Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-22 / 148. szám
4 _____________________________________________________Somogyi Néplap_________________ 1988. június 22., szerda O TTHON ÉS CSALÁD MIT LEHET TENNI? Szenvedély-pedagógia Óvodások szaunáznak óvónőik kíséretében az NDK-bcli Lübzben, egy a légúti megbetegedések kiküszöbölésére indított komplex egészségügyi program keretében. Ez a rendszeres szaunalátogatásokon kívül szabad levegőn végzett tornagyakorlatokat és játékokat is tartalmaz (MTI— Külföldi Képszerkesztőség) Mindenhol szívesen fogadják Érdemes volna egyszer kultúrtörténeti áttekintést készíteni a kábítószer és alkoholfogyasztás körülményeiről, indítékairól. Bizonyos, hogy sok motívum (indíték) eredőjét tárná fel. Vegyünk néhány példát a kábítószer és az alkoholfogyasztás múltjából! A polinéziai kawa-kawat Tahitiben awa-awanak, a Fidzsi szigeteken jangonanak nevezik. A kawa-kawa nem más, mint egy bódító ital. Készítése roppant egyszerű: a macropiper methysticum növény részeit az ép fogú szüzek péppé rágják, majd egy edénybe köpik. A varázsló ezután esővízzel elkeveri és átszűri, a maradékot pedig átsajtolja. Az átsajtolt részekből kifolyó kávészerű nedv a kawa-kawa. Ez az ital növeli a törzstagok harckészségét, munkabírását, majd 6—8 órai mámoros, alvást tesz lehetővé. 1587-ben Don Julian Antonio disszertációjában azt is felveti, hogy miért nem bódító, mámorító szereket adnak a munkásoknak teljesítményük fokozására. Egy sokkal későbbi vizsgálat szerint 42 órai éhezést követő 10 centigramm kokain bevétele kétszeresére növelte az éhező munkabírását. A híradás a következményekről nem szól. Tudjuk, hogy a ma is divatos keleti ópium csak 30—40 pipa' elszívása után okoz mámort. Nemcsak a kábítószer fogyasztásának története nyújt érdekességeket és tanulságokat, hanem az alkoholfogyasztásé is. A legrégebben ismert szeszesitalok egyike a pálmabor. A pálma letört • virágnyelén lefolyó édes nedv a virág hüvelyében összegyűlik és esővízzel keveredve borrá forr. A szenvedélybetegségekkel Levelet ír valaki egy szerkesztőségbe vagy a rádiónak, vagy a televíziónak, az ügyes-bajos dolgát, esetleg ami ennél több, családi nehézségeit, tragédiáját elpanaszolni. A szerkesztőség — az újság, a rádió, a televízió — ha úgy érzi, hogy a téma közérdekű, ha úgy érzi, hogy segíteni tud az illetőn, valamilyen módon nyilvánosságot ad neki. És ilyenkor általában kiderül, hogy az emberek, jók, segítőkészek, főleg anyagi, de időnként még erkölcsi segítséget is kap az, akinek nyilvánosságra került ügye- baja. Miről jutott eszembe? Arról a levélről, amit egy négy gyerekes, gyerekeit egyedül nevelő fiatal özvegyasszony írt a címemre. Tévedés ne essék: ez a fiatal özvegy nem tanyán él, nem is háziasszony (hogyan is lehetne az?!), hanem egyik nagyüzemünk dolgozója. Körülvéve szocialista brigádok, kai, olyan brigádokkal, amelyek már nagyon sokszor segítettek, amikor valakinek a panasza a sajtón keresztül eljutott hozzájuk. Ezt az a-sszonyt nem veszik észre. Igaz, ez az asszony szégyell panaszkodni. Valószínűleg nem is igen tudnak a gondjairól. ' De hát arról csak tudnak, hogy négy gyerekről kell gondoskodnia?! Persze, hogy megkapja a vállalati kollektív szerződésben rögzített segélyeket, megkap mindent, ami jár, csak éppen azt nem kérdezte tőle senki, \hogy nincs-e szüksége egy nagyobb hűtő- szekrényre, nem ment-e tönkre a porszívója, műkö- dik-e még a régesrégi, ezerszer javított televíziója? Luxusdolgok? Hiszem, hogy ma már nem azok. Csak éppen önerőből egy négygyerekes özvegynek nefoglalkozó pszichiáterek, szociológusok ma is még inkább arra a kérdésre felelnek, hogy „mi van?" és kevéssé arra, hogy „mit lehet tenni?”. Nálunk a kábítószer-élvezők a szintetikus kémiai anyagokat (festékek, lakkok, ragasztók) és gyógyszereket használják. Ez megnehezíti a munkát. A túlzott alkoholfogyasztás társadalmi probléma és társadalmi tünet is; ez ugyancsak nehézséget jelent az ellene való küzdelemben. Az orvos gyógyít, a szociológus feltárja a társadalmi rugókat: mindegyik egy részterülettel foglalkozik s nem fogja át az egész embert és környezetet. Erre a szerepre leginkább az érték- hordozó pedagógia lenne alkalmas. A kábítószerélvezők és alkoholisták ma negatív pedagógiával találják magukat szemben, orvosi előadásokon, osztályfőnöki órákon, röplapokon. Fel kellene váltania ezt a pozitív pedagógiával. Ha a hatását vizsgáljuk, akkor ez megerősíti a föltevést: az alkohol is kábítószer. A kábítószer — hatása idején — az embert „boldoggá” teszi, feledteti a múltat és a jelent teljesen közömbössé alakítja. Ennek az az ára, hogy fogyasztója függőségbe kerül a szerrel (szociológiai aspektus), szervezete, idegrendszere károsodik (orvosi jelleg), az álom és a valóság távolsága egyre nagyobb lesz (pedagógiai nézőpont). A kábítószer és az alkohol tehát egyszerre szüntet meg múltat és jelent, és erőfeszítés nélküli boldogságba (legalábbis annak víziójába) juttat. Az ember természetes hajtóerői, céljai életfontossá- gúak. Ezen változtatni nem' tudunk. A sikertelenség, a kudarc, a boldogtalanság hezen elérhetők. Ha a gyáruk valamelyik brigádja újságban olvasná, hogy minderre bizony szüksége lenne s hogy élete vágya egy új szobabútor, valószínű, hogy azt is előteremtenék. így viszont nem veszik észre, pedig ott él mellettük. S hányán élnek még így, mellettünk, a munkahelyen, a szomszédban? Jó lenne észrevenni őket! Sárdi A gyesen levő ‘kismamák támogatására az elmúlt években jelentős szociálpolitikai intézkedéseket hoztak. Fölemelték a családi pótlékot, két évre bővítették a gyed idejét. Vannak azonban olyan családok, amelyeknek mindez kevés. Az anyukáknak ezért lehetőséget teremtenek, hogy a gyermek egyéves kora után részmunkaidős vagy bedolgozói munkát vállaljanak. Zoboki lmréné ősz óta szereli otthon a sorkapcsokat. — A Kaposvári Villamos- sági Gyárnak készítem ezeket a darabokat; havonta hozok új anyagot, s viszem be az eikészülteket. Ha jó ütemben haladok, naponta 100—150 darabot is össze tudok szerelni. Persze ez sok mindentől függ. Napközben már csak a legkisebb gyerek, a kétéves Imre van itthon; a két legnagyobb — a 11 éves Brigitta és a 10 éves Attila — iskolás. Van azonban munka így is: főzni, mosni, takarítani, rendben tartani a kertet. Ha hazajönnek a gyerekek, velük is kell foglalkozni, így nem sok időm marad a szerelésre. Hónap végén, mikor nagyon sürget már az idő, gyakran hajnali háromkor kelek, hogy torkolhat a kábítószer-élvezés és a túlzott alkoholfogyasztás poklába. Igaz, a pszichológia is ismer kábítószerhatású menekülési technikát: az önámítást. Mégsem az a megoldás, hogy önámításra változtassuk a szenvedélybetegek drogfogyasztását. Az egész embert kell számba venni, s erre a pedagógia alkalmas. A pozitív pedagógia azt teheti, hogy az ember szükségletrendszerét alakítja át. Erre nemcsak veszélyeztetett fiataloknál és nemcsak alkalomadtán van szükség. Az álom és valóság közé beékelődő drog ne az álomhoz, hanem a valósághoz kerüljön közelebb! Ez a közelítés nem azt jelenti, hogy felkínáljuk gyermekeinknek, hanem azt, hogy emberközelbe hozzuk a drog és az alkohol körüli tudományokat (néprajz, történelem, botanika, gyógyszerészet, italismeret, pincemesterség és gasztronómia), így nem elismerjük fogyasztásának szükségességét, hanem mint nem tabut egy másfajta szokásrendszerbe illesztjük. Előfordulhat, hogy ilyen változás és komplex elméleti és gyakorlati tanulás után inkább a bódító szert körülvevő szokásokra, rítusokra figyel a növendék, mint a drog, az alkohol hatására. Inni lehet unalomból, szokásból, de szociális érintkezéskor életstílusként is. Tehát az életstílus-választék bővítésére van szükség. Ha megszelídítettük a valóságűző drogot, alkoholt, akkor mi lesz az álommal? Az álmok szükségesek, de nem a bódító álmok. Az álmokat meg kell valósítani. Az álmok szublimálhatok. A legfontosabb az, hogy a növendékek valódi szeretetet érezzenek, valódi kötődésük legyen nevelőjükhöz. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy érdekkapcsolaton kívül létezik az úgynevezett „tudománytalan” szeretet is és nagy erőt képvisel. Ezek megvalósításához — akár a komplex háztartási tantárgyra, akár az érdek- kapcsolatra, akár a szeretet- re gondolunk — alkalmas nevelőkre van szükség. Segíthetnek hideg statisztikák, grafikonok, esettanulmányok, füzetek, röplapok, orvosi előadások, szociológiai fölmérések is, de hatásfokuk a rendszeres pedagógia nélkül eredménytelen lesz. befejezzem a munkát. Darabszámra fizet a gyár, ha jól dolgozom, havi 2500 forint körül topok tőlük. Ez ugyan nem ‘túl sok, de a három gyerek mellett jól jön — mondja Zobokiné, míg a keze gyorsan jár. Néhány másodperc, s kész Gondolák óm gondozottak Hajlott hát, remegő kéz. A járást bot segíti, de így sem megy már könnyen. Nehéz idős korban a mozgás, és sokan képtelenek önmaguk ellátására, környezetük rendbe tételére, fgy az egyedül maradt idős emberek számára egyetlen megoldás marad : gondozónőt fogadnak életük megköny- nyítésére. Kaposváron 9 hivatásos és 70 tiszteletdíjas végzi a magukra maradt, idős emberek ápolását. Szijj Györgyné három éve választotta a gondozók hálás, de egy csöppet sem könnyű munkáját. — Nagy-nagy türelmei, rengeteg szeretet igényel az idős emberekről való gondoskodás. öt házhoz járok, de ebből csak háromnál kell komoly munkát végeznem. Két helyen társaságra vágynak csupán a gondozottak. Arra, hogy néha benézzen hozzájuk valaki, s beszélgessen velük. A jó szó legalább olyan fontos, mint a kétkezi rnuhka — vallja Szijjné, míg kitartóan csönget a Kisgát utca egyik kapuján. Az éles berregésre azonban néma csönd a Válasz. is egy darab. Különösen, ha segítője is akad. Imre ugyan még több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz, a két nagyobbra azonban bátran támaszkodhat már. — A kislánynak nem sok türelme van hozzá, Attila viszont szívesen segít ne— Biztosan gyógyszeren ment a néni. Tessék csak ide adni azt a szatyrot! Majd és beadom neki — segédkezik a szomszéd, aki napjában többször is átnéz az idős asszonyhoz. Szijjné legfrissebb gondozottját néhány hete műtötték, s pár napja jár osák hozzá a gondozónő. Nem ismeri még az idős asszony szokásait, így találgatni lehet csupán, hová ment kora reggel. A bevákem, s ez is sokat jelent. Nagy szakértelmet, tudást nem . igényel ez a munka, inkább türelem, kitartás kell hozzá. Már akkor gondolkodtam rajta, hogy valami mellékmunkát kellene vállalnom, mikor a két nagyobb gyerekkel voltam gyesen. A két kisgyerek mellett azonban úgy éreztem, nem tudnám vállalni ezt úgy, hogy ne menjen a család rovására. Ezért hosszas gondolkodás után lemondtam a lehetőségről. Most viszont már nagyok a gyerekek, a kicsi mellett pedig jut időm a szerelésre. Általában reggel dolgozom, a gyerekek ébredése előtt és este, miután lefeküdtek. Van olyan nap, hogy egyáltalán nem tudok leülni a szerelőasztal mellé. Különösen most, a kerti munkák időszakában nehéz időt szakítani rá. Lazsálni azonban ilyenkor sem lehet,, mert szükség van a pénzre. Ha nem így lenne, minden időm a gyereknevelésnek szentelném, s nem vállalnék bedolgozást. Ezt is azonban csak addig, s úgy csinálom, míg nem károsítom vele a családomat — vallja Zoboki lmréné. H. É. sárláson kívül azonban más munka itt nincs, így tovább lehet ballagni. A következő család — Kiss János és felesége — a város másik végén lakik. Kilencet üt az óra, mire megérkezünk. János bácsi már a kapuban felfigyel az ismerős léptekre. — Te vagy az, Marika? Már nagyon vártunk. Rosz- szul aludtunk az éjszaka, jól esne egy kis reggeli — fogadja a 87 éves Kissné a vendéget, miiközben a gondozónő gyorsan munkához lát. Mosdatás, öltöztetés, s csak utána jöhet a főzés. — Négyszer műtötték a bácsit, nem tud mindent megenni, de az is igaz, hogy nagyon válogatós. Ezért, amikor látom, hogy már megint otthagyták az ételt, főzök nekik valamit, úgy, hogy vacsorára is maradjon. A tűzhelyre még föl tudják tenni a lábast, de arra, hogy maguk készítsenek valami ha- rapnivalót, már nem vállalkoznak. A gondozónőn kívül nemigen nyitja más a családra az ajtót. A gyerekek távol vannak, sok a munka, kevés az idő, jó ha hétvégeken meg tudják látogatni a szülőket. — Nem. is tudom, mikor láttam az unokámat. Mindig mondják, hogy elhozzák, de aztán csak elmarad. Talán majd most a szünetben. Nem panaszkodom én, tudom, hogy sok az elfoglaltság, de azért hiányoznak. Üresen telnek így a napjaim. A szemem gyenge, nem tudok már olvasni; a tévét nézem vagy beszélgetünk a feleségemmel — kesereg Kiss János, míg a gondozónő a konyhában serényedik. Az igényektől függően két-három órát tölt Szijj Györgyné egy-egy. helyen. Van ahol több a munka, s beszélgetésre is hosszabban vágynak, máshonnan előbb eljön. S hogy mindezt menynyire nem kötelességből, hanem szívből végzi, jelzi, hogy gyakran hétvégeken, munkaidőn túl is megkeresi gondozottjait. — Megszerettem ezeket az embereket, s nekem sem mindegy, hogyan érzik magukat. Aggódom értük, ezért gyakran este vagy hétvégén is meglátogatom őket. Ezért nem jár pénz, de ezt a munkát nem is lehet csak fizetésért csinálni. Akinek nincs hozzá szíve-lelke, az jobb, ha meg sem próbálja. Némely háznál nem könnyű az idősekkel, türelmetlenek, nyűgösek már hatvan fölöti, s szeretet nélkül nem lehetne élni, dolgozni velük — vall a gondozói munka lényegéről míg a búcsúzkodás után újabb házhoz siet. Horváth Éva FÁTÓL AZ ERDŐT Szolnoky Kálmán Nehéz a gyerekek mellett dolgozni
