Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-17 / 144. szám
1988. június 17., péntek Somogyi Néplap 3 Társasági törvény REHABILITÁLJUK-E A SZELVÉNYVAGDOSÓT? Tanévzáró a megyei oktatási igazgatóságon Most kezdődik a nehezebb vizsga Szakmai viták kereszttüzében formálódik a társasági törvény tervezete, amely végleges formájában, várhatóan az ősszel kerül a parlament elé. A vitából már az is kitűnik, hogy olyan elfelejtettnek, de mindenképpen túlhaladottnak vélt fogalmak kerülnek vissza gazdasági szótárunkba, mint a tőkeáramlás, a befektetés, a részvény, s a hajdanvolt alapfokú szeminárium több mint gyanús felfogású címszava: a szelvényvagdosó. A lecke föl van adva. A magyar gazdaság jelenlegi helyzetében szerkezeti megújulásra van szükség. S ezt azok a társasvállalkozások segíthetik elő, amelyek a jelenlegi, merev termelési formáknál rugalmasabban alkalmazkodnak a piac igényeihez, s ennek érdekében kockázatot is vállalnak. Jóllehet, a leckét az első kötvények kibocsátása óta tanuljuk, s a magánbefektetések nagysága igazolhatja, hogy eredménnyel, a társasági törvény elfogadása és alkalmazása azonban — a különböző társasági formák lehetőségével, a tulajdonlás, a magántulajdon körének szélesítésével, a tőke, s ezen belül a külföldi tőke áramlásával — kétségkívül politikailag is új helyzetet teremt. Dr. Márton Jánossal, a Hazafias Népfront alelnöké- vel egy nemrég lezajlott vita nyomán beszélgettünk a társasági törvényről. REJTETT TŐKEMOZGÁS — Jó sajtója van a társasági törvénynek. Hogyan foglaltak állást a Hazafias Népfront Országos Elnökségének Gazdaságpolitikai, Közjogi Bizottsága és a Vállalatvezetők Fóruma tagjaiból alakult bizottság tagjai? — Állásfoglalásunk legfontosabb eleme, hogy helyeseltük a törvény megalkotását. Ügy ítéljük meg, hogy szükség van rá, mert enélkül az a fajta demokratizálás, amelyet a reformgondolat megjelenése óta vártunk, nem valósulhatna meg. Nyilván azért, mert a tőkéről nem lehet beszélni anélkül, hogy a tulajdon problémáját valamilyen módon ne érintsük. — Tőkemozgás azonban volt, igaz, nem a kívánatos formában. — Rejtett tőkemozgás ma is létezik. Tudunk a különböző gazdasági formációban beépült csendestársakról, uzsorakamatokról, ez a tőkemozgás nyilván nem a társadalom számára fontos irányba tart. Vagyis a megtakarított pénz a százmilli- árdokkal kifejezhető lakossági megtakarítás, az állami vállalatok, szövetkezetek, álr lami gazdaságok, ipari, kereskedelmi vállalatok felhalmozott értéke mind olyan létező pénzforrás, amelyet általános közgazdasági megítélés szerint nem hatékonyan használnak fel. A személyi tulajdonú felhalmozás esetén nem hagyhatjuk figyelmen kívül a bizalom, vagy méginkább a bizalmatlanság tényét. A lakosság számára nem közömbös, hogy a hasznot hajtó tevékenységet milyen elhatározásokkal „szabályozza” a pénzügyi kormányzat. Magyarán szólva: az emberek az alaptalan gyanú tudatá, ban is inkább ostoba módon kültik a pénzüket, minthogy valamilyen hasznot hajtó vállalkozásba fektessék azt. A pénz „menekítésének” egyik módja az úgynevezett látható befektetés, telek-, illetve ingatlanvásárlás. A másik, a vélt értékmegőrző befektetés, amikor ékszert, szőnyeget, művészeti tárgyakat vásárolnak. A lényeg azonos: ezek a pénzek elvesznek a társadalmi újrafelhasználás számára. Azaz : ez a tőke nem az áruforgalom irányába tart, hanem holt tőke marad egy vitrinben, vagy kataszteri nyilvántartólapon. Ha viszont bekerülne a termelésbe, akkor az újrafelhasználás során gyarapodva, más emberek munkájával gazdagodva megsokszorozódna. A társasági törvénnyel ezt szeretnénk elérni. — Ez nyilván az egyik cél, hiszen a vállalatok esetében más lehetőséget kínál a társasági törvény. Miben látja ennek a lényegét? — Itt a cél, s ez nem kisebb az előbbinél, a vállalatok közötti pénzmozgás ösztönzése. Túl kellene lépni azon a mai állásponton, amikor a vállalatok csak azt keresik, hogy a növekedésük miképpen valósulhat meg a visszahagyott nyereség révén még akkor is, ha tudják, hogy a termékeik piaca nem bővül, ha látják, hogy a nyereségforrás apadóban van: ha a vállalat növekedési lehetőségét elzárta a környezet. Szóval a felhalmozott érték hasznosítási módját ne a kerítésen belül keressék, hanem kutassák azt a hasznosítási módot, ahol a piac, a nyereségforrás, a munkaerő, a legjobb feltételeket kínálja pénzük forgatására. Vagyis helyezzék ki a pénzüket oda, ahol az jobban jövedelmez. — És ezzel elérkeztünk az ideológia nagy kérdéséhez. Nevezetesen ahhoz, hogy akinek van pénze — és ez lehet bármely állampolgár, vagy bármely vállalat — most már akkor is növekvő hasznot vághat zsebre, ha holnap ugyanannyit dolgozik, mint tegnap, vagy éppen semmit sem dolgozik. Rehabilitáltuk a „szelvénvvagdo- sót”? RÉSZVÉNY, KÖTVÉNY, VÁLTÓ — Hát igen, ez itt a kérdés ... A törvény vitái során ez a probléma mindig felbukkant. Vagy azért, mert a tananyag túlságosan ismerős, vagy azért, mert a vitázók közötti nézetkülönbségek hátterében ott lappang a bizonytalanság. Végtére is az ideológia megalkotása elmarad a törvény megalkotásától. — A kérdés azonban úgy is megfogalmazható, hogy milyen gondolkodásbeli lépéshátrányban vagyunk a cselekvéshez képest? A hátrányra ugyanis az egyik parlamenti bizottságban is utaltak : azt javasolta egy képviselő, hogy az olyan fogalmakat, mint részvény, RT, kötvény, váltó „mielőbb építsék be az egyetemi tananyagba”. Mi a véleménye erről? — Szívesen mondom el, hogy a Hazafias Népfrontnak talán az a bizottsága dolgozik a legnagyobb elán- jial, amely a társadalomtudományi tankönyvek korszerűsítését tartja napirenden. A közgazdasági egyetem egyik professzorától tudom, hogy új politikai gazdaságtan tankönyvet adtak ki, de még ez sem mentes a régi ideológiai görcsöktől. — A társasági törvény egyértelműen kedvező feltételeket teremt a szabad érvényesülésnek. Vagyis aki képes rá, gazdagodhat. De ennek az ellenkezője is igaz. Hozzáteszem: igen sok magyar ember számára fikció lesz a szabad érvényesülés lehetősége, minthogy a fizetésből nemigen tud részjegyet venni. A népfrontvitában milyen vélemények hangzottak el ezzel kapcsolatban? — A törvény egyértelmű helyeslése mellett az aggályok a jövedelemkülönbségek miatt merültek fel. Ezért aztán olyan vélemény is elhangzott, hogy a tőkemozgás nyomán bekövetkező gazdagodás lehetősége mellett — és ez közösségeket, egyéneket egyaránt érint — társadalmi alapokból biztosítani kellene az esélyegyenlőséget azoknak, akiknek ez nem adatott meg. A többség azonban úgy érvelt, hogy amennyiben ezt betartjuk, sohasem jutunk tovább, hiszen meg kellene várni, amíg a szegényebbek felzárkóznak — a módosabbak pedig továbbra is veszik a műkincseket. Teljesen torz irányba haladnánk. A SZOCIALIZMUS ELŐNYEIT MEGŐRIZNI — A törvénytervezetről kitűnik, hogy változhat a tulajdonosi szervezet, például állami tulajdonban lévő vállalat részvénytársasággá alakulhat, vagy más formációba is átmehet. Ezzel kapcsolatban milyen vélemények hangzottak el? — A lényeg: a vita során nagyon komolyan hangsúlyozták, hogy ne vessük el azokat a lehetőségeket, amelyeket a szocializmus tartogat a számunkra a kapitalizmussal szemben. Nevezetesen a munkát végző tulajdonosi érzésének lehetőségét. Tehát változatlanul igyekezzünk minél több tulajdon- formát közösségi tulajdonként működtetni. — Közbevetőleg : a „tulaj- donszemlélet”, meg a „gaz- daszemlélet” hosszú időn át vezércikk- és tankönyvtéma volt. Nincs ellentmondás, hogy most ismét ezzel érvelünk? — Csakugyan beszéltünk gazdaszemléletről, de ez nem volt több propagandaszövegnél. Tény viszont, hogy érezhető az elszakadás a munkahelytől, a munkahely tulajdonosi értelmezésétől. ' A bérmunkás szemléletű ember ezt szívesebben vállalja, mint a gazdamagatartást. Hiszen a gazdaszemlélethez a kockázatvállalás, a bizonytalanság vállalása is hozzátartozik és sok ember vallja* hogy inkább akar biztos bérért dolgozni, mint bizonytalan jövedelemért gazdatudatban élni. Sohasem lesz olyan közösség, amely a sorscsapásokat száműzi, de olyan lehet és ezt meg is kell valósítani, amely a csapások ellensúlyozására törekszik. Ez azonban már nem gazdasági, hanem szociálpolitikai kérdés. Ügy is mondhatnám, hogy emberi tisztesség kérdése. És a szocializmusnak abban mindenképpen különböznie kell a kapitalizmustól, hogy a tisztesség sok ezer éves fogalmát megőrzi és társadalmi normává teszi. De erre is csak akkor képes, ha van miből szociális hálót szőni a rászorulók érdekében. Király Ernő A megyében különböző képzési formákban több mint 1500-an bővítették politikai ismereteiket az elmúlt oktatási évben. Tanulmányaikat befejezve 727-en kaptak záró bizonyítványt. Valamenyr nyiük jelképes tanévzárója is volt a megyei oktatási igazgatóságon az egyik egyéves pártiskolai osztály végzőseinek részvételével tartott tegnapi ünnepség. Ere- dics Károly, az intézmény igazgatója tanévzáró beszédében kiemelte, hogy a most végzők szerencsések, hiszen olyan időszakban tanulhattak, amikor történelmi léptékkel mérve is jelentős fordulatok zajlottak a társadalom életében, s akkor, amikor e változások jól tükröződtek az elméletben is. A hallgatók olyan fogalmak sorával találkozhattak, amelyek egy-két éve még nem szerepeltek a politikai irodalomban. Szólt arról, hogy az országos pártértekezlet kapcsán zajlott viták nyíltsága és alkotó légköre pezsdülést hozott a szemináriumokon is, s elősegítette a hagyományos „átadó—befogadó” tanárdiák viszony . meghaladását az elméleti kérdések életszerű megközelítését. A tanfolyamok résztvevői nyíltan beszéltek például az elmélet és gyakorlat vélt vagy valós ellentmondásairól, s ez jó alkalmat adott a vélemények ütköztetésére, s ezzel együtt a vitakultúra fejlesztésére. Sajátos paradoxon, hogy miközben valamennyi képzési formában vizsgatétel volt az országos pártértekezlet állásfoglalása, épp ennek tanulmányozása győzhette meg a hallgatókat leginkább arról, hogy ma nem lehet tételekben, örökérvényű sémákban gondolkodni, hogy a reformfolyamat tapasztalatait folyamatosan kell szembesíteni a valósággal. Az igazgató kiemelte, hogy " a teljesítmény és a minőség előtérbe került a politikai oktatásban is, az itt végzett munka valódi eredményessége azonban igazán majd csak azon mérhető, hogy a kikerülők milyen mértékben lesznek részesei a társadalmi átalakulásnak, hogy szerzett ismereteik párosulnak-e felelős cselekvéssel. 27-en tanultak a megyében kísérletképpen alkalmazott, az esti, nappali és levelező képzést ötvöző formában, melynek célja az volt, hogy azok is megfelelő színvonalon bővíthessék ismereteiket, akik munkájuk vagy családi okok miatt nem tudták volna vállalni a bentlakásos tanulást. A kísérlet sikerét mutatja, hogy a következő évben már országosan is alkalmazzák majd ezt a tartalmi megújulást is hozó formát. A pártiskolán a politikai tárgyak mellett foglalkoztak a hallgatók egyebek közt számítástechnikával, nyelvekkel, közművelődési feladatokkal, sőt a retorika alapelemeit is elsajátították. Mindez egyben igényességüket is fokozta és alapot adott a jövőbeni önműveléshez, a gyorsan változó világ új kérdései közti eligazodásra. Az ünnepség végén oklevéllel jutalmazták "a tanulmányi és közösségi munkában legeredményesebb hallgatókat. Szakmunkások gyakorlaton és vizsgán — Először nézz szembe vele és kérdezd meg, hogy mit kér! — súgja tapintatosan Herbei Erika harmadikos kereskedelmi szakmunkástanulónak Bíró Gyula, a Somogy Aruház méteráru osztályának vezetője. A nyúlánk nagylány arcán megjelenik a mosoly és most már „valódi” eladóként ikínálja vásárlójának a portékát. A kelme mintája azonban nem tetszik a vevőnek, így hát nem Erikán múlott, hogy a „vizsgaüzlet” nem jött létre. — Tizenkilenc harmadikos ruházati eladó szakmunkás vizsgázik áruismeret, árujellemzés és eladásból — tájékoztat Szíjártó Gyuláné szakoktató. Lieber Babetta és Pálinkás Magdolna a raktárban asztal fölé hajolva próbálja megoldani a korántsem könnyű adminisztrációs munkát. China Lajos áruház-igazgató biztató tekintete kíséri munkájukat. Ismét kitűnően szerepelt a vizsgán Balogh Ágnes ru-x házati eladó, aki tavasszal a szakma kiváló tanulója versenyen megyei első lett. — Szerettük volna, ha Ági itt marad az osztáűyon, de Andocsról nem tud bejárni ... — mondja sajnálkozva Harsányt Józsefné, a személyzeti osztály vezetője. Az ajtó előtt lánykoszorú várja izgatottan a bebocsát- tatást. A vizsgáik után mindannyian a szakmájukban szeretnének elhelyezkedni. A konfekció osztályon másként nyilatkoztak a gyakorlaton levő diáklányok. — Nem azért jöttünk szakközépbe, hogy eladók legyünk — mondta kendő- zés nélkül iMillai Szilvia. — Túlságosan egyhangú ez a munka. Tovább szeretnék tanulni, és valami mozgalmasabb pályára vágyom. Társai osztják a véleményét. A Kinizsi Pál Élelmiszer- ipari Szakközépiskola sütő tanműhelyében Varga Pál vezeti az öthetes gyakorlatot. Hétfőn 24 harmadikos tanuló tesz szakmunkásvizsgát és 98 százalékuk el is tud helyezkedni a Sütév- nél. Mindössze hárman kívánnak továbbtanulni. — Egyre nagyobb a szakma tekintélye — mondja Varga Pál. — Már válogatni tudunk a felvételnél. Szerencsére, a végzősök pályán is maradnak. Az 512-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet negyven vizsgázó fodrásztanulójának mindössze kétharmada tud elhelyezkedni a szakmában. — Le kéne állítani egy rövid időre a képzést — véli Pásztor Sándor, a Szolgáltatóipari Szövetkezet elnöke. — A beiskolázási keretszámok csökkentek, ennek ellenére háromszoros a túljelentkezés — mondja Ma- retics István igazgatóhelyettes. A szövetkezetekben tanuló szakmunkásoknak lesz helyük, de a többi.. ? Várnai Ágnes Pneumatikái elemek Egerből Heves megye egyik legeredményesebben gazdálkodó ipari nagyüzeme az Egri Finomszerel- vénygyár. Az idén több mint kétmilliárd forint értékben tervezik pneumatikái hengerek, szelepek, csatlakozók és egyéb — az automatizáláshoz szükséges — elemek gyártását. Az Egerben készített termékek legjelentősebb vásárlói az angolok, a dánok, jugo- szlávok és olaszok, valamint az osztrák és NSZK-beli cégek.
