Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-16 / 143. szám

1988. június 16., csütörtök Somogyi Néplap 5 re. Aki három feladatot nul­la pontosra oldott meg, már nem relelt meg. Minden fel­adat hibátlan megoldása esetén sem vettük föl azon­ban azt, aki nem tudott úszni. Aki a gyakorlati fel­adatokat sikerrel megoldot­ta, elbeszélgetésen vett részt. S akinek ez is sikerült, azt szeptemberben iskolánk hallgatói között üdvözöljük — mondja a tanszékvezető. Azt is megtudtuk, hogy a képzéssel kettős célja volt a tanszéknek. ­Elsősorban a szakképzett testnevelő tanárok számát kí­vánták növelni, másrészt pe­dig jó alkalom ez a tanszék dolgozóinak a szakmai fej­lődésre is. Ez a képzés ma- gasabb színvonalú, mint a tanítóképző testnevelés szak- kollégiuma, ezért a tanítás­hoz az oktatóknak szintén föl kellett készülniük. A fő­iskola tornatermének fölsze­relését is bővíteni kellett. Hogy a képzés minél keve­sebb munkaidő-kiesést je­lentsen a hallgatóknak, a félévenkénti három konzul­tációt a hétvégeken rendez­ték meg, s ez jövőre is így lesz. » • H. É segédletével kezdtem vezetni a zebegényi képzőművész- tábor tűzzománckörét. Az ott ért hatások is sokat változ­tattak a szemléletemen. Nem szívesen beszélek a képeim­ről, hiszen nem ez a felada­tom. — Mégis azt kérném, hogy beszéljünk a munkáiról, pon­tosabban ... — Az ékszerekről lenne szó? Nos annak, hogy ezek készítésével is foglalkozom, két oka van: részben szeret­ném cáfolni azt a hiedelmet, miszerint az emberek érdek­lődése a tucatáruk felé for­dult, s már nem kell nekik a kézműves munka, ugyan­akkor — ebből élek. Fuggert Ferenc kiállítása július elsejéig látható a nagyatádi helyőrségi klub­ban. N. J. m A megyei tanács művelő­dési osztályának kezdemé­nyezésére szeptemberben kezdte meg működését a Ja­nus Pannonius Tudomány- egyetem konzultációs köz­pontja a Kaposvári Tanító­képző Főiskolán. Az első tan­év tapasztalatairól dr. Ozs- váth Ferencet, a testnevelé­si tanszék vezetőjét kérdez­tük. diákok, a kollokviumok, szigorlatok mellett a gya­korlati ismereteikből is. At­létika, sporttorna, úszás, gimnasztika, sportjátékok, ritmikus sportgimnasztika szerepelt a tantárgyak kö­zött. S bár a követelmények sok-sok gyakorlással telje­síthetőek voltak, a csoport fele már az első félévben le­morzsolódott. Áz együttmuzsikálás öröme Zeneiskolai tanárok kamarazenei találkozója Kaposváron Tizenhét zeneiskola rész­vételével, tegnap délután megkezdődött Kaposváron a zeneiskolai tanárak IX. ka­marazenei találkozója. Az együttmuzsikálás öröme és a szakmai beszélgetésekből levonható tapasztalatgyűj­tés vonzza a rendezvényre a vendégeket, akik kétévente bemutatkoznak a somogyi megyeszékhelyen. A négynapos találkozó résztvevőit Bernáth Magda, a kaposvári Liszt Ferenc Ze­neiskola nemrégiben kineve­zett igazgatója köszöntötte. Bevezetőjében fölidézte a hagyományteremtés szándé­kát, amit 1970-ben Merényi György fogalmazott meg. Kaposvár ezzel a rendez­vénnyel kívánja gazdagítani a magyar zenei életet. Az első két találkozón még a pódiumon szerepelt a találkozó mostani házigaz­dája —, emlékezett a sze­replések élményére Bernáth Magda, és talán épp ez mondatta vele: — A kamarazenei hang­versenyek nemcsak a .művek jellege miatt vonzanak ke­vesebb közönséget; ez a muzsika a hallgatóságtól ál­talában magasabb zenei is­mereteket követel, mint a nagyzenekarra, vagy szóló- hangszerre komponált mű­vek befogadása. A kamara­zene az előadóitól baráti együttműködést kíván. A kamarazene a zenei demok­rácia legteljesebb megvaló­sítása — fűzte hozzá. Garai László, a városi mű­velődési osztály vezetője a találkozó megnyitóján első­ként köszöntötte az intéz­mény új igazgatóját, majd a rendezvény pedagógiai fontosságát méltatta. Egy kis statisztika: az el­múlt tizennyolc év alatt többen mint ötszázan vettek részt a zeneiskolai tanárok Kaposváron megrendezett kamarazenei találkozóján. Háromszáz művészeti díjat adtak ki, Kodály, Weiner és most Bartók Béla portréja került a találkozóra emlé­keztető plakettekre, amelye­ket Bors István Munkácsy- díjas szobrászművész készí­tett. Az ünnepélyes megnyitón csendült föl Bach é-moll szonátája a kaposvári Csu­por László (fuvola), Kardos Kálmán (csembaló) és Pal­los László (gordonka) elő­adásában. Az este előtt, amikoris megkezdődtek a bemutatko­zó hangversenyek, Csupor Lászlótól kérdeztük: — Az első két találkozón még mint résztvevő — tegyük hozzá: Bernáth Magdával együtt, díjazott előadó — szerepelt, most a hallgatóság soraiban foglalt helyet. Miért tartja fontosnak a kaposvári ren­dezvényt? — Tizennyolc év alatt be­bizonyosodott, hogy a talál­kozó fontos szerepet tölt be a zeneiskolai tanárok életé­ben. Egyedülálló és fontos fóruma a kamarazenét ked­velő zenetanároknak. Rend­kívül sokat lehet tanulni egymástól, a szakmai vitá­kon is, amelyeket olyan ze­nei kiválóságok irányítanak most, mint Mihály András Kossuth-díjas, kiváló mű­vész, a zsűri elnöke, Devich Sándor Kossuth-díjas, La­jos Attila érdemes művész, Miklós György egyetemi ta­nár. A barátság szálai hozták el Fuggert Ferenc iparmű­vészt és munkáit a nagyatá­di helyőrségi klubba. Hétfőn este óta láthatják izzó han­gulatú tűzzománcképeit az érdeklődök a paravánokon, és • szépséget, kedvességet árasztó ékszereit a tárlók­ban. Orosz Péter művészet- történész. szobrászművész a hangulat fontosságára hívta fel meghívójában a vendé­gek figyelmét, amikor arról beszélt, hogy egyre-másra készülnek „környezetszeny- nvező" házaink és tárgyaink, ellaposodnak érzelmeink, megfeledkezünk a szépségről. Arról a szépségről, amelyre — A kétéves ternevelőta- nár-képzésre diplomás fia­talok jelentkezését várjuk. Ök a négyéves testnevelőta- nár-képző szak tantervének megfelelően tanulnak. Az el­méleti és a gyakorlati köve­telmények azonosak a tanár­képzőével. Mindezt azonban feleannyi idő, mindössze két év alatt kell elvégezniük. Ez nagy megterhelést ró a hall­gatókra, s hogy valamelyest könnyítsünk helyzetükön, azokból a tárgyakból, ame­lyekből főiskolásként már vizsgáztak, nem kell még egyszer beszámolniuk. A második év végén az állam­vizsga kötelező, szakdolgo­zatot viszont nem kell írni. Így valójában csak a szak­tárgyakból kell készülniük a hallgatóknak. Az első két félévben hat­hat tárgyból vizsgáztak a éppen napjainkban lenne na­gyon nagy szükség. Fuggert Ferenc a Nógrád megyei Herencsénvben szü­letett, ám kisgyermekként már a főváros poros utcáit járta. A legkülönbözőbb ha­tások érték életében, s mű­vészként is sokféle irányban próbálkozott. Készített kerá­miákat, linóleummetszeteket, színes rézkarcokat illesztett egybe a tűzzománccal és mellesleg kacérkodott a fo­tóművészettel is. Ügy tűnik, valóban igaz az, hogy egy bizonyos kor után megálla­podik az ember. Fuggert Fe­renc példája legalábbis ezt bizonyítja. Negyvenhárom — Bukás alig volt, a ki­maradtak legtöbbje már a második konzultáció után nem jött el, meghátráltak a követelményektől. Tavaly elég sok_gyenge tanuló be­került a főiskolára, aki úgy gondolta, majdcsak elbuk­dácsol valahogy a levelező képzésben. Az idén 62 je­lentkezőből 27-et vettünk föl, akik közül 10 a somogyi. Az alkalmassági vizsgán a ta­nárképzős nappali tagozat követelményeit kértük szá­mon a jelölteken. Elsősor­ban a motorikus képessége­ket, az izomerőt, az állóké­pességet vizsgáltuk, s köve­telmény volt az úszás is. Nyolc feladatot kellett a je­lölteknek megoldaniuk, volt közöttük futás, medicinlab­da-hajítás, a fiúknak füg­geszkedés, a lányoknak má­szókulcsolás, mindkettő idő­évesen, két kisgyermek édes­apjaként harmonikus házas­ságban él, s ez a harmónia képeiben is felfedezhető. El­ső, 1969-ben megnyitott kiál­lítása a fiatal művészek klub­jában, még a merészebb kí­sérletezéseiről tanúskodott. — Autodidakta módon kez­dett tanulni, mostani képei azonban nem ezt mutatják. — Három nagyszerű em­bert mondhatok mesterem­nek: Bálint Endre, Országh Lili és Papp Oszkár egyen­gette az utamat. Kétségtele­nül hatott rám a fiatal mű­vészek klubja, amelynek öt évig vezetőségi tagja is vol­tam. Ifjabb Koffan Károly H. B. — A tűzzománcok üzenete Fuggert Ferenc nagyatádi kiállításán Két év alatt felsőfokú végzettség Testnevelőket képeznek Kaposváron Beszélgetés egy vállalkozóval Görögországi epizódok A Siotour tanulmányútjá- nak — amelyhez hozzásze­gődhettem — kettős célja volt: a cég munkatársai megismerkedtek azokkal a helyekkel, ahová magyar turistákat küldenek valamint a megyei idegenforgalmi hi­vatal szakemberei több üz­leti tárgyalást is lebonyolí­tottak görögországi partne­reikkel. Egyik vendéglátónkkal aki azt hiszem — tipikus ottani kisvállalkozó (nálunk köze­pes volna) sikerült néhány fertály órányit nyugodtan beszélgetnem. Jorgosz Joannidisz a Thesszaloniki közelében levő Nea Plagia üdülőhelyen levő panzió és a hozzá tartozó turistairoda egyik társtulajdonosa. Elég­gé messziről érkezett az idegenforgalomba. — Üjonc vagyok a szak­mában. 1957-től 1982-ig eg.v kis bútorgyártó cégem volt. Az nagyon szép szakma, az asztalosság szinte művészet. De belefáradtam. Fölhagy­tam vele és egy export—im­port céget alapítottam. Ez ma is működik, magyaror­szági cégekkel — többek kö­zött a Lamparttal — is kap­csolatban vagyok. De ez a munka nem elégített ki. Ügy gondoltam, hogy tőkém egy részét az idegenforgalomba fektetem be. Tavaly alapí­tottunk egy céget, de az rö­vid életű volt. Arra a pan­zióra alapoztuk, amely a Siotour vendégeit is fogad­ja. Most ug.vanebben a kis szállodában vagyok érdekelt, de egy másik társsal. A Hriso Pagoni cég az idén lé­tesült. Vagy ezzel vagy egy másikkal folytatom tovább. Még nincsenek kristálytisz­ta elképzeléseim. Az azon­ban biztos, hogy mindenkép­pen az idegenforgalomba fektetem be a pénzem. — Meglehetősen gyorsan feloszlott az első cég, s mint szavaiból kitetszik, ez a második társulás sem egé­szen tartós. — Lehetséges. Próbálkoz­ni kell. Vállalkozni. Egy- szercsak eléri az ember a legjobb megoldást. Görögor- szágbán az idegenforgalom­nak óriásiak a hagyományai, azt hiszem jól is csináljuk a dolgokat. Én is szeretném mind jobban kihasználni a lehetőségeket. — Miben lát fantáziát? — Kétféle turizmus léte­zik. Az egyik nagyon tőke­igényes és a gazdagoké. Én a népi turizmust tartom fon­tosabbnak. A közepes és a kis pénzű emberek számára szeretnék kínálni megfizet­hető szállást és programo­kat. Számomra ez is jól jö-. védelmező üzlet lehet és így talán sokaknak tudom meg­mutatni hazámat. Közel la­kom Nea Plagiához, ez so­ha sem volt a milliomosok édenkertje. Itt mindig a sze­rényebb emberek érezték jól magukat, őket szívesen szol­gálom. — A magyarországi kap­csolat is jó üzlet? — Különben nem igye­keznék bővíteni. De az üz­let csak az egyik dolog. Nem a kötelező udvariasság mon­datja velem, hanem őszin­tén így érzem: a magyar és a görög ember némiképp ha­sonló. Sok rokon vonást lehet találni a két nép között még akkör is, ha nagyon sok a különbség. Ezért is kedve­lem a Siotourral való kap­csolatot. Nos, ha Jorgosz Joanni­disz tudna magyarul, akkor bizonyára jól ismerné azt a mondást: jobb a sűrű fil­lér, mint a ritka forint, ő erre az elvre alapozza vál­lalkozását. S a másik oldal? Erről Magyarosi György, a Sio­tour kereskedelmi igazgató­ja elmondta: — Mi elsősorban fogadjuk a vendéget a Balatonnál. A kiutaztatás még nem túlzot­tan fejlett üzletágunk, de évről évre gyarapszik. Évek­kel ezelőtt a két-három na­pos bécsi utak voltak kere­settek. Akkor azokat céloz­tuk meg. Most Görögország a „Sláger". Részben, azért, mert gyönyörű, részben pe­dig azért, mert még a kö­zepes, vagy annál valamivel nagyobb jövedelmű magyar emberek számára is megfi­zethető. Ezért erősítjük kap­csolatainkat görög partnere­inkkel. — Könnyű itt üzletet köt­ni? — Nagyon kemény tárgya­lásaink voltak. Az üzlet az üzlet még akkor is, ha egy késhegyig menő áralku után jó bartságban ülünk le egy ouzót meginni. Sehol sem könnyű mindkét félnek ked­vező üzletet kötni. t>e le­het. Mi forintért áruljuk ezeket az utakat otthon, te­hát nem az egyéni valuta­keret terhére. Mi is úgy tart­juk; segíteni kell a kevésbé tehetős emberek utazását és az ilyen „fillérekből’' is le­het tisztes nyereségünk. Hazafelé, a csaknem egy­napos, folyamatos buszozás közben a tanulmányút né­hány résztvevőjétől gyors­mérleget kértem, hiszen ők más szemmel nézték végig az utat, mint ém Elsősor­ban azzal foglalkoztak, hogy az utazási, az elszállásolási tudnivalókból mind többet összegv ű j tsenek. Szabó József kiutaztatási csoportvezető szerint még több tanulmányútra lenne szükségük a hazai idegen- forgalmi szakembereknek, mert az irodákban egy ilyen utat követően jóval hitele­sebben tudják (tájékoztatni az utazni vágyókat, mint helyszíni ismeretek nélkül. Péntek István hálózati csoportvezető is a hiteles tájékoztatásra való fölké­szülésről beszélt, „egyenes­ben” fogalmazott: — Sajnos még mindig vi­szonylag sokszor érzi magát becsapottnak egy-egy utas miután hazatér. Ez az út ar­ra volt jó, hogy megtanul­hassuk : ne fessünk túl szép képet Görögországról, hiszen a valódi is eléggé szép. A nagyatádi Siotour iroda Helybéliek tánca Nea Plagián vezetője Kiss Jánosné azt tartotta fontosnak, hogy egy sor .tévhitet eloszlatott ben­ne az utazás. Például azt a balgaságot, hogy Görögor­szágban nem tanácsos este­felé egyedül az utcára menni. Hiszen épp akkor kell kimenni. Hazafelé ... Rohanás ... Vége a mediterrán nyuga­lomnak. Poggyászomban 'rozmaring- és leanderhajtás lapul nedves papírzsebken­dőkben. Itthon alig több mint egy hét alatt a rozmaring már gyökeret hajtott a vízben. A két leander még vár vele. De élnek, ez jól látható. Luthár Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents