Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-21 / 147. szám

1988. június 21., kedd

Somogyi Néplap

Külföldi vendégeket is várnak

Gyógyfürdővé nyilvánították a nagyatádi termált

A Szociális és Egészségügyi Közlöhy idei 7. számában jelent meg a döntés: a nagyatádi termálfürdőt gyógyfürdővé nyilvánították. A hír kapcsán kérdeztük dr. Szirtes Istvánt, a nagyatádi kórházi-rendelőintézet igazgatóját, hogy mit jelent számukra ez.

— A nagyatádi artézi gyógyfürdő és ásványvíz ismertetése című füzet 1934- ben jelent meg. Ebben neves orvosok nyilatkoznak az i907 óta gyógyfürdőként használt melegvíz gyógyító hatásáról. Tehát régóta ismert dolog, hogy itt gyógyulni lehet.

Ahhoz, hogy ma egy fürdő gyógyfürdő lehessen, többféle vizsgálatra is szükség van. Mint ismeretes, az atá- di fürdőt nemrég felújították a vizet adó kúttal együtt.

,— Első lépésként az újonnan feltörő vizet kellett gyógyvízzé nyilváníttatni, majd különböző orvosi vizsgálatokkal, eredményes kezelésekkel bizonyítani gyógyászati hatását. A döntéshez arra is szükség volt, hogy teljes körű orvosi ellátást tudjunk biztosítani. Amikor tavaly februárban a felújítást követően megkezdődött a gyógyító munka, már adottak voltak a tárgyi feltételek, de idő kellett az orvosi tapasztalatok összegyűjtéséhez.

— Milyen betegségek gyógyítására alkalmas ez a víz?

A reumás megbetegedésekre éppúgy, mint a neurózis kezelésére vagy az emésztőszervi rendellenességek gyógyítására. Az utóbbi annak köszönhető, -hogy Magyarországon ez a legtisztább alkálhidrokarbonátos víz. Ezért is meggondolandó, hogy esetleg palackozva is forgalomba kerüljön. Valljuk be őszintén: a nagyatádi gyógyfürdő nem tartozik a legismertebbek közé. De az lehet! A minisztérium kimutatása szerint az ajánlott szolgáltatások alapján a hazánkban található nyolcvannégy termál- és gyógyfürdő közül az ötödik helyen állunk. Csupán Hévíz, Hajdúszoboszló, Dombóvár-Guna- '

ras, Debrecen előz meg bennünket. Felkészültek vagyunk, jó a vizünk, számítunk arra, hogy rövid időn belül a kedvelt gyógyfürdők ' közé tartozhatunk. Tavaly tízezer beteget kezeltünk itt, s majdnem ötvenezer fürdővendéget fogadtunk. Jövőre remélhetőleg sokkal többet.

— A víz, az orvosi műszerek megléte, az orvosok és ápolók felkészültsége azonban mindehhez kevés.

— Jövőre megnyílik a Napsugár gyógyszálló, ahol egyszerre 120 embert lehet elhelyezni, ugyanakkor a kórháznak van egy harmincágyas reumatológiai részlege is. Számítunk a külföldi betegek gyógykezelésére is; a kórházban újabb kórtermek kialakítására, - a számukra természetes feltételek megteremtésére is gondolunk. Tárgyalunk a Medicorral, amely az orvosi műszerek gyártása mellett gyógy-idegenforga- lommal kíván foglalkozni és szívesen hozna ide külföldi betegeket;- illetve megbeszéléseket folytatunk a Danubiusszal. Hogy valóban színvonalas kezelésben részesüljenek a határainkon túlról érkezők, szeptembertől a fürdőben dolgozó munkatársainknak kötelező nyelvtan- folyamot szervezünk.

— Az elképzelések szépek, csupán egyetlen gond van: mintha már most is kissé zsúfolt lenne a fürdő fedett része.

— Ez valóban így van, de reménykedhetünk abban, hogy nem sokáig. A gyógyfürdő ad helyet a városi strandnak is. Ha elkészülne az új, akkor befedhetnénk a mostani nyitott medencét, s máris megoldódnának a gondok. Szeretnénk, ha az elképzelés megvalósulna, mert a gyógy-idegenforgalomból valutához juthatnánk, abból pedig orvosi berendezéseket vásárolhatnánk a kórháznak. A mi munkánkat fémjelzi, hogy milyen a körzetünk lakóinak egészségi állapota. A gyógyító és megelőző munka pedig ma már elképzelhetetlen korszerű felszerelések nélkül.

N. J.

Sok intézmény fogott össze

T örténelemkutatók tábora

Először 1986-ban Baranya megye szervezésében rendezték meg azt a tábort, amelyet fiatal történelem- kutatók számára hirdettek. Az idén Somogy vállalta ezt a feladatot. Mintegy százhatvan fiatal pedagógust, levéltárost, népművelőt várnak augusztus 5-től a megyei KISZ-bizottság balaton- fenyves alsói táborába. A Magyar Történeti Társulat Somogy megyei csoportjának titkárát, Bősze Sándort, a tábor egyik vezetőjét kérdeztük.

— Milyen programmal várják a résztvevőket?

— Az eddigiekhez híven mi is igyekszünk olyan problémakörök megtárgyalására lehetőséget biztosítani, amelyeknek időszerűségéhez nem férhet kétség. Természetesen ez nem jelentheti a történelemtudomány napi aktualizálását. A résztvevők feldolgozhatnak olyan témákat is, mint a nagy birodalmak kapcsolata a kis államokkal, az önkényuralom és alkotmányosság kérdése, a német és olasz egység létrejötte. Ügy állítottuk össze a programot, hogy a délelőtti előadáson a kérdés . legismertebb szakértői szerepeljenek, délután pedig a kiegészítő előadásokat a szakma megyei képviselői tartsák.

— Ezzel mi a céljuk?

— Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy vidéken is komoly történelem- kutatás fólyik, s egy-egy műhelyben országos mércével mérve is számottevő eredmények születhetnek.

— Kik a tábor szervezői?

— Szerencsére sok intézmény fogott össze. A Magyar Történelmi Társulat dél-dunántúli csoportja, a pécsi Akadémiai Bizottság III. számú szakbizottsága, a Janus Pannonius Tudomány- egyetem történelem-nemzetiségi intézete, a KISZ KB értelmiségi fiatalok tanácsa, valamint megyénk mellett Tolna, Baranya és Zala tanácsainak művelődési osztályai, pedagógiai intézetei és KISZ-bizottságai.

Az idén először a Művelődési Minisztérium is jelentős anyagiakkal támogatja a tábort. Az a nem. titkolt szándék, hogy a dél-dunántúli kezdeményezés egy országos minta kialakításához is segítséget nyújtson.

V. I.

Uj helyzetben új feladatok

I

________________TV-NÉZÓ

A NÉZŐ IS TANKÖTELES

Az év elején a kormányzati munka átalakítása során a szociálpolitika új tárcát kapott; az új főhatóság a Szociális és Egészségügyi Minisztérium. Létrejött az Országos Szociálpolitikai Tanács is, amely egyéb szociálpolitikai feladatok mellett foglalkozik a fogyatékosokkal, így a mozgáskorlátozottakkal is. A mozgássérültek helyzetéről beszélgettünk Hermányi Pálnéval, az új minisztérium szociálpolitikai főosztályának főelőadójával.

— A mozgáskorlátozottak gondózása igen összetett feladat. Figyelembe kell venni, hogy az elváltozás végleges állapot-e vagy gyógyulásra, javulásra lehet számítani a kezelések, műtétek után. Az iskoláztatást, a munkavállalást alapvetően meghatározza a fogyatékosság jellege.

— Milyen intézményrendszerben foglalkoznak a fiatalokkal?

— A mozgáskorlátozottak 90 százaléka általános iskolában tanul vagy 'magántanuló. Ezeknél a gyerekeknél nagy szerepet játszik a családi háttér. Az intézeti gondozásra szorulók számára országos hatáskörű intézményt működtetünk Budapesten. A két otthon — a II. kerületben a Marcibányi téren és a XIV. kerületben a Május

1. útón — ez év tavaszától egy intézményként folytatja munkáját. 280 gondozott él itt; ezeknek a fiataloknak az oktatását, képzését igyekszünk megoldani.

A legnépesebb a szakmát tanulók tábora. Ezért új utakat, új lehetőségeket keresünk ebben a képzési formában. A hagyományos vállalati oktatás mellett gondolunk arra, hogy az intézményen belül gazdálkodó szervezetet lehetne létrehozni, ahol a szakmatanulás teret kaphatna. A néhány éve működő Alfa Ipari Szövetkezet — ahol mozgáskorlátozottakat foglalkoztatnak — keretében is elképzelhető a szakmunkásképzés.

— A szakmaválasztás minden fiatalnak nagy gond, és meghatározó egész életére. Még inkább igaz ez a fogyatékos embereknél. Ök milyen lehetőségek közül választhatnak?

— Elvileg majdnem ötszáz olyan munkakör van, amit be tud tölteni mozgáskorlátozott személy, gyakorlatilag azonban lényegesen ke vesebb a választható szakmák és főképp a munkahelyek száma. Az intézetben lakók esetében az a néhány lehetőség van, ami házon belül adott; az irodagépmű- szerész, a karbantartó, a mechanikai műszerész, a bőrdíszműves és a női szabó szakmák a legnépesebbek. Ebbe persze kényszerűség is belejátszik, ugyanis e szakmák oktatásához vannak meg leginkább a feltételek.

A .legnagyobb gond a megfelelő intézményi háttér hiánya. A jelenlegi vállalati oktatási forrna előnye, hegy a gyerekek a beiskolázás előtt egy évig dolgoznak és ezalatt kiderül, hogy képesek-e elvégezni a munkát vagy sem. A mozgáskorlátozottak kiszolgáltatott helyzetben vannak, mert a vállalatok mindenkori szándékától függ, hogy kapnak-e lehetőséget a tanulásra.

— Mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik a budapesti intézetet már „kinőtték”?

— Részben visszakerülnek a családjukba, részben más intézetben élnek tovább. Az önálló élet feltételeinek megteremtése szinte elérhetetlen számukra. Több új megoldást is tervezünk ezzel kapcsolatban; szeretnénk a szakosított szociális otthoni hálózatot bővíteni. Néhány ilyen intézmény már működik az országban, de még kevés, és nem is minden esetben felelnek meg teljesen rendeltetésüknek. A társadalom szemléletváltozása azért lassan már érezhető. Most épül például Pécsett egy új intézmény, amelynek egy része szintén szakosított - szociális otthon lesz. A szakemberek figyelembe vették, hogy az épület mozgáskorlátozottaknak épül és a speciális igényeknek megfelelően készítették el a terveket.

L,. I.

Könnyű volna ízekre szedni a Csehszlovák Tv Mindenki tanköteles című sorozatát. Szellemeskedő fordulatokkal azon élcelődni, hogy a forgatókönyvírót is elküld- • hették volna még egy tanfolyamra, ahol — mondjuk — a hiteles jellemábrázolást vagy az életszerűbb, ezért kevésbé előre látható cselekményszövést oktatják. A kritikus a filmkultúra csúcsairól nyithatna össztüzet a középszerűség eme újabb folyamára, megfricskázva mintegy mellékesen az oktalan „átlagnézőt” is, aki az átlagon aluli alkotások kedvéért is hétről hétre a képernyő elé ül... Mégis megkockáztatom: hibáival együtt is szeretem és szívesen nézem ezt a sorozatot. Bosz- szant, hogy „jobb körökben” évek óta sikk a keddi sorozatok felett ironizálni. így sokan már azok közül is leszólják a sorozatokat, akik ugyan kedvtelve nézik végig az egyes részeket, ám attól félnek, hogy igénytelennek, sőt műveletlennek tartanák őket, ha ezt beismernek.

Tény, hogy a korábbi népszerű, mai témájú sorozatokhoz hasonlóan ez is didaktikus, s a benne feltáruló valóság enyhén lakkozva van. No, épp csak annyira, hogy az egész még a hitelesség illúzióját keltse. Azt hisszük, igazi élethelyzeteket látunk, s közben egy olyan világ tárul fel előttünk, amelyet titkon szeretnénk magunk körül látni. Az embereknek itt is vannak hibái, itt is konfliktusba kerülnek, nem értik meg egymást, olykor öri- zőek és képmutatóak, ebben a világban mégis bizonyosan győzni fog a tisztesség, az önzetlenség. A rosszak megjavulnak majd, s mi úgy érezhetjük: nekünk is gyerekjáték lesz megszabadulnunk hibáinktól. A jók még jobbak lesznek, és mintaként szolgálnak.

Aki netán mindebben a film elmarasztalását látná,

téved. Napi életünkben nagyon is rászorulunk a követhető mintákra, a megélhető élmények által közvetített nevelésre, és arra is, hogy mások életébe pillantva jobban megismerjük önmagunkat. Alighanem e nem túl propagandisztikus, ám mégis jó példák iránti — nem is mindig tudatos — vágyódásunkat s az ebből fakadó hatáslehetőséget ismerték föl a Magyar Televízió Családregény sorozatának alkotói is. A szereplők magatartása szinte kikényszeríti elismerő vagy elítélő állásfoglalásunkat. Ebben is van korrupció és tisztességes kiállás, újgazdag sznob és kis pénzű nyugdíjas, ugyanúgy, mint a valóságban, s mégsem egészen úgy. De hát milyen is voltaképpen a valóság? Olyan talán, mint a társadalmi feszültségeinket taglaló „önmegvalósító” filmekben? Miért van, hogy ezekben az alkgtásokban, mondjuk, a reményekkel telve Pestre kerülő fiatal az utolsó jelenetekre szinte megcsömörlik az élettől, netán el is züllik? Alighanem egy szolid, új sematizmus két szélsőségéről van szó, amelyek közül a nézők többsége az előbbit választja. Ezek legalább, biztatást adnak, hogy érdemes megpróbálni jobban, másként élni. Meglehet kritikus szemmel nézve szájbarágó tanulságokkal, mégis tömegekre hatva.

Végül is nem az a baj, hogy a Kórház a város szélén vagy a Mindenki tanköteles tetszik, inkább az, hogy ha csak ez kell. Nemcsak az említett szellemi arisztokraták bosszantanak, hanem azok is — s ők még többen vannak —, akik á keddi sorozatokat dicsérik, s közben sommásan „lila ködnek” minősítik Fellini, Bergmann, Tarkovszkij vagy épp Szabó István örökérvényű alkotásait. Tudom, e téren még sok tv-néző tanköteles.

Bíró Ferenc

Faragott faliképek, tányérok, kampósbotok, szobrok fogadják az ügyfeleiket az OTP marcali fiókjában. Kustos János népi fafaragónak olyan mesterei voltak, mint Kapoli Antal és Tóth Mihály. Az emberek itt pénzügyeik intézése közben, ha nem akarják, akkor is észreveszik munkáit.

Némelyik szobrában emlékei élnek tovább: például a Zápor című alkotásban. A történetet így mondta el: á Kaposvár melletti Ráceg- respusztán a répaföldön érte őket az égi áldás, még gyerekkorában, s édesanyja a bő szoknyáját terítette a gyermekei fölé.

A hatodik osztály után Kustos János kanászbojtár- nak szegődött, s az árnyat adó, terebélyes tölgyfák alatt tanulta meg a faragást Füki Józseftől. A tőle ellesett motívumokat fedezhetjük föl egyes kampósbot- jain.

A faragás szeretete azonban nem innen, hanem korábbról, a Szentgáloskér melletti Dióspusztáról származik. Magyar László tanító engedte tanítványait oltani, szemezni és kapálni. Nem számított, ha valaki a kultúrnövényt is kivágta, az volt a lényeg, hogy megtanulja a kétkezi munkát. „Ha írni, olvasni és dolgozni

Fába faragott emlékok

megtanul valaki, az becsületes ember lesz” — vallotta. Tőle tanulta a rozettás tulipánmotívumokat.

1941-ben már Visky Ferenc asztalosmester segédjeként a kaposvári gőzfürdőben dolgozott; a katonai behívás elől a Kapós-hegyen egy levélkunyhóban bújt el. A háború után faszeget készített és az egész országot ellátták vele; az iskolapadokhoz kellettek.

Nem véletlen, hogy pénz- intézményben rendezték meg ezt a kiállítást: Kustos János maga is pénzügyi ember. 1949-ben végezte el a Gazdasági és Műszaki Akadémiát Budapesten. Később Tabon volt bankigazgató, majd Marcaliban a környező téeszek pénzgazdálkodásával és munkabér- rendszerével foglalkozott.

Később egy infarktus megálljt parancsolt neki, azóta minden idejét a faragásnak szenteli.

Az egyik faliképen az édesanyja, a másikon az édesapja. A tányérokon a szántásnak állít emléket. A cseresznyefába faragott virágok, állatok azonban a Kaposvár környéki puszták motívumkincsét is őrzik.

Balázs Andor Fotó: Király Béla