> minista koromból való. Ráadásul az öcsém neve, csak én is felvettem, mert olyan -jól rímel a családnevünkre. — S nem kockáztatta ezzel azt, hogy tévedésből beviszik katonának, aztán már hiába nem zörög a haraszt, ha fújja a szél? Barney mosolyog, s azt mondja, hogy ez nem jutott eszébe. Így tisztázva a dolgokat, megállapodunk, hogy csütörtökön háromkor találkozunk a színházban, mert utolsó foglalkozásként a társulat tagjai bemutatják, hogy mit dolgoztak egy hónapon át. V. I. Jereváni népi együttes Kaposváron Zene dudukra és sövire Ismerkedés az ország nevezetességeivel Érdekes előadásra szólt a meghívó kedd estére a kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központba. A Vaspuragan nevű örmény népi együttest láthatta a szép számú nézőközönség. Előzetesen nem sokat tudtunk meg a csoportról, csak annyit, hogy Jerevánból érkeztek, s nem hivatásos az együttesük, hanem mindany- nyian saját gyönyörűségükre táncolnak, zenélnek, énekelnek. Aztán, az -első néhány szám után megbizonyosodhattunk arról:'a színvonalon nem látszik meg, hogy „amatőrök”. Nagyon összeszokott együttes benyomását keltette például a zenekar — amely az együttes lelke volt —, s nekünk, magyar nézőknek érdekességként szolgált a mi tájunkon szokatlanul csengő zene. Annál is inkább, mert a magyar népzenében nem használatos hangszerek szólaltak meg. Így a thar, a duduk, a sövi, a kanancsa és a dohol — megannyi jellegzetes örmény népi hangszer. A nagy sikerű előadás fénypontja volt az a tánc, amit az örmény csoport a magyar vendégszereplés kedvéért tanult be: egy csárdás lépéskombinációból álló koreográfia. A közönség nagy tapssal jutalmazta az előadást. Az együttes működéséről bővebbet annak vezetője, Oganeszján Garnyik - mondott az est után. — A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és az Ibusz által közösen szervezett tu- ristaúton vagyunk most Magyarországon. Jártunk már Bulgáriában, Romániában is. A Vaspuragan név egy ősi örmény tájegység neve. Csoportunk amatőrökből áll, akik valamennyien szeretik és ápolni akarják az örmény hagyományokat. Mindarínyi- an egy jereváni taxivállalatnál dolgozunk, s a szabad időnkben~^róbálunk. Május 23-án érkeztünk Magyarországra, megnéztük a leghíresebb műemlékeket, tájakat. Két fellépésünk volt éddig, egy a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában, egy pedig Győrött. A csoport a keddi kaposvári program keretében megtekintette a Kapos Volán Vállalatot, s kicserélték — két közlekedési “ vállalatról lévén szó — tapasztalataikat. Az örmény csoport tagjai néhány napot még Siófokon töltenek, aztán Székesfehérvár nevezetességeivel ismerkednek, mielőtt visszatérnének szülőföldjükre, a napfényes örmény- országba. — Az elhangzott dalok nagy része is a hazai tájról szól — mondja az együttes vezetője. Népdalaink, ősi költészetünk állandó ihletője emellett a török ellen tartó háromévszázados harc, és természetesen a szerelem. Hogy milyen erősen élnek ezek az érzések az örményekben, arról az előadáson kaptunk hű és jellemző képet. Agadzsanjan Ruzanna szép éneklése mellett Oganeszján Garnyik nagy átéléssel előadott költeménye nyerte meg leginkább a közönség tetszését. Azonkívül, hogy ízelítőt kaptunk az örmény nyelv szépségéből, dallamos hangzásából, talán nem túl merész . az állítás : rokonnak is érezhettük. Hiszen az előadói hevület mintha csak a Velszi bárdok mondanivalóját tolmácsolta volna örmény nyelven. A gyanús diák — A színház minden tagja nő, és valamennyiükben közös, hogy előtte megjárták a börtönt. Ez amolyan átnevelő is, ahol iszigorú esztétikai mércével mérve is komoly produkciók születnek, és ez segíti az egykori elítéltek beilleszkedését a társadalomba. Nagyon jó és szép eredményeket tud maga mögött a színház. A színészek itt táncban mondják el azokat az élményeket, amelyek a börtönben estek meg velük. így vezetik le indulataikat, érzelmeiket. — Akkor ezt fölfoghatjuk egy futballszurkolást helyettesítő intézménynek is? — Igen, mert sajnos a szurkolók agresszivitását szintén hasonló indítékok mozgatják. Sok oka van ennek természetesen, elsősorban a gazdasági válság okozta megannyi megpróbáltatás. — Térjünk vissza a munkára. Mennyiben más a magyar színészekkel dolgozni, mint az angolokkal? — Mikor eljöttem hazulról, biztos voltam abban, hogy én is sokat fogok tanulni. Ez igazolódott is. A lényeges különbség az, hogy az angolok nagyon is a szájukra hagyatkoznak, míg a magyarok jól dolgoznak a testükkel. Azt figyeltem meg, hogy a magyarok erősebbek, ruganyosabbak is, például sokkal magasabbra M. Aradi Sándor, a III/A osztályfőnöke ott ült a pálya melletti dombon, és éppen a diákjai futballmérkőzését nézte. A honvédelmi nap keretében most mérkőzött egymással a harmadik A és B. Az övéi, az ások már kettő nullra vezettek. És persze ki rúgta mind a két .gólt? Mondanom se kell — dünnyögte magában M. Aradi —, hogy Bo- ross, ez az utolérhetetlen, ez a mindenki kedvence, akit ő azonban nem szívelt, mert nem olyan diák, mint a többi, nem illeszkedik bele a sorba. Ennek minden tanár fölül, mondhatnám beugrik, mind azt .hiszi róla, hogy valami rendkívüli lénynyel van dolga ... Mert képzeljék el — folytatta magában M. Aradi, mintha konj ferencián volna —, ez a Bo- ross (akinek nem elég még a nevében sem az egy s) az osztály legjobb tanulója! Mit az osztályé! Az egész iskoláé! Gondolják csak meg: tiszta jeles! Mindenből ötöse van: a biológiától kezdve a nyelveken át a testnevelésig! Hát van ilyen diák? Nem gyanús ez? Nem felháborító ez? És ez így megy már az első osztálytól kezdve, amióta belépett az iskola kapuján. Az osztályfőnök visszaemlékezett egyetemi éveire, amikor neves professzorai kifejtették, hogy az csak afféle kapitalista szemfényvesztés, a protekcionizmus egyik jelensége, hogy van tiszta jeles diák is! Dehogyis van ilyen! Ezt az arisztokratizmust a pedagógiában tűzre kell vetni! És, ha esetleg ... feltéve, de meg nem engedve, akadna is ilyen diák, ha mégis idetévedne valami ismeretlen, gőgös bolygóról egy ilyen, hát a helyére kell rakni a dolgot! Nem szabad megengedni, hogy ilyen nálunk, a szocialista egyenlőség hazájában előfordulhasson, sőt, tenni kell ellene, hogy valaki itt nálunk színjeles diák legyen! Kikeli kutatni a gyengéjétr rá kell kényszeríteni, hogy hibázzon! Mert különben hol van akkor itt a demokrácia? Hol az esélyegyenlőség elve? És nem szabad megengedni, neki, az osztályfőnöknek sem, hogy minden tanár behódoljon ennek a tőkés ideológiából fakadó hamis elvnek! Ha kell, vitatkozni fog velük! A múltkor például, amikor bement a tornaterembe, .hogy megnézze a diákjait, a testnevelő odaküldte a nyújtóhoz ezt a Borosst. Hát már ahogyan ez a fiú odaállt a szer alá, azt a szemtelen nyugalmat, azt látni kellett volna! Még mosolygott is a nyújtóvasra ... szóval felháborítóan viselkedett! Akárki is mondja, ő nem elfogult, ö elismeri, ha valaki tud, de ahogy ez a Boross az egyka- ros griásforgást végezte, háromszor egymás után, az csak a testnevelőjének volt csodálatos ... neki ugyan nem! Mert miért nem úgy végezte, hogy az egyiket egyik kézzel, a másikat a másik kézzel, a harmadikat meg lábbal, ha már olyan nagy zseni! És akkor még a testnevelő, ez a behódoló, ez a balek odajön hozzá és azt mondja, hogy ugye, nagyon tud ez a fiú... ezt a nehéz C-elemet is tudja ... Meg kellett magyarázni a tisztelt kollégának, hogy téved! Ez a Boross nem tudja az óriásforgást, csak megcsinálja ... És ez döntő különbség! Valamit lehet nem tudni és megcsinálni, mint ahogy a holdkóros sem tud a tetőn mászkálni, de megcsinálja. Hja, a dolgokat értelmezni is kell! Hiába no, neki szent meggyőződése, hogy ez a Boross nemcsak gyanús, kirívó jelenség, hanem rendkívül káros is! Mert ezzel nem lehet versenyezni, minden ellenfele leáll a tanulásban, mint a futók, akiket leköröznek. Mert ilyenekből lesznek a zsarnokok, az elnyomók, a kizsákmányolok! A múltkor például, a biológiaórán megmagyarázta a tanárnak, amikor felelt, hogy van egy másik elmélet is az újabb genealógiai felfogás koegzisz- tenciális differenciájának magyarázatára, ő ezt egy angol szaklapban olvasta! És a tanár bedőlt neki! Hát szabad egy tanárnak 'így megaláznia magát egy diákja előtt? Hogy megfordul az ősi szerep, a diák magyaráz, a tanár meg bólogat! Mivé lesz akkor a tanári tekintély, ha a diákok a tanárokat ültetik az iskolapadba! Majd ő megmutatta volna, a fészkes fene marjon bele ennek a gőgös diáknak a koegziszten ... izé ... differen ... vagy micsodájába! Biztos, hogy ez a Boross a családból hozza ezeket a tulajdonságokat. Már ott belenevelik! Előtte hiába mosolyog szerényen, mint aki kettőig se , tud. számolni, amikor megszólítja, ő a mosoly mögött látja a gőgöt, a megvetést, a mindenkit lenéző gyilkos tekintetet! ö nem ugrik már be neki! Tegnap például rajtakapta ezt a Borosst, amint ebéd után az egyik gyenge matematikustársának magyarázta a másnapi leckét. Rögtön átlátott az együgyűen kitervelt szitán: ezt csak azért teszi, hogy növelje a népszerűségét. Sokkal szimpatikusabb lenne, ha nem segítene senkinek, nem mételyezné meg a naiv fiút a jóindulatának fondorlatos látszatával. És az apja is ennek a Borossnak! Ahogy előre köszön az utcán, pedig az apa az idősebb, ahogy leemelj, a kalapját, ahogy tegeződve is tanár úrnak szóltja... Mi ez, ha nem felháborító gúny és az alázatosság álarca mögé búvá mély embermegvetés! És M. Aradi Sándor, az osztályfőnök, a dombon ülve, miközben Boross a harmadik gólt rúgta, fájdalmasan felsóhajtott: Hát ilyen diákom is van nekem! Ennyi bajt, ennyi mérget még egy diákom sem okozott! Mentsen meg az is... izé ... a sors ezektől a gyanús, kiismerhetetlen, állandóan csak gondot oko^ó színjelesektől... amilyenek valójában nincsenek is! Tari János
