Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-13 / 140. szám

1988. június 13., hétfő Somogyi Néplap 5 AZ ÜGYTŐL KAPTUK AZ ELISMERÉST Dr. Völgyi Mátyás a Naksol-vitáról- önnek mennyi haszna volt a Naksolból?- ötezer forint, de ez sem a Naksolból, ha­nem a Mezei András könyvéhez nyújtott közre­működésért. Inkább intrikát, rosszhiszeműséget, legyintést lehetne számba venni. Mi az elisme­rést az ügytől kaptuk. Több száz gyereket kezel­tem sikeresen Széles Lajos bácsi gyógyszerével. Kupavári emléknap évfordulójára készül Somogyvár A teljes elismerés utolsó akkordjaként a naki szüle­tésű Széles Lajos, a Naksol feltalálója, az égési sebek legjobb gyógyítója átvehette a mecénásdíjat. A 91 éves férfit a dombóvári kórház­ból épp a napokban enged­ték haza. Ha item is egész­séges már, a hite töretlen. Mi most a Naksol-háború egyik kaposvári „százado­sát", dr. Völgyi Mátyást, a megyei kórház gyermekosz­tályának sebész főorvosát kértük beszélgetésre. — Hol találkozott először a Naksollal? — Meglehetősen későn kezdtem el a gyógyítást a Naksollal: 1980-ban. Már a hatvanas évek végén hal­lottam róla, hogy van Tol­nában, Nakon egy öreg bá­csi, aki valami rendkívül jó hatású szerrel gyógyítja az égési sérülést. 1978-ban én is láttam Szegvári Katalin riportfilmjét, és — késő bá­nat — sajnos, akkor még nem mozdultam. Ehhez per­sze tudni kell a dolog mi­értjét is. 1976-ban ugyan már megszereztem a sebészi mellé a gyermeksebészi szakvizsgát, de az operálás, a gyógyítás teljes vertiku­ma még hiányzott a gyer­mekosztályról. Erre csak a műtő megépítésével 1980-tól nyílott lehetőség. Akkor A buzsáki tájház mellett hívogatóan húzódik meg a szép, fehér falú parasztpor­ta. Udvarán a melléképü­letből jótékonyan sugárzik a kemence melege. Az eső zuhog, a madarak mégis énekelnek. A ház gazdája, Verseghy Ferenc fazekas, népi ipar­művész. látva, hogy fázunk, a kemence közelében kínál helyei. Előtte azonban meg­nézzük apró „kiállítóter­mét', a tüzes fényű edé­nyek gondosan rendezett sorait. Szembeötlő, hogy a habán és a sárközi edények zöme használati tárgy, el­enyésző részük csak a la­kásdísz. — A légi fazekasmesle- rek is elsősorban a hasz­nálhatóságot vették figye­lembe — magyarázza Ver­seghy Ferenc. — Az étkezé­si célokra szánt edényei­ben. a tálakon, a sajttartó­kon. kancsókon ólommentes a máz. A műhelyben már kiége­tett edények, söröskorsók és vázák várnak díszítésre. A legújabb kék mázzal azon­ban nincs kibékülve a házi­gazda. — Ilyen színű máz csak az iparművészeiben volt — kesereg —. a népművészet­ben soha. És az egyetlen, budapesti mázboltban csak ilyet kaptam. Majd megpró­bálok „igazítani " rajta. Már régen másra terelő­dik a szó, de tekintete rá­rátéved a kék próbakan- csóra. S miközben keze bo­szorkányos gyorsasággal va­rázsolja az agyagkorsót dí­szes csodává, még mindig a használhatatlan kék színen töpreng: — Borzasztóan csúnya — morzsolja a szavakat baju­sza alatt. A vendégkönyv üzenetei között bogarászva a világ számos részéből érkezett lá­togatók elismerő szavait ta­rnál- nem haboztam. Újra Szegvári Katalin nevét em­lítem; Kaposváron járt, ri­portfilmet csinált, amikor összetalálkoztunk. Ajánlotta a szert, megadta az Interag címét, s az enyémet is ne­kik. Innen indult a kapos­vári Naksol-sztori. — S innentől a neheze, a megpróbáltatásai is. — Ma már, amikor gyógy­szer, vagyis törzskönyvezve van a Naksol, könnyű erről beszélni. Akkor azonban ke­ményen meg voltunk szorít­va. Ha szóba hoztuk ezt a témát valamilyen szakmai találkozón, rögtön éles vita kezdődött. A szakmai veze­tés halogatta a véleménye­zést, sőt inkább leszólta a szert. Példa erre az. indiai, bangalorei sátortűz. Már a védőoltásokat is megkaptuk öten, akik a szert vittük volna ki a több száz meg­égett felnőttnek és gyerek­nek, amikor a minisztéri­umból megjött a letiltás. Ha valamilyen vitában megje­lentem vagy amikor az ÉS- ben a Naksolt pártoltam, nemegyszer furcsán néztek rám orvos társaim. — Volt-e ilyen harca már orvosi pályáján? — Volt, ha nem is ilyen látványos, de érr fontosnak tartom, és ma is vívom. Ez a kisfiúknál jelentkező rej­láljuk. Az Izraeli Iparmű­vészeti Főiskola kerámia­tanszékének vezetőjétől, kí­nai meg japán szakembe­rektől . . . — Manapság külföldön nem korongolják és nem kézzel díszítik a fazekat, hanem formába öntik és matricával ruházzák föl. A kézi munka növeli a ma­gyar edények értékét. Megtudjuk, hogy három éve — már másodszor — eltört a csuklója, emiatt sokszor kínosan nehéz a munka. Segítőt nem alkal­maz. mivel előfordul, hogy saját munkájával sincs megelégedve. A több mint százesztendős parasztház gerendás helyi­ségeinek csöndjét régi idők hangulatát idéző bútorok vigyázzák. Az étkezőnek ki­alakított kis sarok faragott asztalán óriás söröskorsó. — A selejt mindig az enyém — mosolyog Irma asszony, amint tekintetünk megállapodik a hibásnak egyáltalán nem látszó kor­són. — A legapróbb hibás edényt sem adja ki a kezé­ből — int magyarázóan a férje felé. Verseghy Ferenc alkotá­sait, munkáját már megis­tett heréjűség, amit igazán hatásosan csak 1—3 éves kor között lehet gyógyítani. S a tét nagy: ha nem kellő időben kezdjük a kezelését vagy operáljuk meg, nem le­het utód. Az elmúlt nyolc év alatt több mint 1500 gye­reket operáltam rejtett he- réjűséggel, sikerrel. — Visszatérve a Naksol- hoz: mi a gyógyszer titka? — Nincs neki. Egy, az emberi tapasztalatok alapján kitűnően konstruált oldat. Növényi kivonatokból, enzi­mekből, vitaminokból, olaj­ból, hormonokból áll, alko­holban oldva. összetétele már közismert, és a hatása is. Ez a lényege, hiszen rögtön megindítja az el­pusztult hámréteg regenerá­lását. Ezt csak Kaposváron több száz súlyosan megégett gyerek tapasztalhatta már. A sebek nem fertőződnek, nem kell a kötés, és a Naksol a fájdalmat is csillapítja. Azt azért nagyon ajánlom, hogy akit égéssérülés ért, je­lentkezzen a kórházban, mert az égés egyúttal pszi­chózis is; a helyes kezelés pedig elengedhetetlen. — A Naksol tehát gyógy­szer, és még sincs. Hogy le­het ez? — Nekünk megvan a megfelelő mennyiségünk, a Humánoltóanyag Vállalat­tól kaptuk. Gyógyszerként, ahogy a mecénásdíj átadá­sakor hallottam, legkésőbb júliusban jön majd ki. Sem­mi sem mehet simán; a cso­magolás körüli viták még egy újabb fejezetet adnak a Naksol történetéhez. mertük, önmagáról azon­ban nehezen formálódnak szavakká a gondolatok. — 1950-ben születtem Al­sónyéken, ahol édesapám orvosként dolgozott. Az évek során barátság szövő­dött apám és Tamás László bátaszéki fazékasmester kö­zött; ennek a kapcsolatnak köszönhetem a fazekassá­got, az agyag szeretetét. An­nak idején édesapám művé­szien festett, a rajzolás va­sárnap délutáni program volt családunkban. Tamás Laci bácsi Bátaszékről Ka­posvárra került, én 1969- ben az érettségi után kö­vettem. Mindent tőle tanul­tam. Elméleti és gyakorlati tudása, önzetlen segítökész- sége. szakmatisztelete pá­ratlan. Éjszakákat beszél­gettünk. Gazdag szakmai könyvtárának ritka, század- eleji kiadványait is tanul­mányozhattam. — Hogyan került Buzsák- ra ? — A nyugalom, a csönd vonzott. Sokszor későig dol­gozom, s közben gyönyör­ködve hallgatom a madarak énekét. Éjfélig énekelnek... — Mit' tekint pályája leg­nagyobb sikerének? — Egy évben, 1973-ban A somogyvári Kupavár­hegy nevében a néphagyo­mány szívesen ’’fedezi föl a somogyi hercegség egykori legendás urának, Koppány vezérnek az emlékét. A haj­dani vár a történettudo­mány feltételezése szerint is e helyen állt. Évszázadok­kal ezelőtt a hegy nyugati oldalán kikötő is volt. Az egykori bencés apátság helyszínén évek óta folyó ásatások az idén is folyta­tódnak dr. Bakay Kornél régész irányításával. So­mogyvár pedig már készül az alapítás kilencszázadik évfordulójára. Kupavárhe­gyet I. László király saját temetkezési helyéül jelölte ki, a Szént Benedék-rendi apátságot pedig — külpoli­tikai céljainak megfelelően kaptam meg egyszerre a népművészet ifjú mestere, valamint a népi iparmű­vész címet. Életem egyik sikereként említem, hogy az egyik vásárlóm nyolc évet várt újabb találkozásunkra, hogy hiányossá vált sörös- korsó-készletét az én mun­káimmal pótolja. És büszke vagyok arra, hogy Tamás Laci bácsi egyszer tőlem kért szakmai tanácsot. Ö, aki minden tudását meg­osztotta velem, s akinek a nevéhez fűződik, szerintem, megyénk fazekaskultúrája. A sikerek között nem említi a "kiállításokat, pedig ezek a bemutatók a művé­szek megméretésében fon­tosak ... — Legjelentősebb kiállí­tásom az idén márciusban volt, Tolnában. Ott, ahol az iskolaéveimet töltöttem, ahol rossz voltam és vagány. Egykori tanáraimmal talál­koztam, s meghatódva be­szélgettünk. Végül a Balaton-parti ajándékboltok kínálatáról beszélgetünk, többek között a kalocsai falfestés motívu­maival festett tányérokról. — Minden országnak, népnek kötelessége népmű­vészeti örökségét őrizni, óv­ni. Nekünk is nagyobb fi­gyelmet kellene fordítani erre, hiszen népművészeti hagyományunk szinte pá­ratlanul gazdag. Ennek megcsonkítása a következő generációkkal szemben adós­sággá válik. Tamási Rita — a Saint Gilles-i főapát­ságnak adományozta. Az emlékhelyen szomba­ton az évfordulóra való ké­szülődés jegyében először rendeztek találkozót a kör­nyék családjainak, az ifjú­sági kluboknak. A gazdag program máris sejtette, hogy méltó módon- kívánják megünnepelni Somogy ki­emelkedő történelmi esemé­nyének évfordulóját. Négy—ötszáz vendég for­dult meg szombaton So- mogyváron, hogy megismer­je a bencés apátság törté­netét, amely fontos része a magyar nemzet históriájá­nak. Az emléknap résztve­vői elsősorban a régészeti föltárások iránt érdeklőd­tek, a helyszínen gyűjtött tapasztalatokat filmvetíté­sekkel egészítették ki a rendezők, akik arról is gon­doskodtak, hogy a családok, a fiatalok a pihenőnapon látványos programban ve­hessenek részt. A nevelőott­hon parkjában sportverse­nyeket rendeztek, modelle­ző bemutatóra is itt került sor szombaton délelőtt, a Kupavári hajsza elnevezésű futás három kilométer meg­tételére ösztönözte a kirán­dulókat. A szombat délutáni vihar után vasárnap újabb zápor közepette, sikerrel szerepel­tek a VI. balatonkeresztúri fúvószenekari találkozó résztvevői a tóparti község­ben, ahol három helyszínen hét zenekar szórakoztatta a közönséget. Tegnap délelőtt 10 órakor a későn kelőket a fúvószenekarok ébresztet­ték Balatonkeresztúron és Balatonmárián. A helyi ál­talános iskolától indult a balatonmária-fürdői strand­ra a zenekari menet. Itt két színpadot állítottak föl az együtteseknek, amelyek fel­váltva mutatták be a kö­zönségnek a műsorukat. Azok, akik a strandra még nem merészkedtek ki, a ba- latonmáriai Delta étterem és •a kikötő előtt hallgatták a zenekarokat. A hajóállomás­nál a nagykanizsai helyőr­ségi honvédzenekar játszott a barcsi ifjúsági fúvószene­karral közösen, az étterem előtti téren a barcsi, Big­band együttes produkciója állította meg a sétálókat. A borús vasárnap nem kedve­zett a strandolóknak, mégis sokan keresték föl a fürdő­helyet, ahol ebéd után kör­hangversenyt adtak a fúvó­sok. Az időjárás sajnos itt közbeszólt, ám a néhány perces zápor után újra meg­szólaltak a hangszerek. A helyi általános iskola fúvószenekara, annak veze­tője, Hajas Béla a marcali Koradélután a buzsáki népi együttes adott műsort ugyanitt. Az emléknap ünnepi mű­sorral fejeződött be, melyen Madarász Katalint, Szent­endrei Klárát, Béres Feren­cet és Csányi Jánost hall­hattuk. A környék több te­lepüléséről voltak kíváncsiak erre a műsorra is, amelyen Hanzel László ajándékát sorsolták ki, egy patkóit to­jást. Balázs József somogyvári népművelő a rendezvény egyik házigazdája mondta el: — Ezt a rendezvényünket már főpróbának tekintjük. 1991-ben kétnapos program­ról gondoskodunk, hogy méltóan emlékezhessünk a bencés apátság alapításának kilencszázadik évfordulójá­ra. Fölkészülésünket a Mű­velődési Minisztérium is se­gíti. Az évfordulót előkészí­tő bizottság máris havonta ülésezik Somogyváron. Segítségünkre van a mos­tani rendezvényben a KISZ- bizottság is, itt adták át a közösségi munkában élen járt fiataloknak az elisme­rést. A boglárlellei MHSZ be­mutatói szintén látványos programmal egészítették ki a rendezvényt. A kétezer-kétszáz lakosú Somogyvár nemcsak szom­baton népesült be vendé­gekkel ; rendszeresen láto­gatják a régészeti föltárá­sok helyszínét, a föltáruló, múltról mesél; emlékeket. Kétféle képeslapról ~ pedig innen küldhetik üdvüzletü­ket a kirándulók barátaik­nak, ismerőseiknek, hogy hírül adják, a nevezetes he­lyen jártak és sok élmény­nyel gazdagodtak. Horányi Barna zeneiskola balatonkeresztúri kihelyezett osztályának ta­nára kezdeményezte hat év­vel ezelőtt a találkozót. Ele­inte csak a környék általá­nos iskoláinak a zenekarai szerepeltek az üdülőhelyen. Három éve évadnyitó ren­dezvényként tartják számon a fúvószenekari találkozót Balatonkeresztúron és Bala- tonmáriafürdőn. Az eseménynek örülnek az együttesek is. Amint az is­kolások befejezték a tan­évet, a zenekarok évadzáró­nak tekintik a balatonke­resztúri szereplési lehetősé­get. A csurgói zeneiskola há­rom éve alapította a fúvós­együttesét, azpta rendszere­sen részt vesznek a talál­kozón. Két új zeneművet ta­nultak meg a mostani alka­lomra. A Hófehérke című mesefilm híres dalbetétjének fúvósátiratát, nagy sikerrel mutatták be a tóparti kö­zönséget. Nemcsak a somogyi fúfós- zenekarok érdeklődését kel­tette fel a rendezvény; ér­keztek együttesek Veszprém­ből. Zalából és Baranyából is. A találkozó tegnapi si­kere ígéret egyben arra is, hogy egy év múlva ismét érdemes lesz Balatonkeresz- túrra látogatni a fúvószene­karok VII. találkozójára. B. J. FAZEKASMESTER BUZSÁKON „A madarak éifélla énekelnek Hét zenekar fújta Zenekari találkozó Balatonkeresztúron

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents