Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-23 / 149. szám

1988. június 23., csütörtök Somogyi Néplap 5 Anyagi támogatás nagycsaládosoknak Üdülőjegyet cserélnek a vasas üzemek A nagy alakú füzet tele van számokkal, dátumokkal, helységnevekkel. Biczó Jó­zsef, a Csepel Egyedi Gép­gyára Kaposvári Nehézgép­gyárának szb-titkára ezt la­pozza, miközben arról be­szélgetünk, milyenek a 389 dolgozót foglalkoztató gyár üdültetési lehetőségei. — Erre az évre tizenki­lenc beutalót kaptunk SZOT- üdülőkbe. Ebből tíz Siófok­ra szól, a főszezonra. Ezen­kívül a fővárosban, Pécsen, Lillafüreden is pihenhetnek a gyár dolgozói, örülünk an­nak, hogy tizenegy család egy, öt pedig két gyerekkel üdülhet. — Nem kevés a családos beutaló egy ilyen nagy gyár­ban? — Nem, mert egyéb lehe­tőségeink is vannak arra, hogy jól töltsék a szabadsá­gukat. A Dunakanyarban, Somlyó-szigeten van a Cse­pel Műveknek üdülője. A négy—öt személyes faházak­ba itizenegy nagycsaládost utaltunk be. Itt nagyon! ked­vezményes a díj, mert 3200 forint körül fizet egy négy­tagú család, míg SZOT-üdü- lőben ennyiért csak hárman üdülhetnek. Ezenkívül az Al­földön, a Szelíd!-tónál van egy üdülője a Csepel Egyedi Gépgyárnak. A tíz faházból három a kaposvári gyáré. Ide v az egy-, két-, három- gyerekeseket is el tudjuk küldeni május 19-e és július 17-e között. A Szelídi-tónál lengyeleket, bolgárokat is fogadunk a három faházban, így a mi dolgozóink is el­utazhatnak a lengyelországi Sczeczinekbe és Wislára, a bulgáriai Athopol üdülőte­lepre, amely nyolcvan kilo­Olyan reggel ritkán adó­dik, hogy hét órakor a Be­nedek házaspár még ne le­gyen ott a tabi általános iskolában. Persze a szorgal­mi időben! — A munka, a pedagógia a hobbink — mondja Bene­dek Lajos és felesége. — Rendkívül sokat tűnődünk az oktatás-nevelés jelenlegi helyzetén, lehetőségein. Sze­retnénk elméleti szinten is minél mélyebbre ásni a pe­dagógiában. Benedek Lajos még két évig oktatja a gyerekeket, s azután nyugdíjba vonul. A tabiak közül mintegy 4000 —4500 gyereket tanított ed­dig. Olyanokat is, akik köz­ben maguk is szülők, sőt nagyszülők lettek. A tanár úr az idén másodszor kapott Kiváló Pedagógus kitünte­tést. Felesége elérte a nyug­díjkorhatárt, de még tanít. Az a véleménye: a matema­tika-fizika szakos pedagógus — ha szükség van rá — nem pihenhet. Ö 1979-ben kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést. — 1930-ban születtem, Ta- bon — mondja Benedek La­jos. — Az elemi iskolát itt, a polgárit Siófokon végez­tem. Majd édesapám, aki hivatalsegéd volt a főszolga- bíróságon, majd a tanácson, s jelenleg is velünk él, be­íratott a pápai állami tanító­képzőbe. Az ötévesnek in­duló kurzusból négyet elvé­geztem, amikor megszűnt a tanítóképzésnek ez a formá­ja. Igv csak líceumi érett­ségit kaptam, s végül 1949- ben Budapesten a Pedagó­giai Főiskolán szereztem ma­tematika-fizika sz'akos taná­ri diplomát. A fizikára öve­ges József professzor, a ma­tematikára a szakmai körök­ben szintén elismert Péter Rózsa tanított. Az ő hatá­sukat, szellemiségüket a mai napig érzem. Ádándra kerül­tem tanítani. Alighogy nagy lelkesedéssel elkezdtem ren­dezgetni a szertárat, apám a tudtomon kívül intézkedett. méterre van az ismert ten­gerparti várostól, Burgasztól. Mind a két országban há­rom-három bungaló a miénk. A SZOT-tól is kaptunk egy külföldi üdülőjegyet a cseh­szlovákiai Tátralomnicra. — Aki igényli, elküldheti a gyerekét SZOT-gyermek- üdülőbe? — Két kisfiú utazik Röj- töikimuzsajra és egy lány Boglárra. — S akik betegek? — Bükfürdőre kaptunk egy szanatóriumi, Gyulára öt gyógyfürdői beutalót. — Ki lehet elégíteni az üdülési igényeket? — Ki, hiszen még sok is.,. — Miért? — Az az igazság, hogy megváltoztak a családi szo­kások. — Az szb-titkár egy kis szünetet tart. — Ott van a háztáji, a kiskert, minden­ki igyekszik többet keresni, hogy korábbi életszínvonalát tarthassa. így megesik, hogy év elején igénylik a beuta­lót, aztán később jönnek a szakszervezeti irodára: „Kö­szönöm. nem tudok elmen­ni”. Van. aki meg sem in­dokolja, hogy miért, a má­sik őszintén elmondja, hogy kapálni kell. Aztán olyan is van, aki bevallja,- hogy ke­vés a pénze. — Tud segíteni nekik az szb? — Évente hétezer forintot tervezünk üdülési hozzájá­rulásra. Tavaly például az egyik dolgozó bulgáriai üdü­léséhez ötezer forinttal já­rultunk hozzá különböző for­rásokból. Egyébként általá­ban 500 és 1500 forintot adunk a dolgozóknak. A. SZOT-beutalókhoz úgyne­Meghallotta, hogy Tabon szükség lenne egy matema­tika-fizika szakos tanárra, s már be is jelentett engem, így kerültem két hétnyi ádándi tanítóskodás után a szülőfalumba. Igazgatóhelyettesnek 1952- ben nevezték ki. — Horváth István igazga­tóval sikerült jól együttmű­ködnöm. Amikor elment, rö­vid időre engem bíztak meg a teendőkkel, majd Juhász Károly lett az igazgató, 1970- ig. Ó elkötelezett, pártos­politikus szemléletet hozott. Hatására léptem be a párt­ba. Közben Tab válaszút elé érkezett: a mezőgazdaság vagy az iparosodás felé ha­ladjon? A vezetők ez utóbbi fejlesztése mellett döntöttek. Én.is inkább az iparban lát­tam a jövőt, jóllehet akkori­ban még egyetlen valamire­való gyár sem működött a környéken. A fejlesztés ha­tására szükségessé vált az ipari képzés. Délutánonként az általános iskola épületé­ben kezdte meg működését 100—200 tanulóval az ipari iskola, amelynek én lettem az igazgatója. Szinte minden szakmát oktattunk. Közben szerveztük a gimnáziumot, az sem volt egyszerű. A hatva­nas évek végén beköltözött az általános iskola az új épületbe, s egy év múlva oda neveztek ki igazgatónak. A körzetesítések miatt egyre nőtt a gyermeklétszám, végül már kilenc település felső­seivel kellett elsajátíttat­nunk a tananyagot. Megszer­veztük a kisegítő és a zene­iskolát. Mindezek mellett jó néhány társadalmi funkciót is elláttam. Többek között párt-vb-tagként is dolgoztam a községben. Többféle be­tegség kínzott, így az utolsó igazgatói ciklusomat le is mondtam. Horváth Fere lett az igazgató, én pedig újra helyettesként dolgoz­tam. Még Pápán, tanítóképzős korában a főtéren tartottak vezett kiegészítő jegyet ve­szünk, ezzel segítve az üdül­ni indulókat Elsősorban a nagycsaládosokat támogat­juk. A bizalmiak előre jel­zik, kinek milyen gondja van. Olyan még nem fordult elő, hogy ne tudtunk volna segíteni valakin, hiszen ott van a segélyalapunk, ha ne­tán elfogy az üdülési hozzá­járulásra tervezett összeg. — Megfelelnek-e az üdü­lőjegyek a dolgozóknak? — Általában az időponttal van baj, mert mindenki jú­lius két-három hetében akar üdülni, akkor zárják be ugyanis az óvódát, akkor jön el a nagymama, napközi pedig nincs. Szerencsére a SZOT-beutalókon kívül ott vannak á vállalati üdülési lehetőségek is, így a jogos igényeket ki tudjuk elégíte­ni. Vigyázunk a demokratiz­musra is; mindenhol — iro­dában, bélyegzőóránál, mű­helyekben — kifüggesztjük, milyen lehetőségek vannak, a döntés után pedig név sze­rint kiírjuk, hogy ki kapta a beutalót. S azt is, hogy mire nem jelentkezett még senki. — Előfordul reklamáció? — Időpontok miatt igen. Ilyenkor azonban megkér­jük, hogy cseréljen a másik munkatársával. Egyébként mi is kihasználjuk a beuta­lócsere lehetőségét. Nagyon jó partner ebben a Finom- mechanikai Vállalat Kapos­vári Gyára, a Kaposvári Vil­lamossági Gyár, a Tungsram Rt. Kaposvári Elektronikai Gyára, aztán a Kaposgép. Az utóbbi még a zalakarosi üdülőjében is adott már he­lyet nekünk, mi pedig más­sal viszonoztuk a szívességet. L. G. nagyszabású ünnepséget, ahol feltűnt neki egy szép, fekete lány. 1953-ban házaa- ságot kötöttek. Előbb a szü­lőknél laktak, majd 1963-ban beköltözhettek saját házuk­ba. Közben 1957-ben meg­született a gyermekük, Ta­más, aki most a Sióföki Ál­lami Gazdaságnál dolgozik. Az egykori fekete hajú lány haja már ősz. — Három hetedik osztályt tanítottam az idén. Őket még szeretném útjukra bo­csátani, mielőtt végleg befe­jezem a' tanítást — mondja a tanárnő búcsúzáskor a ház kapujában. A minisztériumban közöl­ték: egyhónapos tanulmány­útra küldenek a baráti Be- dudáliába, hogy a gyártás színhelyén ismerkedjünk meg a bruccolt csömör ja elő­állításának technológiájá­val, a gyártás legfontosabb tudnivalóival. Bedudáliáról közismert, hogy a bruccolt csomorja őshazája, a termé­ket világszínvonalon állítják elő, a mi vállalatunk is tő­lük vásárolta meg a gyártá­si eljárást. A négytagú de­legációban rajtam, a fejlesz­tési mérnökön kívül helyet kapott egy tüdőgyógyász, egy leltárügyi szakértő a minisz­tériumból és egy néprajzku­tató-szociológus, aki Táncis­kolák a munkásvárosokban című kandidátusi disszertá­ciójához gyűjtött külföldi anyagot. A vendéglátók Bedudália fővárosának központi repü- terén vártak bennünket. Nem virággal, hanem azzal a meglepő információval, hogy szervezési okok miatt egy kicsit változik 'a program: a A gardospusztai erdő gya­korlóterepe lassan tisztássá kopaszodik. Vijjognak a ké­zi fűrészek, (dőlnek a fák, hogy végül érték szerint ha­lomba rakva új életet kezd­jenek papír, bútor, épületfa és megannyi használati cikk formájában. A szőcsénypusztai Erdő- gazdasági Szakmunkásképző Intézet 37 végzős tanulójá­nak nem ismeretlen már a terep. A munkaműveleteket is begyakorolhatták az eltelt három év alatt. Ez a nap mégis izgalmasabb, mint a többi, mert most adnak szá­mot utoljára arról, hogy az ápolástól a fakitermelésig minden fontosabb műveletet elsajátítottak. — Fadöntés, vonszolás, kö­zelítés és a darabolás mun­kafázisait kell nagyon pon­tosan elvégezniük — ma­gyarázza Horváth Zoltán szakoktató, a vizsgabizottság egyik tagja. — Átlagos tech­nikai szinten és technológiai ismeretek birtokában kezd­hetik majd a munkájukat diákjaink. A Dunántúl tere­pe ugyanis nem alkalmas a legfejlettebb erdészeti tech­nika alkalmazására. Csak az Alföld sík vidékén használ­hatják például a mikropro­cesszoros vezérlési rendszert. A csuklós, könnyű mozgá­sú traktort diákok vezetik. A gép szép szál, frissen ki­termelt fát vonszol maga után. — Az erdőben úgy kell közlekedniük a fával, hogy szakmai tapasztalatcsere he­lyett az első héten tenger­parti pihenés vár ránk. Újabb kétórás repülőút után a tengerparton kide­rült: elfelejtettek számunkra szobát foglalni a szállodában. Hosszas könyörgés után egy javításra váró halászhajó ka­pitánya megsajnált bennün­ket és adott éjszakai szállást. A tengerparti hét gyorsan elröpült. Autóbusszal indul­tunk vissza a fővárosba. Kí­sérőnk azt mondta, az út so­rán lehetőség nyílik arra, hogy közelebbről is megis­merkedjünk .Bedudália éle­tével. Ügy is lett. ötven ki­lométer megtétele után egy megyeszékhelyre érkeztünk, ahol gazdag program várt ránk. Először egy szarvas­marha-tenyésztő és -feldol­gozó kombinátba vittek el bennünket, aztán lovasisko­la következett, délben a vá­ros polgármestere ebéddel várt bennünket, este pedig az új megyei könyvtár és táncklub avatásán vettünk részt. ne törjön el — mutat a ma­nőverező traktorosra Hor­váth Zoltán. — Ez elég nehéz művelet, de még ennél is nagyobb figyelmet, ügyességet kíván a fa kidöntésének előkészí­tése. A fiúk keze is itt re­meg leginkább. — Először meg ' kell ha­tározniuk a dőlés szögét — mondja Árvái Tibor, a mű­veletvezető szakoktató. — A fát mindig arra kell dönteni, amerre a legtöbb ág húzza. Aztán pontosan be kell mérni a hajk-alapot és a hajk-tetőt. Ha ezek párhu­zamosan futnak egymással, akkor lesz jó a dőlés szöge — magyarázza. Perger Csaba fején már ott a narancssárga sisak. Pár pillanat, és a szép szál erdei „katona” megadja magát. Ez sikerült! — A döntés után test- simaságúra gallyazzák a fát, majd érték szerint méret­arányosra fűrészelik — mondja Nagy János szakok­tató, aki vizsgáztató társai­val együtt az erdészek szép zöld, tölgyfalevéllel díszített egyenruhájában irányítja a diákok vizsgáját. Közeledik az ebédidő. A vastag kesztyűs kezek gyön­gyöző izzadságcseppeket tün­tetnek el a homlokokról. Hűs lombok alatt beszél­getünk. — Szeretem a természetet. Ebben a környezetben még a levegő is más — mondja a Ha jól emlékszem, az egyik tájvédelmi körzetben éppen a verébszámlálás számitógé­pes adattárolásával ismer­kedtünk, amikor kísérőnk­nek először megpendítettem, hogy jó lenne végre eljutni a csomorjagyárba is. Azt mondta, nyugi, nyugi, arra is sort kerítünk, de még addig rengeteg. látnivaló és élmény vár ránk. Valóban sok mindent lát­tunk utunk során. Hogy csak távirati stílusban mondjam: jártunk díszszemlére készülő katonai alakulatnál, nászúi­ról hazatérő házaspárnál, beszéltünk vásározó kiske­reskedőkkel, megtekintet­tünk olyan középkori kolos­tort, amelynek falai közt napjainkban téglagyár üze­mel. A legnagyobb hatást az az ipartelep tette rám, ame­lyet Cvíderburg mellett egy nemzetközi pénzügyi kon­zorcium irányít. Ott gyárt­ják a világhírűvé vált hür- kecolt burzinkát, Bedudália egyik legismertebb ipari ter­mékét. Mit mondjak? Pél­fadöntésben jeleskedő Perger Csaba, aki Szőcről jött Sző- csénybe tanulni. Úgy véli, hogy szakmailag sokat nyúj­tott az itt töltött három év, de azért szeretne továbbta­nulni. — Könnyebb a munkát irá­nyítani, mint két kézzel fát dobálni — véli, és még az sem „hatja meg”, hogy a nehezebb fizikai munka több jövedelemmel kecsegtet. Paska István a soproni szakközépiskolába készül, va­dász- és vadtenyésztői szak­ra. — Kedvelem az állatokat — mondja Hanász András. — Ha végzek, az agárdi me­zőgazdasági kombinátban fogok dolgozni, de még nem tudom pontosan, hogy mit... — Sok a jó képességű gyerek, aki erdész lesz — mondja Horváth Zoltán szakoktató. — A többiek is abban a környezetben érzik jól magukat, ahol felnevel­kedtek, erdő mellett. Az egész Dunántúlról ide jön­nek tanulni, de tavaly még Nyíregyházáról is volt egy diákunk. Két nap múlva betanított munkásokat vizsgáztatnak a szakemberek. A 17 évet be­töltő fiatalok megszerezhe­tik a mezőgazdasági vonta- . tők vezetésére jogosító pa­pírt és hidraulikus targon­cavezetést is elsajátíthatják. A portól maszatos arcok­ból mosolyogva villan a te­kintet, amikor a lakott te­rületi műtárgyvédelemről esik szó. Aki ebből is vizs­gát tesz, annak van lehető­sége — ha mersze is — arra, hogy egy-egy alkalommal 20 —30 ezer forintot is „le­akasszon”. Ódon kastély, vagy más műemlék közelé­ben álló fát kell tudni úgy kivágni, hogy ne sérüljön meg az épület. — Merné vállalni ? — for­dulok Csabához. — Mély levegőt vesz, si­sakját hetykén hátratolja, majd a tudás önbizalmat adó védelmében kijelenti: — De még mennyire! dás rend, tisztaság-, precizi­tás mindenütt. Felejthetetlen szakmai élmény volt! Országjáró kőrútunk vé­gén, az utolsó pillanatban érkeztünk vissza, Bedudália fővárosába. Két óra múlva már indult is velünk haza a gépünk, így nem jutott idő a csomorjagyár megtekinté­sére. Hazatérve, a minisz­tériumnak küldött jelentés­ben kiemelten foglalkoztam a hürkecolt burzinkát gyár­tó iparteleppel, s javasoltam, hogy nálunk is érdemes len­ne elkezdeni a hürkecolt burzinka gyártását. Tegnap telefonon ideszól­tak a miniszterhelyettes tit­kárságáról, hogy a javasla­tom alapján delegációt kül­denek Bedudáliába. Az ötta­gú csapatnak az lesz a fel­adata, hogy a helyszínen ta­nulmányozza a burzinka- gyártást. Természetesen en­gem, az ötletadót is maguk­kal visznek. Végtelenül örülök, s ha egy kis szerencsém lesz, vég­re eljutok abba az üzembe, ahol a bruccolt csomorját gyártják. Kiss György Mihály PtdagóguB háxatpár Tabról „HOBBINK A MUNKA” Bekerültem a delegációba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents